A MAGYAROKNAK MÁR CSUPÁN HARMADA GONDOLJA, HOGY A NŐK HELYE OTTHON VAN...

Miközben nők vezetnek kormányokat, világméretű cégeket és a munkaerőpiac több mint felét teszik ki, egy közvélemény-kutatás szerint még mindig a világ egynegyede - nagy többségükben fiatalok - úgy véli, a nőknek otthon a helyük.

A 23 országban 24 ezer ember megkérdezésével készült Reuters/Ipsos felmérést a nemzetközi nőnap előtt hozták nyilvánosságra. Ennek alapján kiderül, a legtöbben Indiában (54 százalék), Törökországban (52 százalék), Japánban (48 százalék), Kínában (34 százalék), Oroszországban (34 százalék) és Magyarországon (34 százalék) gondolkodnak úgy, hogy a nőknek nem kellene dolgozniuk.

Meglepő módon a "nő helye otthon van" kijelentéssel egyetértők közül többségben vannak a 18-34 éves korosztály képviselői.

A válaszadók összességében mindazonáltal 74 százalékban nem értettek egyet a kijelentéssel.

"Annak ellenére, hogy a múlt század során a nők hatalmas előrelépést tettek a társadalomban való részvétel terén - a politikától a munka világán,a sporton és a médián át a szellemi törekvésekig -, számos korláttal kell még megbirkózniuk" - mondta John Wright, az Ipsos közvélemény-kutató helyettes elnöke.

"E kutatás a többség véleményét kifejezve azzal az alapvető tanulsággal bír, hogy a nők számára elengedhetetlen, hogy képesek legyenek választani, hogyan és milyen területen akarják kibontakoztatni magukat" - tette hozzá

Azokban az országokban, ahol a legtöbben vélekedtek úgy, hogy a nők helye otthon van, a nemek között is csekély a véleménykülönbség - mutatta ki a felmérés. Például Indiában, ahol a megkérdezettek több mint fele értett egyet a kijelentéssel, a férfiak és nők nagyjából egyenlő arányban vélekedtek így.

ÖT ÉV ALATT VÁRHATÓAN 5000 MILLIÁRD DOLLÁRRAL EMELKEDIK A NŐK FIZETÉSE...

Világszinten ötezermilliárd dollárral nőhet a nők fizetése a következő öt évben, szerepük pedig a világgazdaságot tekintve a következő évtizedben akkora lehet, mint India és Kína népességéé - derül ki az Ernst and Young "Nők - Az új feltörekvő piac" című tanulmányából.

Közleményében a cég kiemeli: a jelenlegi 13 ezer milliárdról 18 ezer milliárd dollárra nőhet világszinten a nők fizetése a következő öt évben. Az ötezermilliárdos bővülés nagyságát jelzi, hogy az összeg Kína és India gazdasági növekedésének csaknem kétszerese.

Jelenleg a világ vállalkozásainak harmada van női tulajdonban, ezeknek pedig fele a fejlődő piacokon található - mutat rá az Ernst and Young tanulmánya.

A női csoportban rejlő lehetőségek és a jelenlegi helyzet ugyanakkor jelentősen eltér egymástól. A nők számára - még a fejlett országokban is - rendkívül nehéz a felsővezetői pozíciók elérése. Sok feltörekvő piacon pedig nem rendelkezhetnek ingatlannal, korlátozott hozzáférésük van az oktatási rendszerhez, valamint a munkaerőpiachoz.

Felmérések azt mutatják, hogy átlagosan 25 százalékos a tőkemegtérülési mutató azoknál a cégeknél, ahol a vezetőségben vegyesen foglalnak helyet nők és férfiak - olvasható a közleményben. Ezzel szemben mindössze 9 százalékos ez az arány ott, ahol csak férfi vezetők vannak.

A vezető globális cégek már korábban felismerték a munkaerő sokszínűségében rejlő gazdasági előnyöket. Azoknál a cégeknél, amelyek ennek megfelelően alakítják stratégiájukat, a bevételi oldalon is egyértelműen látszanak az eredmények - derül ki a jelentésből.

MTI

JOBB A SZEX HA NAGYOBB AZ EGYENLŐSÉG...

Egy nemzetközi felmérés szerint azok a párok élnek leginkább kiegyensúlyozott  szexuális életet, akik a nemek közti egyenlőség szempontjából fejlett  országokban, vagyis Nyugat-Európában, Ausztráliában, az USA-ban és Kanadában élnek.

A kérdőíves vizsgálat 27 ezer pár szexuális életét vizsgálta 29 országban, és eredményei szerint a párok legtöbbje egészen nyolcvanas éveikig marad szexuálisan aktív. A szexuális elégedettségi lista első helyét Ausztria szerezte meg: az osztrák férfiak 80, míg a nők 63%-a rendkívül, vagy nagyon elégedett szexuális életével. A nemi egyenlőség szempontjából legjobban álló országokban a párok 60-80%-a fejezte ki elégedettségét, míg ez az arány a hagyományosan férfiak által dominált társadalmakban, például a Közel-Keleten és Ázsia bizonyos tájain csak 20-50%-os.

