Több ízben is szó esett már arról, mi vonzza a nőket a férfiakban (I., II., III., IV., V., VI., VII.). A kérdés természetesen összetett, s előfordul, hogy sokféle szempontot kell mérlegelni, azonban úgy tűnik, bizonyos prioritások szinte minden esetben megfigyelhetők. Olyanok, melyek általában még akkor is érvényt nyernek, ha csellel, erővel, kényszerrel, vagy más érdekekkel látszólag kiszorították őket.
Minden élőlény ösztönösen törekszik arra, hogy életképes, erős, egészséges, adaptív utódai lehessenek- s ezek az utódok fogják majd továbbvinni a szülők génjeit, s ezáltal tulajdonságait is. Mivel visszacsatoló folyamatról van szó, így magunk is aktívan befolyásoljuk, milyen férfi és nőtípus számít majd sikeresnek a következő generációkban. A választásunkkal döntünk, s döntéseink utódaink választásaira is visszahatnak- nem csupán passzív elszenvedői vagyunk a gének játékának. Így fordulhat elő, hogy az emberi ízlés szerteágazó szövevényében már szinte nyomon követhetetlenül ötvöződik a gyenge fizikum a zsenialitással, az erő az egyszerűséggel, a művésziség a pszichés problémákra való fogékonysággal vagy az anyaság az intelligenciával és problémamegoldó képességgel. Ami valaha, valamiért hasznosnak bizonyult, érvényesülni tudott, kiválasztották, vagy erejével érvényt szerzett az akaratának, az fennmaradt. És a legfontosabb: bármelyik tulajdonságot vegyük is alapul, önmagában, kiragadva mindegyik értelmetlen, elvont, haszontalan és felesleges. Talán ösztönökről és pszichéről, vágyakról és tudatos mérlegelésről is csak úgy van értelme beszélni, ha valamiért szembe akarjuk állítani a kettőt. Ha az ember érdekei között kibékíthetetlen ellentét feszül, amit sehogyan sem képes feloldani.
Amikor megkérdezzük, mi a szépség- különböző, s gyakran egymásnak ellentmondó válaszokat kaphatunk. Egy gyakorlatias szempont mentén meghatározva nem az a szép, ami érdek nélkül való, sőt, bármit találjunk is szépnek, vonzónak, vagy kívánatosnak, az egyben valószínűleg igencsak hasznos is, vagy legalábbis valamikor az volt. Azt látjuk szépnek, ami egészséges, túlélő, adaptív, vagy bizonyos módon az egészségesre, túlélőre, adaptívra utal. Szép az ami tartós, maradandó tudott lenni. Nem a széphez vonzódunk, hanem a vonzót látjuk szépnek.
A maradandóságra viszont igen sokféle módon törekedhetünk, legfeljebb e törekvések egy idő után, más környezetben, más, részben általunk is befolyásolt feltételek mellett a visszájukra fordulhatnak.
Mivel különböző tudóscsoportok, egymással versengve szorgoskodnak azon, hogy saját elképzeléseiknek érvényt szerezzenek, megpróbáltam előásni az első olyan kutatásokat, melyek rámutatnak arra a bizonyos legösztönösebb, legkitörölhetetlenebb, és legzsigeribb emberi tulajdonságra, mellyel a másodperc törtrésze alatt, öntudatlanul mérjük fel, ki lehet számunkra a legalkalmasabb potenciális partner.
Mire van vajon kiélezve, amit oly gyakran az e fajta "ösztönösség" alatt értünk? Mitől tarthatunk amiatt, hogy természetünk mélyéről előtörve egyszer csak még akkor is ebbe az irányba húz, ha mégis más elhatározásra jutottunk végül és más mellett keressük a boldogságot? Mihez van szükségünk hatalmas társadalmi, s tudatos elhatározásra azért, hogy ki tudjuk játszani és irányítani tudjuk legelemibb törekvéseinket? Egyáltalán, mit értünk ösztönösen "megfelelő partner" alatt- ki az, aki termékeny és aki nemzőképes?
Egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a gének szintjére lefordítva magával az egészséggel egyenlő, melynek legfőbb mutatója változatlanul az attraktivitás, sok más érzelmi, tudatos szempont mellett oly annyira, amit talán álmunkban sem gondolnánk. Szép az, ami egészséges. És egészséges az, ami szép. Mégpedig az örökítő (ivar)sejtek mércéje, életképessége, mozgékonysága szerint, s ez alkalomadtán csak a két tényező összefüggéseiben érhető testen...
