Manapság is gyakran hallhatjuk a munka és család összeegyeztetése miatt ideiglenesen problémákkal küzdő, megoldást nem találó nőktől, mennyivel kívánatosabb lenne háztartásbeliként élni. Hisz milyen jó lehetett régebben, amikor a férfi tartotta el a családot (hogyisne, javaslom a történelemkönyvek olvasgatását, vagy még inkább a sok-sok beszélgetést vidéki, idős emberekkel a nemek munkamegosztásával, felelősségvállalásával, családi felelősséghárításával- ki volt a hibás, ha a férj rendszeresen leitta magát, vagy félrelépett- kapcsolatban, különös tekintettel a hivatalos jogaikra). Az ismeretlen utáni vágy gyakran nem több a valódi probléma szőnyeg alá söprésénél. Bizonytalan világban élünk: férfinek, nőnek egyaránt meg kell küzdenie azért, hogy stabil, kiegyensúlyozott munkája, biztos jövőképe, garantált anyagi forrásai lehessenek- s mellette a családi élet se váljon kiegyensúlyozatlanná. Ezért többnyire a gazdasági helyzet, az otthoni munkamegosztás és nem a feminizmus felelős.

Mindennek ellenére is, bármilyen különösnek tűnhet, a hagyományos nemi szerepek a sokat szidott modern életformánál jóval inkább veszélyeztetik a nőket.

Cikkünkben az őket érő fokozott kockázatokra szeretnénk felhívni a figyelmet.

1. Szándékosan kezdem a nálunk negatív megítélést kapott "Feminine Mystique" (A női misztikum) c. könyvvel, amit így magyar nyelvre le sem fordítottak. A könyvről igencsak megoszlanak a vélemények, bár talán a szerző személye miatt. Betty Friedan elgondolását viszont máig visszaigazolja minden hasonló jellegű statisztikai felmérés. Friedan úgy vélte, a háztartásbeli nőket az elfojtott ambíciók betegítik meg tömegesen. Ez az állapot természetesen vagy nem jelentkezik, vagy lappangó maradhat, amíg a nő nem is tud a lelki, szellemi, egzisztenciális kielégülést nyújtó lehetőségekről. Egy olyan korban, amikor a nők és férfiak többsége egyaránt "háztartásbeli" volt és a családi gazdaságot vezette, a nők gyakran írástudatlan férjük mellett nem szembesülhettek azzal, mi mindenről maradtak le. Néha úgy hisszük, a múltbelinél igazságtalanabb szereposztást elképzelni sem lehetne. Sajnos úgy tűnik mégis: a jelen azon törekvését, amely többdiplomás, több százezres fizetéssel bíró, művelt, zseniális férfiak mellé helyezne bennünket, nulla egzisztenciával rendelkező lebutított háztartásbeliként.

"A szabadabb levegőjű világháborús éveket követően a nőket a filmek, a média és a reklámok segítségével szervezetten és tudatosan terelték vissza a munkahelyekről a négy fal közé. Fehér középosztálybeli lányok tömegesen maradtak ki a főiskoláról, hogy feleségek, majd gyorsan családanyák legyenek. Ez volt az elvárás, és ők jókislányok voltak. Az eredménye az lett, hogy az ötvenes évek végére az USA-ban magasabb lett a termékenységi arányszám, mint Indiában. Aztán egy másik, nem várt következménye is lett a dolognak: néhány évvel később egy új betegség ütötte fel a fejét a kertvárosi háziasszonyok között: egy megnevezhetetlen és változatos tüneteket produkáló neurózis, amit az orvosok nem tudtak gyógyítani."- írja a Feminfo cikke. 

http://feminfo.postr.hu/szexi-hazitunderek-mi-a-hazugsag-ara

2. És egy friss statisztika, amely tökéletesen egybecsent a leírtakkal.

Érdemes megemlíteni, hogy a kutatásban több mint hatvanezer, 18 és 64 év közötti nő vett részt.

