H. Nikolett a japánban tapasztalt népességcsökkenésről és a nemek elidegenedésének okairól írt kommentjét hozzájárulásával tesszük közé.

A jelenségről:

"Újabb lökést ad a japán népesedési válság mélyülésének, hogy egy friss demográfiai jelentés szerint a helyi fiatalok jelentős részét nem érdekli a szex - adta hírül szerdán a BBC Online. A szóban forgó kormányzati jelentés szerint a fiatal japán férfiaknak több mint harmadát - a nőknél valamivel nagyobb ez az arány - nem érdekli az ellenkező nem és a szex."

hvg.hu

"A nők társadalmi helyzete, megbecsülése Japánban kettős. Egyrészt a legtöbben egyre magasabb iskolai végzettségük ellenére két, maximum három évvel munkába állásuk után férjhez mennek. Ez azzal jár, hogy abba kell hagyni a munkát, mivel a japán cégek többsége nem kíván megbízhatatlan munkaerőt foglalkoztatni. Értsd, aki férjhez ment, az előbb-utóbb gyereket akar, s akkor vége is a hatékony, megbízható foglalkoztatásnak, hiszen gyermekvállalás lehetetlen teljes munkaidő mellett.

Pedig szakmai felkészültséggel, egyetemi vagy főiskolai diplomával főállású háziasszonnyá válni, nem szabad választása a japán nőnek, neki egyszerűen nem lehet más döntése. Ha gyermekei is vannak, akkor a tanító mama nevet kapja Japánban, mert a gyerekek oktatását az iskola után neki kell folytatni, ha nem akarja, hogy csemetéi ne végezhessenek főiskolát vagy egyetemet. Azaz miközben a japán nők helyzete látszólag alárendelt, igazi kárpótlást az otthoni egyeduralom jelenti, hiszen a férj és apa a mindennapok nagy részét a munkahelyén tölti. A nő Japánban ezért arra kényszerül, hogy megossza saját társadalmi szerepeit a csendes, szinte döntésképtelennek tűnő alárendelt hölgy és a saját döntéseit egyedül és kíméletlenül meghozó otthoni egyeduralkodó között."

"...nagyon sok japán nő kőkemény főnök a családban, remekül helytáll a nehéz helyzetekben, szívós, okos és rátermett, tele jobbnál jobb ötletekkel. Mindezt persze titkolni kénytelen, nehogy megszégyenítsék. Kettős személyiség lakik benne: egyszerre szelíd és kemény, halk szavú és szókimondó, romantikus és rideg, félénk és bátor."

"Aztán persze itt vannak a szinglik, a lázadók, akik nem kívánnak férjhez menni, mert látják ennek a csapdáit, s a japán szociológia egyik jeles művelője nemes egyszerűséggel parazitáknak nevezi őket, akik nem igazán pozitív modelljei a nők pénzügyi és gazdasági önállóságának. A csendes, visszafogott, férjének és gyermekeinek élő feleségek országában ők azok, akiknek véleménye van (minő szörnyűség) ráadásul azt az anyagi biztonságot, amit régebben csak egy férj tudott nyújtani, ők megteremtik maguknak."

"Akik viszont dolgoznak és keresnek, azok a fizetésüket csaknem teljesen magukra költik, így velük gyakran találkozhatunk a különböző bevásárlóközpontokban. Ők a legdivatosabb ruhákban, a trendi éttermekben csacsognak hasonszőrű barátnőikkel, az otthoni házimunkát pedig anyuka úgyis elvégzi helyettük. Ők utazgatnak a világban, és egyáltalán nem foglalkoznak a férjhez menés gondolatával – ha pedig hiányozna a gyerek, hiszen mégiscsak nőkről van szó – hát vesznek egy kutyát. Az új divat szerint az ölebeket is lehet öltöztetni, dédelgetni, sőt babakocsiban tologatni mint egy gyereket, a felelősség pedig jóval kisebb."

National Geografic Magyarország

Olvasónk így kommentálja a tapasztaltakat:

A japán férfiak egy részét vagy nem is érdekli a másik nem, vagy a virtuális életben, esetlegesen titkos vágyaikban élik ki magukat. Kérdés, eddig érdekelte-e őket, vagy normákat követtek csupán?
Azokról a férfiakról van szó, akik még pár évvel ezelőttig is patriarchális nevelést kaptak, sosem látták apjukat és erősen kötődtek háztartásbeli, túlfüggő anyjukhoz. 
Apáik, ha szokásból megnősültek, feleségükre se voltak kíváncsiak. Japánban huzamos ideje alacsony a születésszám. Több cikk tanúskodik róla, hogy a feleségnek és férjnek mindig is megvolt a maga elszigetelt élete. A nők pótcselekvésekben élték ki autonómiára, sikerekre, befolyásra való törekvésüket, a férfiak a munka világába és hivatásos "igazinőkhöz" menekültek. A feleséget sem szeretni, sem tisztelni nem volt szokás. Hát vonzódni is hiába lett volna hozzá szükséges.

