Dr. Kéri Katalin: ÉRDEKESSÉGEK A NŐK TÖRTÉNETÉBŐL (részlet)

http://mek.oszk.hu/02000/02035/html/ 

A dualizmus időszakának mindvégig fontos kérdése volt a nők egyetemre kerülése. Jóllehet, a múlt század végére már Európa számos országában (pl.: Oroszország, Franciaország, Svájc) elterjedt gyakorlat volt a nők továbbtanulása a korábban "bevehetetlennek" látszó intézményekben, a magyar hölgyek kénytelenek voltak otthonuktól távol - Svájcban vagy másutt - egyetemre járni. A magyarországi liberalizmus, a külföldi hatások és példák, valamint a nők részéről erősödő nyomás, a megváltozott gazdasági, társadalmi körülmények eredményeként végül is 1895-ben Wlassics Gyula miniszteri rendelettel engedélyezte a nők egyetemre kerülését. Azt, hogy ez nem volt feltétlen és elsöprő győzelem, több dolog is jelezte. Egyrészt az, hogy nem törvényt adtak ki, hanem rendeletet. Másrészt az, hogy minden egyes lánynak, aki egyetemre kívánt menni, személyesen a vallás- és közoktatásügyi minisztertől kellett ehhez engedélyt kérnie, nem pedig a szokásos, fiúk esetében hagyományos felvételi procedúrán estek át.

A harmadik pont pedig, mely szintén sokat elárul a korabeli magyar viszonyokról, az az, hogy a leányok előtt mindössze három világi fakultás - orvosi, gyógyszerészeti és bölcsész kar - nyílott meg.

Zárva maradt tehát például a Műegyetem és a jogi karok.

A korabeli - haladó - közvélemény azonban zömmel pozitívan értékelte ezt az 1895-ös miniszteri rendelkezést, mert úgy vélték, a helyzet csak javulhat; sokan bíztak abban, hogy a nők lehetőségei az idő múlásával majd kiszélesednek, hiszen évezredes hagyományokat kellett legyőzni ebben a tekintetben.

A századelő azonban konzervatív fordulatokat hozott ebben az ügyben. Az erősödő feminista mozgalom szószólói - és mások - tiltakozása ellenére Berzeviczy Albert minisztersége idején elrendelte, hogy csakis "jeles" érettségi vizsgaeredménnyel fordulhatnak hozzá felvételi kérelemmel a leányok. A legviharosabb viták azonban nem ekörül az intézkedés körül keletkeztek. Nagyobb port kavart a jogi képzés kérdése, hiszen ez szorosan összefüggött volna a választójog követelésével és megadásával is, mely a nők számára a dualizmus időszakában csak puszta ábránd maradt.

1907 januárjában egy, a korra nagyon jellemző felszólalás hangzott el az országgyűlésen, mely kiszabadította a szellemet a palackból, és az újságírók tollára, valamint a feministák zászlajára új szavakat és követeléseket adott. Az említett keddi napon, 1907. január 15-én Kmety Károly volt az egyik felszólaló, az a függetlenségi párti képviselő, aki a budapesti jogi egyetemen a közigazgatási jog rendes tanára volt (1902 óta). Kmety először a vizsgáztatási eljárásokkal kapcsolatban keveredett vitába Ugron Gáborral és Nagy Györggyel, amely vitához aztán többen is hozzászóltak.[1] Utána viszont a 40 éves közjogász, akinek nyílegyenesen ívelt felfelé a karrierje[2], más kérdésre siklott át, amely még a vizsgákon való kivételezés kérdésénél is jobban felbolygatta a kedélyeket az ülésteremben. Kmety ugyanis kifejtette, hogy nem liberalizmusnak, hanem vandalizmusnak tartja azt, hogy a nők egyetemi tanulmányokat folytathatnak, és kívánatosnak vélte volna, ha vagy megszüntetnék, vagy jelentősen korlátoznák a nők felvételét. Kifejezte aggályát az egyetemeken elszaporodó női hallgatókkal szemben (hatról 200-ra emelkedett létszámukat tartotta túl magasnak!). Képviselőtársai közül többen ellenkező véleményüknek adtak hangot, a jogtanár azonban úgy szónokolt, mintha meg sem hallaná a közbevetéseket. Ám amikor kifejtette, hogy egy új női típus alakult ki, a "női szörnyeteg" alakja a régi magyar női típussal szemben, akkor az országgyűlési jegyzőkönyv bejegyzései szerint többször is "Igaz! Igaz!" felkiáltások és helyeslések hallatszottak.

A képviselő aztán gyorsan áttért egy másik témára, a színházak erkölcstelen műsoraira, ami miatt az elnök rendre is utasította, hiszen ez nem tartozott felszólalása témájához. Ennek az országgyűlési felszólalásnak a híre futótűzként járta be a magyar sajtó hasábjait, Budapesttől Erdélyig, és jelentős felháborodást váltott ki a legkülönbözőbb társadalmi és politikai csoportokból.