A Gallup intézet felmérése kimutatta, hogy a háztartásbeli életet választó nők kevésbé boldogok, mint azok, akik rendelkeznek munkahellyel. Az ilyen nők több negatív érzelmet élnek meg és hajlamosabbak a depresszióra továbbá a pszichés megbetegedésekre is, továbbá nagyobb eséllyel válnak szenvedélybeteggé

- 41 százalékuknál gyakoriak a szorongások (a dolgozóknál csak 34 százalék volt ez az arány).

- 26 százalékuk kimondottan szomorúnak érzi magát

- emellett a stressz is jobban sújtja őket (50%, míg az aktív dolgozóknál ez némileg alul marad: csupán 48%)

dr. Ludwig Robi pszichoterapeuta szerint az izoláció, a háztartásbeli életforma egyenesen gyilkos hatású lehet. 

Az eredményeket más kutatások is alátámasztották, melyek keretében több éven át kérdezték ki elégedettségükről az édesanyákat. Nem csak egészségüket, de munkahelyi és családi kapcsolataikat is értékelniük kellett. 

3. Részben hasonló, de a problémához némileg közelebb visz bennünket a ForbesWoman.com felmérése. Ők kifejezetten karriert építő, munkavállaló nőket valamint gyermeket váró és gyermekkel már rendelkező szülőket kérdeztek meg. A többek között 1200 anya részvételével készült vizsgálat eredménye szerint az anyák jelentős része "egyedülálló szülőnek" érzi magát, mivel szinte egymagának kell vállalnia a gyerekneveléssel, háztartással járó feladatokat. 

A munkavállaló nőknél ez az arány kisebb, s bár a különbség nem feltétlenül számottevő (4%), érdekessége, hogy az emberek gyakrabban óvják a dolgozó nőket, nehogy munkájuk miatt hidegüljenek el házastársuktól. A kutatás igazolja, hogy az egzisztenciális, státuszbeli, tevékenységek közötti szakadékok miatt jobban fennállhat ez a veszély, legalábbis a nők részéről.

Szintén a ForbesWoman.com felmérése világít rá, hogy a házimunka megosztásával kapcsolatos problémák mindkét csoport esetében ugyanolyan mértékben jelentkeznek. A munkavállaló nők 70%-a, a háztartásbeli anyák 68%-a számolt be róla, hogy elégedetlen a férje házimunkában való szerepvállalásával, és önmagára nézve súlyosan kiegyensúlyozatlannak tartja a házimunkamegosztást. (Férfiak intelmére: nem biztos, hogy megússzák a mosogatást, ha otthon marad a nő.)

Érdemes kiemelni, hogy a nők közel 50%-a állította: a háztartási teendők és a gyereknevelés mellett szinte alig marad szabadideje. Az anyák 84%-a saját állítása szerint még alkalmanként sem tud időt szakítani arra, hogy kikapcsolódjon, egyhuzamban nézzen végig egy filmet, olvasson, vagy elmenjen valahová, míg 97%-uk jelentette ki, hogy időnként másra is igénye lenne, mint a háztartási munka, gyereknevelés kettőse (kiegészítésül: még a valóban egyedülálló anyáknak is több ideje marad olvasásra, pihenésre, mint a házasságban élőknek, ha ez utóbbi csoport esetében a férj semmiféle háztartási tevékenységbe nem hajlandó bekapcsolódni- hiszen így a róla való gondoskodás, az ő nyugalmának biztosítása is a feleségre marad.)

Túlterheltség tekintetében az anyák között szinte nincs különbség. A dolgozó és a háztartásbeli anyák nagyjából 90%-a érzi magát túlterheltnek. Itt is érdemes hozzáfűzni, hogy a dolgozó nőknek valamivel nagyobb esélyük van arra, hogy partnerük, még ha nem is azonos arányban, de kivegye a részét a házimunkából, míg a háztartásbeli nőknél sokszor fel sem merülhet hasonló igény (biztosan ismerős mindenkinek a sokat hallott, olvasott férfiszólam: "te úgyis csak itthon ülsz egész nap!")

