Érdekes jelenség ütötte fel a fejét az iszlám világban- már ha újnak mondható egyáltalán. Az utóbbi években ugyanis egyre több esetben derült fény arra, hogy bár a harcot kizárólag "férfidolognak" tartják, az utódlás szempontjából értékes nőket is készek feláldozni a győzelem oltárán. Az öngyilkos merénylők között ugyanis vagy a nők száma emelkedett meg hirtelen, vagy eddig egyszerűen csak épp olyan észrevétlenek, jelentéktelenek maradhattak, mint akciók közben, s mint amilyennek a társadalomban is kell lenniük.

Annak, hogy miért lehet hatékonyabb egy női öngyilkos merénylő, számtalan oka van, s a legtöbb épp női mivoltához köthető valamilyen módon. A nők néha maguk jelentkeznek a feladatra, elkeseredettségükben, kilátástalanságukban, amiatt, mert férfirokonaikat, fiaikat meggyilkolták a szinte örökké tartó háborúzások során. A terrorszervezetek ritkán utasítják vissza a lehetőséget, egy nővel ugyanis könnyedén megoldható számtalan olyan stratégiai probléma, ami a férfiakkal esetenként kivitelezhetetlennek tűnik.

Mia Bloom: a Bombázó, a terroristanők ezer arca c. könyvében úgy ír erről, hogy egy nő jóval észrevétlenebb és kevésbé feltűnő lehet ilyen szempontból egy férfinál. Előfordul, hogy fiatal lányokat kifejezetten ilyen jellegű feladatra képeznek ki, természetesen a legnagyobb titokban. Az esetek száma, melyekre eddig fény derült, talán elenyésző a valós számadatokhoz képest, hiszen egy öngyilkos merénylet után nem mindig egyértelműen beazonosíthatóak a nyomok. Az előnyök sora ezzel korántsem ér véget.

Egy nőt azonosítani is nehezebb. Nem motozhatják meg, nem kérhetik, hogy fedje fel a testét. A férfiak annyira féltik asszonyaikat, hogy azok még arcukat sem mutathatják idegenek előtt, így semmi szokatlan nincs egy egész testét elfedő nőben.

Az öltözete folytán több lehetősége van a robbanószerkezet elrejtésére is. Sok nő várandósnak álcázza magát, így rejti el a szerkezetet. 

A nők által elkövetett merényletek, ha mégis kiderül a merénylő neme, nagyobb feltűnést keltenek és szívesebben beszámol róluk a sajtó. Egy terrorszervezetnek ez csak előnyére válhat.

A nők átlagosan kisebbek és könnyebbek a férfiaknál, a ruházat és gyanútlanság mellett ez is fontos lehet egy bevetésen.

Csapatban dolgozva társaikat is segíthetik: férfikísérettel a többiekről is elterelhetik a felmerülő gyanút, hiszen akár családtagok benyomását is kelthetik a merénylők.

Információink szerint az első azonosított öngyilkos merénylő a nők között egy 16 éves fiatal lány, Szana'a Mehaidli volt, aki egy robbanószerkezettel teli kocsival hajtott be az ellenséges területre. Őt mára már rengetegen követték ezen az úton. A Közel-Keleten a nők által elkövetett öngyilkos merényletek eddig több ezer ember életét követelték, köztük magukét a feláldozott nőkét is. Az Al-Kaida például fiatal lányok tucatjait vette rá, hogy a szervezet céljai érdekében robbantsák fel magukat. Ezeknek a nőknek ráadásul senki nem ígér sem túlvilági jutalmat, sem fiatal szűz férfiakat, ha véghezviszik a tettüket. Férfitársaikkal ellentétben még csak mártírként sem tisztelik őket. A terrorszervezetek beszámolói alapján viszont létezik egy kiváló módszer arra, hogy mégis elérjék a kívánt hatást- ez pedig nem más, mint a lányok szégyenérzete

31508_nok-iszlam-csador-muszlim-kisfiu-torok-625-d00028CD5a04016ce0de3.jpg

Számtalan nőt erőszakoltak, vagy becstelenítettek meg, mielőtt a döntő elhatározásra szánta volna magát, így további életüket gyakran látták kilátástalannak. Az arab országokban és általában a Közel-Keleten egy nőt örökre megbélyegeznek, ha nemi erőszak áldozata lesz, mivel az emberek véleménye szerint már azzal is szabad prédává válik, ha egyedül lép ki az utcára. Érthető hát, hogy kizárólag az ő bűne, ha egy férfi ilyen lépésre ragadtatja magát. A tiltakozás szinte semmit nem jelent, többnyire el sem hiszik, hogy megtörtént. A család becsülete is a nőkön múlik: ha folt esik rajta, saját rokonai tagadják meg, attól függetlenül, önhibájából történt-e a "becstelenség". Egyes országokban még mindig az jelenti az egyedüli megoldást, ha a szerencsétlenül járt hajadont maga a nemi erőszakoló hajlandó feleségül venni.

Samira Ahmed Jassim-t azzal bízták meg, hogy az előzőleg traumán átesett nőknek adja meg a végső lökést tettük felvállalásához. Jassim elmondta, hogy vannak nők, akiket azért erőszakolnak meg, hogy később öngyilkos bombamerénylő válhasson belőlük. A megerőszakolt lányok életkilátásai még "tulajdonként" kezelt társaikénál is siralmasabbak, ugyanis esélyük sincs arra, hogy valaha is férjet találjanak vagy családot alapítsanak. Ahelyett, hogy a társadalom a gyógyulásukon munkálkodna, egyszerűen kiközösítik őket.

A buzdító beszéd tartalma, a motiváció az, hogy a lány feloldozást nyerhet saját megerőszakolásának bűne alól, amikor a teste a bomba által darabokra szakad, s ezért bár mártírhalált nem várhat, viszont hálásnak kell lenni a megtisztulás lehetőségéért...

a szöveget megalkotta: No_Name01  2014.03.29. 00:11
most jön a java: 174 komment