Házimunka megosztás- állandóan visszatérő téma manapság, hogy a férfiak és nők szerepvállalása alapjaiban módosult. A nemek hagyományos szerepeinek megélése lassan kevés kivételtől eltekintve szinte kivitelezhetetlen, azzal együtt, hogy rengeteg tévhit övezi őket.

Például az, hogy régen minden férfi munkahelyekre járt el, míg minden nő kizárólag háztartást vezetett- az emberek többsége ugyanis a közösen fenntartott, családi gazdaságból élt. A férfiak többségének sem volt állása, s a nők többsége sem csak főállású édesanyaként nevelte a gyerekeket, hanem bizony gyakran kijártak a földekre ők is, vagy az otthon megtermelt zöldséget, gyümölcsöt adták el, ezzel segítve a család fenntartását.

Azóta a viszonyok sokban megváltoztak, aminek fő oka a modernizáció, városiasodás, s az, hogy jóval többen vagyunk, mint akár kétszáz évvel ezelőtt. Ennek függvényében a házimunka megosztását is újra kell gondolnunk, hiszen régen mondhatni minden teendő főleg "házi-munka" volt, míg ma csupán a kikerülhetetlen, szükséges rosszat értjük ez alatt, amit napi tevékenységként muszáj elvégeznünk: a mosást, főzést, takarítást, a gyerekneveléssel járó kikerülhetetlen feladatokat, melyek nem a nevelés örömteli oldalát, a közös játékot, vagy mesélést jelentik.

A mindennapi feladatok java része általában a nőre hárul, mivel ezeket a dolgokat az emberek hagyományosan női tevékenységeknek tekintik, miközben nem veszik észre, hogy a férfi feladatai egyszerűen kikoptak, megszűntek. A férfiak többségének már semmi szüksége rá, hogy megtanulja, hogyan kell földet művelni, szőlőt metszeni, házat építeni, állatokat gondozni, fát vágni. Időszakos feladatok akadnak persze, bár amellett, hogy sok nő is részt vállal belőlük (lakásfestés, bútorpakolás) igencsak ritkán kerül rájuk sor. Ahogyan a mosogató megszerelésére, vagy az elromlott zárak megjavítására is.

Így mindennek újragondolása egyre sürgetőbbé válik. 

Egy 2010-ben végzett kutatásra szeretnék kitérni, melynek érdekessége, hogy több éven át követte nyomon a vizsgált házaspárokat, figyelembe véve azok házimunkához való viszonyulását is. Az eredmény talán senkit nem lep meg: minél inkább kiveszi a részét a férfi a házimunkából, annál kisebb az esély rá, hogy a pár elváljon. Önmagában a házimunka végzés természetesen férfiak esetében sem garancia semmire, inkább a hiánya az, amit negatív tényezőként ki kell emelnünk.

A vizsgálat nem kevés, egész pontosan 3500 pár életét követte nyomon, s végül arra az eredményre jutottak, hogy ilyen esetekben a házimunkában való tétlenséggel együtt nő a válás kockázata is. A házaspárok közel negyede vált el gyermekük tizenéves korára, ha a férfi egyáltalán nem vette ki a részét semmilyen otthoni tevékenységből.

Az eredményeket a DAILY MAIL közölte.

Szintén ezzel összefüggésben Erin Holmes professzor (Brigham Young  Egyetem) 160 házaspárt vizsgált más neves egyetemek szakértőivel együtt. Ők is arra a következtetésre jutottak, hogy a közösen végzett otthoni tevékenységek erősítik a kapcsolatokat. 

A felmérés készítői ezen kívül kihangsúlyozták az apák gyermeknevelésben való szerepvállalását is, mely nagyban hozzájárulhat a nők elégedettségéhez. A tanulással, közös játékkal, napi események megbeszélésével együtt töltött idő az egész családnak hasznára válhat. Azok a férfiak, akik ódzkodnak a gyerekneveléstől, nagyobb kockázatnak vannak kitéve a családi békét illetően. 

Ráadásul a tanulmány arra is rámutatott, hogy a nő párkapcsolattal, munkamegosztással való elégedettsége általában mindkét fél közös elégedettségéhez vezet. 

Sokat olvashatunk mostanában arról, hogy a férfiak szerepválságba kerültek. Próbálnak férfiak maradni, keresik az identitásukat, szeretnék magukat fontosnak, nélkülözhetetlennek érezni. Sajnos ez gyakran azzal lesz egyenlő, hogy megpróbálnak minél távolabb kerülni a burkoltan lenézett, nőiesnek tartott tevékenységektől, miközben ezzel együtt magától a nőtől, a családjuktól is eltávolodnak, majd később a párjukat vádolják azzal, hogy kizárta őket a közös életből.

Pedig a nők örömmel várják azokat a férfiakat, akik egyenrangú társak és szerető apák akarnak lenni mellettük, nem pedig jelképesen külön kis szigeteket építve maguknak, kivonulnak a családból- a munkájukba, hobbijukba, vagy épp más nők hajkurászásába menekülnek. Mindenkinek lehet igénye bizonyos mértékű, egyedül eltöltött szabadidőre. Előfordul, hogy a házastársak kedvelt időtöltései sem fedik teljesen egymást. Mindez azonban egy normálisan működő párkapcsolatban nem jelent gondot és nem egyenlő azzal, amikor a férfi dacosan távol marad a közös otthontól, majd évek múlva meglepődik azon, ha ennek függvényében szinte idegenként tekintenek rá.

Utólag gyakran elhangzik az az alaptalan vád is, hogy az anya biztosan ellene nevelte a gyerekeket. Ilyenkor jusson eszünkbe, hogy a nők párkapcsolaton belüli elégedettségét az segíti elő leginkább, ha az apa és a gyermekek kapcsolata kiegyensúlyozott.