A Magyar Országos Levéltárban számos olyan újságkivágatot őriznek, melyek a korabeli sajtóban megjelent cikkeket tartalmazzák az üggyel kapcsolatosan. (Az Újságcikkeket a Feministák Egyesületének tagjai gyűjtötték össze, és sajnálatos módon a legtöbb esetben nem jelölték, hogy egyes írások mely lapból valók.)

Egészen 1907 tavaszáig voltak olvashatóak a sajtóban az üggyel kapcsolatos visszhangok. Az írások egyik - terjedelmesebb - csoportját alkották azok a reagálások, melyek egyetemi tanároktól és diákoktól érkeztek. Közülük is kiemelkedett az a "Nyílt levél" melyet a kolozsvári egyetem orvosi karának három hallgatónője írt Kmetynek, összes női hallgatótársuk nevében. Levelük első részében kifejtették, hogy ha a nők százezreinek szabad dolgozni, akkor a művelődéshez is joguk van . Ez egybecsengett nem csupán számos korabeli liberális gondolkodó érvelésével, de Dr. Kosutány Ignácz írásával is, aki az Erdélyi Hírlapban tette közzé a kolozsvári egyetem tanárainak véleményét, megerősítve, hogy az intézmény "az ő nőhallgatóit mindig szeretettel fogja fogadni", és kifejtette, hogy a századelő társadalmi viszonyai, statisztikai adatai indokolttá teszik, hogy a nők tudományos karriert fussanak be, hiszen sok tízezrüknek nincsen esélye arra, hogy férje eltartsa őt.

A kolozsvári hallgatónők egyébként humorukat is megcsillantották levelük megírásánál, ugyanis név szerinti katalógust kértek Kmetytől azokról a szellemi munkát végző nőkről, akik a családjukat romba döntik. A humor fontos fegyver volt az újságírók kezében is. Vagy az egész helyzetet, vagy magát Kmetyt próbálták nevetségessé tenni különböző írásokkal. A "Nap" című lap például összegyűjtött egy csokorra valót a jogász-tanár "aforizmáiból", például efféléket: "A házias nő angyal, a művelt nő szörnyeteg.", "A nő a társadalom szégyene, ha érettségit tesz.", "Ha az elmaradottság velem, ki ellenem.", "A nő vagy legyen anya, vagy szerető, de tanár vagy orvos semmi esetre."[6] (Ezek a mondatok a sok évszázadon át fennállt és Európában uralkodó nézeteket tükrözték a nővel kapcsolatosan. "Nincs rettenetesebb, mint egy nő, ha tanul" - ez a mondat kísértetiesen egybecsengett egy ősrégi mondással: "Ordítozó öszvértől és olvasó nőtől ments meg, Uram, minket!")

Egy másik újság az alábbiakat írta Kmetyről: "Magában véve, különálló egyén gyanánt mulatságos figura ez a Kmety. A tudománynak szórakoztató kis pojácája, a tanításnak vidám kis paprikajancsija. De szomoru, de kétségbeejtő dolog, hogy a tudományegyetem tekintélyét, a tudomány méltóságát, az egyetemi szellem liberalizmusát ez az ember képviseli a magyar törvényhozásban." Ugyanakkor a cikk írója kifejtette, amit sokan véltek hasonlóképpen a korabeli Magyarországon, hogy a haladást úgysem lehet megállítani, az egyetemekről kiszorított, tanulni vágyó fiatal nők úgyis próbálkozni fognak. Szellemesen és elgondolkodtatóan fejezte be az újságíró cikkét, az alábbi szavakkal: "Hiszen már csak Budapesten jelentik a kmetyek a tudományt, a tekintélyt, az egyetemet és a hatalmat. Hiszen ugyanakkor, mikor egy kmety ki akarja zárni a budapesti egyetemről a nőket, ugyanekkor a párisi egyetemen egy Curie asszony adja elő a kémiát."

A Kor című lap újságírója a "Lányok Lapja" rovatban szintén gúnyos, szatirikus cikket írt az eset kapcsán. "Mariska" levelében, melyet barátnőjének, a képzeletbeli "Lolának" küldött, egy középiskolás leány szemével ecsetelte a történteket. Leírta, hogy osztálya két pártra szakadt az események kapcsán, "Bájosak" (akik szeretnének férjhez menni és tanulni is) és "Szörnyetegek" (akik csak tudományos karriert akarnak) pártjára, és ő nem tudta, melyik párthoz tartozzon. "Épen ezért, most el fogok menni a Buzogány Etelka magyar tanárnőnkhöz és elmondom neki az egészet, hiszen ő is dühös lehet a Kmetyre, de meg miránk is, mert mi már régebben mondjuk róla, hogy szörnyeteg, mint a Kmety."

A Hét című újság sem kímélte a képviselőt, az újságírók ennél a lapnál is valamennyi, a nők egyetemi tanulmányait ellenző ember elleni dühüket Kmetyre zúdították. Leírták azt a módot, ahogyan a jogtanár vizsgáztat, aki, miközben a hallgató vele szemben ül "...sugározza magából az ellenséges indulatot, az a priori lekicsinylést, a fölényes szatirát és más ilyen rokonszenves fluidiumokat", és aki "tökéletes reinkarnációja ennek a gondolatnak: én tanár vagyok, tehát tudós vagyok, s ezért az a kötelességem, hogy földeritsem a te tudatlanságodat."

