Ahol nem söpört végig a feminizmus romboló ereje…

Szeretet, Őszinteség, Béke, Kölcsönös megbecsülés és megbecsültség? Szemben az elszabadult, vad liberalizmussal, a lezülléssel, prostitúcióval?

Sok fiú (sőt, néha sok lány?) irigykedve vágyódik el olyan országokba, melyekben még "nő a nő és férfi a férfi". Hisz mi folyik itt? Mindenki kivetkőzött önmagából, nincsenek már erkölcsök, divattá, erőltetett agymosás általi kényszerré vált a homoszexualitás, a metroszexualitás, a nemek összemosása.

Márpedig nő és férfi különbözik. Nagyon helyes volt az- kiáltanak fel sokan- amikor még másra nevelték a kislányt és a kisfiút! S lehetőleg minél több titok övezte mindkettőt a másik számára. Gyakran a szülők egyengették a fiatalok párválasztását, ezért is maradtak tartósak a házasságok. Tiszta ügy.

Ennek az elszabadult állapotnak nem lesz jó vége- főleg annak, hogy ennyire (f)elszabadultak a nők. Mert egy tisztességes, patriarchális társadalomban a férfi sem engedi el magát! Így kimúlunk, eltűnünk, s jönnek a helyünkbe olyanok, akik még tudják: mit jelent a tartás, s hol a nemek helye.

De mi is az ára ennek a „tartásnak”?

Japán:

A japánok több mint fele szerint a házas nőknek munkavállalás helyett otthon kell maradniuk és a háztartás vezetésével kell foglalkozniuk egy kormányzati felmérés szerint.”

http://hvg.hu/karrier/20121216_japan_no_munkahely

Vajon miért is? 

Nagy nap a fizetésnap a japán férfiak életében. Nem mintha ez a teljes fizetésükhöz való hozzájutást jelentené, de legalább a havi zsebpénzüket megkapják – ha az asszony is úgy akarja.”

http://nokesferfiak001.blog.hu/2013/05/11/http_hetek_hu_hatter_201210_japan_ferfiak_az_asszony_arnyekaban

Sztereotípiák szerint a japán nők kedvesek, simulékonyak, szívesen hallgatják a férjüket. Valójában sok japán nő erős, nagyon jól meg tudja oldani a problémákat, rátermett és rengeteg jó ötlete van. Ezt persze eltitkolják a nemi diszkrimináció miatt. Kettős személyiség lakik bennük: egyszerre romantikusak és ridegek, halk szavúak és szókimondóak, félénkek és bátrak.”

Ahol az egyik nem meghasonlott, ott a másik is az lesz…

Különösen az idősebb korosztályban találhatunk olyan nőket, akik kifejezetten örülnek a férjük halálának, szinte kivirulnak (ez jellemző elég sok nőre) és ilyenkor vannak, akik új életet kezdenek. Többet tudnak más dolgokkal foglalkozni. Egy idős hölgy a férje temetéséből kapott pénzen segítette a külföldi diákokat, Nepálban létrehozott egy iskolát, és még hízott is, nagyon boldog és mindig azt mondogatja, hogy roppantul örül annak, hogy túlélte a férjét. Azért hetente visz a sírjára virágot. Japánban sokan elválnak idős korban, mikor rádöbbennek, hogy gyakorlatilag nem is ismerik egymást és áthidalhatatlanul eltávolodtak egymástól. A férj miután nyugdíjba vonul, így elveszítve az élete célját, csak otthon téblábol, nem nagyon tud mit kezdeni magával. A férfiakra nem túl kedves jelzőket is aggatnak a nők, mint „nagyméretű háztartási hulladék”(mert csak a helyet foglalja, és nem tehetik ki őket).„

http://japanfelderito.hu/a-nok-helyzete-japanban-2-resz/

Vagy jöjjön személyes kedvencem: az arab térség. Ők jelentik a legnagyobb veszélyt ránk, a pusztuló nyugatra. Mélyen erkölcsösek, s világosan kijelölt a nők helye a társadalomban. Tisztelet, megbecsültség, férjhez-menés (adás?) szűzen, szerénység, családi béke. Rendíthetetlen, férfias családfők, akik sok európai (sikertelen) férfi szemében jelképezik a rendet magát. Mit tudnak ők, hogy képesek kordában tartani asszonyaikat és társadalmukat? S így bő a gyermekáldás, nincs női hűtlenség, félrelépés, (nemi erőszak előfordul, de hát egy aprócska, szükséges rossz, oda se neki.

Nos, tudnak tömeghisztériázni.

"Nyugat-Európában elterjedt, és a XV-XVII. századokban tömeghisztériává nőtte ki magát."- Dr. Kéry Katalin könyvében olvashatjuk e sorokat.

ByeAlex is megosztotta országunk lakosságát, lehet őt szeretni, utálni, észre sem venni, s bizony, a férfiak jó feléből tömeghisztériát váltott ki. 