A történet az elmúlt évtized elején kezdődött. Ekkor vállalkozott rá az elsők között egy spanyol kutatócsoport, hogy a férfiakhoz kapcsolódó szociális és gazdasági tényezőkön kívül azt is megvizsgálja, mennyire van hatással a párok hímnemű tagjaira jellemző előnyös avagy előnytelen külső (előbbi két tényezőtől függetlenül) a női ízlésre, párválasztásra és a kapcsolatok minőségére.
A kutatást Maria Sancho-Navarro neve fémjelzi, aki 66 férfi és 66 női egyetemistát vizsgált, úgy, hogy a férfiakról mind szemből, mind profilból fotókat készítettek, majd a fotókat megmutatták a kísérletben résztvevő nőknek. A várakozásoknak megfelelően a nők a legszimmetrikusabb arcú férfiakat tartották a legvonzóbbaknak. A dolognak ezzel még nincs vége, ez önmagában nem bizonyíték semmire. Akár azt is mondhatnánk, hogy magától értetődő. A következő fázisban 12 jó és 12 gyenge minőségű ondóval bíró férfit mutattak meg egy újabb csoportnyi nőnek. Itt sem ér bennünket meglepetés, hiszen a nők által legvonzóbbnak ítélt arcok korreláltak a spermiumok gyorsaságával és egészségével. Végül, a két eredményt összevetve derült ki, hogy a nők értékelésében a jóképűség, a szimmetrikus arc, és a spermiumminőség mindkét csoportban erős összefüggést mutatott, ami lefordítva annyit jelent, hogy a nők képesek "arcról olvasni a spermium minőségét". Teljesen véletlenszerű volt viszont az összefüggés a férfiak társadalmi és gazdasági helyzetével, vagyis státuszával.
Ha visszakanyarodunk egy évet, egy 2002-es kutatásig, arról is képet kaphatunk, hogyan befolyásolja a fenti jelenség a párok boldogságát. Az American Psychological Society tanulmánya szerint ugyanis minél vonzóbb külsővel rendelkezik egy nő partnere, annál nagyobb valószínűséggel fogja élvezni vele a szexuális együttléteket is. A Florida Atlantic University tudósai vizsgálatukban szintén az anyagi helyzet és egyéb társadalmi tényezők jelentőségét hasonlították össze a férfiak attraktivitásával, és arra az eredményre jutottak, hogy bár az előbbi két szempont is jelentős- különösen a nők tudatos mérlegelésének köszönhetően, s főleg a nem-vizuális, pusztán szó- vagy írásbeli vizsgálati módszereken alapuló kérdőíves felmérések során- hosszú távon a külső jelentősége vitathatatlan, s a statisztikákban az köszönt vissza, hogy nagyobb súllyal bír, mint a férfiak gazdasági, vagy társadalmi státusza. Egyedül a házastársak egyenlőségével találtak később hasonló korrelációt, egy 27 ezer pár szexuális szokásait elemző kutatásban. (Hangsúlyos, hogy egyik kutatásban sem csupán a szexuális együttlétek gyakoriságát, hanem a minőségüket és ezen belül a nők elégedettségét is mérték.)
Visszatérve az előzőhöz: a tanulmány során közel 400, stabil heteroszexuális kapcsolatban élő nő szexuális életét vizsgálták meg. Koruk 17 és 62 év között, átlagosan 23 év volt. A kapcsolat hossza 1 hónap és 40 év között változott.
Az eredmények összegzése igazolta, hogy a nőknek- egyéb tényezőktől függetlenül- több orgazmusuk van a külsőleg vonzó férfiakkal. Egész pontosan: minél vonzóbb külsőleg egy nő partnere, annál gyakrabban él át vele orgazmust. Egyedüli gátló tényező a kapcsolatban tapasztalt egyenlőtlenség lehet. Esett már szó róla, hogy bizonyos negatív viselkedési sémák követése még a legelőnyösebb külsőt is képes tönkretenni- valószínűleg ez köszön vissza abban a felmérésben, mely a végén így összegzi a tapasztaltakat: "azok a párok élnek leginkább kiegyensúlyozott szexuális életet, akik a nemek közti egyenlőség szempontjából fejlett országokban, vagyis Nyugat-Európában, Ausztráliában, az USA-ban és Kanadában élnek." "A nemi egyenlőség szempontjából legjobban álló országokban a párok 60-80%-a fejezte ki elégedettségét, míg ez az arány a hagyományosan férfiak által dominált társadalmakban, például a Közel-Keleten és Ázsia bizonyos tájain csak 20-50%-os." (a már említett kérdőíves felmérést 29 ország részvételével végezték és összesen 27 ezer pár töltötte ki)
Dr. Todd Shackelford pszichológus, a tanulmány egyik szerzője azt fejtegette, hogy evolúciós kapocs lehet a jó külső és a jobb minőségű gének között. Azok a nők pedig, akik rendszeres orgazmust éltek át, nagyobb eséllyel estek teherbe, mert a hüvelyizmok összehúzódása segíti a megtermékenyülést. A kutatócsoport vezetője szerint a jó megjelenés nagy mértékben örökletes tulajdonság és a jó gének mutatója lehet.