Kmety ugyan állta a nagy felháborodást, melyet országosan kavart, csak annyit tett, hogy helyesbített országgyűlési felszólalásának szavain, és kijelentette, hogy nem a női egyetemi hallgatókat tartja női szörnyetegeknek, hanem az "ultramodern műveltségű feministákat". Ellenfeleinek népes táborát azonban e kijelentésével nem sikerült meggyőznie, annál is inkább, mert közben indítványozta a jogi kar egyetemi tanácsának (mint a kar azévi dékánja), hogy az 1895-ös miniszteri rendelkezést helyezzék hatályon kívül, illetve "alkalmazzák helyesen".

A viták ezzel természetesen nem zárultak le, vélemények pro és contra - az újságok hasábjain és egyéb fórumokon - továbbra is elhangzottak. Hogy jó ideig nem történt mégsem semmi érdemleges előrelépés, azt jól mutatja az a tény, hogy 1915. december 5-én, az egyetemi hallgatók nagygyűlésén újra napirendre került az 1907-es követelés, hogy nyissák meg a nők előtt valamennyi egyetem kapuját, korlátozás nélkül.A gyűlés egyik nagyhangú szónoka pedig Kmety Károly volt, az addigra már nyugalmazott tanár, aki ugyanúgy érvelt, mint csaknem 9 évvel azelőtt, az országgyűlésen...

JEGYZETEK

1 Az 1906. évi május hó 19-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója (továbbiakban: Országgyűlési napló) V. kötet (Bp. Athenaeum, 1907.) 318. o.

2 Révai Nagy Lexikona XI. kötet (Bp. 1914.) 756. o.

3 Országgyűlési napló i. m. 319. o.

4 Magyar Országos Levéltár, P999 Feministák Egyesülete - Újságkivágatok 1907. jan.- szept., 22. csomag, 40. tétel (Továbbiakban: P999 Újságkivágatok)

5 Erdélyi Hírlap, 1907. márc. 1.

6 P999 Újságkivágatok i. m.

7 Uott. 257. sz. cikk-kivágat

8 Uott 1397. sz. cikk-kivágat

9 A Hét, 1907. jan. 20. 36. o.

10 A Hét, 1907. márc. 3. 140. o.

11 P999 Újságkivágatok - 254. cikk-kivágat

12 Nagyné Szegvári Katalin: A nők művelődési jogaiért folytatott harc hazánkban (1777-1918) (KJK, Bp. 1969.) 399-401. o.

(Forrás: Iskolakultúra, 1996/3., 101-103. o.)

a szöveget megalkotta: No_Name01  2013.05.15. 13:21
most jön a java: 25 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nokesferfiak001.blog.hu/api/trackback/id/tr815301516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kalechtor 2013.05.15. 16:03:45

Vannak a könyvnek érdekesebb részei is.

Kalechtor 2013.05.22. 08:02:19

Ez úgy minden évben megállapítja néhány gonosz, lefizetett csaló feminista tudóscsoport. Nem újdonság. :D

No_Name01 · http://nokesferfiak001.blog.hu/ 2013.05.22. 12:32:50

Ugyan már, ez a megállapítás se tér el attól a csapásvonaltól, melyet a "női szörnyetegekről" szóló cikk feszeget: egyértelműen különbözik nő és férfi.

Csak régen abban különböztek, az első vagy a hátsó ajtón léphetnek-e be az egyetemre, profként vagy asszisztensként, felvételin veszik-e fel őket, vagy kérvény benyújtása szükséges hozzá (és kizárólag kitűnő bizonyítvánnyal lehetséges).

Na, most meg ebben különböznek. Mit kell ezen háborogni, nem értem. :D

Kalechtor 2013.05.22. 13:10:33

Na látod, éppen az ilyen nemek közötti természetes különbségek ellen léptek fel régen, például azzal, hogy Noether Hilbert neve alatt publikálhatta, tarthatta előadásait az egyetemen.

Vajon kinek érdeke a másik nemet kizárni a publikálásból, felsőoktatásból és még egy tucatnyi lehetőségből? :D Felőlem például egész nyugodtan ott és azt tanul minden férfi ahol és amit akar. :)

Ha a nők valóban olyan butuskák voltak, egyáltalán mi szükség volt a hasonló szabályozásokra? Úgysem lettek volna képesek megugrani a szintet. :D

A válasz persze általában az, hogy "hát... dehát, izé... minden férfi se mehetett... és a nők többsége nem is akart, valójában nem érdekelte őket!"

Aha. Az, hogy nem mehetett minden férfi, csöppet sem szépít a tényen, hogy jó ideig csak férfiak mehettek.

S igen: férfiak közül se akart mindegyik, a boldog tudatlanságban tartott "pór népnek" állítom, hogy eszébe sem jutott oda vágyni.

No_Name01 · http://nokesferfiak001.blog.hu/ 2013.05.22. 13:52:52

Elég értelmetlen érveik vannak néha a múltba kapaszkodó férfiaknak, tisztában vagyok vele.