Hatalmas különbségeket mutatkoznak a férfiak és nők elégedettsége között: a nők számára például az előjáték sokkal fontosabb tényező, az orgazmus elérésének feltétele, mint a férfiaknak, – hiánya pedig azon nők számára bizonyul a legnagyobb problémának, akik férfiközpontú országokban élnek. Az is bebizonyosodott, hogy a férfiak túl optimistán ítélik meg partnerük orgazmusát: bár a férfiak 45%-a szerint párjuk mindig eljut a csúcsra, a nőknek csupán 26%-a igazolta ezt.

A szexuális elégedettségi rangsorban érdekességek is megfigyelhetők: a hagyományosan férfiközpontúnak tartott Mexikó a listán az első tíz ország közt szerepel, míg az utolsó helyre az amúgy gazdaságilag igen fejlett Japán került.

Forrás: Vital

A nők az ókori Rómában eszes üzletasszonyok voltak, vállalkozásaikat mikrohitelek segítségével indították be.

Nicolas Guy Brenet (1728-1792) festménye adakozó római nőkről. 
Fotó: Mary Harrsch (Flickr)

Mint a Past Horizons régészeti hírportálon olvasható, a Római Birodalomban törvény tiltotta, hogy a nők banki kölcsönöket vegyenek fel, nem szavazhattak, ha pedig fontosabb döntést kellett meghozniuk, gyámot rendeltek melléjük. 
Carmen Lázaro, a spanyolországi I. Jakab Egyetem római jog professzora, kutatásai során kiderítette, hogy az asszonyok túljártak a törvényalkotók eszén. Tehetősebb nőktől kértek kölcsön s az ügylet fedezetéül, általában ingóságaik, leginkább az ékszereik szolgáltak.

A mikrohitel-rendszer létéről több korabeli epigráf (felirat) szolgáltat adatokat, így Pompejiben a Grani-ház falán olvasható, hogy bizonyos Faustilla 6,25 százalékos kamatra kölcsönöz pénzt.
Mint Carmen Lázaro rámutatott, ezek törvényes kölcsönügyletek voltak, nem kellett a gyám jóváhagyása. A pénzt ugyanis az ókori Rómában "helyettesíthető" dolognak tartották, így kisebb összegek esetében ki lehetett kerülni a gyám közreműködését.
Tulajdonképpen, a római nőket sújtó jogi korlátozások hozták létre ezt a rendszert, amelynek segítségével törvénysértés nélkül biztosíthatták anyagi függetlenségüket, megözvegyülve pedig folytathatták a családi vállalkozást.
Carmen Lázaro, kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a római nők üzleti tevékenysége nem korlátozódott pénzkölcsönzésre, érdekeltségeik voltak a hajózási szállítmányozásban, a textiliparban, a cipőkészítésben, szálláshelyeket tartottak fenn, de kereskedtek luxuscikkekkel és élelmiszerekkel is.
"A római nők olyan szabadságra és befolyásra tettek szert, amelyekről más társadalmakban nem is álmodhattak az asszonyok" - hangsúlyozza Carmen Lázaro.

Forrás: MTI

Íme kedvenc témánk, most végre lehull a lepel az állatvilágot övező markáns tévhitekről! A következő részben az antilopok lesznek terítéken, annyit elárulhatok, hogy még ennél is megdöbbentőbb pikáns részleteket olvashatunk a szexuális életükről.

Sok férfi szerint az érettebb nők az igazán vonzó szeretők. A csimpánzok hasonlóképp vélekednek: a hímek egyértelmű szexuális preferenciát mutatnak az idősebb nőstények iránt.

Martin Muller kutató, a Bostoni Egyetem antropológusa nyolc évig figyelte az ugandai Kibale Nemzeti Park csimpánzait és meglepő felfedezést tett. Észrevette, hogy a csapat legidősebb nőstény csimpánza volt a „legkapósabb” a hímek között, közben a fiatalabb „lányoknak” minden csáberejüket latba kellett vetniük, hogy felkeltsék a hímek szexuális vágyát maguk iránt.

Ez a viselkedés meglepően ellentétes az emberek közt megfigyelhető tendenciával, ahol a férfiak gyakran szívesebben választják a fiatalabb nőket. A tudósok annak tulajdonítják ezt a preferenciát, hogy az ember igyekszik hosszú távú párkapcsolatot kialakítani, illetve házasságot kötni, ami ismeretlen a csimpánzok szexuális tekintetben „laza erkölcsű” világában. A Current Biology tudományos folyóiratban megjelent beszámoló tehát azt jelzi, hogy a szocializáció fontos szerepet játszik a csimpánzok párválasztásában.

„Valóban meghökkentő, mivel nemcsak arról van szó, hogy az idősebb csimpánzok kerülik a legfiatalabb ivarérett nőstényeket. Egyértelműen látható, hogy sokkal jobban vonzódnak az öregebb anyákhoz” – mondja Muller.

