Mindenkinek van egy férfiismerőse, aki abban leli örömét és kikapcsolódását, hogy számítógépen, vagy konzolon játszik akár órákon keresztül, ugye? És hány ilyen nőismerősük van? Azt gondolják, hogy nem sok? Egy felmérés szerint Magyarországon, a weben játszó személyek 40%-a nő. Mert nem számoljuk az unatkozó irodai alkalmazottakat, az unatkozó háziasszonyokat, a fiatalabb nyugdíjasokat (bizony-bizony), mert ők csak nyomogatják a gépet. Naponta.

A netes, ingyenes, rettenetesen egyszerűen kezelhető, megtanulható kis játékok pont annyira addiktívak lehetnek, mint a komoly grafikával, felépített sztorival, fejleszthető karakterekkel rendelkező, közösségi életet is generáló játékok. Nem célom felsorolni az összes létező játékfajtát, hiszen miközben leírom ezeket a szavakat, már több vadonatúj jelenik meg az Interneten, inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy a mai trendek szerint miért a felnőttek, kiemelve néhány olyan játékfajtát, amiről talán nem is halottak azok, akik ebben a témában ismeretek nélkül mondanak ítéletet.

Gyermetegnek tartják a játszó felnőtteket? Számos cikk és tanulmány állítja, hogy a játék a legjobb kikapcsolódás, a legjobb stresszoldó. Hogy ez a játék ügyességi, logikai, stratégiai, mászkálós vagy fantasy, az szinte mindegy, a fontos, hogy elterelje a figyelmet a napi gondokról. (Nem a szerencsejátékokra gondolok, az egy másik kategória.) A nem játszó felnőttek nagy része azt gondolja, hogy a játékosok mind vagy fantasy, vagy lövöldözős, öldöklős történeteket játszanak. Ez nyilván azért alakult ki az emberekben, mert a média – ha a PC és konzol játékok szóba kerülnek – csak akkor foglalkozik velük, ha valaki tömeggyilkosságot, öngyilkosságot követ el, vagy kiderül, hogy el akar követni, és ne adj isten, még egy konzolja is volt otthon egy-két lövöldözős játékkal.

Sajnos a pszichésen sérült, vagy labilis személyek is megvásárolhatják a játékokat az üzletekben, az eladók nem kérnek, nem kérhetnek orvosi igazolást a mentális állapotukról. A gyerekek esetében nincs is semmi probléma, hiszen a játékok borítóján minden esetben szerepel, hogy hány éves kortól ajánlja a gyártó, és a szülők felelőssége, hogy ezt észrevegyék, tudomásul vegyék, és azt a játékot vegyék meg, ami gyermekük korának megfelel. Ugyanis van más is a piacon, nem csak gyilkolászós játékok. Ha a szülő nem tudja ellenőrizni, hogy mivel játszik a gyereke, az az ő tájékozatlanságára, naivitására, vagy nemtörődömségére utal. Gyakori kifogás, hogy a gyerek jobban ért a számítógéphez, mint az anyuka, vagy apuka. Vegye a szülő a fáradtságot, és tanulja meg legalább kontrollálni, hogy milyen programok fordulnak meg a gyereke gépén, akkor nem érhetik nagy meglepetések. Néhány példa, amire egyetlen játékellenző sem mondhatja, hogy véres öldöklésre serkent. Megjegyzem, hogy felnőttek esetében a háborús játékok sem elsősorban az ölésről, hanem a stratégiáról, a logikus gondolkodásról, és a történetben való részvételről szólnak, nem beszélve arról, hogy a technika csodálatos világa is lenyűgözi az ez iránt fogékonyakat.

Szóval úgy gondolom, hogy a snooker, flipper, a bowling, a tenisz, a golf, a sakk nem mondható éppen harciasnak, de ha pörgésre vágyik a játékos, a szimulátorok – különösen az autóversenyt modellezők – is tökéletes kikapcsolódást nyújtanak. Sok felnőtt kedveli a kedves, rajzfilmre emlékeztető grafikával megalkotott játékokat, melyeket leginkább mászkálós játékoknak neveznek, kincskeresésről, logikáról, ötletességről szólnak Léteznek kifejezetten mozgásra serkentő úgynevezett kamerás játékok, melyeket többen is lehet játszani, sőt, igazából úgy élvezetes. És végül megemlíteném a Sony PS3-ra alkalmazott relax fejlesztését, a Flower-t, mely kifejezetten a nyugalom és a harmóniateremtés eszköze lehet.

Miért játszunk? Talán azért, hogy egy-két órára megszabaduljunk a napi rutintól, gondoktól, hogy egy olyan világba kerülhessünk, ahol mi irányítunk, vagy hogy újraélhessük gyerekkorunk néhány felhőtlen pillanatát. Változó, hogy ki, miért játszik. Ha unaloműzés a cél, az sem baj. A legtöbb játék többet ad, mint a kereskedelmi tévék kibeszélő showjai, vagy valóság showjai, számos játékból sokkal többet tanulhat gyermek és felnőtt egyaránt, mintha unalmában az ostobábbnál ostobább műsorokat bámulja, vagy a bulvárlapokat olvassa. Ne sajnáljuk hát férjünktől barátunktól, feleségünktől, barátnőnktől azt a kis kikapcsolódást, amit a gép előtt tölt, (kivéve persze ha mást sem csinál) hálás lesz érte. Természetesen ebben az esetben is fontos a mértékletesség, és más a helyzet, ha az illető totális függővé válik,

Forrás: Nőkorszak (nokorszak.hu) 

http://nokorszak.hu/kultur/jatekos-ferfiak-jatekos-n%C5%91k

 

További cikkek a Nőkorszakról:

"Az 52. helyen vagyunk a világon" - http://nokorszak.hu/csalad/az-52-helyen-vagyunk-a-vilagon

"A pápák és a nők" - http://nokorszak.hu/titkok/a-papak-es-a-nok

 

És amit feltétlen ajánlunk:

"Hét férfit ölt meg a nő, akit a rémként ismer a világ" - http://nokorszak.hu/titkok/het-ferfit-olt-meg-a-no-akit-a-remkent-ismer-a-vilag

a szöveget megalkotta: No_Name01  2013.05.13. 23:35
most jön a java: 13 komment