A cikksorozat befejező részében a gyűjtemény változatlanul a legérdekesebb, legmegdöbbentőbb és legelterjedtebb sztereotípiákat próbálja bemutatni- vagy épp megcáfolni.
1. Kizárólag a nők hormonháztartása változik meg, ha gyermekük születik.
Az állítás a legújabb kutatások szerint téves. A természet valószínűleg maga gondoskodik arról, hogy a férfiak is rendelkezzenek bizonyos "szülői ösztönökkel", melyek alkalmassá teszik őket a gyermekeikről való megfelelő gondoskodásra.
Egymás után több kutatás is alátámasztotta a tényt, hogy az apák szervezete és hormonháztartása is alkalmazkodik az új helyzethez.
- Ilanit Gordon és munkatársai a Biological Psychiatry nevű tudományos szaklapban közölték az oxitocin nevű hormonról szóló vizsgálati eredményeiket. Ez az a hormon, amely az emberi kapcsolatokban a kötődésért felelős. Gordon először a nőkre gyakorolt hatást vette górcső alá, majd áttért a férfiakra is.
Előtte már folyt egy hasonló kísérlet, amely kellőképp megalapozta a témával kapcsolatos kíváncsiságot. Carsten De Dreu, az Amszterdami Egyetem pszichológusa egyetemista férfiakon vizsgálta az oxitocin hatásait. (Nőknél a szülés megindítása, az anyasággal kapcsolatos érzelmek, kötődés és az utód bármi áron való védelmezése jelentős, amellett, hogy a hormon például a tejleválasztást is segíti.)
Tapasztalatai alapján elmondható, hogy a mesterségesen oxitocint kapott férfiak sokkal önzetlenebbül kezdtek viselkedni a velük szervesen egy csoportot képezőkkel, mint akiket csak placebóval teszteltek, és sokkal agresszívebbé váltak az ellenséges csoportok tagjaival szemben, ha azok veszélyeztették saját csoporttársaik "jólétét". A kutatók szerint mindez nem csak a családi életben, hanem háborúk esetén is szerepet játszhat, amikor a férfi a megemelkedett oxitocin szint folytán képes önzetlenséget tanúsítani bajtársai iránt. Az önzetlenség és az agresszió így alkalmanként összefügghetnek, s a szociális viszonyulások során nem feltétlenül egymás ellentétei. Ilyen eset az is, amikor egy anya védelmezi a gyermekét.
Visszatérve az elsőként említett kutatásra, Gordon és társai megerősítették, miszerint gyermekük születésével az apák oxitocin-szintje is drasztikusan megemelkedik, tehát a természet így készíti fel a férfiakat a szülői szerepre. (Más kutatások azt igazolták, hogy tesztoszteronszintjük viszont csökken;- de ma már épp így bizonyított tény, hogy a nők hajlamosak az alacsonyabb tesztoszteronszintű férfiakat előnyben részesíteni, ha hosszú távú kapcsolatot terveznek, s fokozottan jelentős számukra, mennyire mutat érdeklődést az adott férfi a gyerekek illetve a gyereknevelés iránt.)
A fenti, férfiakra vonatkozó oxitocin-vizsgálat során 80 szülőpár részvételével tesztelték, milyen mértékben vonódnak be a férfiak a gyermekről való gondoskodásba, a közös játékba, hányszor érintik meg az újszülöttet, mennyire, és hogyan érdeklődnek iránta. Ez az első olyan kutatás, amely az apák hormonszintjének és a gyerekről való gondoskodás hasonló aspektusainak kapcsolatára is kitért.
Az eredmények megdöbbentő tényekre világítottak rá.
- Az apák vérének oxitocinszintje ezekben az időkben szinte egyáltalán nem tért el az anyák vérében mért értéktől. Mindez ránk vonatkozóan akár azt is jelentheti, hogy egy apa épp úgy alkalmas lehet a gyermekekről való mindennapi gondoskodásra, ahogyan egy édesanya. Nem büntetés, vagy természetellenes kényszer számára az újszülöttel való foglalkozás; mindezt az eddigiekben csupán társadalmi előítéletek miatt gondoltuk így. A folyamat ráadásul oda-visszaható. Minél magasabb az oxitocinszint, annál nagyobb érdeklődést mutat az újszülött iránt a férfi, s minél többet foglalkozik vele, a hormonszint annál inkább megemelkedik. Ez azt a feltételezést támasztja alá, hogy az ember hormonrendszere meglepően plasztikus és képlékeny, s társas kapcsolatainkban a tudatos és környezeti hatások jóval fontosabbak, mint velünk született adottságaink. Igaz, hogy a férfi nem képes szülni, de a társas élet és a szülőszerep nála is érezteti jótékony hatását.
"Az eredmények alapján feltételezhető, hogy igen fontos már rögtön a születést követően lehetőséget adni rá, hogy létrejöhessen az apa és a baba közötti kapcsolat. Mindez a férfiaknál is beindíthatja az emberek közti kötődést létrehozó neurohormonális rendszer működését, amiben fontos szerepet játszik az oxitocinkoncentráció növekedése"- nyilatkozta dr. Ruth Feldman, a tanulmány egyik szerzője.
