Részlet Richard Dawkins: Önző gén c. könyvéből

"Mellesleg egyvalamit még azok az emberek sem ismernek fel, akiket
aggasztanak a népesedési problémák, nevezetesen azt, hogy a népesség
növekedése épp úgy függ attól is, hogy mikor lesznek az embereknek
gyermekeik, mint attól, hogy hány gyermekük lesz. 

Mivel a népesség nemzedékenként nő bizonyos arányban, ebből következik, 
hogy ha a nemzedékeket jobban széthúzzuk, akkor a népesség lassúbb évenkénti
növekedést mutat. Így az "Állj meg kettőnél" jelszó helyett éppúgy
állhatna a "Kezdd el 30 évesen" jelszó is! De bárhogy is van, a gyorsuló
népességnövekedés súlyos gondokat jelent.

Valószínűleg mindannyian láttunk már a probléma érzékeltetését célzó, ijesztő
számításokat. Például Latin-Amerika jelenlegi népessége 300 millió körül van,
és sokan közülük már most is alultápláltak. Ám ha a növekedés a jelenlegi
ütemben folytatódna, kevesebb mint ötszáz év kellene ahhoz, hogy elérje azt a
pontot, amikor az emberek álló helyzetben összefüggő emberszőnyeggel
borítanák a kontinens egész területét, még akkor is, ha nagyon soványaknak
tételezzük fel őket - ami meglehetősen realista feltevés. Ezer év múlva több
mint egymilliónyian állnának minden egyes ember vállán. Kétezer év múlva az
emberhegy a fény sebességével növekedve elérné az ismert világegyetem
szélét.

Nyilván nem kerülte el az olvasó figyelmét, hogy hipotetikus számításról van
szó! Nagyon is gyakorlati okai vannak annak, hogy mindez nem történhet meg.
Ezen okok közül néhányat úgy hívnak, hogy éhínség, járvány és háború,
vagy - ha szerencsénk van - születésszabályozás. Nincs értelme a
mezőgazdaság haladásában bíznunk - a "zöld forradalmakban"; és
hasonlókban. Az élelmiszer-termelés növekedése átmenetileg enyhítheti a
problémát, de matematikailag bizonyos, hogy nem nyújthat hosszú távú
megoldást; sőt valójában, a válságot előidéző orvostudományi haladáshoz
hasonlóan, még tovább ronthatja a helyzetet, felgyorsítva a
népességrobbanás ütemét. Egyszerű logikai igazság, hogy mivel nincs
módunk a tömeges kivándorlást az űrbe másodpercenként több millió rakéta
indításával biztosítani, az ellenőrizetlen születési arányok óhatatlanul
rettenetesen megnövekedett halálozási arányokhoz vezetnek. Nehéz elhinni,
hogy ezt az egyszerű igazságot nem értik meg azok a vezetők, akik megtiltják
követőiknek, hogy hatékony fogamzásgátló módszereket alkalmazzanak. Azt
mondják, hogy előnyben részesítik a népességkorlátozás "természetes";
módszereit, márpedig végül pontosan ahhoz fognak eljutni. A természetes
módszert éhhalálnak hívják."

