Sophie Healy-Thow, Emer Hickey és Ciara Judge- ők nyerték meg a Google Science Fair globális tudományos verseny első díját, saját fejlesztésüknek köszönhetően, amely hosszabb távon akár a föld élelmezési válságának enyhítésére is irányulhat.

A három tinilány a világ egyik legbefolyásosabb tudományos versenyén aratta le a fődíjat– kutatásaik nagy vonalakban azt célozták, hogyan gyorsítható fel a diazotróf nevű baktérium segítségével a búza és egyéb gabonafajták csírázása, ezzel segítve elő a növények hatékonyabb termelését. A lányok több év alatt jöttek rá a megfelelő módszerre és maguk kísérletezték ki az eljárást, egyikük lakását használva "laboratóriumként".

"Sophie Healy-Thow, Emer Hickey and Ciara Judge, 2014 Google Science Fair grand prize winners"

A projekt megvizsgálta, milyen hatással lehetnek a természetes baktériumok a termésre. Segítségével elkerülhetővé válhat a növények mesterséges anyagok általi termékenységfokozása, mely mind a növényekre, mind az emberi fogyasztásra káros lehet.

Az ifjú tudósok bíznak benne, hogy módszerük hosszú távon szerepet játszhat majd az éhínség visszaszorításában is.

A részletes statisztikai elemzések eredményei mindenesetre pozitívak: bizonyos csírázási folyamatok akár 50 százalékkal megnövelhetők, az árpa hozama pedig például 74 százalékkal lett magasabb. Nem véletlen, hogy a három ír lány felfedezésével a világ minden tájáról induló számtalan fiatal tudóspalánta közül került ki győztesként.

Az ír diákok korábban már a 2013-as BT Young Scientist & Technology Exhibition-on és az Fiatal Tudósok Európai Versenyén (EUCYS) is nyertesek voltak.

***

Az Intel ISEF (The Intel International Science and Engineering Fair)-en (a másik legrangosabb fiataloknak meghirdetett tudományos verseny) is született női győzelem az idén. Több is.

A 17 éves szingapúri Shannon Xinjing Lee második helyezettként kapta az „Intel Alapítvány Fiatal Tudósa” kitüntetésért járó 50.000 dollár értékű díjat.

Találmánya egy újszerű elektrokatalizátor, amely a jövő akkumulátorainál használható majd fel. Az újratölthető cink-levegő akkumulátorok, a biztonság növelése és a súly csökkentése által még praktikusabbá tehetők- a lítium-ion akkumulátorokhoz képest hatszor nagyobb kapacitást biztosítása mellett, így optimalizálva őket a hibrid gépjárművek működtetésénél történő felhasználásra.

A Lee által alkalmazott aktív szénkatalizátor a stabilitási és a tartóssági vizsgálatok során nagyban felülmúlta a jelenleg forgalomban lévő fejlettebb katalizátorokat is, miközben mind a használata, mind a gyártása olcsó és környezetbarát.

***

A kínai származású Kylie Yuanqi Zhang egy forradalmian új, 3D modellező rendszer kidolgozásával ért el első helyezést az Arizona Junior Science and Humanities Symposium versenyén, az arizonai, villamosmérnöknek tanuló Sarah Nicole Galvin találmányával harmadik lett ugyanitt, mellette az Intel versenyén is tekintélyes helyezést ért el. Kategóriájának első helyezettje lett. A lányok előzőleg más versenyeken is taroltak.

ISEF Winner, Sarah Galvin

Vanessa Tan Yun Han szintén szingapúri büszkeség, biomérnöki fejlesztésével 4. helyet szezett a műszaki kategóriában. Vanessa agyi vezérlésű műprotézist tervezett, mellyel a végtagok funkciói lehetnek "helyreállíthatók".

A kínai és szingapúri fiatalok egyébként összességében az Intel ISEF kategória helyezéseinek közel harmadát hódították meg.

A 17 "best of" kategória győztesei:

Category

First

Last

City

State/Country

Animal Sciences

Daksh

Dua

Delhi

India

Abhishek

Verma

Behavioral and Social Sciences

Michelle

Marquez

Midlothian

Virginia

Biochemistry

Ken

Aizawa

Jericho

New York

Cellular and Molecular Biology

Joshua

Meier

Hackensack

New Jersey

Chemistry

Tai Hei

Chan

Hong Kong

China

Er Hai

Fang

Computer Science

Yue

Yao

Shanghai

China

Earth Science

Yu-Hsin

Chen

Taipei City

Chinese Taipei

Energy and Transportation

Shannon

Lee

Singapore

Singapore

Engineering: Electrical and Mechanical

Sarah

Galvin

Tempe

Arizona

Engineering: Materials and Bioengineering

Harry

Paul

Port Washington

New York

Environmental Management

Faye

Jong

Kuching

Malaysia

Environmental Sciences

Perry

Algappan

Houston

Texas

Mathematical Science

Lennart

Kleinwort

Wurzburg

Germany

Medicine and Health Sciences

Nathan

Han

Boston

Massachusetts

Microbiology

Logan

Collins

Boulder

Colorado

Physics and Astronomy

John

Caddell

Pebble Beach

California

Plant Sciences

Yi-Hsuan

Huang

Taipei City

Chinese Taipei

forrás: maxit.com.my

A verseny helyezettjei között megfigyelhető távol-keleti túlsúlyra példaként említhetnénk előbbieken kívül a malajziai, 15 éves Faje Jong-ot, a tajvani Yu-Hsin Chen-t, vagy magát az idei első helyezettet, a szintén mindössze 15 esztendős Nathan Han-t, aki olyan "tanítható" szoftvert fejlesztett, amellyel a mellrákot okozó gén mutációi válhatnak kimutathatóvá. A fiatal fiú a BRCA1 tumorszupresszor gén mutációi közötti különbségtételre "tanította" meg az alkalmazást, abból a szempontból, betegséget okoznak-e. 