Nekem különben is felesleges szócséplés az egész, ekkora ellentmondásokat az én agyam már képtelen feldolgozni, bármennyire rugalmas is. Ott elakad a dolog, hogy szerintük szegény férfiak el vannak nyomva a mai világban, pedig a nők a domináns (természetesen a nő fölött) férfira tudnak férfiként tekinteni.

Nem azt állítom, hogy a nőnek rabszolga kell, de azt a domináns férfit, akire hivatkozni szeretnek, általában otthagyják. (Vagy a látszat ellenére közel sem uralkodik úgy a nőn, ahogy azt hiszi).

Persze a kiindulási pont itt is ugyanaz, a múlt, amikor még minden ment a maga természetes folyásában és annyira, de annyira látszott, milyen is a női ízlés. :D

Minden nő a magasabb státuszú férfiakra pályázott! Ez igen, ez ám a bizonyíték. Arról persze elfelejtkeznek, hogy egy nőnek nem is igazán lehetett státusza, illetve csak a férjén keresztül érhette el. A nő státusza maga a házasság volt. Mégis milyen férjet akart volna?

Csakhogy szerintem kicsit sem a nemek természetes jellemzőit mutatja, amikor az egyik nagyjából egyetlen lehetőség közül választhat.

Aztán jött ez a mocskos feminizmus, emancipáció és agy mosottat csinált mindenkiből. Most már aztán szándékosan boldogtalanná teszik magukat és összeállnak fiatal, jóképű, alacsony státuszú férfiakkal szegények.

Kalechtor 2013.05.22. 14:21:21

Dehogy. Ezek csak neked tűnnek ellentmondásnak. Valójában nem azok! :D

Ugyanis akinek saját státusza van nő létére (ráadásul magasabb) az valójában nem is igazi nő, nem nőies. Így természetesen nem vonható le következtetés az ízléséből a női természetre vonatkozóan.

A jóképű férfi pedig nem férfi, hanem valami kis feminim szerzet, esetleg meleg, ezzel alátámasztva, hogy akinek ő tetszik az duplán nem nő. :DD

Voilà, probléma megoldva. :P

De tudok még párat, ami szinte kizárja azt, hogy te feminista érzelmű, gondolkodású nőként jogosan érvelj.

Ha egyedülálló vagy, érvelésed oka, hogy megkeseredett szingli lettél.

Ha párkapcsolatban élsz, érvelésed oka, hogy neked csak papucsférj jutott.

Ha egyedül nevelsz gyereket, érvelésed oka, hogy a gyerek miatt nem kellesz a férfiaknak.

Végül, ha az aktuális kapcsolatod miatt panaszkodsz, mellyel nem vagy elégedett (mert a férjed nem "egyenlőségpárti") az egyedül annyit jelent, hogy neked ösztöneidnél fogva mégiscsak az a vonzó, domináns "macsó" kellett. :D

Ez amolyan kizárásos érvelés, egy fajtája az érvelő stratégiáknak.
Feminista nőkkel szemben gyakran alkalmazzák.

Xylan 2013.05.26. 13:32:36

Lise Meitner, Emmy Noether és a többiek esete nem egyedi.

Persze amellett, hogy reál szakok jó ideig nem fogadtak női hallgatókat az előítéletek később is megtették a hatásukat. Szerencsére ma már oldódnak, a fiatalok részére rendezett nemzetközi tudományos versenyeken egyre több a női győztes, sőt, előfordult, hogy minden győztes fiatal lányok közül került ki.

Bár most csak egy, de ennek is örüljünk. (Biztos az Intel is feminista. :)

www.intel.com/content/www/us/en/education/competitions/international-science-and-engineering-fair/world-of-winning-ideas.html

Kalechtor 2013.05.26. 18:40:54

@Xylan: Ezt nem az Einsteines cikkhez akartad?

No_Name01 · http://nokesferfiak001.blog.hu/ 2013.05.26. 19:21:21

@Xylan: Érdekes, keleten tényleg elfelejtkeztek arról, hogy először csak a humán területek közelébe engedjék a lányokat. Valahogy másképp kezelték az egészet, ezért lehet, hogy Kínában a sikeres mérnökök közel fele nő.

Itt is ugyanaz ment régebben (ahogyan Dr. Kéri Katalin könyve is tanúskodik róla) egységesen, minden területhez egyformán tehetségtelennek tartották őket, aztán lassan, de fokozatosan beengedték a reál kivételével mindenhová, később oda is, de addigra már jócskán hatottak a sztereotípiák, mítoszok.

mindennapi.hu/cikk/kultura/vallasos-kereszteny-a-radikalis-feminista/2011-12-09/10539

"Charlotte számára leginkább az okozott gondot, hogy nő létére alkot. Korának keresztény nőszemlélete szerint ugyanis a nő dolga a család ellátása: a fakanál és a hímzés. A Brontë-lányok egyébként annyira szemérmesek voltak, hogy első írásaikat férfi álnév alatt adták ki. Charlotte barátnőjéhez, Ellen Nussey-hez az 1830-as években írott leveleiből kiderül, hogy az írónő igencsak aggódott azon, vajon valóban Istentől jön-e tehetsége és írásvágya. Hiszen művészi életvitele teljesen ellentmond a keresztény háziasszony ideáljának – írta."