Felvetődött, hogy a női orgazmus egy evolúciósan manipulatív stratégia, mellyel a jobb minőségű génekkel rendelkező férfiakat tudják kiválasztani a nők, a szexuális élvezet pedig nagyban fokozza a párzási hajlandóságot. A kutatók azt is megemlítették, hogy a hírességek valószínűleg az aktuális, kicsit mindenkori "szépségideált" testesítik meg a nők számára, így az általános vélekedéssel ellentétben nem az lesz vonzó, aki híres, hanem az lesz híres, aki leginkább vissza tudja adni vonásaiban a nők által előnyben részesített ideált. Fontos megjegyezni, hogy az ember esetében a különböző párválasztási stratégiákat pszichésen összetettebb folyamatok árnyalhatják, így fordulhat elő, hogy a nők külsőleg kevésbé vonzó férfiakat, a férfiak pedig kevésbé szép nőket részesítenek előnyben, ha velük látják biztosítottnak a kapcsolat jövőjét, vagy a nők azokkal létesítenek szívesebben hosszú távú kapcsolatot is, akik arca nagy fokú gyermekek iránti lelkesedést tükröz.
A hírességekről olvasottakat az a tény is alátámasztja, hogy a két nem számára közkedvelt sztártípusok külseje a legtöbb esetben markánsan eltér egymástól. A nők milliói nem Bruce Willisért vagy Arnold Swarzeneggerért rajongtak, s csak a férfiak igen kis százaléka szeretne az Alkonyat főhősére hasonlítani (sokaknak bármilyen negatív is legyen a példa, kiválóan alkalmas a fiatal nők vizuális ízlésének illusztrálására).
Az utolsónak említett kutatási eredmény részben erről is szól.
Ma, amikor mindenki az anyagi javak birtoklásától, illetve a konditermek minél gyakoribb látogatásától reméli, hogy vonzóvá válhat, amellett, hogy az arc szimmetriáján kívül jelentős a test szimmetriája is, mindenképpen hasznos lehet tisztázni egy, a női ízléssel kapcsolatban terjedő általános tévhitet. Ezen kívül említésre méltó annak a szociológiai kutatások által kihangsúlyozott folyamatnak a jelentősége is, ami rámutat, hogy a nyugati világban egyre inkább megszűnőben van a férfi uralta családmodell, s ez a férfiak énképében érdekes torzulásokat hozhat létre: az említett ideális-testkép elérésének hajszolása mellett, azzal kicsit ellentmondásban, ám mégis egybefonódva arra késztetheti őket, hogy legalább az izomzatuk mértékében megpróbáljanak látványosan felülkerekedni a nőkön (nem feltétlenül agressziót vagy bántalmazást kell ez alatt érteni, mégis egyfajta kompenzálásként beszélnek róla maguk a szakemberek is). Ma már a nők is ugyanolyan jogokkal rendelkező, irányító feleknek számítanak, s ez gyakran és helytelenül a férfiak egymással szembeni gúnyolódására, illetve elbizonytalanodására adhat okot. Amivel azonban még mindig kihangsúlyozhatja a férfi a nő feletti fölényét, az a látványos testi erő- legyen szó akár védelemről, vagy a családért való helytállásról, ami önmagában, fölényeskedő jelleg nélkül lényegében tekinthető pozitívumnak is.