14014905770_8b12e08838_z.jpg

Hogy a trió harmadik tagjáról is szó essen, a német származású Lennart Kleinwort matematikai segédeszközt dolgozott ki táblagépekhez és okostelefonokhoz. Az újítás lényege, hogy a képernyőn kézzel megrajzolt alakzatokat az alkalmazás tetszőlegesen módosítható formákká képes átalakítani.

Az idei Intel ISEF-en ezen kívül tekintélyes magyar eredmény is született: Hegyesi Donát Sándor második helyezést szerzett a mérnöki fejlesztések kategóriában, az ő pókerrobotját az alábbi videón tekinthetjük meg:

Poker Robot by Donát Hegyesi

A magyar győztesnek a szép eredményhez és az eredeti ötlethez ezúton is gratulálunk.

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2014.12.30. 23:00
most jön a java: komment

2014- ha nem is a bukások éve volt, abból ízelítőt kaphattunk, hogy néhány, előzőleg már tökéletesen elfogadott tény mégsem áll annyira sziklaszilárd alapokon. Ilyen többek között a "népszerű", BDSM kapcsolatot bemutató bestsellerek egészséges szexuális és párkapcsolati élet függvényében való olvasottsága, a férfi-házimunka általi női libidócsökkenés, illetve a magas és/vagy gazdag férfiak szexualitás terén egyértelműen nagyobb esélyei.

Mégsem jön be mindenkinek a Szürke ötven árnyalata...

Egy felmérés szerint pszichés, étkezési és alkoholproblémákkal küzd a Szürke 50 árnyalatának fő rajongótábora, legalábbis a fiatal korosztályt illetően. A kutatás továbbá azt is szignifikánsan mutatta ki, hogy a "művet" élvezők között halmozottabban találhatók meg a bántalmazó kapcsolatokban élők. Hogy a jelenség inkább előidézője az érdeklődésnek, vagy következmény, nem tudni pontosan, mindenesetre bármelyik is, aggodalomra ad okot.

A szürke ötven árnyalataIjesztő dolgok derültek ki egy bestseller női olvasóiról

Fiction or Not? Fifty Shades is Associated with Health Risks in Adolescent and Young Adult Females

Felvetődött az is, hogy a könyv rajongói nem a rendes férfiak mellett keresnek egy kis "vadságot", hanem a bántalmazójukban keresnek egy kis kedvességet, hiszen a férfi főhős fokozatosan megszelídül és erről az oldaláról is megmutatkozik.
A statisztika szerint az egészséges étkezési szokásokkal rendelkező, kiegyensúlyozott kapcsolatban élő, alkoholizmusra nem hajlamos nők körében jóval kisebb érdeklődés mutatkozott a történetre.

"Az eredményeket kiértékelő pszichológusok arra jutottak, hogy  ennek a könyvnek az olvasótáborára jellemző, hogy tizenévesen nem kaptak megfelelő szexuális felvilágosítást a szüleiktől, amelyre középiskolás korban már komoly szükség van, és véleményük szerint ezzel egyébként - közvetett módon - pont a legijesztőbb adat, az erőszakos partner választásának esélye csökkenthető."- írja a kutatásról szóló beszámolójában a HVG.
 
A házimunka megosztása mégsem vezet rosszabb szexuális élethez. Sőt. Jobbhoz.

Bizonyára mindenki emlékszik arra a 2013-as hírre, amelyben azzal próbáltak sokkolni bennünket, hogy a férfiak által végzett házimunka alacsonyabb szexuális aktivitást, így kevesebb szexet jelent. Amellett, hogy a házimunka a nők kedvét is bizonyítottan lelombozta, a mindössze 4500 házaspár szexuális szokásait felmérő adatok annyira régről származtak, hogy szükséges volt felülvizsgálni őket.

Többekben is gyanút keltett, hogy a 20 évvel ezelőtti eredményeket az akkori társadalmi előítéletek nagyban árnyalhatták, annak ellenére, hogy az eltérés valójában igen csekélynek mutatkozott, így hamarosan sor került a következtetések helyességének ellenőrzésére.

Couples who share housework have the most sex and best sex lives

The Gendered Division of Housework and Couples’ Sexual Relationships: A Re-Examination

Megnyugodhatunk, ahogy az sejthető volt, ma már mindennek az ellentéte igaz: azoknak a pároknak a legjobb és leggyakoribb a szexuális élete, akik a házimunkát is megosztják egymással- beleértve a "hagyományosan nőies" tevékenységeket is; utánuk jönnek a "hagyományos felosztást" alkalmazó párok, hangsúlyozva, hogy a férfinek ajánlatos otthon legalább a "férfias" területeket ellátnia. Végül, bár alig alulmaradva azok a párok következnek, ahol a házimunka java részét a férj végzi, bár esetükben olyannyira kevés minta állt rendelkezésre, hogy az eredmény nem szignifikáns.

Az elemzők szerint egyébként ez utóbbinak is csak a jelenlegi előítéletesség az oka, s idővel akár meg is fordulhat a dolog.
 
A magas férfiak és a szex...

Újabb tévhit dőlt romba a férfiak külsejét illetően. Azt már eddig is sejthettük, hogy nem ez a fő szempont a nőknél, de hogy egyenesen "hátrányt" jelentene, az csak most derült ki. Pedig ha nem is egyértelműen, de valami hasonlóról lehet szó.
Nem meglepetés, hogy az eredmények alapján bármilyen más tényezőtől függetlenül a fiatalabb, fittebb férfiak járnak jobban a szexualitás terén. Az 531 heteroszexuális, 20 és 54 év közötti férfi vizsgálatából származó adatok alapján azonban azoknál is gyakoribbak az együttlétek, akik alacsonyabbak mint 175 cm.
 