A nőstény csimpánz 10 éves korára éri el ivarérettségét. Fogamzóképességét gyakran a külső nemi szervek körüli vörös duzzanat hirdeti. Az emberrel ellentétben, ahol a nők a húszas éveikre érik el termékenységük csúcsát, a nőstény csimpánzok szinte egész életükben termékenyek maradnak, sőt idősebb korban gyakran termékenyebbek, mint a fiatalabb fajtársaik.

Könnyen megtermékenyülnek szinte bármely ciklusban és ügyesek a táplálékszerzésben is. A tudósok azt is fölvetik, hogy az idősebb nőstény csimpánzok gyakorlottabb anyák, ami növeli az utódok életben maradásának esélyeit. Ezek mind vonzó tulajdonságok a hím csimpánzok szemében, és a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ezek bármelyike önmagában vagy más tulajdonságokkal együtt indokolhatja a hímek erős vonzódását az idősebb nőstény csimpánzokhoz.

Forrás: http://www.ng.hu

Részlet Richard Dawkins: Önző gén c. könyvéből

"Mellesleg egyvalamit még azok az emberek sem ismernek fel, akiket
aggasztanak a népesedési problémák, nevezetesen azt, hogy a népesség
növekedése épp úgy függ attól is, hogy mikor lesznek az embereknek
gyermekeik, mint attól, hogy hány gyermekük lesz. 

Mivel a népesség nemzedékenként nő bizonyos arányban, ebből következik, 
hogy ha a nemzedékeket jobban széthúzzuk, akkor a népesség lassúbb évenkénti
növekedést mutat. Így az "Állj meg kettőnél" jelszó helyett éppúgy
állhatna a "Kezdd el 30 évesen" jelszó is! De bárhogy is van, a gyorsuló
népességnövekedés súlyos gondokat jelent.

Valószínűleg mindannyian láttunk már a probléma érzékeltetését célzó, ijesztő
számításokat. Például Latin-Amerika jelenlegi népessége 300 millió körül van,
és sokan közülük már most is alultápláltak. Ám ha a növekedés a jelenlegi
ütemben folytatódna, kevesebb mint ötszáz év kellene ahhoz, hogy elérje azt a
pontot, amikor az emberek álló helyzetben összefüggő emberszőnyeggel
borítanák a kontinens egész területét, még akkor is, ha nagyon soványaknak
tételezzük fel őket - ami meglehetősen realista feltevés. Ezer év múlva több
mint egymilliónyian állnának minden egyes ember vállán. Kétezer év múlva az
emberhegy a fény sebességével növekedve elérné az ismert világegyetem
szélét.

Nyilván nem kerülte el az olvasó figyelmét, hogy hipotetikus számításról van
szó! Nagyon is gyakorlati okai vannak annak, hogy mindez nem történhet meg.
Ezen okok közül néhányat úgy hívnak, hogy éhínség, járvány és háború,
vagy - ha szerencsénk van - születésszabályozás. Nincs értelme a
mezőgazdaság haladásában bíznunk - a "zöld forradalmakban"; és
hasonlókban. Az élelmiszer-termelés növekedése átmenetileg enyhítheti a
problémát, de matematikailag bizonyos, hogy nem nyújthat hosszú távú
megoldást; sőt valójában, a válságot előidéző orvostudományi haladáshoz
hasonlóan, még tovább ronthatja a helyzetet, felgyorsítva a
népességrobbanás ütemét. Egyszerű logikai igazság, hogy mivel nincs
módunk a tömeges kivándorlást az űrbe másodpercenként több millió rakéta
indításával biztosítani, az ellenőrizetlen születési arányok óhatatlanul
rettenetesen megnövekedett halálozási arányokhoz vezetnek. Nehéz elhinni,
hogy ezt az egyszerű igazságot nem értik meg azok a vezetők, akik megtiltják
követőiknek, hogy hatékony fogamzásgátló módszereket alkalmazzanak. Azt
mondják, hogy előnyben részesítik a népességkorlátozás "természetes";
módszereit, márpedig végül pontosan ahhoz fognak eljutni. A természetes
módszert éhhalálnak hívják."