Hányan lehettek vajon még? Manapság a reál tárgyakkal van így. Míg a kisgyerek nem tudja felfogni, hogy azt a lányoknak "nem illik tudni", nagyjából egyforma a két nem teljesítménye. Részemről nagyon szomorúnak tartom, hogy az erről a tévhitről gyakran elfeledkező kelet egyre többször előz be minket tudományos versenyeken.

Kalechtor 2013.05.26. 19:44:09

A férfinépre túl nagy veszélyt jelent a nőkkel való versenyhelyzet, ezért érdekük misztifikálni a női természetet.

Esetleg azzal riogatni mindenkit, hogy rájuk már szükség sem lesz lassan (ó, dehogynem, biológiailag is, ők biztosítják a változatosságot, az ivaros szaporodás jó esetben hasznosabb, kellemesebb más lehetőségeknél és a nők örömmel választják- örömmel, nem kényszerből, ahogy eddig tették).

Viszont sokan nem szeretnék, inkább tartanák fenn a régi viszonyokat, nem akarnak "metroszexekké" válni, valóban vonzó társakká lenni a nők számára mind szex, mind együttélés terén.

Sőt, még a nőkre is kenik az egészet. Fogd vissza magad kislány, mert ez az igazi egyenjogúság- te már a puszta léteddel veszélyt jelentesz!

A férfi ilyenkor a saját gyengeségét vetíti ki a nőkre. Dr. Kéry Katalin könyvét idézem:

"Tertullianus agresszivitása és túlzó szigora tulajdonképpen a természet és az anyaság misztériumaitól való idegenkedést álcázza. A »De Monogamia« című művében undorral idézi fel a terhes nők émelygéseit, ingadozó érzelmeiket és az ordító porontyokat."[11] Szent Jeromos, Nagy Gergely, Szent "goston, Szent Ambrus és más egyházatyák prédikációiban még a fentieknél is hevesebb kirohanásokat intéznek a nők, a házasság intézménye és a szexualitás ellen. Hogy mindezt megérthessük, a fentiek említésén kívül segítségül kell hívnunk a pszichoanalitikusok véleményeit is. A nőtől való félelem és ugyanakkor a nő tisztelete olyan kettős érzés, mely a férfiakban az őskortól fogva egyszerre létezik. A nő fiziológiája, maga az anyaság, a férfi szervezetétől idegen testnedvek (tej, vér), a nő kiismerhetetlen érzelmi élete - ezek mind olyan misztériumok, melyek egyszerre keltettek a férfiakban csodálatot és rettegést. "A nőnek azon alapvető kétértelműsége, hogy ő adja az életet, és hirdeti a halált, hosszú évszázadokon át érezhető volt. (...) A nő volt kelyhe az életnek és a halálnak. Olyan volt ő, mint azok a krétai kelyhek, amelyek tartalmazzák a vizet, a bort, a gabonát és az elhunyt hamvait is."[12]

"Jézus Krisztus tanításaiban a nő először lesz a megbecsülés tárgya. Jézusnak voltak női tanítványai.

"2. És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektől és betegségektől gyógyított meg, Mária, aki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki;

3. És Johanna, Khúzának, a Herodes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki."[3]

Jézus javított a nő házassági helyzetén. "A teremtés könyvére hivatkozva Jézus felbonthatatlannak hirdeti a házasságot: »Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.« (Máté, 19; 6); vagyis tiltott a feleség elbocsátása, kivéve egy esetet: »hacsak nem paráznasága miatt« - mondja Jézus."[4] Nők adták hírül Krisztus feltámadását (Márk, 16; 1-8). Jézus a megtért vámosoknak és parázna személyeknek megigérte az Isten országát (Máté, 21; 31)."

"Bernard de Morlas, cluny szerzetes a XII. században írt "De contempu feminae" című költői művében is elrettentően ír a nőről. A költemény főbb megállapításai:

"1. A nő ocsmány, a nő álnok, a nő hitvány.
2. Beszennyezi azt, aki tiszta, istentelen dolgokon kérődzik, és tönkreteszi a cselekedetet...
3. A nő egy ragadozó, a bűnei olyanok, mint a homok.
4. Mindazonáltal a jókat nem akarom sérteni, őket meg kell áldanom...

10. Siet eltévelyedni (t. i. a nő), azért született, hogy megtévesszen, és a megtévesztésben tapasztalt.
11. Csúszós ösvény, ... jóképű borzalom, nyilvános kapu, édes méreg...

25. Festi magát és hamiskodik, átalakul, változik, szint vált.
26. Lármázásával megtévesztő, bűnre csábít és ő maga is bűn.