Minél gazdagabb, annál rosszabb?

Ennél a kutatásnál érdekesebb lenne, ha a nemek szerinti megosztást is figyelembe vehetnénk. Így mindenesetre annyit szűrhetünk le, hogy a stressz és a túlhajszoltság vagy a férfiak libidóját (és potenciáját) teszi tönkre, vagy a feleségeik nem díjazzák a vélhetően magas presztizsű foglalkozás általi hozzáállásukat, ugyanis az eredmények szerint minél magasabb a jövedelem, annál ritkább a szex.
 
 
Ha elfogadjuk, hogy a családok jövedelmét döntően még mindig a férjek határozzák meg, jóval lehangolóbb eredményre juthatunk, mintha... nem fogadjuk el.
A cikk végéből mindenesetre inkább azt szűrhetjük le, hogy főképp férfiak voltak a megkérdezettek, akik jövedelmük emelkedésével egyenes arányban veszítettek vagy az aktivitásukból, vagy a dominanciájukból (e kettő nem feltétlen ugyanaz), vagy legalábbis a vonzerejükből- miközben négyötödük azt várta volna, hogy a partnere legyen felül. Hogy ez számukra egyoldalú kényeztetést jelentett, lustaságot, potenciacsökkenést, vagy legalább otthon "alul akartak maradni valakivel szemben", azt sajnos már soha nem tudhatjuk meg.
 
Hacsaknem egy újabb kutatásból...
 
Az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők ellenben fordított "felállást" mutattak ezen a téren, ami szintúgy többféle dolgot is jelenthet egyszerre. Akár azt, hogy magas jövedelem híján szexuális kényeztetéssel és aktivitással próbálják "megtartani" a partnereiket. 
 
A megfejtés ennek alapján némiképp adja magát: a férfiak ezek szerint nem "többfunkciósak"; vagy sokat keresnek, vagy rendesen mozognak / dominálnak a szex során. Illetve a nőknek az eredmények alapján mégsem a "pénz számít".
  
Érdekesség, hogy más eredmények tükrében a gazdagabb és képzettebb nőknek viszont kielégítőbb a szexuális élete. 
  
A kérdés már csak az, hogy kivel?
  
A spanyol tanulmány egyébként a nőkre koncentrált. Esetükben mutatkozott meg, hogy a képzettebb és többet kereső tesztalanyok nagyobb szexuális elégedettségről számoltak be, aminek magyarázata az lehet, hogy ők váltak képessé olyan kapcsolatok kiépítésére, melyekben az igényeik maradéktalanul kielégítést nyerhetnek. Ráadásul saját szexualitásukat is nagyobb esélyük van megismerni kevesebbet kereső, képzetlenebb társaiknál, s anyagi függetlenségük folytán egy számukra nem megfelelő viszonynak sincsenek kiszolgáltatva...
 
  
 
inside Wealthy Women Have Better Sex: Study

 

Update:

https://abcnews.go.com/Health/frequent-sex-greater-enjoyment-life-men-women-study/story?id=59830966

Lényeg:
Although the women in this study did not report higher enjoyment of life following frequent sexual activity, previous studies in older women have associated sexual pleasure, and specifically orgasms, with increased longevity.

Juj! - update:

https://www.webmd.com/men/penis-changes-age

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2014.12.29. 10:11
most jön a java: komment

- avagy az ösztönök harca -

woman-face-480.jpgA tudósok szerint evolúciósan hajlamuk van rá, hogy őket vegyék feleségül.

Noha ösztönösen vonzódnak az okosakhoz is. Jó kis ellentmondás, ugye?

Kezdjük rögtön az elején.

Eddig a nőkről hitték, hogy hajlamosak fogni maguknak egy megbízható társat, aki jó apa, s amikor előbbi már megvan, szíves-örömest lépnek félre az „alfahímekkel”. Ezt a nézőpontot az alábbi, egyik összefoglalóból származó részlet is alátámasztja:

„This interpretation is consistent with our findings that women in stable relationships have a strong tendency to prefer the smell of dominant men when in the fertile phase of their cycle, while single women and all women in non-fertile phases lack this preference."

Ami nagyjából annyit tesz, hogy a szingli nők nem a domináns férfiakat szagolják ki, náluk semmiféle olyan preferencia nem figyelhető meg, ami a „férfidominanciára” irányulna. Viszont ha egy nő már „megszerezte” a stabil partnert, rögvest domináns férfi után néz(het) termékeny napjain. A dolog persze közel sem ennyire egyszerű, kezdve a dominancia meghatározásánál, folytatva a magas tesztoszteronszinten át az immunrendszerre vonatkozó, ellentmondásos kutatásokig. De erről majd később, most elsősorban a férfiakról lesz szó.

Adott ugyanis egy 2013. évi kutatás, amiből kiderül, hogy ez a nők esetében nem is egészen egyértelmű tendencia a férfiakra viszont valamilyen értelemben- bár nem szaglás által- tökéletesen igaz lesz.

A woman's face may drive a relationship's length: study

A cikk főbb megállapításai:

-         A férfiak rövid távú kapcsolatra hajlamosabbak nőies (arcú) nőket, míg hosszú távra inkább férfias, maszkulinabb (arcú) nőket preferálni

-          A rövid távú kapcsolatokra vonatkozó preferencia erősen fokozódik, ha már párkapcsolatban élnek

Na de mi köze mindennek a nők okosságához?

Csupán annyi, hogy a szép és nőies alkatú (arcú) nőknek szignifikánsan jobbak a kognitív képességeik. Sőt, az ilyen nőknek az utódaik is okosabbak.