"Fontos dolog, amit nem hangsúlyoznak sem Wynne-Edwards írásai, sem
pedig nézeteinek Ardreytól származó népszerűsítése, hogy nagyon sok tény
van, ami vitán felül áll. Nyilvánvaló tény, hogy a vadon élő állatok populációi
nem nőnek olyan csillagászati ütemben, mint ahogyan elvileg nőhetnének. Az
állatpopulációk néha meglehetősen stabilak maradnak, vagyis a születési
arányok és a halálozási arányok nagyjából lépést tartanak egymással. Sok
esetben (híres példa erre a lemmingeké) a populációméret vadul ingadozik,
heves robbanások váltakoznak összeomlásokkal, amikor majdnem kihal a
populáció. A következmény néha valóban az, hogy - legalábbis a környező
területről - a népesség egyszerűen kihal. A kanadai hiúz esetében - ahol a
becslések a Hudson's Bay Company által évenként eladott szőrmék számán
alapulnak - a populáció, úgy látszik, ritmikusan oszcillál. Egy dolgot semmi
esetre sem tesznek az állatpopulációk: nem növekednek a végtelenségig.
A vadállatok szinte sohasem pusztulnak el végelgyengülésben: az éhhalál, a
betegség vagy a ragadozók jóval előbb utolérik őket, mintsem valóban
megöregednének. A legutóbbi időkig igaz volt ez az emberre is. Sok állat
elpusztul gyermekkorában, sok pedig nem is jut túl a pete stádiumon. Az
éhhalál és a pusztulás más formái a végső okai annak, hogy a népességek
nem növekednek végtelenül. De mint saját fajunk esetében láttuk, nincs
kényszerítő ok arra, hogy ez így legyen. Ha az állatok szabályozhatnák a
születési arányukat, sohasem kerülne sor éhhalálra. Wynne-Edwards állítása
szerint pontosan ezt teszik."

"Büntetés jár azoknak az egyedeknek, melyeknek túl sok gyermekük van,
mégpedig nem azért, mert az egész populáció kihal, hanem egyszerűen azért,
mert kevesebb gyermekük marad fenn. A túl sok gyermeket okozó gének
egyszerűen nem jutnak át nagy számban a következő nemzedékbe, mivel az
ezeket a géneket hordozó gyermekek közül kevés éri meg a felnőtt kort.

A modern civilizált ember esetében úgy alakult, hogy a családok méretét többé
már nem korlátozza a szülők rendelkezésére álló források véges volta. Ha a
férjnek és feleségnek több gyermeke van, mint ahányat táplálni tudnak, akkor
az állam, ami a népesség többi részét jelenti, egyszerűen közbelép, és a
létszám feletti gyermekeket életben és egészségben tartja. Tulajdonképpen
semmi sem akadályozhatja meg, hogy egy anyagi forrásokkal egyáltalán nem
rendelkező párnak pontosan annyi gyermeke legyen, amennyit a nő ki tud
hordani. Ám a jóléti állam nagyon természetellenes dolog. A természetben
azoknak a szülőknek, akiknek több gyermekük van, mint ahányról
gondoskodni tudnak, nincs sok unokájuk, és génjeik nem jutnak át a jövő
nemzedékekbe.

Nincs szükség a születési arány önzetlen mérséklésére, mert
a természetben nincs jóléti állam. Minden túlzott engedékenységgel járó gén
azonnal megbűnhődik: az ilyen gént magukban hordozó gyermekek éhen
halnak. Mivel mi, emberek nem akarunk visszatérni a régi önző módszerekhez,
s hagyni, hogy a túlságosan nagy családok gyermekei éhen haljanak,
eltöröltük a családot mint gazdasági önfenntartó egységet, s az állammal
helyettesítettük. Azonban nem szabad visszaélnünk a gyermekekről való
garantált gondoskodással.

A fogamzásgátlást néha azzal támadják, hogy "természetellenes". Így igaz,
nagyon természetellenes. A baj az, hogy ugyanez igaz a jóléti államra is. Azt
hiszem, legtöbben úgy véljük, hogy a jóléti állam nagyon is kívánatos. Ám nem
lehet természetellenes jóléti államunk, hacsak nincs természetellenes
születésszabályozásunk is, mert máskülönben a végeredmény a természetben
fellelhetőnél is nagyobb nyomorúság. A jóléti állam talán a legnagyobb
önzetlen rendszer, amit az állatvilág valaha is ismert. De minden önzetlen
rendszer lényegéből fakadóan labilis, mivel ki van téve az önző egyének
visszaélésének, akik készek kihasználni.

Azok az emberek, akiknek több gyermekük van, mint ahányat felnevelni képesek, valószínűleg a legtöbb esetben túlságosan tudatlanok ahhoz, hogy tudatos visszaéléssel vádolhatnánk őket. Azok a nagy hatalmú intézmények és vezetők, akik szándékosan bátorítják őket, szerintem kevésbé állnak gyanún felül."

A túl sok tesztoszteron öngyilkosságba kergetheti az agysejteket, így a tesztoszteron szintet növelő anabolikák túlzó használata, drámai méretű veszteséget okozhat az agysejtekben - állapították meg az amerikai Yale Egyetem kutatói.

Szervezetünk kódolt jeleket bocsát ki, hogy csábítólag hassunk partnerünkre. Ezek a jelzések potenciálisan átörökíthető immunrendszerünkről is titkos információkat hordoznak.

Az Új-Mexikói Egyetemen dolgozó Randy Thornhill biológus hisz abban, hogy ezeket a jelzéseket ezredmásodpercek alatt értelmezzük, anélkül, hogy tudnánk róluk.

– Csak annyit észlelünk, hogy az illető vonzóbb, mint mások, holott az agyunk valójában igen bonyolult elemzéseket végez. – meséli Randy – Mindez igen gyorsan zajlik, és nem is tudatosul bennünk.

