Közeledik a karácsony. Magunkba szállunk, befelé tekintünk, aminek hatására kívánatos, hogy még az oly békés és nyugodt emberek is békésebbekké, nyugodtabbakká, emberszeretőbbekké váljanak. 

Próbálva félretenni a nemek közötti ellentéteket is, kivételesen nem arra keresünk rá jól megérdemelt év végi szabadságunkat töltve, hogy "egyre több a női vezető" (Kínában). Koncentráljunk inkább a férfiakra, hisz úgy szeretjük őket! Így talán az is kiderülhet, mivel lephetnénk meg kedvesünket az ünnepekre? Összecsukható, miniatűr napernyővel? Mellplasztikával? Terhességi csíkok elleni krémmel, esetleg önismereti tréninggel?

Téved, aki azt gondolja, ezek amolyan tipikus, női vágyak.

Fentiek függvényében határoztam el, hogy nem fiatal télapó-ruhás chip and dale fiúk képeit fogom kiposztolni (pedig van az is), hanem ezúttal valami családiasabbat, meghittebbet, bárki számára elfogadhatóbbat és mindenekelőtt pozitívabbat. Például, hogy mennyivel több férfi (egyre több!) végez házimunkát, minek következtében bizonyára párjuk mellett segédkeznek... nem is, párjukkal együtt sütkéreznek így karácsony előtt a konyhában (vagy a napon?).

A várakozással ellentétben azonban egészen mást sikerült találnom az egyre több férfiról. Sokat. Íme egy kis áttekintés, milyen, kissé bizarr és egyelőre még szokatlan dolgokban jeleskedtek a másik nem képviselői az elmúlt év(ek) során.

"Egyre több férfi sétál napernyővel"

Japánban.

Kissé félreérthették az egyenlőséget, bár nekem még életemben nem volt a kezemben napernyő, de a cikk szerint a japán férfiak igencsak megkedvelték ezt az eddig nőiesnek hitt kelléket. "Félretéve szégyenlősségüket, a japán férfiak a nőkhöz hasonlóan elkezdtek napernyővel védekezni az erősen tűző nyári napsugarak ellen.Ázsiában a nők évszázadok óta használnak napernyőt, a japán férfiak azonban csak néhány éve. Tavaly nyáron nőtt meg igazán a kereslet a napernyők iránt, amikor a március 11-i földrengés után megszakadt az áramellátás, és sürgősen új módszert kellett találni a hőség elleni védekezésre."

Jól van hát. Megértjük. Tűz a nap, a férfi bőre is lehet érzékeny. Igaz, hogy így karácsony táján nehéz elképzelni az ilyesmit, de legyen. A napernyős férfi azért egyelőre még hiánycikk...

"Egyre több férfi megy plasztikai sebészhez"

Na de miért? Bevallom, kezdtem megijedni. A napernyőt még elviselem, de átfutott rajtam a gondolat, hogy hímnemű embertársaink talán ebben is a nőket akarják utánozni. S miért járnak plasztikai sebészhez legtöbb esetben a nők? Természetesen mellnagyobbító műtét miatt, bár a napernyőhöz hasonlóan ebben sem volt és várhatóan nem is lesz részem.

Azt hiszem, nem vagyok vele egyedül, hogy a hátam közepére sem kívánnék egy nőies idomokkal rendelkező férfit, a cikk viszont azonnal megnyugtatott. "Azon férfiak száma, akik mellkisebbítő műtétet hajtattak végre magukon, duplájára nőtt egy év alatt az Egyesült Királyságban." "Ez azt jelenti, hogy ma már ez az operáció a harmadik leggyakoribb kozmetikai beavatkozás férfiaknál – az orr- és a szemhéjműtét után. 21 százalékkal nőtt a férfiak érdeklődése a kozmetikai beavatkozások iránt."