„Egy újabb vizsgálatban a kérdések már arra vonatkoznak (Lassek és Gaulin, 2008), hogy amennyiben a DCSA nem igazán megbízható prediktora a női termékenységnek és a reproduktív életkor túléléséi esélyit sem javítja, akkor milyen szelekciók nyomás hatására raktározódik a tápanyag mégis a gluteofemorális régióban és miért olyan érzékenyek erre a férfiak.

Ha az egyedfejlődés során a gluteo-femorális régióiban nagyobb százalékban halmozódik fel zsír, a menarché korábbi életkorban jelentkezik, ha azonban az alhasi régióban alakul ki zsírtöbblet, akkor az első menstruáció későbbre tolódik (Lassek és Gaulin, 2008). A gluteo-femorális régióban lerakódott zsír a hosszú láncú többszörösen telítetlen zsírsavak (LCPUFA) fő forrása, különösen az omega-3 dokozahexénsav (DHA), amely kritikus a fötális és újszülött kori gyermeki agy fejlődését illetően. Ezek a LCPUFA-ak teszik ki az agy (víz nélküli súlyának) hozzávetőleg 20%-át (Hachey és mtsi., 1987). Egy meglehetősen érdekes vizsgálatban azt is kimutatták, hogy az anyák prenatális DHA bevitele minden 100 mg-onként a gyermek IQ-jának 0.13 pont növekedésével jár együtt (Cohen és mtsi., 2005). A gluteo-femorális zsír gazdagabb esszenciális LCPUFA-kban, mint a has alján, illetve a zsigereken lerakódott zsír (Phinney és mtsi., 1994). Az alacsony DCSA pedig összefügg a vérben mért magasabb DHA szinttel (Garaulet és mtsi., 2001).

Lassek és Gaulin (2008) vizsgálatban több mint tizenhatezer ember adatait használták fel, és többek között testük morfológiai adottságai és különféle kognitív tesztekben elért eredményük között találtak elgondolkodató eredményeket. Az alacsonyabb derék-csípő aránnyal rendelkező nők jobb eredményeket értek el a kognitív feladatokban, mint magasabb derék-csípő aránnyal rendelkező tárasaik még akkor is, amikor standardizálták az életkort, iskolázottságot, a szülők státuszát, stb. Sőt, amikor anyák és gyermekeik adatait elemezték, megállapították, hogy az anyák derék-csípő aránya prediktív volt gyermekik kognitív képességeiket illetően. Az alacsonyabb szülői DCSA a gyermekek jobb teszteredményeivel járt együtt (Természetesen itt is standardizálták a szülők jövedelmét, iskolázottságát.)”

Forrás: Nőies testalkat: okosabb utód?

A nőies hormonrendszer és magas ösztradiolszint kognitív képességekre vonatkozó jótékony (és férfiakra nézve talán nem mindenben előnyös) hatását mások is kimutatták.

A Texasi Egyetem kutatói érdekes összefüggést fedeztek fel e hormon és a nők túlzott kacérsága, hűtlenkedése között: a magas ösztradiol szinttel rendelkező nők átlagosan hajlamosabbak lehetnek a flörtölésre, sőt, arra is, hogy párhuzamosan tartsanak fenn kapcsolatokat. 

Fontos tudni, hogy ugyanez a hormon teszi "vonzóvá" a nőket. Részben ennek hatására alakul ki az egészséges csontozat, formás mellek és derék-csípő arány. És a nőies archoz is köze van.

Itt még nincs vége.

Christine E. Stanik (Penn State University) és Phoebe C. Ellsworth (The University of Michigan) a Human Nature szakmai folyóíratban publikálták azt az általuk végzett kutatást, melyben a női intelligencia és a nők párválasztási preferenciái közötti kapcsolatot vizsgálták. 

Eredményeik két markáns ponton is összevágnak az előzőekkel: az intelligens nőknél fokozottabban találták meg a párhuzamos, vagy futó párkapcsolatok fenntartására való hajlamot. Emellett viszont az ilyen nők jóval kevésbé voltak fogékonyak a hagyományos nemi szerepekre és a férfiak státuszjelzéseire.

Who Cares About Marrying a Rich Man? Intelligence and Variation in Women’s Mate Preferences

A kutatók szerint a tudás alapú társadalomban nehezen boldoguló, kevésbé intelligens nők könnyebben készek lesznek az erőforrások megszerzésének más módját választani, egy gazdag férj személyében.

A „maszkulin” arc tehát ösztönösen azt jelezheti a férfiaknak, hogy a nő alacsonyabb intelligenciával rendelkezik, nehezebben szerez önállóan erőforrásokat és nagyobb eséllyel marad hűséges, ugyanis a „kicsapongásra” és a „párhuzamos kapcsolatok fenntartására” való hajlama is kisebb.

Összegezve:

Maszkulin arcú nő = a férfitől függőbb, irányíthatóbb nő, aki által nem kerül veszélybe a biztos apaság, mivel erre a momentumra vezetnek minden mást is vissza. Egyetlen férfinek sem lenne kedvező, ha kakukkfiókákat kellene nevelgetnie, így "ösztönösen" kudarckerülő magatartáshoz folyamodnak: elkerülik az okos, nem irányítható, nőies nőket, legalábbis ha hosszútávú párkapcsolatról van szó. Ezzel mellesleg az a tévhit is megdőlni látszik, hogy a nőiesebb nő gyámoltalanabb, irányíthatóbb, kevésbé okos és fokozottan monogám. 

Ennek ára viszont a talán kevésbé értelmes, s egészséges utód, ám hogy a férfi a rendelkezésére álló szaporodási rátermettségét maximalizálni tudja- hajlamok szintjén kiéleződik a szép, csinos, nőies (és okos) nőkkel kapcsolatban fennálló szexuális fogékonysága is.