30. Kitépi saját sarjait a hasából...
31. Meggyilkolja az utódját, vagy cserbenhagyja.

35. A nő szószegő, a nő bűzös, a nő undorító.
36. Ő a Sátán trónusa, a szemérem számára teher."[24]

Ebben a költeményben fellelhető szinte valamennyi rossz, negatív tulajdonság, amelyet kizárólag női tulajdonságnak tartott a középkori világ, a szerzetesek és a világi papok hatására a széles közvélemény. A XIII-XIV. századra a prédikációknak sikerült elérniük kitűzött céljukat, a nőtől való félelem egész Nyugat-Európában elterjedt, és a XV-XVII. századokban tömeghisztériává nőtte ki magát. A nő fogalma összekapcsolódik a "bűn anyja", az "ördög fegyvere", a "mélységes kút, szakadék", a "pokol tornáca", a "keserű halál", az "esztelen, kíváncsi, lármás, fecsegő irigy, féltékeny, kegyetlen és buja lény" fogalmával."

Feltételezem, a fenti úriemberre egyetlen nő sem vetette rá magát, nem támadta, nem erőszakolta meg. Mire fel hát e heves, közeszmévé tett tiltakozás?

Kalechtor 2013.05.26. 20:14:10

Ja, igen, a látszat erősen csal. Ez nem nőgyűlölet, ez természetes, reális védekezés az elvetemült női teremtmények ellen.

Ellenben amit mi csinálunk, az már férfigyűlölet a javából! Tanuláshoz, anyagi függetlenséghez való jog, egyenlő házimunka és nem akarjuk a családfőnek alárendelni magunkat? Még válogatunk is, ráadásul külső terén?

Tényleg igazuk volt azoknak a jószándékú katolikus papoknak, mégis hogy képzeljük ezt? :D

Xylan 2013.05.26. 21:21:23

Andrea Dworkin megtízszerezett férfiváltozatai vezették a katolikus egyházat. Remek, és ezt tekintik sokak természetes állapotnak.

Egyébként kicsit mindig gyanúsak voltak nekem, nem szeretnék előítéletes lenni, de gyakran szorul egy jó adag képmutatás beléjük. Valószínűleg úgy közelítették meg, elég kifizetni a bűnbocsájtó cédulát, elhadarni tíz miatyánkot és minden bűn meg lesz bocsájtva. (Főleg a férfiaknak, közülük is kiváltképp a papoknak.) Természetesen nem minden katolikusra jellemző ez.

Itt már nem hozom fel a homoszexualitást, ami egyébként a katonaságnál és a többi elszigetelt fiúcsoportnál is máig megfigyelhető. Sokan nincsenek tisztában vele, de a seregben előforduló szexuális zaklatások egy része (külföldi tanulmányban olvastam, sőt, a seregben szolgáló, ilyen vizsgálódást közvetlen közelről tanulmányozó ismerősöm is mesélte) nem nő, hanem férfi katonatárs ellen irányul.

Nőket pedig általában úgy molesztálnak, hogy mint a nemrég történt indiai, gyilkosságnál végződő nemi erőszaknál is, többen összefognak, bevárják az egyébként felkészült katonanőt és közös erővel kerekednek felül rajta. Ezeknek bárki bátran utánakérdezhet, akinek van külföldi seregben, tűz közelben szolgáló rokona, ismerőse.

Az egyház nőellenessége kapcsán mindig, mindenre rákérdeznék, Jézusnak mi volt róla a véleménye? Szerintem elég ideig élt a földön ahhoz, hogy elmondhassa amit lényegesnek tartott.

Kalechtor 2013.05.26. 22:41:54

@Xylan:

"Főleg a férfiaknak, közülük is kiváltképp a papoknak."

A papok nem vettek bűnbocsájtó cédulákat. Ők árulták. :)
A mítoszgyártás megy ezerrel, ne mondd, hogy eddig nem vetted észre. Szerencsére egyre több nő megengedheti magának, hogy ne foglalkozzon sem a mítosszal, sem a manipulatív, nőket misztifikáló férfiakkal. Általában meg is teszik. Aztán persze jön a panasz, hogy mi lett ezekkel a mai nőkkel, miért a kis ...-k kellenek nekik? :D Ez van, fiúk.

Én különben a kereszténység (na nem a nőgyűlölő, hanem az igazi, az evangéliumi) folytán vagyok egyenlőség, egyenrangúság párti. Szigorúan biológiai, tudományos alapokon ugyanis valószínűleg tényleg nősoviniszta lennék. A kereszténység, ez a fajta megélése a dolgoknak viszont arra késztet, hogy mindenkiben az embert, az Isten színe előtt egyenlő embert lássam.

No_Name01 · http://nokesferfiak001.blog.hu/ 2013.05.27. 02:04:14

Ez biztosan végtelen megnyugvással tölt el mindenkit. :)

Kalechtor 2013.05.27. 12:04:48

@Xylan:

Én támogatom az elszigetelt fiúcsoportokat. Végső soron ilyen fiúklubokban vigasztalódhatnak azok a férfiak, akik nem kellenek a mai nőknek. Kipanaszkodhatják magukat, hogy ezeknek az elvetemült, természetellenes teremtéseknek nem az "igazi férfi" kell már, hanem a "Dzsáztin Bíbör" (nem mintha tetszene) vagy a többi. :D

(Hisz az volt az igazi női természet, amikor még se egyetem, se vagyon, sőt, néha máglyán is égessünk el párat, hogy megnyugodjék a férfiegó :P)

Aztán ezek a férfiak, mint a katonaság, papság egy része, egymással vigasztalódhatnak majd, megmártózva egymás igazi férfiasságában. Egymás szellemi vezetői is lehetnek, a falkaszellem függvényében, ha már a nők a jó égnek se akarnak maguk fölött vezetőt (csak társat).