Természetesen ezt is elfogadom, míg kisebbíteni s nem nagyobbítani akarja valaki férfiként a melleit. Sőt, a nagyobbítás is magánügy, csak aztán ne lepődjön meg semmin. A konklúzió azonban, hogy úgy tűnik, valamiért a férfi mell is fontos szerepet játszhat a másik nemmel való kapcsolatban. Még ha nem is a megléte, de a hiánya mindenképpen. 

A következő cikk először mégis elbizonytalanított. Ha nem is tudatosan, de tudat alatt bizonyára megpróbálnak a férfiak közelebb kerülni hozzánk, nőkhöz.

"Terhességi csíkok keserítik meg a pasik életét"

Tudom, nem vicces. De ők legalább megússzák a nehezebb részt. Vagy ellenkezőleg: csak a kellemetlenségekben részesülnek az öröm helyett. Lehet választani.

Megnyugtatásul közlöm, nem terhesség és nőies irányba forduló hormonháztartás, hanem nagyon is férfiasnak ítélt dolog áll a jelenség mögött: "A terhességi csíkok elleni készítmények harmadát már az erősebbik nem tagjai vásárolják. A szakértők szerint ennek hátterében az áll, hogy a harmincas éveik közepén járó férfiak "gyúrnak", aminek következtében sokkal gyorsabban nőnek az izmaik a bőrük tágulásához képest. Őket elsősorban a mellkas és a karok környékén fenyegeti a probléma."

Arról, hogy az ilyen mellékhatásokkal járó "gyúrás" mennyire természetes, férfias, sőt, mennyire jön be a nőknek, ígérem lesz még szó. Egyelőre csak annyit írnék, hogy szerintem (és a statisztikák szerint) nem éri meg. Főleg terhességi csíkokkal tarkítva.

A következő hír részben szintén a nőkhöz kapcsolható- Kaliforniából.

"Egyre több férfi beszél női akcentussal"

"A kaliforniai fiatal férfiak egyre inkább átveszik a korábban kaliforniai, vagy ausztrál nőkkel azonosított “uptalkot”, vagy “valleygirl speaket”. Ezt onnan lehet megismerni, hogy a mondatok végén nagyon felviszik a hangsúlyt." Hogy mitől kellene kizárólag nőinek lennie, arra nekem sem sikerült rájönnöm. Ebből is látszik, hogy mi nők semmit sem szeretnénk kisajátítani.

Végül, de koránt sem utolsósorban, talán a legérdekesebb a férfiak életstratégiáinak változása Nagy Britanniában. Egy szomorú, vagy inkább múltbeli formájához képest előremutató változás kapcsán.

"Egyre több és fiatalabb férfit érint a kapuzárási pánik"

"A korábban inkább az idősebb korosztályt érintő válság ráadásul már nem sportkocsik megvásárlásában és fiatal nők felszedésében nyilvánul meg: a rettegő harmincasok fontezreket költenek életvezetési tanácsadásra, önsegítő könyvekre, és esetleg némi plasztikai beavatkozásra."- ami valljuk be, határozott előrelépés az általában szintén fontezrekért megvásárolt fiatalság-illúzióhoz képest.

Itt is felfedezhetünk majd némi, eddig kizárólag a nőkre jellemző momentumot, s újra feltűnik a plasztika, mint a férfiasság elérésének egyik eszköze is.

"A Norwich Union felmérése szerint a harmincas férfiak úgy érzik, hatalmas nyomás nehezedik rájuk, hiszen az elvárások szerint egyidejűleg kellene sikeresnek lenniük a pénzkeresés és a karrier, a család és az otthon területén." "A becslések szerint az erősebbik nem tagjai háromszor nagyobb eséllyel szenvednek kapuzárási pániktól, mint a nők: 76% a 24%-hoz képest."

A pánik maradt, a tartalom változott. Lassan a férfiak is szembesülnek azzal: milyen, amikor egyszerre többfelé kellene megfelelniük...