Hétköznapi nyelvre lefordítva: a feleség nevelgesse csak otthon a gyerkőcöket, míg apuka "jobb helyekre" is elszór néhány magot- miközben neki nem kell idegen, jobb genetikai minőségű gyerkőcöket nevelgetnie. A férfiak mentségére legyen szólva, efféle kettős stratégiával így vagy úgy, de mindkét nem élni kíván(na), mégpedig kizárólagosan, a partner hűtlenségén háborogva. 

Ugorjunk vissza egy kicsit a nőkhöz.

Ha a férfiak maszkulin nőkkel házasodnak össze szívesebben, azt volna logikus feltételeznünk, hogy a nők mindezt feminim férfiakkal teszik. Kész felfordulás, ugye? Noha részben logikus volna, hogy a saját nemi jegyeiben kissé visszafogottabb partner mindkét fél számára nagyobb biztonságot és összecsiszolódási hajlandóságot eredményez, továbbá közelebb állnak majd egymáshoz gondolkozásban és gyakorlatias viselkedésben is.

De félre az illúziókkal. Ugyanígy árnyoldala lehet a dolognak, ha a férj valójában szuper okos, karrierista bombázóról, a feleség meg „alfahímről” álmodozik.

A feminim férfi mítosza….

Azt már tudjuk,- olvashattuk épp elégszer- hogy a nők hosszú távú párkapcsolatra a feminim férfiakat részesítik előnyben, míg legtermékenyebb napjaikon mindenféle érzékük a látástól kezdve a szagláson át a magas tesztoszteronszintű, nagyon markáns arcú, domináns alfahímekre éleződik ki; utóbbiak szimmetrikusabbak, erősebb az immunrendszerük és jobb a megtermékenyítő képességük is. Ja- és bizonyára nagyon okosak, belőlük válnak cégvezetők, tudósok, üzletemberek.

Csakhogy a férfiaknál nincs minden úgy összhangban, ahogyan a nőknél.

A tudósok erről néha hajlamosak megfeledkezni, néha azt a magyarázatot találják rá, hogy az egyes férfitípusok „különféle módokon versengenek, ki spermiummennyiséggel, ki szimmetriával, ki hatalmas izmokkal, ki IQ-val”.

Bármelyik lehet jó, de nem lehet egyszerre mindet, mert oda-vissza zárják ki egymást.

Nézzük az alapvetést: minden nő az alfát keresi, a férfiak között a legdominánsabbat, a vezért. Ez abból adódik, hogy míg a férfiaknak a nők szinte teljesen egyformák, leszámítva, hogy egyik kicsit jobban néz ki, vagy fiatalabb a másiknál, addig a nők nem rendelkeznek annyi "szórható maggal" (petesejttel), nagyobb a szülői ráfordításuk is (terhesség) és jobban oda kell figyelniük, kitől hordják ki és szülik meg a közös gyerekeket. Csak az alfák juthatnak célba.

Ez azt az érdekes helyzetet fogja eredményezni, hogy az alfákat sok nő akarja, így nem muszáj elköteleződniük, nyugodtan kalandozhatnak, míg a "béták", akik a nők körében kevésbé népszerűek- mivel a férfiak között kevésbé dominánsak és alacsonyabb a státuszuk, ebből következve vélhetően "gyengébb minőségűek" a génjeik is- a biztos apaságra törekedvén megpróbálják megbízhatóságukkal, elkötelezettségükkel elcsavarni a (mint fentebb láthattuk) maszkulinabb nők fejét. A nőnek jobban megéri ha férjnek egy "bétát", gyermekei apjának egy "alfát" választ. 

Az elmélet szerint ha gyermekeinek apja alfa lesz, a fiai a következő generációban sok utódot fognak nemzeni, ahogy az összes többi nő fiai is, akiknek az alfák nemzettek utódokat. Tehát az összes alfát választó nő fiai ... bár itt valami matematikailag nem stimmel, amit azonban könnyen feloldhatunk azzal, hogy természetesen újra csak a fiúk kis %-ából válik "alfa". Ez egyébként maga a nemi szelekció folyamata: a nőstények és nők mindig a bizonyos szempontból "legkiválóbb" hímeket vagy férfiakat részesítik előnyben, s ezáltal válik egy-egy tulajdonság dominánssá. Ilyesmi lehetett régen mondjuk a testi erő.

Egy kis gondolatkísérlet...

A fentiek valamelyest a "dupla vagy semmi" játékhoz hasonlóak, legalábbis női szempontból. A férfiaknak egyértelműen a legkedvezőbb "alfaságra" játszani, vesztenivalójuk gyakorlatilag nincs. A nők fiainál már más a helyzet, a szaporodási siker ugyanis nem közvetlen, hanem közvetett. Ha a nő alfát választ, kockáztat: a fiainak vagy nagyon sok, vagy kevés, illetve 0 számú utóda lesz, s ez nagyban összefügg a saját (az anya) genetikai adottságaival is. Ha "bétát" választ, látszólag még rosszabbul jár, leszámítva, ha kellően sok nő választ "bétát". Ebben az esetben minden nő fiának megközelítőleg egyenletes esélye lesz közepes számú utódokra. 

Még egy jelentős dolog, hogy a főemlősöknél így kerülhetik el a nőstények a vezérhímek kölykeikre veszélyes szexuális viaskodását, amelyben az új vezér gyakran öli le a régi kölykeit, genetikai károkat okozva ezzel. 

(lásd lentebb)

A megoldás elméletben egyszerű: a nőknek nem csak annyi lehetőségük maradt, hogy vagy alfát, vagy bétát válasszanak, választhatják akár mindkettőt is, bár itt már elmosódik a határ a különböző típusok között. Nem egyértelmű, mi alapján tegyünk különbséget, ha egy nő a férjétől szült két gyereket, a szeretőjétől viszont hármat. Jóval egyszerűbb azt feltételeznünk, hogy a legkifizetődőbb stratégia "minél több férfit helyzetbe hozni".