2. A nők magas tesztoszteronszintű, "hagyományosan férfias" férfit szeretnének házastársnak.
Régebben talán hasznos lehetett, ha egy férfi minél erősebb, "agresszívabb", így képes erőt, kitartást igénylő fizikai tevékenységek elvégzésére, továbbá meg tudja védeni a családját más férfiak zaklatásaitól. Úgy tűnik, azóta nagyot változtak a nők párválasztási preferenciái, a Personality and Individual Differences olvasható tanulmány szerint ugyanis hűtlenebbnek és a házasságra alkalmatlanabbnak találják a klasszikusan "férfias" férfit, ráadásul kevésbé is vonzódnak hozzá.
A Durham és a St Andrews Egyetem pszichológusai felmérésükben több mint 400 nőt és férfit teszteltek úgy, hogy a nőknek véleményt kellett mondaniuk a hagyományosan "férfiasabb" és a szabályosabb, szimmetrikusabb, "lágyabb" férfiarcokról. A durvább, markánsabb vonású férfiakat egyértelműen hűtlenebbnek, agresszívabbnak és rosszabb szülőnek ítélték, s kevésbé tartották őket vonzónak, (ha mégis, akkor sem hosszútávú kapcsolatra).
Dr. Lynda Boothroyd, a tanulmány szerzője azt is megállapította, hogy a nők számára vonzóbbak az egészség jelei, mint a markáns külső. Például jelentősebb az egészséges bőrszín, a szimmetria, mint a "férfias", markáns vonások, a kis szem, vagy a nagy orr.
David Perrett, a St Andrews Egyetem professzora mindehhez hozzáfűzte: “A kutatás alapján a férfiak egészsége az, amely kedvező párkapcsolati és személyiségi tulajdonságokat sugall. Ez megcáfolja azokat az állításokat, melyek szerint a macsó az, aki erőnlétet és ellenálló képességet közvetít."
3. A testesebb férfiak "férfiasabbak".
A mackós, vagy izmos testalkatú férfi állítólag azért tetszhet a nőknek, mert biztonságot sugároz. Ha el is fogadjuk ezt a megközelítést, csupán egyetlen szempont a sok közül. Mint olvashattuk, az egészséges külső és a gyerekek iránti érdeklődés például fontosabb, mint a markáns arc.
Nézzük, mi a helyzet a nagyobb testsúlyú férfiak termékenységével, s hogy vajon jogos-e a régi mondás, hogy a férfi "100 kilónál kezdődik"?
- 1940 férfi spermiumának összehasonlító vizsgálatából kiderült, hogy minél nagyobb egy férfi túlsúlya, annál gyengébb a spermiumainak minősége. Mindez nem csak a spermiumok számára, hanem mozgékonyságukra és életképességükre is igaz volt. Az eredményekről Paul Cohen-Bacrie kutatásvezető, a párizsi Eylau-Unilabs tudományos igazgatója az Európai Humán Reprodukciós és Embriológiai Társaság (ESHRE) Stockholmban megrendezett konferenciáján adott tájékoztatást.
- A helyzet a túlzottan izmos férfiaknál sem biztatóbb. A magas tesztoszteronszinttel és a súllyal egyenes arányban ugyanis szintén jelentősen romolhat a spermiumok minősége és a koncentrációjuk is csökkenhet, ezen felül a Pittsburgh Egyetem és a California Egyetem kutatói, William Lassek és Steven Gaulin eredményei szerint az ilyen férfiaknak az immunrendszere is gyengébb. Adataikat abból az amerikai egészségügyi és táplálkozási felmérésből kapták, melyben 12 ezer személyt követtek hat éven át.
4. A nők a "megkomolyodott" férfiakat kedvelik.
Mindkét nem elvár bizonyos mértékű komolyságot és felelősségteljességet, ha hosszú távra választ párt, ám a nők számára a humor és játékosság is ugyanilyen fontos.
Az amerikai Penn State Egyetem kutatóinak az American Journal of Play szaklapban megjelent cikke szerint a nők e tulajdonságot úgy értékelhetik, hogy a férfiban kisebb az agresszióra való hajlam, így kevésbé látják veszélyesnek magukra és gyermekeikre nézve. A cikk alapjául egy korábbi, 164 férfi és 89 nő bevonásával végzett felmérés szolgált, melyből kiderült, hogy sokkal inkább vonzódnak ezekhez a jellemzőkhöz, mint például a túlzott komolysághoz vagy a státuszhoz.
5. A munkájuknak élő, képzettebb nők hajlamosabbak az elhízásra.
A Medipress-en közölt amerikai kutatás ennek is az ellenkezőjét bizonyította be.
"A jobban képzett és legalább közepes bevétellel rendelkező háztartásban élő nők kevésbé elhízottak, mint azok, akik nem annyira iskolázottak és keveset keresnek –derült ki egy új kormányzati kutatásból."
"Az elhízás és a jövedelem összefügg, de ez nem egyszerű történet” – mondta Cynthia Ogden, a Nemzeti Egészségügyi Statisztikai Központ epidemiológusa. - A gazdaságtársadalmi helyzet e két meghatározó eleme inkább hat a nőkre, mint a férfiakra.”
A férfiak körében nem mutatkozott statisztikailag szignifikáns különbség az elhízás és kereset között, az iskolázottság is csak minimálisan befolyásolja a testsúlyt.
Jennifer Lovejoy az Elhízás Szövetség elnöke szerint az alacsonyabb jövedelmű nők esélyesebbek az elhízásra az olyan környezeti faktorok miatt, mint a testmozgásra alkalmas biztonságos helyek hiánya és a könnyen elérhető gyorséttermek."
A cikk első két része itt olvasható:
