Emberré te neveltél fel
Szelid szemed vezetett
Megmutattad óvó hittel
Azt, hogy mi a szeretet
Arcod látom a türökbe
Nézve magam rejtekén
Akkor is ha néha görbe
Felismerlek benne én
Életemnek teremtője
Ki akartál, jó Anyám
Nem tartottál soha tőle
Ami nehéz, igazán
Végig itt voltál te velem
Minden nehézség között
Példád munkálta szellemem
Lényed belém költözött
Tőled tanultam kitartást
Azt, hogy mi az akarat
S így fakasztott bennem hajtást
Óvón vigyázva szavadat
Értelmed csillogó fénye
Féltő gondoskodásod
Gyermekednek így lett lénye
Mélyén továbbvitt másod
Mégis új, önálló ember
Aki lettem mindezért
Ki hálát ad tiszta szemmel
Áldott szeretetedért
(Illusztráció: Elizabeth Gardner festménye)