Az egész minimális hasonlóságot mutat a Bayes-tétellel.

Gyakorlatilag a nő döntése befolyásolja, mennyire és hogyan lehet a következő generációban a fiai által sikeres. Ha kizárólag alfa mellett dönt, nagyot kockáztat, mert a nők többsége talán szintén alfát választ és a következő generációban is kevés számú fiú fog sikeresen szaporodni, tehát az ő fiainak egyéni esélyei csökkennek, bár az is lehet, hogy épp az ő fiai válnak legadaptívabbá. Ezt kizárólagosan bétát választva nem lehet fölülírni, mert csak akkor működne a dolog, ha szintén így tenne minden nő, s egy kicsit sarkítva szinte egyik férfi sem nemzhetne kiugróan sok utódot, megfosztva ettől a béták jelentős részét. Viszont mi van akkor, ha a többi nő mégis alfát választ?

Fontos megértenünk, hogy itt semmiképp sem tudatos mérlegelésről van szó- pusztán arról, mennyire vezettek a gének terjedéséhez a nők bizonyos ösztönkésztetései, úgy mint a promiszkuitás, monogámia, vagy poligámia "elősegítése" illetve "gátlása". 

Más nők választásaira az egyes nőnek épp úgy bizonytalan a befolyása, mint a következő generációban a fiai egyéni versengésére, melyben ő maga nagyot bukhat, bár (kizárólag ösztönszinten értelmezve) a fiú egyetlen választási lehetősége, hogy alfaságra (minél több nő megtermékenyítésére) törekszik, amivel nem veszíthet különösebben semmit. Neki így is, úgy is versengenie kell.

Nőként viszont az tűnik "leglogikusabbnak", ha mind az "alfákra", mind a "bétákra" egyaránt voksol. A többi nő így bármit is válasszon, a saját génjeinek a legnagyobb esélyt adja meg a sikerre. 

A két stratégia keveredése el fogja mosni a stratégiák, továbbá az alfák és béták közötti markánsabb különbségeket, de a "többfajta férfit helyzetbe hozni" elv egyben segíti az adaptációt és valószínűsíti az egyéni sikerességet is. 

Mindez összességében egy mérsékelt nemi szelekciót jelent, melyben a férfiak egy bizonyos százaléka némileg több utódot nemzhet, míg kis százalékuk nem nemz egyetlen utódot sem, s melyben a nők ízlése erőteljesen "többfelé" mutat. 

A dőlt betűs részben megjegyeztem, hogy más nők választásaira az egyes nőnek bizonytalan a befolyása. Ennek ellenére a tudomány szerint több stratégia is létezik az alfák és béták közötti szakadékok lazítására női részről.

Ezek közül említés szintjén vázolnék fel néhányat:

1. génfrissítés...

Eredetileg a beltenyészet elkerülésére szokás felhozni, hogy a nők számára vonzóbbak a tőlük genetikailag jelentősen eltérő férfiak, ez a fajta ízlés azonban szolgálhatja a poligám rendszer lazítását is. Ha a genetikai különbözőség ilyen szignifikánsan kimutatható hatást eredményez (szinte ez a legjelentősebb szempont a szimmetria és egészség, illetve "jóképűség" mellett), érdemes számításba venni azt a vonzatát, hogy a nő környezetében előzőleg sikeressé válhattak a rokonaihoz, vagy egyenesen saját apjához hasonló egyedek. 

Amint tehát túlságosan elszaporodik egy "gén", vagy inkább "génkombináció", a nők megpróbálják "béták" bevonásával lazítani a hatást.

Önmagában ez még nem volna bizonyíték, azonban ha két másik hatással vetjük össze, nagyjából azzá válhat.

2. a többségtől eltérő a vonzóbb...

A következő figyelemreméltó ízlésbeli momentum, hogy a vonzalmat meghatározó alaptényezők mellett szintén szignifikánsan közrejátszik az "átlagtól különböző" külső, vagy viselkedés. Első ránézésre ez is inkább "alfaságra" enged következtetni, hiszen aki nem átlagos, az valamiben kimagasló, tehát alfa. A hatás azonban jellemzőktől függetlenül befolyásolja a nőket. Kísérletek tucatjaival bizonyították, hogy emiatt lehet vonzó mind a visszahúzódó magatartás, mind az agresszió, de még az arcszőrzet hiánya vagy megléte is.

A nők természetes körülmények között ösztönösen idegenkednek a szakállas férfiaktól, annak ellenére, hogy a szakállhoz magas státuszt, érettséget, dominanciát és agresszív viselkedést társítanak.

ebfc94321cf62127224d1969a03808cf2f9bc8db.jpegWant to Look Older and More Aggressive? Grow a Beard

Egy viszonylag friss kutatás ezzel kapcsolatban is meglepetést okozott: kimutatható hatása van a szakállviselés tetszetős voltára annak, hogy az adott környezetben mennyire elterjedt. Ha sokakra jellemző, a csupasz arcú férfiak lesznek vonzóbbak, ha viszont a férfiak többsége nem visel szakállt, csupán ezáltal vonzóbbá és népszerűbbé válhat.

Az arcszőrzet megléte vagy hiánya természetesen befolyásolható, az ösztönök viszont csak arra "figyelnek", milyen ritka egy jellemző a nő körül- s egy idő után nem ugyanabból a meglévőből akarják a "legjobbat", hanem annak ellenkezőjét is bevonnák a szaporodásba. A túlságosan gyakori, vagy elterjedőben lévő tulajdonság ugyanis arra utalhat, hogy túl sok nő választ ilyen férfit, így az egyes nők fiainak "versenyelőnye" a ritkább típus választásával növelhető.

