Az utóbbi években számos tanulmány jelent meg, amely a férfi és női párválasztási stratégiák közötti különbségeket taglalja, míg a kettő közötti egybeesésről viszonylag kevéset lehet tudni. Két amerikai kutatónő, Christine E. Stanik (Penn State University) és Phoebe C. Ellsworth (The University of Michigan) egy rangos szakmai folyóiratban (Human Nature) publikálta a témával kapcsolatos kutatását, amelyben úgy próbálták feltárni a nők és férfiak közötti párválasztási stratégiák egybeesésének helyét és idejét, hogy a nők (nemen belüli) párválasztási preferenciájának varianciáját elemezték. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a nők intelligenciája - amely segítségével adott környezeti feltételek esetén képesek kiaknázni lehetőségeiket az oktatás és szakmai karrier terén - alkalmas-e arra, hogy előre jelezze a nők bizonyos párválasztási preferenciáit. A kutatásban konkrétan azt feltételezték, hogy a magasabb intelligenciájú nők (1) hajlamosabbak rövid távú szexuális kapcsolatot létesíteni, (2) kevésbé fogékonyak a számukra fontos, érdekes partner gazdagságának és státuszának jelzéseire, (3) kevésbé nyitottak hosszú távú kapcsolataikban a hagyományos nemi szerepekre. Az eredmények mindhárom hipotézist igazolták.

Stanik és Ellsworth vizsgálatában azt találta, hogy a magasabb verbális intelligencia pontszámokat elérő nők nyitottabbak voltak a rövid távú szexuális kapcsolatok irányába, ugyanakkor kevésbé érdekelte őket a partner gazdagságának és státuszának jelzése és kevésbé vonzódtak a tradicionális nő-férfi szerepekhez, mint az alacsonyabb intelligencia pontszámú társaik. A kevésbé intelligens nők valószínűleg alacsonyabb eséllyel indulnak az un. "tudás alapú társadalom"-ban, hogy magasabb iskolai végzettséget, ezen keresztül jól fizető állást és anyagi függetlenséget szerezzenek, mint intelligensebb társaik, ezért az erőforrások megszerzésének más útját választják, egy erőforrással bíró partner (férj) megszerzését. Ennek érdekében kevésbé érzékenyek a rövid távú kapcsolatokra, viszont fontosnak tartják a férfiak státusz jelzéseit és a kapcsolatban hajlamosak alárendelődő nőszerepet magukra ölteni.

Az iskolai esélyegyenlőség javító programok talán azért is fontosak lehetnek ebből a nézőpontból, mert olyan környezetet teremthetnek, ahol a magasabb intelligenciájú gyerekek - kihasználva képességeikben rejlő lehetőségüket - magasabb végzettséget és ezen keresztül magasabb státuszt szerezhetnek és felnőve talán kevésbé vannak kiszolgáltatva a párválasztással kapcsolatos kényszerű döntéseknek. Csak saját emberi természetüknek.

Forrás: 

Stanik, C. E., & Ellsworth, P. C. (2010). Who cares about marrying a rich man? Intelligence and variation in women’s mate preferences. Human Nature, 21(2), 203-217.

(szepsegkutatas.blog.hu)

a szöveget megalkotta: No_Name01  2013.05.05. 23:10
most jön a java: 142 komment