A férfi- manapság változó, kinek mit jelent. Főleg külső terén. A férfi-külső ugyanis csak nemrég került a tekintetek kereszttüzébe, jó ideig annyi számított talán, hogy "emberes" legyen. Vagy még ennyi sem. Változott persze az általános férfidivat, de nem véletlenül keletkezett azon mondásunk, mely szerint "elég ha egy fokkal szebb az ördögnél!" 

Érdekes dolgok ezek.

A státusz számított, befolyás, vagyon, az, hogy tartsa el, képviselje a családot. S a nők voltak, akik irgalmatlanul rivalizáltak egymással szépség tekintetében. Copfok, masnik, pántlikák, rokolyás szoknyák, virágminták (ha már szóba került, rengeteg kulturális érték halmozódott fel azon népi motívumokban, melyeket nők alkottak nőknek, öndíszítés céljából).

Trükkök, rizspor, párnákkal kitömött ruha, fűző, derékelszorítás, popsikitömés. Hosszú haj, fejdísz, hogy a többire már ki se térjünk. Mind egy-egy kétségbeesett kiáltás a leggazdagabb férfinek, feltűnési kísérlet, ahogyan általában a hímek teszik annak érdekében, hogy velük, mint legtetszetősebbel keljen nászra a nőstény.

Visszatérve a férfira: ha bármit is mondunk a külsejéről, az egyrészt a képességeire, erejére vonatkozik, másrészt a nőhöz képest meghatározott minőségére. Igen, ez az egyetlen terület talán, ahol a férfi lényege a másik nemhez viszonyítva van kifejezve, nem pedig fordítva történik. A nő a szebbik és gyengébbik nem. Minden területen gyenge volt- eddig. De szép, tetszetős. Persze mindezzel a férfi számára való. Azonban visszás módon a férfi külseje ennek függvényévé vált.

A férfi nem számított szépnek. Sőt, a "férfias" gyakran egybeforrt mindennel, ami a szépség, a vonzó külső ellentéte. Nem baj, ha kopasz, pocakos, ősz, kicsit büdös, de az se, ha sovány, ha szőrös, mert ettől csak érettebbnek látszik, s egyébként is, minden előnyös és férfias, ami arra utal, hogy a férfinek nem számít a külseje.

Megengedheti magának. Nem csak a nőt vehette meg, hanem ezt is. Ezt a hanyagságot, nagyvonalúságot, hogy kifejezetten csúnya külsejű emberként is az ő kegyeiért versengenek kifejezetten szép emberek (nők).

Sőt, még manapság is megteheti, mégis van, ami változott. Valami elkezdődött. Észrevehetünk egy sokak számára egyáltalán nem szimpatikus tendenciát, amire, természetesen az eddig fennálló viszonyok függvényében mindenféle magyarázatot próbálnak gyártani.

Egyszerűen szólva, nevezzük metroszexualitásnak ezt. Nem megyek bele a szó jelentésének boncolgatásába, főleg, hogy nem is mindenki ugyanazt érti alatta. Van, aki szerint már az a férfi is metroszexuális, aki jóképű, nincs elhízva és igyekszik normális, méretben rá illő ruhákat hordani.

Mások szerint mindez nem elég. Szükséges szőrtelenítenie, színes pólókban, csőnadrágban járnia.

Az emberiség itt két pártra szakad. A vak is látja, hogy a metroszexuális férfiak sikeresek, mégis mindenki szidja őket. Nőiesek, melegek, piperkőcök, nem igazi férfiak.

Sőt, talán "bunkók", "érzéketlenek" (az előnytelen külsejű férfiak szívesen összemossák az előnyös külsejű férfiakat vagy homoszexuális, vagy macsó-érzéketlen-hűtlen embertársainkkal, pedig a mosás állítólag nem is férfimunka.)

A szőr egyébként is a férfiasság jelképe. (Ezt egyeseknek sikerült annyit hajtogatni, hogy sokan már el is hitték). És attól férfi a férfi (ezek szerint minden egyes majomfaj is roppantmód férfias).

Arról érdekes módon megfeledkeznek, hogy a női szőrtelenítés divatja alig előzte meg a férfiét, s a hangsúly itt inkább azon van, hogy a férfitől újra kevesebbet várnának e- külsővel kapcsolatos- téren. 

A nőknek persze bármit el lehet "adni", gondolják, ha több száz évig működött, miért ne működhetne továbbra is? Annyi igazság van a dologban, hogy elég jó propagandával szinte bármihez hozzászoktatható az ember (hacsak nem tűnik fel úton útfélen jobb alternatíva, ami roppant veszélyes lehet).

Azért jó hírünk is van a szőrös mellkasú férfiaknak, az idősebb korosztálynál még van esélyük:

http://fokuszbanano.hu/test_es_lelek/tipp_top_tar/3423/ferfitest_a_csupaszt_vagy_a_szoroset_valasztanad

S ha már felhozódott: adott egy Markus Rantala nevű kutató, egész pontosan a finn Turku Egyetem berkein belül, aki kollégáival (nem olyan rég, 2010-ben) érdekes kísérletet folytatott. 

Megkért 20 férfit, hogy szőrtelenítsék a mellkasukat. Előtte és utána is lefotózta őket, majd a képeket megmutatta a kísérletben résztvevő nőknek, miközben nyomon követte azok menstruációs ciklusát is. Az eredményt gondolom mindenki kapásból hadarná rögvest: a nők termékeny napjaik alatt a szőrös, míg egyéb esetekben a "feminimebbnek" minősített, lágyabb, szőrtelen férfitesteket részesítették előnyben.

Csakhogy pontosan fordítva történt. Termékeny napjaik alatt még azok a nők is a szőrtelenre esküdtek, akik amúgy a szőröst választották.

Az ember ilyenkor a fejéhez kap és okokat keres. Hát nem a tesztoszteron számít...? Nem attól férfi a férfi, nem ez jelzi, hogy egészséges utódokat fog nemzeni? Az, hogy nagy, szőrös, érett, markáns és mély hangú? Hisz eddig mindenütt ezt olvashattuk! 

Nos, érdemes felülvizsgálnunk eddigi nézeteinket, és eloszlatnunk a tesztoszteronnal (legalábbis a túl sokkal) kapcsolatos tévhiteket.

- A mélyebb hangú férfiaknak kutatások szerint gyengébb a spermium minőségük.

http://www.origo.hu/tudomany/20120103-a-mely-hangu-ferfiaknak-gyengebb-minosegu-a-spermajuk.html

- A túl izmos férfiaknak is.

http://eletmod.transindex.ro/?cikk=10146

Erre a cikkre külön érdemes lenne kitérni, ugyanis mindenképpen a meglévő keretek közé próbálja beleszuszakolni a kapott eredményeket, mely hatalmas tudományos baklövés. A férfiak nem azért lettek izmosak, mert a nők jobban kedvelik a nagyon izmos (és gyengébb immunrendszerű) férfiakat, hanem mert ez volt az ára egy eszeveszett szaporodási versenyben annak, hogy megkerülve a női ízlést elüldözhessék vetélytársaikat. A tanulmány lényege körülbelül ennyi:

"A nagyobb kalóriagény mellett még van az izmos férfiaknak egy jelentős hátránya: azt eddig is tudtuk, hogy a férfiak immunrendszere gyengébb, mint a nőké, de az csak most derült ki, hogy minél izmosabb valaki, annál gyengébb az immunrendszere."

Persze a cikk így fogalmaz:

"...nem csak hátrányok vannak. Minél izmosabb egy férfi, annál több szexuális élményben 
van része (legalábbis saját bevallás szerint): az izmosabbak több szexuális együttlétről számoltak be mind az utóbbi évben, mind életük során, mint vékonydongájú embertársaik."

Ami sejthetjük, hogy legfeljebb akkor állná meg a helyét, ha a megkérdezettekkel elhitették volna: hazugságvizsgálóra kötötték őket.

De ez a kijelentés is gyanús, a férfiak között fiatal korban ugyanis máig erős hierarchia figyelhető meg:

"Ennek egyik oka lehet, hogy az izmosabbak megfélemlítik gyengébb vetélytársaikat - de egy olyan társadalomnak, amely meglehetősen korlátozza az elbizonytalanítás extrémebb formáit (nem verekednek össze a nők felett), ésszerűbbnek tűnik az a magyarázat, hogy a nők az izmosabbakat választják."

A végkövetkeztetés külön baki, akkora, hogy inkább nem fűznék hozzá semmit.

S végül, érdekesség az életkorról.

http://tech.transindex.ro/?cikk=8242

Szintén borúlátó írás, de meg kell vigasztalnom mindenkit, a nők természetük szerint eddig sem kedvelték az idős férfiakat. Ugyanis- ahogy a levezetés nagyon pontosan megfogalmazza- jóval nagyobb az esély mutációkra, melyek közül bizonyára mindenki tisztában van vele, hány bizonyulhat hasznosnak s hány vezethet végzetes következményekhez, esetleg vetéléshez.

http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/ferfi_problemak/cikkek/az_idosebb_apak_gyerekei_kevesbe_intelligensek/20090313000200

A nő potenciális utódainak száma nagyságrendekkel alulmúlja a férfiét, ráadásul egy vetélés vagy egy fogyatékosan született gyermek jóval nagyobb kockázat számára saját szervezete és energiabefektetés szempontjából is. Neki teljesen biztosra kell mennie, ezért részesíti előnyben a fiatal, egészséges, termékeny, szimmetrikus arccal, testtel rendelkező férfiakat. A túl magas tesztoszteronszint ellentmond mindezeknek. 

A ma megmutatkozó női ízlés nem valami elferdült, beteges dolog. Nem divat, társadalmi manipuláció, vagy annak lecsapódása, hogy egyesek valójában latens leszbikus hajlamokkal bírnak és nőies férfiakat szeretnének maguk mellett tudni. Ennek semmi köze a nőiességhez. Az egészséghez, termékenységhez, az igazi férfiassághoz annál inkább. 

Mi a "metroszaxualitás" lényege és miért is kell elgondolkoznunk azon, hogy ami történik, természetes folyamat és nem valami gonosz összeesküvés, médiafogás eredménye?

- A külső hangsúlyozása, gyakorlatilag a feltűnő külsővel való szexuális versengés. Ennek értelmében jó néhány faj divatból "metroszexualizál".

- Ápoltság, igényesség, egészséges test, erre utaló külső. (A metroszexuális férfi általában kerüli az elhízást).

- Szőrtelenítés, mely valószínűleg egyfajta jelzés arra vonatkozóan, hogy nem túlságosan magas a tesztoszteronszint.

- Fiatalos külső (= jó gének).

A metroszexuális férfi megjelenésével az egészséges, termékeny férfi benyomását szeretné kelteni a nőkben.

Nemrég olvastam valahol, hogy egyeseknek jól jönnek az egyre igényesebb férfiak. Kétélű fegyver. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a felvázolt külső valóban hasonló ahhoz, mely a homoszexuálisok egy részét (nem egészét, meleg embertársaink sokfélék és általában még azok sem érzik "nőnek" magukat, akik külsejüket illetően igényesek!) jellemzi. Sőt, a nőkkel is találhatunk analógiát, ezért is könnyen kiforgatható a dolog.

Pedig a logika általában (mint oly sok esetben) fordított.

Amit érdemes figyelembe venni: kinek szeretne tetszeni az illető, férfinek, vagy nőnek?- nem pedig azt, hogy milyen neműnek "érzi" magát. Az eddigiekben, ha valaki a férfiak kegyeit szerette volna elnyerni, ajánlatos volt csinosnak, ápoltnak, feltűnőnek, szőrtelennek lennie, nemétől függetlenül. Ezért figyelhető meg a homoszexuálisok egy részénél ez a tendencia. Míg ha a hölgyekét, felesleges volt figyelnie erre, tudta, megengedheti magának a hanyagságot, mert általánosan elterjedt, elvárt dolog volt a nőneműek "igénytelensége" e téren.

A szociális hatások sem elhanyagolhatók persze, és léteznek valóban transzszexuális, transznemű emberek, akik az eddigi minták alapján a nőiességgel azonosították az igényes külsőt, de számuk valójában elenyésző.

A metroszexualitás és homoszexualitás, nőiesség összemosása már ott elakad, hogy a homoszexuálisok többsége sem érzi "nőnek" magát, annak ellenére, hogy egymással szemben igényesek, ápoltak, és odafigyelnek a külsejükre. Ők megengedhették maguknak ezeket az elvárásokat: férfiak. Nem kellett feltétlenül komoly kapcsolatokba bocsátkozniuk (sőt), férjhez menniük, kiegyezniük, lemondaniuk bizonyos igényeikről. S férfinek akartak tetszeni, nem nőnek.

De térjünk vissza a "kétélű fegyverhez"- manapság már bárki megkaphatja a "metroszexuális" de még inkább a nemi identitására vonatkozó degradáló jelzőket, ha kicsit is jobban néz ki valamely vetélytársánál férfitársánál.

Tanúi lehetünk annak, ahogy visszautasított, előnytelen külsejű, idősebb férfiak próbálják ezzel manipulálni a nőket és elrettenteni, megalázni vonzóbb társaikat. 

Ha ez végképp nem megy, megpróbálják mindenáron a hagyományos sztereotípiákat alkalmazni a jelenségre és összekapcsolni a vonzó férfit a "macsó, érzéketlen, nőcsábász" férfivel (magukat pedig természetes az érző, romantikus, megértő, kedves fiúval azonosítják; mondanunk sem kell, hogy mindennek valóságalapja általában igen erősen konvergál a 0-hoz).

Számtalan trükkös fogás figyelhető meg arra vonatkozóan, hogy a női ízlést visszatereljék a kitaposott mederbe. Természetesen nem azt állítom, hogy a dolog fekete vagy fehér, teljesen egyértelmű, de jól észrevehetően körvonalazódik egy ilyen oldala is.

Mindenesetre a nőknek kell dönteniük ez ügyben. Meggyőzhetők-e újra arról, hogy az igénytelenség roppant férfias dolog?

a szöveget megalkotta: No_Name01  2013.05.26. 14:49
most jön a java: 182 komment · 1 trackback