Izzadságszag-kísérlet
Thornhill megkért néhány diákot, hogy egy kosárlabdameccsen frissen mosott, fehér pólókat viseljenek. Miközben a játékosok megizzadtak, a pólók felszívták feromon-tartalmú verejtéküket. Ezeket a szagtalan, levegő útján terjedő kémiai anyagokat mindkét nemben a verejtékmirigyek választják ki. A feromonoknak a feltételezések szerint köze lehet a szexuális vonzerőhöz.

A lányok később egyenként megszagolták ezeket a pólókat, majd rangsorolják, hogy viselőjük illatát mennyire érzik csábítónak, kellemesnek vagy intenzívnek. A nőknek fogalma sem volt arról, hogy melyik férfi melyik pólót viselte. Sorban végigszagolgatták a pólókat, majd a verejték szaga alapján leírták, hogy számukra melyik a legvonzóbb.

Thornhill eztán megvizsgálta a kísérletben résztvevő férfi és női önkéntesek immunvédekezésében fontos szerepet betöltő fő hisztokompatibilitási komplex-, az úgynevezett MHC génjeit. Rájött, hogy a diáklányok a tőlük eltérő MHC génekkel rendelkező, azaz a sajátjuktól különböző immunrendszerű férfiak szagát részesítik előnyben. Az tehát az általános szabály, hogy a férfiak és a nők egyaránt a tőlük különböző egyének testszagát kedvelik!

Mindez evolúciós szempontból is jól érthető. Az immunrendszer a betegségek ellen harcol. Azok jutnak előnyhöz, akik változatos génállományt örökölnek. A tökéletesen összeillő pároknál a szerelmeseknek egymástól eltérő immunológiai sajátságokkal kell rendelkezniük. Így gyermekeik a lehető legjobban járnak, mert az egyesülő génállomány változatos génjeit öröklik, ami egészségesebb életet biztosíthat számukra.

A szagod szimmetrikus...
Bár a feromonok működését még senki sem érti, és megdöbbentőnek tűnhet, de a nők előnyben részesítik azoknak a férfiaknak a szagát, akik szimmetrikusabb felépítésűek. A szimmetrikusabb testfelépítésű férfiak szagát jobban kedvelik a nők, különösen azok, akik épp a ciklusuk termékeny fázisába értek.

Abban a tényben semmi új nincs, hogy a szimmetria vonzóbb az ellenkező nem számára. A kutatók ezt először a ’90-es években fedezték fel, és azóta is népszerű témának számít a média körében. Az első ilyen kísérletekben mérésekkel állapították meg az arcok szimmetriáját, majd arra kérték a kísérleti alanyokat, hogy vonzerő tekintetében rangsorolják ezeket. (Az a furcsa, hogy ha egy arc tökéletesen szimmetrikus, mint például a tükrözéssel mesterségesen létrehozott arcképek, akkor az eredmény már-már természetellenes – a tökéletes szimmetria visszatetsző.)

A tudósoknak elmélete, hogy a szimmetria a minőség megbízható jele, mert csak igen-igen nehezen érhető el. Épp ezért az egyén külseje arról árulkodik, mennyire tökéletesen fejlődött ki szervezetében a kétoldali szimmetria. A legutóbbi, 2004-es kutatások felfedték, hogy a feromonokhoz hasonlóan az arcvonások is az immunrendszerről árulkodnak.

A felmérésben a nők azoknak a férfiaknak a fotóját választották ki, akiket nagyon jóképűnek véltek. Amikor megvizsgálták a legvonzóbb férfiak vérmintáit, kiderült, hogy változatosabb génállománnyal, azaz erősebb immunrendszerrel rendelkeztek.

Senki sem tudja, hogy az arc hogyan tükrözi ezt az információt. Lehet, hogy az ellenállóbb szervezetű emberek kevésbé hajlamosak fertőzésekre és egyéb betegségekre, amelyek a fejlődés során aszimmetrikussá torzíthatják az arcot. Bármi legyen is a magyarázat, úgy tűnik, hogy szimmetrikus vonásaink kirakatba teszik génjeink minőségét.

A szimmetria olyan fontosnak tűnik, hogy a női test külön trükköket is bevet, hogy még szimmetrikusabbnak hasson. A Liverpooli Egyetemen egy egyszerű kísérlet során biológusok mérték meg a résztvevő nők kezét és fülét az ovuláció előtti, alatti és utáni időszakban. Azt találták, hogy 24 órával az ovuláció előtt úgy változott meg a nők kezének és fülének alakja, hogy sokkal szimmetrikusabbá váltak. A kutatók nem biztosak abban, hogy mindez hogyan következik be, de azt gondolják, hogy a megváltozott szöveti vízretenció lehet a magyarázat. Mivel ezek a változások a két testfelet eltérő mértékben érintik, kihatnak a szimmetriára is.

Ám...

Akkor mégis miért vannak csúnya emberek?

Az ember a szexuálisan szelektáló fajok közé tartozik, a legjobb genetikai állományú utódok létrehozása érdekében a nők törekvése, hogy a legelőnyösebb külsejű férfit szerezzék meg maguknak (és viszont).