És nem akarnak anyagilag függeni se, a hétszázát, így a férfi kasztrálva érzi magát! (Kész szerencse, hogy a fiúk jó nagy hányadának egyáltalán nincsenek potencia béli problémái ebből kifolyólag, de nem baj, majd ők szaporodnak. :)

A gyakran elhangzó kérdés: a nő miért is nem bízik annyira a férfiben, hogy előfeltételezi, az teljesen kiszolgáltatott, függő állapotában sem él vissza a hatalommal, vagy nem hagyja ott néhány gyerekkel, nem bántalmazza?

De fordítva talán nem igaz? Milyen szeretet az olyan, amikor a férfi nem akar egy nőben egyenrangú félként megbízni, hinni abban, hogy anyagi összeláncolódás, alárendeltség, kiszolgáltatottság nélkül, szabad akaratából is hűséges marad, garantálja az apaságot, nem él vissza a helyzettel?

Aki engem ennyire sem méltat, az ne várja, hogy komolyan foglalkozzam vele. :)

No_Name01 · http://nokesferfiak001.blog.hu/ 2013.05.27. 12:08:28

Tőled kiváltképp meglep ez, kihallom a cinizmust belőle. Ez nem bizalom, vagy szeretet kérdése. Miért lenne a nő kiszolgáltatott, vezetett, függő? Mert valaki, valamikor kitalálta, hogy ez a dolgok univerzális rendje?

A férfi szívesen lenne például anyagilag kiszolgáltatott, függő helyzetben lévő, ha szereti a nőt? Nála ez miért ne lehetne a szeretet, szerelem jegye?

Mi nagyvonalúan csak egyenrangúságról beszélünk a férfi esetében, bár tudjuk vannak, akiknek már az is a kiszolgáltatottsággal ér fel.

Kalechtor 2013.05.27. 12:20:40

Szerelem jelét akartál írni? :D

Jó a metroszexualitásról szóló cikk, nagyon pontos. Ez is amolyan kizárásos érvelés, mindenáron a misztifikált női természettel akarják magyarázni a dolgokat.

Vagy elferdült a nő ízlése, vagy valójában nem is olyan metroszex az a metroszex, biztos egy domináns alfahím, ezért buknak rá a csajok. :D Így persze mindig igazuk lesz, nem kell szembenézni a valósággal. :)

Sokan úgy tesznek, mintha mindent tudnának, a világ összes emberével beszéltek volna, kiolvastak volna minden (tudományos) könyvet és be nem vallanák, ha véletlenül mégse. :) Na jó, néha én is így teszek- ez most cinizmus volt, megint. :D

No_Name01 · http://nokesferfiak001.blog.hu/ 2013.05.27. 14:12:10

Te most moderáltad a divatról szóló kommentem? :)

Kalechtor 2013.05.27. 20:20:56

Írtam valamit, azt akartam moderálni és véletlenül a tied esett áldozatul. Gondoltam majd visszateszed.

De itt van:

"Nem domináns alfahím, csak az a divat.

Ezért a divatot kell követni, nem ahogy régen, mikor egy nő szabadon választhatott a sok előnytelen külsejű, patriarcha férfi közül. :)

Akkor voltak lehetőségek, nem úgy mint újabban, amikor ott állnak melletted a média emberei, fegyverrel a kezükben."

De majd kérdezgetjük mi még, hogy hol vannak az igazi férfiak, akik eltartanak bennünket, a világért se házimunkáznak, állandóan irányítani akarnak és kicsit se néznek ki jól. :)

Úgy tűnik, nem csak a mosogatás, hanem az (össze)mosás is titka a férfiboldogságnak. :D

Bár ha valami fekete-fehér, hát ez az. Nem a semmiért akarják, hogy butuljanak a nők.

"A kutatásban konkrétan azt feltételezték, hogy a magasabb intelligenciájú nők [...] kevésbé fogékonyak a számukra fontos, érdekes partner gazdagságának és státuszának jelzéseire, kevésbé nyitottak hosszú távú kapcsolataikban a hagyományos nemi szerepekre. Az eredmények mindhárom hipotézist igazolták."

No_Name01 · http://nokesferfiak001.blog.hu/ 2013.05.27. 20:50:57

És mi a te őszinte véleményed a divatról, médiáról? Többször kifejtetted, össze tudnád foglalni nagyon egyszerűen, két mondatban? :) Megköszönném.

Kalechtor 2013.05.28. 11:28:53

Nem nagy művészet összefoglalni két mondatban. De a legújabb cikk is megteszi, nagyon szépen utal a tapasztalható jelenségre.