"Baruch és mtsai (1987) felhívják a figyelmet arra az általánosan uralkodó elképzelésre (mely a vizsgálatok szerint tévhitnek bizonyult), hogy a nők számára az otthoni szerepek (háztartásvezető, feleség, anya) természetesek, stresszmentesek, míg a munkahelyi szerepek a pszichológiai stressz elsődleges forrásai. Ezzel szemben az általuk összefoglalt kutatásokban a háztartásbeliek több pszichiátriai tünetről számoltak be, mint a dolgozó nők, és az előbbi csoport hamarabb is kiábrándult a szerepéből. Ennek egyik oka az otthon végzett munka strukturálatlanságában keresendő (nincsenek világos követelmények és visszajelzések), ami nagyon megterhelő lehet. Ezen kívül a nőket hagyományosan felelősnek tartják a családtagjaik jól-létéért is, amire pedig ténylegesen elég kicsi a hatásuk, így a kontroll hiánya még tovább fokozza a szerep megterhelő jellegét."

Olvashatjuk Juhász Ágnes: "Munkahelyi stressz, munkahelyi egészségfejlesztés" c. tanulmányában.

"Ezzel szemben a munka jót tesz a nők egészségének, főleg a magas státuszú munkák. A munkahely ugyanis a következőket kínálja (amiket a háztartásvezetés kevésbé): kihívás, kontroll, struktúra, pozitív visszajelentés, önbecsülés, szociális kapcsolatok."

"A munka pozitív hatását bizonyítja például az a tény, hogy a háztartásbeli nők sokkal rosszabb pszichés állapotban vannak, mint a dolgozó nők. Az otthonon kívül végzett munka jelentős mértékben hozzájárul a nők általános elégedettségéhez (Claes és mtsai, 1995). A munka jót tesz a nők egészségének, főleg a magas státuszú munkák. A munkahely ugyanis a következőket kínálja (amiket a háztartásvezetés kevésbé): kihívás, kontroll, struktúra, pozitív visszajelzés, önbecsülés, szociális kapcsolatok (Baruch és mtsai, 1987). Baruch és mtsai (1987) által idézett vizsgálatok szerint a munka bufferként képes csökkenteni az egyéb szerepekből származó stressz hatását. Azt találták, hogy stresszteli életesemény hatására a dolgozó nők 14%-ánál, a nem dolgozók 79%-ánál fejlődött ki pszichiátriai tünet."

Természetesen fontos tényező a munka(kör) eszmei, anyagi megbecsültsége, biztonsága, valamint a munkakörülmények.

4. Magyarország stressztérképe is azt bizonyítja, hogy a gazdasági szempontból instabil vidéken élő, háztartásbeli nők vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve stressz szempontjából. 

"A budapesti idősebb marketinges férfiaknak a legkisebb, a szabolcsi fiatal háztartásbeli nőknek a legnagyobb a stressz-kockázatuk – derül ki az ország Nagy Stressz Tesztjének feldolgozása után készített első hazai stressztérképből."

A stressztérkép kapcsán fontos figyelembe venni, hogy a nők gyakori szorongásában szerepet játszhat az is, hogy a férfiakkal ellentétben kiskoruktól arra szocializálják őket, önértékelésüket és elégedettségüket a másokkal való kapcsolatokhoz, mások visszaigazolásához kössék- különös tekintettel a párkapcsolatra.

Kiváló példa erre, hogy az egyedülálló nőket "fenyegetik" azzal, nem kellenek senkinek, ha nem megfelelően viselkednek- és majd ülhetnek egyedül a macskájukkal. A nő esetében ez általában annyit tesz, hogy ne helyezze munkáját, érdeklődését, státuszát, munkahelyi sikerekre való törekvését a párkapcsolat elé, inkább próbáljon alkalmazkodni és fogja vissza azon igényeit, melyek által sikeresebbnek bizonyulhat a férfinál.