Felmerül azonban egy kérdés. Elvileg annak kellene történnie, hogy a legelőnyösebb külsejű férfiak szaporodnak a leginkább, génjeiket elsősorban ők örökítik tovább, így hosszú idő alatt a szelekció következtében uniformizálódnunk kellett volna. Ha főként a jóképű macsók génjei jellemeznék világunkat, nem lenne olyan sok előnytelen külsejű ember, egyformábbak lennénk, kívül-belül. Miért van tehát, hogy mégis nagyon különbözünk egymástól?

Az angol Newcastle Egyetem kutatói, Prof. Marion Petrie és Dr. Gilbert Roberts az elmúlt tíz évben a genetikai sokféleség okait kutatták. Abból a feltételezésből indultak ki, hogy a génállomány változatossága valamiféle előnnyel jár, ami még az uniformizált szépségen is túltesz.

Amikor a szerelő nem szerel

Sejtésük beigazolódott. A DNS-nek vannak olyan részei, melyek az úgynevezett „DNS repair kit”-et, azaz olyan fehérjéket kódolnak, amelyek a génállomány megváltozása esetén képesek a hibák, mutációk kijavítására. Ha e „szerelő” fehérjéket kódoló gének területén következik be mutáció, a hibák kijavítása nem, vagy nem teljes mértékben valósul meg.

Ez természetesen veszélyekkel is jár, hiszen a hibás gének következtében szöveti degeneráció és rosszindulatú daganatok kialakulása is megindulhat. Másrészt viszont kedvező is, amikor a mutáció eredményeképp az egyén ellenállóbbá válik bizonyos betegségekkel szemben, képes lesz leküzdeni egyes vírusok és baktériumok támadását.

Úgy tűnik, ez utóbbi előny az, ami magyarázatul szolgál a sokféleség fennmaradására. A kutatók 2005-ben sajátos kísérletet végeztek. Kiválasztottak olyan férfiakat, akik génállományára a „repair” gének mutációja révén jellemző volt a sokféleség, lefényképezték őket, és a képeket megmutatták fiatal nőknek. Kiderült, hogy ezek a férfiak – akik a mutáció révén változatos génállománnyal rendelkeznek, ellenállók sok betegséggel szemben, és ezt a tulajdonságukat nagy valószínűséggel tovább is örökítik utódaiknak – az átlagnál vonzóbbak a nők szemében.

A darwini elképzelésekkel szemben tehát a szexuális szelekció épphogy a genetikai sokféleségnek kedvez. Nem a stabil génállományú férfiak a vonzók, hanem azok, akik genetikai változatosságuk miatt ellenállók – viszont a mutációk miatt kiszámíthatatlan, milyen leszármazottak várhatók tőlük.

Forrás: http://www.ng.hu

A világ polgárainak többsége nem hiszi, hogy „otthon a nők helye”. Az állítással leginkább India, Törökország, Japán, Kína, Oroszország, Magyarország és Dél-Korea lakói értenek egyet.

A Reuters News megbízásából végzett, s a Nemzetközi Nőnap alkalmából közzétettIpsos Global @dvisor felmérésben résztvevő – a világ GDP-jének 75%-át képviselő – 23 ország felnőtt lakosságának háromnegyede (74%) nem ért egyet azzal az állítással, hogy „a nők helye otthon van”. Vagyis a 24 000 felnőtt – országonként ezernél több válaszadó – mindössze 26%-a szerint helytálló ez a megállapítás.

Azok az országok, amelyek lakói legkevésbé gondolják azt, hogy a “otthon a nők helye”: Argentína (9%), Franciaország (9%), Mexikó (9%), Svédország (10%) és Brazília (10%). Ahol leginkább egyet értenek ezzel: India (54%), Törökország (52%), Japán (48%), Kína (34%), Oroszország (34%), Magyarország (34%) és Dél-Korea (33%).

Megcáfolt sztereotípiák

Ha országonként végigtekintjük, hogy a népesség mely része ért a legvalószínűbben egyet azzal az állítással, hogy a „nő helye otthon van”, akkor a sztereotípiák szerint azt várnánk, hogy ők férfiak és leginkább az idősebb generáció tagjai.

Nemi különbségek valóban léteznek: tényleg a férfiak gondolkodnak így nagyobb valószínűséggel, de az esetek többségében a nemi különbség számaránya nem túl nagy: Indiában a férfiak 56, míg a nők 46%- a gondolja úgy, hogy a „nő helye otthon van”; Japánban a férfiak 45 és a nők 49%-a, Kínában a férfiak 39 és a nők 27%-a, Dél-Koreában a férfiak 39 és a nők 28%-a, Ausztráliában a férfiak 29 és a nők 22%-a, az Egyesült Államokban a férfiak 27 a nők 23%-a, Nagy-Britanniában a férfiak23 és a nők 20%-a, Kanadában a férfiak 23 és a nők 18%-a, Lengyelországban a férfiak 22 és a nők 14%-a, Olaszországban a férfiak 21 és a nők 17%-a, Belgiumban a férfiak 17 és a nők 15%-a vélekedik így.