A fiatal japán férfiak másik említett csoportja eltér ettől, számukra ez a világ idegen. Ők éppen a nők, a csajozás érdekében öltenek néha már-már extrém külsőt magukra. 

A lányokról két dolgot állíthatunk, amit számtalan tanulmány is elismer. Ezek közül az első, hogy a szex és a másik nem még annyira sem érdekli őket, mint a fiúkat. Ehhez érdemes hozzáfűzni, hogy a japán nők tradicionálisan frigidek. A japán férfi és az ottani patriarchizmus még meghasonlottabbá tette a rendszert, mint errefelé. A pornók, a hentai-ok, a sensei-nek nevezett és mélyen tisztelt női kötözőművészek. S mellettük a lenézett, frigid japán feleség. 

A mai fiatalok frigid anyák leánygyermekei, s anyáikat nem a másik nemhez való vonzódás motiválta házasságában, hanem a normák és az anyagiak. Ezek a nők később revansot vettek: lenézték, leuralták és megvetették munkában tönkrement férjüket, s alkalomadtán szinte szerelmesen birtokolták fiukat. Egy nőnek, akitől minden lehetőséget elvesznek az önálló érvényesülésre, gyakran nem marad más lehetősége. 
Ha a normák oldódnak, ha egyre nagyobb az esély saját sikerek elérésére, a nők indítékai az e fajta házasságra megcsappannak. 

Ahhoz, hogy javulhasson a helyzet, a saját sikerek mellett rá kell kapniuk az újonnan megjelenő modern férfitípusra.

A női frigiditás nyugaton is jellemző volt, elég felütnünk egy-két 50-60 évvel ezelőtti, a témával kapcsolatos könyvet. A nők érdekből, kényszerből hozzácsapódhatnak valakihez, aki felettük áll és uralkodik rajtuk, de a természet megteszi a maga hatását. Egy megrögzött patriarcha szerint persze egyenesen hátrány, ha a nő kifejlett szexualitással rendelkezik.
A gyermeknevelésben is szélsőségek uralkodtak. Anyám mesélte, hogy a fiatal lányok fejében meg sem fordult nem elvetetni a gyereket, ha otthagyták őket. Ilyenkor a gyerek is gyűlölt lett, mintha azonos lenne az apa személyével. Más anyák kiteljesedésük, befolyásuk egyetlen eszközének látták a gyermeküket, s mivel nem akartak nélkülözhetetlenné válni, teljesen rátelepedtek. Önzetlenül szeretni csak az képes, aki elég erős. Ha a nőtől elveszik az erőt, elsősorban visszaszerezni akarja azt. A kívánt hatással ellentétben, függőnek talán függő lesz, de szeretetteljes nem feltétlenül.

pro és kontra

fight_back_da_ice.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És egy kis érdekesség

"Nem mindig voltak alárendelt helyzetben a nők Japánban. A Muramachi-korban (1336) matriarchális társadalom volt, a fő isten, Amaterasu is nő volt. Nekik tulajdonítottak természetfeletti erőket és ők tudtak beszélni az istenekkel. Egyenrangúak voltak a férfiakkal. A szamuráj feleségek kivételt képeztek ez alól, ők a konfucionista eszmék szerint éltek.

Edo-korszak

Még régebben a birodalmat császárnők irányították. A 6. században uralkodott az első császárnő Suiko Tennou (37 évig uralkodott), aki a Kínával való diplomáciai kapcsolat újbóli felvételéért volt felelős. Jito Tennou az első jogrendszert állította fel.

A Heian-korszakban (794-1185) az udvarhölgyek nagyhatalmat gyakoroltak és ők vezették a birtokokat.

A Sengoku-korszakban (1477-1573) a nők feladata az eladás és termelés volt. (sake készítés, hímzés, fonás, bab eladása, szövés stb.) A kereskedők nagy része is nő volt.(később ez megváltozott) Az anyaság iránti tisztelet akkor nőtt meg, ha fiú örököst szült, bár ez csak a nemesek körében terjedt el, így még ekkor sok nő maradt aktív dolgozó.

Az Edo-korban kezdődött a nők alárendeltté válása a férfiakkal szemben a szamuráj kultúra és értékrend erősödésével. Ez az alárendeltség a Meiji-korban is ugyan úgy meg volt. Nem hozott változást a nők életében. A nők szerepe családon belülre korlátozódott és a fejlődésből is kiszorultak."

http://japanfelderito.hu

a szöveget megalkotta: No_Name01  2013.10.15. 15:25
most jön a java: 206 komment