A szakáll is csak az evolúció eszköze

Az agresszióra visszatérve, szintén ösztönösen taszítja a nőket (lást lentebb), mégis szignifikánsan megugrik a népszerűsége, abban az esetben, ha saját közegében kevés férfi mutat kötekedő, agresszív, feltűnő viselkedést. Ezért működhetnek olyan jól az ezzel kapcsolatos "csajozási tanácsok", melyek néha még azt is hozzáfűzik, hogy ajánlatosabb "csendesebb barátokkal" csajozni menni.

Sakkozni persze ezzel is lehet: ha sok az agresszív férfi, rögtön a kedves, rendes, lovagias "ritkaság" tűnik ki, míg ha a férfiak többségét erre nevelik, kuriózum lesz a felvágott nyelv és az odamondás. A lényeg, hogy kimutathatóan hódít a minél elütőbb és feltűnőbb, ami látszólag független az adott tulajdonság jellegétől is, bár természetesen e jelenség sem igaz egyértelműen minden helyzetre. 

"A kutatók szerint a kapott eredmény az élővilágban jól ismert evolúciós jelenségre, a „negatív gyakoriságfüggő nemi szelekcióra” vezethető vissza. Ez azt jelenti, hogy minél ritkább egy egyed fizikai megjelenése (fenotípusa), annál nagyobb sikere lesz a szaporodásért folytatott küzdelemben. Az állatvilágban például minél feltűnőbb külsővel rendelkezik egy hím egyed, annál nagyobb szaporodási előnyhöz jut társaival szemben (ilyen az oroszlán, a páva, a szarvas), de a növényvilágban is akad sok hasonló eset."

A jelenség tökéletesen illeszkedik a nők "mérsékelt szelekcióhoz" köthető szaporodási stratégiáihoz.

Vonzóbb a szakáll, ha épp nincs divatban

E stratégiával kapcsolatban genetikusok kimutatták, hogy emberré válásunk óta valószínűleg soha nem hatott túlfokozott szelekció a férfiakra, tehát a szaporodásban nagy részük az őskortól kezdve részt tudott venni.

Megdőlhet az alfahímelmélet

A teljes kutatások egyike itt található: Natural Selection Reduced Diversity on Human Y Chromosomes

Wilson Sayres több éve vizsgálja az y kromoszómák genetikai változásait és az un. tisztító kiválasztódás momentumában látja az okokat. Más tudósokkal ellentétben abban is kételkedik, hogy az y kromoszóma és a hímnem hamarosan el fog tűnni, mivel feleslegessé válnak a férfiak. 

Az ivaros szaporodás az ivartalan szaporodással/szűznemzéssel, illetve fokozott poligámiával szemben ugyanis éppen azt a genetikai változatosságot, így ellenálló képességet biztosítja, mely által biológiai értelemben a fejlődésünk idáig juthatott.

A vélemények abban is megegyeznek, hogy az emberré válás kezdetén szintén mérsékelt nemi szelekció és erőteljes "promiszkuitás" tette lehetővé az agy fejlődésének hirtelen megugrását.

3. a nők a monogám kapcsolatban élő férfiakra buknak...

Szintén ambivalens, szinte mindenki által ismert megfigyelés, amire eleinte ugyanúgy rávágták, hogy "persze, hisz alfa!"- viszont egyrészt az alfákra állítólag kevésbé jellemző az elkötelezett, boldog monogám kapcsolat, másrészt, amikor egy harmadik kategóriát (a "kalandort") is bevontak a vizsgálatokba (ez a módszer egyébként más téren is számtalan, eddig egyértelműnek tűnő elgondolást végzett ki) azt kapták, hogy a nők legkevésbé a "senkinek nem kellő", közepesen a "sok nőnek kellő" és leginkább az egyetlen nővel kapcsolatot fenntartó, monogám férfiakhoz vonzódtak. 

Sajnos ez igencsak rossz hír a valószínűleg "béta" férjjel rendelkező, házas nők számára.

De mi mozgatja akkor az evolúciót?

A nemi szelekció csak az egyik- bár az egyes férfi által különösen kedvelt oldala- a dolognak. Az evolúciónak más hatékony mozgatói is elképzelhetők, úgy mint a természetes kiválasztódás, a génfrissítés, a változatosság, vagy egyenesen a nemek fegyverkezési versenye, melyben épp a fenti, egymástól eltérő szaporodási stratégiák által válik egyre kifinomultabbá a hím és nőnem "fegyverarzenálja". Az egész az eltérő szaporodási stratégiák momentumától indul, mely a hímnemen belül eleve versengést eredményez, de ugyanezt eredményezheti a hím és nőnem között is, azon matematikai alapvetésnél fogva, hogy a hímeknek több potenciális utóduk is lehet, ám az apaságuk bizonytalanabb és könnyebben "kaphatók".

Richard Dawkins Hódító gén c. könyvében a következő sorokkal fejezi ki a lényeget:

"A szelekció a hímeknél a sietséget részesíti előnyben, a nőstényeknél viszont a szemérmes tartózkodás irányában hat - versengés alakul tehát ki a nemek között. A hímek arra szelektálódhatnak, hogy figyelmen kívül hagyják a nőstények párválasztásra tett kísérleteit, a nőstények pedig arra, hogy érvényesítsék választási jogukat, és ne hagyják magukat félrevezetni, választásukat meghiúsítani. Ha a hímek afrodiziákumaikkal leigázzák és elkábítják nőstényeiket (cikkében Lloyd közöl is erre utaló bizonyítékokat), akkor a nőstények evolúciós időben mérve előbb-utóbb megtalálják ezek ellenszerét. A kopuláció után a nőstény manipulálhatja az ondót: raktározhatja, egyik üregből a másikba helyezheti, felhasználhatja, megeheti vagy feloldhatja - attól függően, hogy mit tapasztal a továbbiakban a hímek részéről. A nőstények az ondó befogadásával és tárolásával bebiztosíthatják magukat, ha pedig már megvolt a párzás, akár válogathatnak is... A nőstények tehát képesek az ondó manipulációjára (példa erre az ivarmeghatározás a hártyásszárnyúaknál); szaporodási szervrendszerük gyakran zsákocskákat, billentyűket, csövecskéket tartalmaz, amelyek mind e manipulációval összefüggésben alakulhattak ki. Még az is lehetséges, hogy az ondókompetíció megfigyelt példái valójában az ondó manipulációjának megnyilvánulásai... Tekintve, hogy a nőstények, ilyen vagy olyan mértékben, képesek az ejakulátum manipulációja révén keresztülhúzni a hímek számításait, nem lehetetlen, hogy a hímekben létrejönnek majd olyan kis nyitók, ollócskák, emelők és fecskendők, amelyek arra a helyre juttathatják be az ondót, amelyet a nőstény az elsődlegesen felhasználandó ondó tárolására szánt. E sokféle kis bigyóból valóságos nemi arzenál állhat össze!"

