Régóta tudjuk, hogy a szülői minta és a szülő elvárásai mennyire meghatározóak a gyermekek fejlődésében. Mindez akár még a korai fiatalkorban is igaz lehet, annak minden lázadásával együtt. Egy viszonylag friss kutatás eredményei érdekes megállapításokra jutottak annak tekintetében, miben befolyásolja a lányokat apjuk nemekkel kapcsolatos beállítottsága.

A szakértők véleménye szerint a kislányok számára meghatározó az apa véleménye és elvárásai. Hiszen apjuk az, aki elsőként szolgáltat mintát a másik nem tagjai közül, így összességében azt fogja tükrözni számukra: mit várhat a társadalom a nőktől. Toni Schmader, a fent említett kutatás vezetője arra volt kíváncsi, mennyire jelentős ez a hatás.

Az iskolás kisfiúk és kislányok, továbbá szülők részvételével végzett kutatásban kérdőívek segítségével mérték fel a családban uralkodó nemi sztereotípiákat és a házimunka megosztást.

A kapott eredmények szerint a gyerekek hajlamosak azt a választ adni a nemi sztereotípiákkal kapcsolatban, amit anyjuk is, a viselkedésben mégis az apa elvárásainak van fontosabb szerepe, hiszen az anyától hallott elvek mellett a gyermek azzal szembesül általuk, hogy a férfit általánosságban megtestesítő apának milyenek az elvárásai a női nemmel, így vele szemben is. 

Minél kevesebb, a hagyományos nemi szerepekhez köthető elvárást mutat az apa, annál valószínűbb, hogy a lánya később nem elégszik meg a háziasszony szereppel. Az ilyen kislányok már gyerekkorukban sem hozzák a tipikusan "nőiesnek tartott" viselkedésmintákat. Nem imádják a rózsaszínt, nem nyafognak megjátszott módon, nem mesterkélten bájosak, és vegyesen játszanak "fiúsnak" és "lányosnak" tartott játékokkal.

A korábbi feltételezésekkel ellentétben a hagyományos nemi sztereotípiák hiánya nem zavarja össze a gyermekeket: a lányok felnőve társaiknál egészségesebb önérzettel rendelkeznek, tanulmányaikban sikeresebbek, motiváltabbak. Szeretnének szakmájukban kiteljesedni, de nem tagadják meg a családalapítást és gyerekvállalást sem. Emellett nem látják olyan összeegyeztethetetlennek ezt a karrierrel, mint a más családokban felnőtt nők, társukul pedig apjukhoz hasonló férfit választanak mindehhez, míg a hagyományos, "régimódi" elveket valló férfiakat inkább kerülik, idegenkednek tőlük, nem értik őket és a kezdeti fellángolások ellenére sem tudnak velük hosszú távon mit kezdeni. A kapcsolatok sikertelenségének fő okaként bizonyos tanulmányok egyértelműen a nemi szerepekben vallott eltérő elveket és az ebben eltérő családi hátteret jelölték meg. Még az sem ekkora probléma, ha a pár mindkét tagja erős egyéniség és más téren sokat vitatkoznak, ám a véleményük a nő-férfi szerepeket illetően hasonló. Ilyenkor ugyanis összességében nagyobb az esély arra, hogy megegyezésre juthatnak, ráadásul egyikük sem akarja a másikat egyszerűen azzal elhallgattatni, hogy az más nemű.

A kisfiúk motiváltságára, ambícióira összességében nem volt ekkora hatással az apa modern gondolkozása: sem rontani nem rontotta, de nem is javított rajta. Az ilyen családokban felnövő kisfiúknál vagy fiataloknál nem tapasztaltak nagyobb arányban elbizonytalanodást a nemi identitást vagy a férfiszerepet illetően sem- bár itt nem annak hagyományos formáját vesszük alapul. Azonban nem gondolták, hogy ők férfiként feleslegesek lesznek majd, ha például nem tudják irányítani vagy eltartani a családjukat. Sőt, annak ellenére, hogy tisztában voltak vele, nem lesz kizárólagos joguk, feladatuk mindez, képesek voltak (apjukhoz hasonlóan) a család leendő hasznos tagjának érezni magukat, különösen a házimunka, gyereknevelés terén- amellett, hogy tanulmányaikban is motiváltak maradtak. A nőkhöz való viszonyulásukat tehát erősen befolyásolhatja mindaz, ha látják, hogy a családban munkamegosztás működik és nem a hagyományos nemi szerepek jellemzőek. 

Az apa viselkedésében a házimunka megosztáson kívül a verbális közlés is mérvadó. Pozitív hatással lehet lánya ambícióira, ha kerüli az olyan kifejezéseket, mint "lány létedre", vagy "a lányok ehhez nem értenek". Ilyen fiútestvér esetében a kissé összetettebb "a fiam tehetséges, csak lusta" és a "lányom azért tanul jól, mert szorgalmas" is.

Egy, az említettől független kutatás hagyományosan férfiasnak tartott, reál szakokon tanulmányokat folytató, továbbá még pályaválasztás előtt álló lányok és fiúk szüleinek elvárásait hasonlította össze a fiatalok teljesítményével és ambícióival. Az előbbihez hasonló eredményekre jutottak: sok lány számolt be arról, hogy a középiskolában elért kiváló jegyeik ellenére a szülők óvni akarták a "nehéz pálya választásától", amit többnyire azzal indokoltak, hogy "nem fogja bírni". A fiúk közül azokkal kapcsolatban sem fordult elő hasonló, akik középiskolai tanulmányaik alatt rosszabb jegyeket szereztek és kétséges volt az adott szakra történő bejutásuk. Sőt, náluk ilyenkor inkább a "tehetséges vagy, csak kicsit lusta, de menni fog!" biztatással éltek nagyobb arányban. Sok lány mesélt róla, hogy azért nem próbálja meg a felvételit, mert valóban tart tőle, túlságosan nehéz lesz számára a megmérettetés, annak ellenére, hogy érdeklődik a pálya iránt.

Mindez viszont ahhoz az érdekes helyzethez vezet, hogy a vizsgált szakokon tanuló lányok között kevesebb lemorzsolódás tapasztalható, mert valószínűleg csak az igazán tehetségesek és elszántak vágnak neki, akik vagy megfelelő biztatást kaptak szüleiktől, vagy ellenkezőleg, előtte talán már szüleik bizalmatlanságával is kénytelenek voltak szembenézni. Fiúknál azonban ez a kifejezetten nemükkel kapcsolatos szűrő egész egyszerűen nem létezik.

Ahogy fentebb szó volt róla, a családból magunkkal hozott nemi sztereotípiák a párválasztás terén is erősen hatnak és nehézkes eltekinteni tőlük.

Kutatók azt tapasztalták, hogy a "modern" szülők lányai elsősorban "modern" gondolkozású férfiakat vonzanak, míg a hagyományos családokban felnőtt lányok sajnos akkor is hajlamosak apjukhoz hasonló férfi mellett kikötni, ha tudatosan kerülni próbálják mindezt. Ez önmagában nem lenne katasztrófa, ha mindkét fél elégedett az adott helyzettel. De különösen igaz erősen szexista vagy bántalmazó apa esetén, még akkor is, ha a gyermek és az apa viszonya kifejezetten rossz volt. Mindezt azzal magyarázzák, hogy a sorozatos negatív hatásoknak köszönhetően az ilyen nők önmagukba vetett hite erősen lecsökkenhet, ezért a férfiak könnyen elhitethetik velük, hogy nem érdemelnek jobbat.

Gyakran nincs elég erejük kilépni egy már fennálló kapcsolatból, főleg ha fiatalon, önálló egzisztencia nélkül vágtak bele, annak érdekében, hogy minél előbb elmenekülhessenek otthonról. Súlyosbítja a helyzetet, ha ilyen kapcsolatba születnek a gyerekeik is, hiszen akaratlanul át fogják adni nekik a magukkal hozott mintákat, berögződéseket.

Szreteotípiák nélkül- a kislány, aki 10 éves koráig az őserdőben nőtt fel természetfotós szüleivel

És a "végeredmény", ma: