Legalábbis speciális esetekben.
Megdöbbenve olvastam a hírt, mely a júliustól életbe lépő, új büntetőtörvénykönyv erre vonatkozó, megváltozott szabályozását taglalja. Bevallom, egész más után kutattam, most mégis inkább írok erről, ugyanis meglehetősen nagy súlyú, gyermekeinket, leendő gyermekeinket érintő kérdésről van szó.
Tehát: az új szabályozás szerint, ha egy 14-18 év közötti kiskorú fiatal létesít szexuális kapcsolatot egy 12-13 éves (12 évet betöltött, ám 14. életévét még el nem ért) gyermekkorúval, természetesen annak beleegyezésével, az a továbbiakban nem feltétlenül büntetendő. Tartok tőle, egyáltalán nem lesz az.
Kérdés, hogy egy ilyen életkorú gyermek mennyire szabad a döntéseiben és mennyire befolyásolja a többiek viselkedése, a rá nehezedő nyomás, a szeretetvágy, a divat, esetleg a részleges tájékozatlansága.
Az új Btk ráadásul azzal indokolta a döntést, miszerint „a fiatalok szexuális érése, pszichoszexuális fejlettsége napjainkra jelentősen eltér” a néhány évtizeddel ezelőttitől. De vajon valóban ez lenne a helyzet? Nem feltétlenül. Sőt, a helyzet meglehetősen aggasztó, bár nem biztos, hogy a szigorú büntetésben a megoldás.
Szexuális tabuk, szexuális forradalom és szexuális szabadosság- avagy csöbörből vödörbe estünk?
Mindannyian ismerjük a múltról keringő legendákat. Látva egy-egy 15-16 éves gyereklányt, elborzadva gondolunk rá, hogy nem is olyan régen a vele egykorúakat talán anélkül adták férjhez, hogy bármit is tudtak volna a nemek intim viszonyáról. Ezután (idősek homályos elbeszéléseiből kiindulva) feltehetően házastársi kötelességgé vált számukra, néha már első alkalommal elborzasztó, ijesztő módon. Ezzel párhuzamban korhű leírások szerint bizonyos orvosok hisztériás tünetnek tekintették és ennek megfelelően kezelték a női orgazmus jelenségét akkoriban.
Az emberek többsége egyszerűen képtelen volt mit kezdeni a női szexualitással, így vagy tudomást sem vettek róla, vagy bűnös, beteges dologként tekintettek rá. Rengeteg írást találunk a múltból arra vonatkozóan, hogyan fogja vissza a nő ezzel kapcsolatos, bűnös késztetéseit. A férfi általában bármikor könnyíthetett magán, sőt, kifejezetten egészségesnek tartották, ha ezt bizonyos időközönként tartós kapcsolat hiányával is megteszi, például bordélyházakban. A nőtől főleg szerelmet vártak, hiszen az garantálta férje iránti feltétlen hűségét, hosszú távú ragaszkodását.
A női erkölcs szigorú felügyelete valójában a szexualitás elfojtására való törekvéssel volt egyenlő. Egyes országokban így van ez ma is. Azonban, míg az engedelmes feleségtől elvárják, hogy anyaságra, romantikára vágyjon, addig a nők egy részétől, vagy rosszabb esetben ugyanezektől a nőktől elvárják egyben azt is, hogy készséges szexuális kiszolgálói legyenek a férfiaknak. Természetesen nem a saját örömükre, hiszen akkor megint csak túl esetlegessé válna a hűségük.
A női szexualitással kapcsolatos, még ma is élő mítosz (sajnos gyakran ezt tükrözik bizonyos fiatalok által elérhető pornók is), hogy nem lehet benne öncélúság, lényege a kölcsönösség helyett a nő afölötti öröme csupán, hogy ő vonzó, kell a férfinak, kielégítheti potenciális partnerét. Kiváltója a tartós érzelmi kötődés, a hála, vagy a szimpla "hagyom magam bárkinek" jellegű igénytelenség.
A nemek egyenjogúságával és a szexualitás kutatásával kapcsolatos elvárásaink nem teljesülhettek maradéktalanul. A múlt prüdériáját, elfojtásait hirtelen a nyakunkba zúduló szabadosság váltotta fel, gyakran anélkül, hogy lényegileg bármi is változott volna.
Ahogyan sok, elfojtással élő társadalom is erősen kétarcú, úgy a mi, állítólag teljesen felvilágosult mai-világunk is meghasonlott, félelmektől, gátlásoktól, kompenzálástól terhes. Gyakran érezzük, hogy nem ezt akartuk. Megmaradtak a kettősségek, az ellentmondások nem feloldódtak, hanem talán még inkább kiéleződtek. Valahogy a gyermekek felvilágosítására sem született igazi megoldás, legalábbis társadalmi szinten. A fiatalok egy része a szexualitás egészséges megismerése helyett úgy nő fel, hogy magyarázat nélkül zúdul rájuk egy halom először érthetetlen, riasztó képi hatás, mely jobb híján mégis, egyben izgató is számukra.
A jemeni kislányt 11 évesen akarták férjhezadni - link
S ahogy régen a házasság volt szinte kötelező 16-20 éves korban, addig ma ezt kötelezettségként a szüzesség szimpla elvesztése váltotta fel. Az egyik egy életre szólt, de a másik is örökre tönkretehet egy életet.
Meglátásom szerint nem feltétlenül a korai (ebben a korban) folytatott kapcsolatokkal lenne probléma, sőt, nem is a puszta, érzelmek nélküli szex-el, inkább az ismeretek hiányából, kényszerből, megfelelési vágyból fakadó döntésekkel. S ez mindkét nemre igaz lehet.
Ahogyan egy 16-18 éves lány sok esetben még testileg is fejletlen volt a gyermekvállaláshoz, úgy ma sokszor lelkileg az, ahhoz, hogy szexuális kalandokba bonyolódjon, mégis ott a sürgető kényszer, hogy lemarad valamiről. Egy hasonló korú fiúra szintúgy igaz lehet mindez. Sokunk nem is sejti, mekkora frusztrációt okozhat a "barátnőszerzés" állandó kényszere az ebben a korban lévő fiúknak, s az érzékenyebb lelkűek mennyire rosszul viselhetik a rájuk nehezedő nyomást. Továbbmenve, gyakran még testileg is éretlenek e téren, s az ebből fakadó kudarcok egy életre meghatározhatják a szexualitásukat.
A szülő-gyerek kapcsolat sem mindig olyan nyílt és felhőtlen, hogy tabuk nélkül lehessen beszélni erről. Főleg, ha a szülők ugyanazt a prüdériát, kettős mércéket adják tovább útravalóként, amit egykor ők is kaptak. Látjuk összezavarodott gyerekeinket és őket hibáztatjuk (általában a lányokat) mert, ahogyan régen a normákat, ma a divatot követik. Ahogyan régen már gyerekkorukban hímezték a kelengyének valót és 15 évesen erősen koncentráltak a "férjfogásra", ma ugyanígy koncentrálnak a szüzesség elvesztésére. Miközben egyben rettegnek is az előítéletektől és hasonlóan próbálják szűziesnek mutatni magukat, ahogyan egykor tették. Látszatkapcsolatok születnek, szerelemnek álcázott szexkapcsolatok, melyekben talán felszabadultan élvezhetik az egészet, mégis hazudniuk kell, hogy ne szólják meg őket. Igen, nem csak a fiúk hazudnak szerelmet. Néha mindketten ezt teszik.
Vagy csapnivaló az egész, mégis csinálják, mechanikusan, megszokásból, a kiközösítéstől való félelem miatt, miközben szeretetre, elismerésre vágynának, melyet otthon talán nem kapnak meg de épp emiatt nem mernek kiszakadni a körforgásból, mást, tartalmasabbat remélni.
Apák (és anyák) biztatják a fiaikat arra, hogy minden héten másik barátnőt vigyen haza, míg lányaikat elítélik a sűrű partnerváltogatásért. Ahelyett, hogy mindkettőjüknek a szexualitás következetes, kölcsönös örömszerzésen alapuló, felelősségteljes, elővigyázatos megélését szorgalmaznák.
Fiatal fiúk erőltetik a környezetük kedvéért a korai "skalpvadászatot". Fiatal lányok a kettős nyomás hatására belemennek az orális, anális szexbe, nehogy elhagyják őket, miközben amíg tudják, őrizgetik a szüzességüket, holott ők maguk jobban élveznék mindennek ellenkezőjét.
A pornó hatása
A gyerekek manapság gyakran tájékozódnak az internetről. És amit találnak, nem mindig megnyugtató. Ebből a szempontból múlt és jelen néha tökéletesen fedik egymást. Ugyanis visszatérő motívumként jelenik meg a szexualitás női kötelességként való bemutatása, amellett, hogy a pornók egy része teljesen alapvető momentumoktól távolodik el, pedig legyünk őszinték, legalább elkezdeni mindenképpen ezekkel kellene.
Felnőtt, kiforrott személyiségként élvezni egy, a "normálistól" bármilyen irányban kissé eltérő jelenetet inkább csak színesíteni fogja a szexualitást, azzal együtt, hogy egy önmagával tisztában lévő felnőtt tökéletesen különbséget tud tenni valóság és fantázia, szexuális szerepjátékok és hétköznapok között. Érdeklődése nem elfojtásból születik, szexualitástól független viszonyulásai nem ennek elfedéséből, elfojtásából, kompenzálásából fakadnak. Képes mindezt önmagára és a partnerére veszélytelen módon megélni.
Egy még fejlődő identitású fiatal esetében mindez erősen másképp festhet. Ezért nem maga a pornó a hibás, inkább annak túlságosan egyszerű elérési módja és a mögötte lapuló emberi álszemérem, az, hogy talán még most sem jutottunk el odáig, hogy saját gyerekeinkkel képesek legyünk nyíltan megbeszélni mindezt. Hisz gyakorta maga a szülő sincs tisztában önmagával, hezitál, évődik, bűntudata van saját vágyai miatt. Egyetlen lehetőségként az eltiltást látja, amely könnyen az ellenkezőjébe csaphat át, pedig a megoldás a nyíltság, következetesség, elfogadás és fokozatosság lenne.
Néha, mintha az ember félne a szexualitástól. Attól a szexualitástól, amely mindennek az alapja. A nemek tartanak egymástól, s pontosan azt kerülik, amire minden más épülhetne. Ezerféle fétis létezik, melyekkel a szexualitás kiegészíthető lenne, ha nem maradna ki belőle a lényeg.
Lassan az egész testet (főleg a nőit) behálózza annak erotikus minőségben való bemutatása, a női nemi szerv pedig egyre inkább kimarad a "játékból".
Ezzel párhuzamosan a férfi kizárólag saját nemi szervére redukálódik. Ezt a nemi szervet udvarolja aztán körbe a (néha több) női szereplő, mintha a férfi felizgatása lenne a kulcs mindenhez, s ezek a nők (leszámítva ha kifejezetten erőszakos a jelenet, ez a másik tipikusnak mondható, visszatérő momentum) olthatatlan nimfomániában szenvednének, s ők lennének azok, akik behódoló módon ráveszik a már-már passzív férfit a szexre. Mindennek fejében akár azt is mondhatnánk, kissé fiúsítják őket, különösen, ha a továbbiakban a jelenet java-részét az anális szex teszi ki. Vészjóslóan emlékeztet két férfi kapcsolatára ez, melyben bizonyos jellegzetességeiben ráadásul a valójában hímnemű válik egyre nőiesebbé, míg a nőnemű jelképesen saját nőiességétől fosztatik meg.
A nemek természetes ízlésével is szembemegy kicsit az egész, hiszen abban remélhetőleg egyetért mindenki, hogy inkább a férfiakra jellemző az a felfokozott vágy, amely nekik igazán tetsző nő hiányával egy kevésbé kívánatossal is beéri.
Visszatérve egy percre a prüdériára és az elfojtásokra, erősen él bennem a gyanú, hogy ezek hiányával a pornó is másképp festene. Nem lennének ennyire extrém irányzatai, nem menne néha már-már szembe mindennel, ami "természetes", ami "alap". A szexuális életet lehet színesíteni- sőt, talán kell is- van azonban különbség a között, hogy változatosságra vágyunk, vagy egyszerűen ki sem tudott alakulni az érett, egészséges szexualitás, s kerülő utakon lépnek felszínre az elfojtott ösztönök.
Egy korai kellemetlen élmény, egy felkészületlenül ért, zavaros, lelkileg felkavaró benyomás is könnyen ehhez vezethet. A gyakran akaratlanul is felbukkanó vizuális hatások csak rásegítenek minderre, de megeshet, hogy épp a követésük váltja ki.
Sok helyen azt írják, a törvény igazodni próbált a mai viszonyokhoz. Ahhoz, hogy egyre többen veszítik el 14 éves koruk előtt a szüzességüket. Talán inkább az lenne a helyes, ha nagyobb gondot fordítanánk mind egyéni, mind társadalmi szinten arra, hogy szexualitásukat egészségesen, szabadon, bűntudat nélkül- ám egyben felelősségteljesen megélő fiatalokat neveljünk.
A múlt felülvizsgálata megtörtént- de úgy tűnik, nem volt elég, vagy valami nagyon félresikerült ezzel kapcsolatban. Jelen társadalmunk felülvizsgálatára pedig egyre sürgetőbb a kényszer...