Azokban az országokban is, ahol a népesség kis része ért egyet a fenti állítással („a nő helye otthon van”), a nők és a férfiak az előbbiekhez hasonló arányban gondolják ezt a kérdésről: Hollandiában a férfiak 22%-a a nők 17%-a, Németországban a férfiak 17 és a nők 11%-a, Spanyolországban a férfiak 12 és a nők 11%-a, Brazíliában a férfiak 13 és a nők 11%-a, Mexikóban a férfiak 12 és a nők 5%-a, Argentínában a férfiak 11 és a nők 6%-a, Svédországban a férfiak 12 és a nők 11%-a, Franciaországban a férfiak 9 és a nők 6%-a. Csak véletlenszerűen fordul elő ennél hangsúlyosabb nemek közti eltérés : Törökországban a férfiak 57 és a nők 36%-a, Csehországban a férfiak 37 és a nők 18%-a, Magyarországon a férfiak 40 és a nők 28%-a, Oroszországban a férfiak 41 és a nők 15%-a osztozik ezen a véleményen.

Összességében úgy tűnik, hogy azokban az országokban ahol az a vélemény uralkodik, hogy a „nő helye otthon van”, a legvalószínűbb, hogy nők is hasonlóan gondolkodnak; azonban azokban az országokban, ahol kevésbé értenek egyet ezzel a kijelentéssel, szintúgy csekélyek a nemi különbségek.

Az életkor az, amely tükrében a sztereotípiák megoszlása a leginkább tetten érhető: 18–34, 35–54 és az 55 év felettieket vizsgáltak országonként. Azok, akik egyetértenek a kijelentéssel, legnagyobb valószínűséggel a 18–34 év közötti korcsoportba tartoznak, nem az idősebbek közé. Valójában a kutatásban részt vevő 23 ország kétharmadában a 18–34 év közöttiek gondolják leginkább így, összevetve a 35–4 közötti korcsoport 9%-ával és az 55 év felettiek 17%-ával. Két országban nem találtak különbséget a korcsoportok között.

A kutatásról

Az eredmények a Thompson Reuters News Service megbízásából az Ipsos által 2009. november 4-e és 2010. január 13-a között végzett közvélemény-kutatásból származnak. A nemzetközi felmérés során 24 077 – 18 év feletti – felnőttet kérdeztek összesen 23 országban, amelyek együtt a világ GDP-jének 75%-át képviselik. A felmérésben részt vevő országok: Argentína, Ausztrália, Belgium, Brazília, Kanada, Kína, Franciaország, Németország, Magyarország, India, Olaszország, Japán, Mexikó, Lengyelország, Oroszország, Dél-Korea, Spanyolország, Svédország, Cseh Köztársaság, Hollandia, Nagy Britannia, Egyesült Államok és Törökország. Országonként 1000-nél több válaszadó szerepelt az Ipsos által megkérdezett internetes panelben. Ezt követően súlyozást alkalmaztak a demográfiai különbségek kiegyenlítésére, valamint annak biztosítására, hogy a minta összetétele az adott ország legfrissebb népszámlálási adatainak megfelelően tükrözze a felnőtt lakosságot, és a kapott eredmények reprezentálják az egyetemes vélekedést.

(Szerkesztői megjegyzés: érdekességként említeném meg, hogy szinte minden országban a férfiak nagyobb, míg a nők valamivel kisebb %-a ért egyet az állítással). 

Forrás: Ipsos

A Bath Egyetem kutatói körében végzett vizsgálatok tanulsága szerint a férfi tudósok egyre "nőiesebbek": az átlagnál magasabb az ösztrogénszintjük, és gyakoribb körükben a hosszú mutatóujj.

Normálisan a férfiaknál a tesztoszteron vérben mérhető szintje jóval magasabb, mint a nőké. A Bath Egyetem férfi kutatóinál azonban a tesztoszteronszint alacsonyabb, mint az egyetemen kívüli férfitársaiké, ösztrogénszintjük viszont az átlagnál magasabb, amely révén jobb agyféltekéjük meghatározóbb, így térbeli és analitikai képességeik is erősebbek

A jobb külsejű férfiaknak egyötöddel nagyobb a fizetésük az átlagosnál, a nők esetében viszont nem jár ilyen előnnyel a szebb külső – mutatkozott meg egy ausztráliai felmérés során.

A joképűbb férfiak minden szakmában – a kétkezi munkáktól az értelmiségi állásokig – átlagosan 22 százalékkal több a fizetésük. Andrew Leigh közgazdász a nők esetében kétélű pengének ítéli a szebb külsőt.

“Akadnak még mindig olyan emberek, akik szerint a szépség és okosság nemigen fér meg egymással nők esetében, úgy vélik, egy szép nő kevésbé jó munkaerő, mint egy átlagos külsejű. A férfiak megítélésénél viszont nincs szőkenő-szindróma” – idézte a kutatót a The Daily Telegraph című brit lap. 