Nem az számít tehát problémás momentumnak, amikor a férfi erejét a közös célok elérésére használja, hanem annak a jelenségnek az elbúrjázása és néha a szélsőségekig menő erőltetése, amelynek részeként a férfiak kritizálják bizonyos nők ízlését, nőiesnek vagy melegnek minősítik saját férfitársaikat (ezzel degradálva a nőket és a homoszexuálisokat is, hiszen nem csak arról van szó, hogy a szerintük "gyenge, silány, irányítható" férfi nőies vagy homoszexuális, hanem egyben arról is, hogy a nők és a homoszexuális férfiak olyanok, mint az erős és életképes férfitípus által silánynak, megvetendőnek tartott férfi- miközben ennek a pozitív ellentétpárja egyáltalán nincs jelen; nincs olyan nőiesnek vett jellemző, ami egy ilyen férfit felfelé minősítene saját, "férfias" jellegeihez képest) és megpróbálják a nyomásgyakorlás eszközével befolyásolni a nőket.
Az egyéni ízléstől eltekintve ugyanis a dolog kicsit fordítva áll (amellett, hogy általában még az oly nagy fizikai erőt megkövetelő feladatokhoz sem kellenek konditermi izmok).
Az előbbin kívül gyakran említik az un. "Adonisz-komplexus" hatását is. A modern világ egyre nagyobb hangsúlyt fektet a férfitest esztétikumára, s ezt egyesek kifejezetten a kigyúrt izomzattal azonosítják. Ráadásul a termék-eladási statisztikák szerint az utóbbi években a férfitest erőteljes reklámtényezővé is vált.
De mit mondanak minderről a nők?
Egy ezzel kapcsolatos felmérés során férfiakat és nőket nyilatkoztattak arról, hogyan vélekednek a (túlzottan) izmos testről. Előbbiek esetében arra voltak kíváncsiak, milyen testet tartanának ideálisnak önmaguk számára, illetve mit gondolnak, "mire buknak a nők", míg utóbbiaknál azt mérték fel, mely testeket tartják legvonzóbbnak és legkívánatosabbnak, továbbá hogyan hat rájuk egy erőteljesen kigyúrt férfitest látványa.
A férfiak többsége nem meglepő módon ugyanazt a típust jelölte meg az áhított és a nők által istenített kategóriában, általában tölgyfa vastagságú karokkal, derékkal és hatalmas vállakkal. Ez a tipikus, enyhén testépítő alkat szerintük egyértelműen a nők kedvence, legfeljebb az tarthatja vissza őket, hogy sajnálatos módon még mindig "nem jut ilyen minden hölgynek". Hogy az egészet tovább fokozzuk: a megkérdezett férfiak majd mindegyike úgy vélte, hogy a testépítő szalonok látogatói, sőt, maguk a testépítők válogathatnak leginkább a nők közül.
A tanulmány szerzői ezután összehasonlították a válaszokat a 40, szintén kifaggatott nő válaszaival, hogy megtudják, mennyire ismeri egy átlagos férfi a női igényeket. A eltérés mértéke meglehetősen markáns: a nők legfeljebb a közepesen izmos férfiakat tartják vonzónak, a konditermi "testépítő alkattól" pedig (ami még közel sem magukat a testépítőket jelenti) nagy részük kifejezetten tartózkodna.
Végeredményben leszögezhető, hogy a nők nem igazán bizonyultak izom-pártinak, inkább az egészséges, sportos test az, ami hatással van rájuk. A szakemberek szerint ennek ellenére a férfiak izommal kapcsolatos megszállottsága a jövőben mindaddig fog fokozódni, míg elég bölcsek nem lesznek annak belátásához, hogy a másik nem szemében közel sem ezzel egyenlő a férfiasság.
(szerző: Kalechtor)
Hasznos linkek a témában:
www.livescience.com/799-women-brains-react-surprisingly-fast-erotic-images.html
researchnews.osu.edu/archive/sexsurv.htm
www.livescience.com/4003-symmetrical-people-dancers.html
www.livescience.com/4002-symmetry-nature-fundamental-fact-human-bias.html
fitoterapiakalauz.hu/immunrendszer-letezik-ferfi-es-noi-valtozat/
www.egeszsegkalauz.hu/psziches-betegsegek/tobb-tesztoszteron-kevesebb-empatia-107033.html
www.ulm.edu/~palmer/SpermWars.htm
scienceblogs.com/clock/2009/08/23/no-more-alpha-male/
www.huffingtonpost.com/2012/11/28/what-women-want-in-a-man_n_2206231.html
www.livescience.com/18414-healthy-skin-attraction.html
goodmenproject.com/featured-content/macho-men-die-early/
time.com/3536451/masculinity-not-always-most-attractive/
www.50plusz.hu/services/news?nid=42592
www.pnas.org/content/109/29/11740.abstract
www.sciencedaily.com/releases/2012/06/120626092714.htm