Nem a média bolondítja meg a nőket, nem a gonosz média-összeesküvések miatt ér a sok panasz bennünket, hogy nekünk nem kell már az igazi férfi, agymosottak lettünk, csak a külső a fontos (ez még nem az említett két mondat volt. :D)

A média minden korban irányt szabni igyekszik (csak régen normának, szokásnak, esetleg prédikációnak hívták) viszont sok téren csak él a lehetőséggel. Azzal, ami amúgy is tapasztalható a mindennapokban.

Summa summarum: a nők elszabadult vizualitás iránti igénye teszi lehetővé, hogy szinte bármilyen üresfejű szépfiú (hang, fantázia, tehetség nélkül) befuthat. Ez közel sem kulturális igényeket hivatott kielégíteni. Ha kulturális igényeim vannak, lekapok egy könyvet a polcról. :)
S ezt számon kérni a nőkön legalább akkora butaság, mint kijelenteni: a férfiaknak azért tetszenek a csinos nők, mert a tévében általában (bár gőzöm sincs) azokat mutogatják.

De ha ragaszkodsz két nagyon rövid és egyszerű mondathoz: állíts oda egy, még a hétköznapi metroszex divatbabákat is felülmúló szépfiút a színpadra (vagy akárhová) és milliókkal több rajongója lesz, mint a világmegmentő Bruce Willisnek. :) (S még tennie se kell érte semmit).

C'est la vie.

Ahogy már említve lett: a mai médiasztárok, előadók többsége hang nélkül is élvezhető kategória.

No_Name01 · http://nokesferfiak001.blog.hu/ 2013.05.28. 14:02:04

Valami "a kép a fontos, nem a hang" vagy hasonló frappáns szövegre számítottam. :D Itt válaszolok: ByeAlexel nem az a bajuk, hogy írt valamit a kedvesének, hanem az, amilyen nőről írt. Kicsit a hippi stílus benyomását kelti bennem egyébként. És egy szó sem esik arról, hogy a kedvese miért illan el, vagy fűvel-fával csalja-e.

Mindjárt szimpatikusabb lenne, ha a szöveg arról szólna, "hősünk" párhuzamosan a 10. lányt szeretgeti az összes elképzelhető módon.

Vagy, bár a hangja tényleg csodás (a szövegei miatt viszont abszolút nem szimpatizálok vele) senki nem kritizálta Czézy "Általad vagyok" c. papucs-költeményét.

Bármilyen szépen hangzik, tisztában vagyunk vele, mi lesz a sorsa a hasonló személyiségű nőknek. Sorra hagyják őket ott, vagy ha nem, folyamatosan unják és csalják.

Magasztalják és propagálják ezt a nőtípust, hogy a lelki segély szolgálatoknak is legyen némi létjogosultsága. :)

Xylan 2013.05.28. 14:35:36

Ebbe jól beletenyereltél. Nem kell félteni a patriarchális nőtípust. Bort iszik és vizet prédikál. Szerintem te sem vagy képben sztárok terén, de nekem rémlett valami: férfiak tucatja magasztalta az említett dal után, hogy tessék, ilyen egy igazi nő (hozzáállása)! (Ő biztos nem érné be egy egyszerű kis ByeAlexel).

velvet.hu/celeb/2011/10/25/parkapcsolati_gondok_miatt_vegezhetett_magaval_csezy_elettarsa/

www.hir24.hu/bulvar/2011/10/26/o-erte-hagyta-el-parjat-csezy/

Mi nem jövünk össze anyagi támogatást nyújtó kiöregedett producerekkel, miközben látszólag nyaldossuk a férfi talpát, de a magunk kis ByeAlexeit megbecsüljük.

Kalechtor 2013.05.28. 19:02:22

@Xylan: Elég durva, nem mondom!

@No-Name01: "Mindjárt szimpatikusabb lenne, ha a szöveg arról szólna, "hősünk" párhuzamosan a 10. lányt szeretgeti az összes elképzelhető módon."

Igen, s valószínűleg épp az ezt művelő vagy legalábbis erre vágyó férfiak kritizálják, látják bele azt, hogy ez egy könnyűvérű nőről szól.

Talán eljátsszák a nagy szerelmet, a hűséget, de azért meghallgatják a csajozós dalokat, minden kritikai észrevétel nélkül.

Az ilyen férfi ne várjon romantikát és csókot, legyen sok nő tulajdona, de részemről nem hagynám neki, hogy szerelmesen a számba dugdossa a nyelvét, ami velem párhuzamosan ki tudja hány nő miféle testnyílásaiban járt? Én nehezen leszek szerelmes, de tényleg csak abba, aki kiérdemelte. És akkor nincs más. Ha észreveszem, azonnal kiábrándulok belőle és minimum jobban elengedném magam, mert épp a szerelem oka szűnne meg vele kapcsolatban.

Az efféle, egyszer köztulajdonban lévő, máskor szerelemre vágyó nyelvét normális nő nem engedi legfeljebb csak az alsó (nagyon alsó) testrészei közelébe... de csókot nem kap. Ennél tényleg jobb a kissé saját neme felé kacsintgató is, az legalább nem idegen nők testnedveit vinné a társa szájába, hanem más szépfiúkkal szórakozik.