A rútságot alacsonyabb fizetéssel “büntetik” a munkáltatók. A csúfabb férfiaknak 26 százalékkal kisebb a fizetésük, mint átlagos külsejű kollégáiknak, a rútak és szépek között pedig akár 50 százalékos is lehet a fizetéskülönbség.

Forrás: http://kulfoldimunka.co

Miért jut el odáig egy nő, hogy megcsalja a párját? Azért nem sokan űznek sportot belőle - ha hűtlenek, annak általában oka van. Lássuk, melyek a leggyakoribbak.

Először is szögezzük le, hogy nagyon sok nő nem csalja meg a párját. Különösen, ha boldog a párkapcsolatban. Amikor igazán odavan a férfiért, az első csóktól kezdve hűséges és kitartó. Valakihez tartozni, valakit szeretni ugyanis nagyon jó érzés, és ha viszontszeretik őt, eszébe sem jut a megcsalás. 

A szomorú tény, hogy vannak, akik mégis elcsábulnak. Többnyire okkal. A házas nők 25 százaléka félrelépett már, azon hölgyek körében pedig, akik nem házasságban élnek, csak kapcsolatban, az arány magasabb. Ha a nő egyszer eldönti, hogy hűtlen lesz, meglepőnek tűnő alkalmakat választ ki erre.

- Egy jelentőségteljes szülinap

A hölgyek hajlamosak arra, hogy egy-egy kerek évszámnál, amelyet a tortájuk is jelez, elgondolkodjanak. Felteszik maguknak a kérdést: "Mit is csináltam én az elmúlt 5 évben?"

Alaposabban szemügyre veszi a szerelmi életét is, és azt, milyen irányba tart - és ha úgy találja, nem úgy alakul, ahogyan tervezte, megtörténhet, hogy egy afférral igyekszik "korrigálni" azt - mondja Don-David Lusterman, PhD, pszichológus és könyvíró. 

Figyelni kell arra, hogy két éjszaka van az év során, amikor a nő biztosan szeretné, ha egy férfi lenne az ágyában. A szilveszter éjszaka és a születésnapja. Hagyd egyedül, és engedélyt adsz neki a hűtlenkedésre - és alkalmat. Ne feledjük azt sem, hogy a születésnapja az ünnepeltről szól, és persze a szülinapi szexről. Az ajándék is remek ötlet persze...

 - Elért egy szintet 

Ha a nő hosszabb ideje álmodozott egy lépcsőfok megugrásáról a ranglétrán karrierjében, vagy valamiről, amit nagyon el szeretett volna érni, és sikerül neki - utána hajlamos azon gondolkodni: "és most hogyan tovább?" Elkezd az élet más területére is fokozottan koncentrálni, és rájöhet, hogy nem elégedett a kapcsolatával. 

Az is tény, hogy a többet kereső nők gyakrabban csalják meg a párjukat, mint szerényebb jövedelmű társaik. Sok férfi követi el azt a hibát, hogy nem értékeli a párja teljesítményét, eredményeit. Ilyen esetben nem nehéz kitalálni, miért megy a nő máshoz. Ha azonban kimutatjuk, hogy becsüljük őt és büszkék vagyunk rá, egészen más a helyzet.

- Összeköltözés 

Talán éppen a nő ötlete volt. Csakhogy sok páros tagjai jönnek rá az együttélés során, hogy mivel igen sok időt töltenek együtt, nem tudnak mindig, minden percben beszélgetni valamiről. Ez sarkalatos pont lehet.

A nő egyszer csak azt gondolhatja, hogy unalmassá vált a férfi számára. Beszéljünk a közös jövőről. Beszélgessünk vele erről! Legyünk tisztában azzal, hogy a legtöbb nő boldog együttélést és gyermekeket akar; amennyiben nem látja az igyekezetet a férfin, el fog menni máshoz, aki megadja neki, amire vágyik.

- Ha nem jó a szex... 

Az oxytocin hormon szerepet játszik a jókedvben, és az orgazmus során ötször magasabb a szintje, mint általában. Ennek a hormonnak a szintje intenzívebb szerepet játszik egy nőnél, mint egy férfinál. Tehát ha nem részesül elegendő szexben, azt fogja gondolni, a férfi már nem találja vonzónak, és nem szereti őt. Ez is oda vezethet, hogy mást fog keresni. 

A "tessék-lássék szex" annak a jele lehet, hogy valami gond van a felek között.Legyen megfelelő mennyiségű szex a közös életünkben, vagy beszéljük meg a problémákat. A nők 79 százaléka a kielégítetlenségre hivatkozik, ha arról van szó, miért is volt hűtlen.

- Végül, de nem utolsó sorban: a nő azért is megcsalhat, mert szakítani akar, de más módszert nem talál, hogy ezt véghez vigye. A hűtlenség legtöbbször megtöri a kapcsolatokat. Ennél azonban egyszerűbb módja is van a szakításnak. Ha menni akar, menjen...