"Fontos dolog, amit nem hangsúlyoznak sem Wynne-Edwards írásai, sem
pedig nézeteinek Ardreytól származó népszerűsítése, hogy nagyon sok tény
van, ami vitán felül áll. Nyilvánvaló tény, hogy a vadon élő állatok populációi
nem nőnek olyan csillagászati ütemben, mint ahogyan elvileg nőhetnének. Az
állatpopulációk néha meglehetősen stabilak maradnak, vagyis a születési
arányok és a halálozási arányok nagyjából lépést tartanak egymással. Sok
esetben (híres példa erre a lemmingeké) a populációméret vadul ingadozik,
heves robbanások váltakoznak összeomlásokkal, amikor majdnem kihal a
populáció. A következmény néha valóban az, hogy - legalábbis a környező
területről - a népesség egyszerűen kihal. A kanadai hiúz esetében - ahol a
becslések a Hudson's Bay Company által évenként eladott szőrmék számán
alapulnak - a populáció, úgy látszik, ritmikusan oszcillál. Egy dolgot semmi
esetre sem tesznek az állatpopulációk: nem növekednek a végtelenségig.
A vadállatok szinte sohasem pusztulnak el végelgyengülésben: az éhhalál, a
betegség vagy a ragadozók jóval előbb utolérik őket, mintsem valóban
megöregednének. A legutóbbi időkig igaz volt ez az emberre is. Sok állat
elpusztul gyermekkorában, sok pedig nem is jut túl a pete stádiumon. Az
éhhalál és a pusztulás más formái a végső okai annak, hogy a népességek
nem növekednek végtelenül. De mint saját fajunk esetében láttuk, nincs
kényszerítő ok arra, hogy ez így legyen. Ha az állatok szabályozhatnák a
születési arányukat, sohasem kerülne sor éhhalálra. Wynne-Edwards állítása
szerint pontosan ezt teszik."

"Büntetés jár azoknak az egyedeknek, melyeknek túl sok gyermekük van,
mégpedig nem azért, mert az egész populáció kihal, hanem egyszerűen azért,
mert kevesebb gyermekük marad fenn. A túl sok gyermeket okozó gének
egyszerűen nem jutnak át nagy számban a következő nemzedékbe, mivel az
ezeket a géneket hordozó gyermekek közül kevés éri meg a felnőtt kort.

A modern civilizált ember esetében úgy alakult, hogy a családok méretét többé
már nem korlátozza a szülők rendelkezésére álló források véges volta. Ha a
férjnek és feleségnek több gyermeke van, mint ahányat táplálni tudnak, akkor
az állam, ami a népesség többi részét jelenti, egyszerűen közbelép, és a
létszám feletti gyermekeket életben és egészségben tartja. Tulajdonképpen
semmi sem akadályozhatja meg, hogy egy anyagi forrásokkal egyáltalán nem
rendelkező párnak pontosan annyi gyermeke legyen, amennyit a nő ki tud
hordani. Ám a jóléti állam nagyon természetellenes dolog. A természetben
azoknak a szülőknek, akiknek több gyermekük van, mint ahányról
gondoskodni tudnak, nincs sok unokájuk, és génjeik nem jutnak át a jövő
nemzedékekbe.

Nincs szükség a születési arány önzetlen mérséklésére, mert
a természetben nincs jóléti állam. Minden túlzott engedékenységgel járó gén
azonnal megbűnhődik: az ilyen gént magukban hordozó gyermekek éhen
halnak. Mivel mi, emberek nem akarunk visszatérni a régi önző módszerekhez,
s hagyni, hogy a túlságosan nagy családok gyermekei éhen haljanak,
eltöröltük a családot mint gazdasági önfenntartó egységet, s az állammal
helyettesítettük. Azonban nem szabad visszaélnünk a gyermekekről való
garantált gondoskodással.

A fogamzásgátlást néha azzal támadják, hogy "természetellenes". Így igaz,
nagyon természetellenes. A baj az, hogy ugyanez igaz a jóléti államra is. Azt
hiszem, legtöbben úgy véljük, hogy a jóléti állam nagyon is kívánatos. Ám nem
lehet természetellenes jóléti államunk, hacsak nincs természetellenes
születésszabályozásunk is, mert máskülönben a végeredmény a természetben
fellelhetőnél is nagyobb nyomorúság. A jóléti állam talán a legnagyobb
önzetlen rendszer, amit az állatvilág valaha is ismert. De minden önzetlen
rendszer lényegéből fakadóan labilis, mivel ki van téve az önző egyének
visszaélésének, akik készek kihasználni.

Azok az emberek, akiknek több gyermekük van, mint ahányat felnevelni képesek, valószínűleg a legtöbb esetben túlságosan tudatlanok ahhoz, hogy tudatos visszaéléssel vádolhatnánk őket. Azok a nagy hatalmú intézmények és vezetők, akik szándékosan bátorítják őket, szerintem kevésbé állnak gyanún felül."