Sőt, egyes vidékeken még mindig divat mindez.

index.hu/kulfold/2011/12/03/kurvak_lesznek_a_szaudi_nok_ha_vezetnek/

És a megoldás persze az, hogy zárjuk be a nőt. Egyedül. Otthon, a gyerekkel (akinek ha esetleg valami baja esik, apuka sehol nincs, hogy elfuvarozza őket).

Amíg minden apróságtól ennyire rettegnek a férfiak és hasonlókat vizionálnak, ne lepődjenek meg, hogy a feminizmus létjogosultságot érez. Rengeteg radikális feminista lépéssel nem értek egyet, de ha bármire jó az állandó, alternatívaként való jelenlétük, hát arra biztosan, hogy ne csússzunk vissza a nőellenes tömeghisztériák korába. Van-e itt, nyugaton miért harcolnia a feminizmusnak? Nos, szívem szerint azt mondanám: nincs. Szépen, természetes úton is alakulnak a dolgok. Bár lassan, de a nők aránya növekszik a kvótamentes területeken is. A férfiak nagyon sokat változtak és folyamatosan változnak az utóbbi évtizedekben, a statisztikáink ellenére rengeteg jó példát, boldog párt látok magam körül. De ennek ellenére nekünk, "nyugati" nőknek gyakran (szerencsére inkább idegenek, mint barátok) a kelettel példálóznak, ahol még mindig a természetes nemi szerepek szerint épül fel egy társadalom, közben betegnek, elferdültnek tüntetve fel a "mi világunkat"- a karrierista, dolgozó, érdeklődő nőkét és az ezt elfogadó férfiakét, akik sok esetben társak a házimunkában és gyereknevelésben is. Ha nem lenne a feminizmus visszafogó ereje, talán újra kitörhetne a tömeghisztéria

Kizárólag ezen illetők véleményét közlöm: Mert itt a nők- szerintük- a férfiakat utánozzák. Csak ezért szereznek diplomákat, foglalkoznak tudománnyal, vagy szeretnek kimozdulni. Ezért vágynak hobbikra, érvelnek, ha úgy érzik igazuk van és nem akarják, hogy a férfi vezesse őket. Egyébként, engedve természetes női hajlamaiknak, tökéletesen boldoggá tehetné őket a főzés és az otthon díszítése, férjük kiszolgálása. S mindez természetesen agymosás hatására történik, nem pedig azért, mert itt (sok más országgal ellentétben) lehetőség van rá.

S ha ez még kevés lenne: valami tébolyító dolognak lehetünk tanúi, hisz a nő- mit akar! Majmolja a férfit, a helyére tör és egyenesen meg akarja fordítani a nemi szerepeket. Nőt akar faragni belőle (= valakit, akinek vonzó a külseje, nem elhízott, ápolatlan, hanyag, hanem ad magára, odafigyel a megjelenésére, testére). Pedig máshol, pedig régen, tudták még, hogy az igazi férfi... egy fokkal szebb az ördögnél. Ha már két fokkal, akkor nő. :) (Főleg a kevésbé vonzóak szerint).

Aztán- mondják sokan- ott van az a becsülendő tényező is, hogy arrafelé még tudják, mi az ami természetellenes. Halállal büntetik a homoszexualitást, ami nálunk – a metroszexualitással együtt – kényszeres divattá vált. A férfiak nőkké változnak (dehogy, szó se róla, bár néha komolyan az az érzésem, hogy egyesek nagyon irigylik a nőket).

Arrafelé még férfi a férfi! A divat, feminista agymosás nem volt képes hatással lenni rá.

Szóval: tudnak hazudni.

Irigylésre méltó helyzetben érzik magukat Szaúd-Arábiában a meleg férfiak, mert a heteroszexuális pároktól eltérően ők nyilvánosan is megcsókolhatják egymást vagy kéz a kézben sétálhatnak végig az utcán. Az elit magánegyetemeken – ahol a nemek szigorúan el vannak különítve egymástól - állítólag azok a diákok pironkodnak, akinek nincs saját fiúkedvesük.”

Egy rijádi állami iskola angoltanár elmondta, hogy a különösen szép fiúk mindig jó jegyet kapnak a vizsgán, mert mindig akad a tanárok között olyan, akinek megdobogtatják a szívét. A tanár szerint előfordul, hogy idősebb diák elhalasztják vizsgáikat csak azért, hogy fiatalabb kedvesük mellett maradhassanak az egyetemen.

Egy dzsiddai magánfőiskola diákja azt állította, hogy iskolájában egyáltalán nem szégyen fiúszeretőt tartani, sőt azok szégyellik magukat, akiknek nincs kedvesük a saját társai között. A tanév kezdetén mindig szemügyre veszik az új diákokat és kinézik maguknak a legszebb fiúkat, akiket aztán megpróbálnak meghódítani.”