A szingli férfiak szinte soha nem kapnak hasonló beszólást, sőt, őket egyenesen arra biztatják, minél függetlenebb módon építsék fel önértékelésüket. Számtalan helyen találkozhatunk azzal a sztereotip képpel, hogy a tökéletes nő minden téren helytáll és mindenkivel megfelelő a kapcsolata: megfelel, mégis kimutatja függőségeit, gyengeségeit, s épp ezek miatt idomul- hisz neki mindenképpen szüksége van egy társra; míg a tökéletes férfi önálló, független, megáll a saját lábán is és nem érdekli ki mit gondol róla. A párkapcsolattal a nő nyer, a férfi felad valamit. A nőnek kell tennie érte, fenntartania, míg a férfinak elég nagyvonalúan belemenni. (A kapcsolati státuszról bővebben ez a cikkünk ír.)

Mindezeket alapul véve azokon a statisztikákon sem kell különösebben meglepődnünk, amelyek tanulsága szerint a háztartásbeli nők egészségi állapota átlagosan rosszabb, továbbá nagyobb eséllyel válnak valamilyen káros szenvedély rabjaivá. 

5. A válások számát felmérő statisztikákból az is egyértelműen kiderül, hogy a dolgozó nők fő problémáját nem maga a munkahely, hanem az otthoni, aránytalan munkamegosztás okozza.

Egy 50.000 fő részvételével végzett, kanadai kutatás tanúsága szerint azok a párok a legboldogabbak, akik egyaránt rendelkeznek munkahellyel és az otthoni feladatokat is megosztják egymás között.

A London School of Economics kutatása pedig arra mutat rá, hogy a munkával és gyermekneveléssel járó stressz jelentősen csökkenthető, ha a férj is részt vesz a házimunkában. Ahol a feleség otthon marad, és a férj semmilyen háztartási feladatban nem vállal részt, jóval nagyobb a válások kockázata. A kockázat akkor a legmagasabb, ha mindketten dolgoznak, a házimunkát viszont egyedül a nő végzi. A válások száma ilyenkor a statisztikák szerint megduplázódik.

covers_71984.jpgA férfiak gyakran ábrándoznak arról, hogy ugyanannyit teljesítve mint eddig boldog, elégedett, alkalmazkodó, tőlük anyagilag-egzisztenciálisan függő "háztartásbeli" partnert kapnak társul. Mindezt úgy képzelik, hogy pontosan annyit kell dolgozniuk, mint egyedülállóként, s mivel a nők kiszorulnak a munkaerőpiacról, dupla annyi fizetést vihetnek haza, ráadásul az otthoni teendők alól is felszabadulnak, hiszen a házastársuk úgyis "ráér" elvégezni azokat. Az ilyen rendszerben egy családdal, párkapcsolattal rendelkező férfinak sem kellene számottevően többet tennie a kapcsolatba, mint amennyit egyedülálló társai tesznek önmaguk fenntartása érdekében, sőt, a társ egyenesen előny; a férfinak nem magára kell főzni, mosni, mosogatni, vasalni többé. Az elvégzett munka terén legalábbis biztosan így lenne, a "többletfizetésből" pedig "meg lehetne vásárolni" az ideális családot, az őt kiszolgáló, háztartásbeli nővel és néhány örökössel együtt. Sőt, az alkalmankénti kiruccanásokról, félrelépésekről sem kellene lemondania, egy izgalmas nővel, akit elvenni persze túl rizikós lett volna (ilyen a férfitermészet, a feleség már amúgy is unalmassá vált, tessék elfogadni!), hiszen a válás kizárt a függő fél részéről. Csakhogy ez a rendszer, amellett, hogy ebben a formájában valójában soha nem létezett, gazdaságilag erősen instabil és a nők súlyos kiszolgáltatottságát vonná maga után. Más megoldásokat kell találnunk a jelenleg mindkét nemet egyaránt érintő problémákra: olyanokat, amelyek amellett, hogy működőképesek, nem egy rég letűnt, a mai viszonyokra nézve csalóka és idealizált mintát akarnak erőszakkal ráhúzni az emberekre. 

a szöveget megalkotta: No_Name01  2013.10.23. 14:18
most jön a java: 128 komment · 1 trackback