Valóban letagadnánk...? 

Napi hím.bmp

A "Meztelen férfi" címet viselő kiállítás kapcsán azóta is gondolkozom: miközben társadalmunk még mindig másképp ítéli meg a férfi és női testet, annak esztétikumként való bemutatását, számtalan csoportban, területen találkozhatunk érdekes változásokkal a férfi-testhez való viszonyulást illetően.

http://nokesferfiak001.blog.hu/2013/04/06/a_meztelen_ferfi_115

http://kunszt.postr.hu/a-meztelen-ferfi

Állítólag a testépítő-korszakkal kezdődött a folyamat, mely alapjaiban változtatott meg mindent.

A testépítő típus nem a sármjával, hanem külsejével hódít.
Egész pontosan a testével. E test lényegi esszenciája még változatlanul abban mutatkozik meg, hogy erős, nagy, más, mint a nő(é).

Ám az izomzat főleg (és egyre inkább)- dekoráció. Nem rejti semmi: látványosság, mutogatható, fogdosható, sőt, illik pózolni vele. Nem hosszú ujjú ing alatt feszül a szálkás erő, hanem izompólóban duzzad a bicepsz- amit gyakorlatilag súlyzók emelgetésén kívül nem sok másra használ a modern férfi. Esetleg bizonyos helyzetekben, szituációkban megmutatja egy vagy több nőnek férfiassága bizonyítékaként. (Egy vagy több férfinak, elrettentésként).

Az ilyen férfi- lehet akár státusszimbólum is.

A nő hordozza maga mellett, mint vele együtt egy jó kocsit, vagy divatos ékszert. A férfinem átalakulása- ha egészen őszinték akarunk lenni- éppen a testépítéssel vette kezdetét.

Férfi cicomára persze régebben is akadt példa. Fodrok, csipkék, harisnya, paróka, gallér. Még előbb, jóval előbb hosszú haj, arcfestés, ágyékkötő, fürge, ruganyos test, nyakláncok, fejdíszek (ide térünk lassan vissza- a történelem periodikus, önmagába csavarodó, ha letűnik egy korszak, előlről kezdődik minden, avagy tanulván belőle újabb lehetőségeket keresünk a kudarcott vallott módszer helyett?)

A sárm, a kopasz fej, ősz haj, pocak, bajusz, ráncoktól érett arc eltűnőfélben. A férfi egyre inkább nem engedheti meg magának, nem válthatja ki mással, hogy igényes látványt nyújtson.

Az izmok is eltűnőben. A szilikon mellekhez hasonlóan kudarcot vallott az, ami mű. Nem kell a nőknek a duzzadó kar, a tölgyfa vastag derék kopasz fejjel (ha kell is, a jó kocsi mellett megtűrik- egyesek). A testépítő nem tetszik. Felesleges túlzás, viszolygást keltő, a nőnél nem vált be ami a férfiaknál részben igen, a nemi jellegek aránytalan túlhangsúlyozása. Vagy legalábbis nem ez és nem így. 

Stratégiaváltásnak lehetünk tanúi. És jönnek az irigyek. Mivé lesz a férfi? Sőt! Mi történik a nőkkel, hogy már nem a "férfi" kell nekik (a férfi = semmi esetre sem "szép", semmi esetre sem külsőt hangsúlyozó életforma).

Nők tömegei hajtogatják még mindig kétségbeesetten, hogy "a külső nem számít!"- és férfiak tömegei sírnak egyre inkább, hogy a mai lányoknak nem számít más, csak a külső.

Mit hajtogassanak? Ezt várják tőlük. Megvetés tárgyai lesznek, ha beismerik, sőt, ki csűrik-csavarják, hogy ezek szerint az érzéketlen rosszfiú is megtehet velük bármit, ha kellően vonzó (ezt meg ki akarja magára venni?- hát marad a "lehet bármilyen ronda, csak legyen kedves, szeressen!" variáció, mintha más lehetőség fel sem merülhetne).

Pedig az igazság most is, mint általában mindig, középúton van. A jó külső önmagában semmi (vagy legalábbis nagyon nem elég hosszú távra). A jó benső hatalmas ajándék, de önmagában szintén nem adhat meg egy kezdő szikrát, bár e kettő kétségkívül hatással van egymásra.

S ott van még, hogy egymásra találnak az egymáshoz illők. Bár ez sem szabályszerű. A mű nő mű férfire (vagy gazdag férfire), természetes a természetesre, szép a szépre, csúnya a csúnyára- vagy csúnya a szépre, szép a csúnyára, ha abban tudják kiegészíteni egymást, amiben kell, ha épp azt keresik a másikban, ami még hiányzik. S azt is ki tudja, tudhatja, hogy aki nekem vonzó, a másiknak nem-e selejtes (és fordítva)? Férfiaknál részben követhető, nőknél kevésbé. Vajon miért ennyiféle (külső terén is!) a női ízlés?


De rohan a világ. És kell a vizuális inger, úgy tűnik, a nőknek is.

http://www.vital.hu/themes/sex/no_erotika.htm

(A férfiak viszont hatalmasat tévednek, amikor ennek alapján önmagukkal azonosítják a másik nemet, a nő ugyanis ezzel együtt is más. Nem lehet a "farkánál fogva vezetni"- szándékosan fogalmazok így).

Szóval, eljött a "napi hím" korszaka?

Meztelen férfiak. Képeken, festményeken, fotókon, videókon.

Táncos fiúk, lánybúcsú, feszülő nadrágok, divatékszerek, (nem, már nem márkás óra, mint státuszjelző), színes póló, színes ing, arcápolás, arcvíz, dezodor, szolárium (na ez már sok), metroszexualitás.

Hímvessző méretének növelése (ez meg felesleges, bár kinek mi a fontos), és ezernyi reklám arról, hogyan növelheted x centivel tíz nap alatt. Talán nem is a nők miatt, hanem még ebben is visszakanyarodunk, s mint az őskorban státuszjelző a többi férfi számára a nagyobb? Ez az igazán komplex kérdés, miért is hangsúlyos a hossz párhuzamosan sok más egyébbel (egyáltalán, miért is hosszú?- de majd egyszer, máskor).

Túlzásokba esés. Sokan egyenesen abban hisznek, hogy ha a nemi szervükön kívül egyebet fel sem töltenek "csajozós" oldalakra, már az is biztos siker, hisz a viselője nem számít, a nő élő vibrátort akar? Meghökkentő történeteket hallok, teljesen natúr, hétköznapi társkeresőkre regisztrált nőktől, mennyire egyértelműnek vélte a férfi, hogy ő "farok alapján" dönteni tud. 

Sok tisztázatlan, megoldatlan kérdés, múlt és jövő átfedése, evickélés a szerepek, ösztönök, megfelelni vágyás, érzékek, vágyak, béklyók lerázása, kölcsönös manipulációk között.

Sok idő kell még talán, míg mindez valamelyest letisztul. De biztos vagyok benne, hogy normakövetés akkor is lesz (mert ilyen az emberi természet?) legfeljebb másban, mind eddig.

De addig is, itt van nekünk a minden napra másik "napi hím"...

 

a szöveget megalkotta: No_Name01  2013.05.05. 04:12
most jön a java: komment

süti beállítások módosítása