A nőknek persze vigyázniuk kell a szüzességükre, rendjén is van ez így. Ha csak orbitális hazugságokkal lehet fenntartani egy működőképes társadalmat, ám legyen. A lényeg, hogy a leszbikusság például a feminizmus torz agyszüleménye, erkölcsös, igazi nőnek eszébe sem jutna ilyesmi. (Az alapvető emberi tisztelet szintjénél nem szimpatizálok jobban a leszbikusokkal, főleg, hogy nem is ismerem őket. Szerencsétlenségemre csak kéretlen internetes képek formájában, egészen véletlenül kerültek elém, így elrettentő módon éppen a patriarchális férfifantáziák kielégítésére hívatott tartalmak formájában szembesültem leszbikusnak tűnő nőket ábrázoló vizuális ingerekkel. És most már tudom: ezzel nagyon nem vagyok egyedül. Talán mindenki egységesen műveletlennek fog tartani érte, de leszbikus-feminista szerzőnők könyveiből is szinte teljesen tájékozatlan vagyok. Különben nem árt egy kis pontosítás ez ügyben. Inkább igaz lehet, hogy sok leszbikus válik feministává, ez az út könnyebb nekik, mint az, hogy sok feminista válik leszbikussá).

Az Okaz című napilap ugyanis egy szokatlan, kétoldalas cikkben írt arról, hogy az iskoláslányok körében „járványos a leszbianizmus”. A cikkben szó esett az iskolai mosdókat zajló leszbikus szexuális aktusokról, a társaik közeledését visszautasító diáklányok megbélyegzéséről, a „megrögzötten leszbikus” diáklányaikra panaszkodó tanárokról.”

http://www.hatter.hu/archivum/?q=node/1063

Mondjuk elég zavaros a helyzet.

http://vilag.transindex.ro/?cikk=16665

Tavaly februárban a bahreini rendőrség több férfit – zömében Öböl-menti országokból valót – tartóztatott le egy "melegpartin". Iránban általában mondvacsinált vádakkal tartóztatják le a melegeket; ám tavaly szeptemberben három férfit homoszexualitás vádjával kivégeztek. (A leszbikusoknak "könnyebb" dolguk van: Iránban például csak a negyedik elítéléskor rónak ki rájuk halálbüntetést.)

Arrafelé vannak „melegpartik”? És a nők miért lettek leszbikusok? Biztosan megfertőzte őket a metroszexualitás és a feminizmus eszméje.

A muzulmán többségű országokban ritkán fordul elő, hogy valaki nyíltan vállalja a homoszexualitását, jóllehet gyakorlására tág tér nyílik a színfalak mögött. Az olyan kíméletlen törvénykezésű országokban is, mint Szaúd-Arábia.

A gazdag afgánok pedig "basabazikat" (táncos fiúkat) vásárolnak szeretőnek.

Azt a metroszexuális mindenit.

Nem véletlenül szőrtelenítenek annyira. (Persze, tudjuk, hogy egy működőképes társadalomnak ez az ára. Csak a felső tízezer, a kiváltságosak tehetnek meg mindent. Ők irányítják a többi embert, ők szabják meg, a többség mit gondoljon, milyen keretek között mozoghat. Zokszó nélkül fejet kell hajtani és elfogadni, hogy saját szabályaik rájuk soha nem érvényesek). Ezzel együtt, úgy tűnik, adott egy hatalmas szabadság- a színfalak mögött. Bár ennek megvan a maga ára. S részemről hajlok rá, hogy azt gondoljam, e szélsőségek (amit mutatsz, s aki valójában vagy) csak még inkább felfokozzák egymást. "Végezzünk ki néha pár meleg férfit- önmegnyugtatás gyanánt, mintha saját, elfojtott, elfeledett "bűneinket" is rájuk vetítve végeznénk ki..."

Bingó az angolul tudóknak.

http://themuslimissue.wordpress.com/2013/01/05/gay-relations-flourish-in-saudi-arabia-the-kingdom-in-the-closet/

Ezen írásunk tájékoztató jelleggel született. Nem a férfiak egységes véleményét hivatott közölni, hiszen a férfiak nagyon sokféleképpen gondolkozhatnak. Szerencsére rengetegen tisztában vannak azzal, hogy ami történik velünk, az javarészt természetes folyamat (még ha időnként nehézségekkel is jár) továbbá elfogadják és üdvözlik ezt.

A cikkben említett társadalmakat nem célunk elítélni. Semmi bajunk nincs sem a homoszexuálisokkal, sem a szabad akaratból, esetleg vallási meggyőződésből viselt, egész testet elfedő öltözettel, sem a férjüket valójában irányító háziasszonyokkal.

Mindenkit szeretnénk megkérni, hogy ezen információk függvényében, a tartalomra magára vonatkozóan kommenteljen.

a szöveget megalkotta: No_Name01  2013.05.30. 10:44
most jön a java: 777 komment