Kiszámítható, miféle következményekhez vezetnek a nemek természetes különbségei.

- Petesejtből kevesebb van mint hímivarsejtből, így felértékelődik

- Mivel a nőnem birtokolja az értékesebb petesejtet, alapvetően a nőnem szabja meg a párzás feltételeit is ("a nő választ")

- A nőnem többet kockáztat a párzással és az utódok sorsa is "fontosabb" neki

- A hímnem könnyebben kapható, s ha mégis nehezebben kaphatóvá válik, az egyes egyed hátrányba kerülhet a könnyebben kapható társaival szemben, így egyszerűen kihullik az evolúciós sortán ("muszáj" (lenne) megfelelnie a nőnem feltételeinek, ha tovább szeretné örökíteni a génjeit, amit egyetlen módon kerülhet meg: ha valahogy hatással van a nők/nőstények igényeire és akaratára; ezzel kapcsolatban a különböző fajoknál számos erőszakos és manipulációs fogás figyelhető meg a hímek részéről, mely a fegyvernemek egész arzenálját vonultatja fel, kezdve attól, hogy eljátsszák a "potenciális jó apát", másik hímnek álcázzák magukat, folytatva az erőszakos közösüléseken át, eljutva a nőstények leigázására használt kémiai vegyületekig)

A szomorú, vagy inkább felemelő igazság, hogy a "manipuláció eszközével" bizony mindkét nem vastagon élt a másikkal szemben, melynek felemelő volta többek között annak köszönhető, hogy sokan részben ebből származtatják magát az emberi intelligenciát is. A férfiak testi erejükkel persze sokszor "pótolhatták" a manipulációra szánt mentális vesződséget, állítólag ezért a nők lettek jobb emberismerők a két nem közül, s emiatt olvasnak ők jobban a férfiak arcáról, mint viszont. S ami talán meglepő: saját érzelmeiket is jobban titkolják, ha ez a cél.

- Az egyes férfi érdekei ütközhetnek más férfiak érdekeivel, mivel egyetlen férfi is nagyon sok nőt termékenyíthetne meg.

- Ütközhetnek a nőnem érdekeivel, így céljává válhat keresztülhúzni a nőnem választási jogát.

Minderre számtalan példát találhatunk mind az evolúciósan távolabb eső fajoknál, mind a főemlősöknél, s az érdekellentétekből származó "harc" már genetikai szinten is megfigyelhető. Ilyen többek között a női és férfi mitokondriumok közötti küzdelem, melynek végeredménye, hogy az apai mitokondriumok már be sem kerülnek a megtermékenyített petesejtbe. 

20120829-genkonfliktusok-kromoszoma-illusztracio-3d-rajz3.jpg"A szülői DNS-ek harca valójában már a megtermékenyítés pillanatában elkezdődik. De ez még csupán az előőrsök viadala. Az apai és az anyai mitokondriumok vetélkednek a genetikai halhatatlanságért. Az embernél a harc az anya javára véglegesen eldőlt, a spermium mitokondriuma be sem kerül a petesejtbe. Több faj esetében a mitokondrium bejut ugyan a petesejtbe, de ott azonnal "elpusztul". "- (Boldogkői Zsolt- Összecsapnak a szülői gének)

Összecsapnak a szülői gének

S hogy nagyobb távlatból szemlélve mi értelme volt épp a mitokondriumok "ütközetének"? Nos, a harc valójában nem is a férfiak mitokondriumai ellen folyt, illetve nem csak ellenük. Feltételezhetjük, hogy a nőnem fentebbi, "sok hímnemű egyedet helyzetbe hozó", mérsékelt szelekcióra apelláló stratégiáját a hímnem fajtársaival való egyoldalú versengése keresztülhúzhatta, s ennek folytán számtalan fajnál- amint azt láthatjuk- poligámia alakult ki. 

A poligámia nem kedvez a nőnemnek, mert egyrészt a vezérek legyilkolhatják egymás utódait, ami az anyáknak hatalmas veszteség. Másrészt bizonytalanná válik a szaporodás végkimenetele: a hímekhez hasonlóan sok olyan nőstény lesz, akiknek hím utódai egyetlen utódot sem fognak nemzeni. Az anyák ezt egyrészt a poligámia lazításával, másrészt genetikai "erővel" és versengéssel befolyásolhatják. A mitokondriumon pedig nagyon sok múlik, a sejt energiaközpontjaként az egész szervezet erőnlétéért felelős.

Tekintve, hogy genetikailag a nőnem az erősebb (ezt kompenzálta testi erővel a férfi) a női mitokondriumok genetikai érdekből egyszerűen kivégezték a "férfi" (hím) mitokondriumokat, hogy a nőnem az utódokra való nagyobb genetikai befolyás által visszaszerezhesse a szaporodási kontrollt. Hasonló genetikai húzások a férfiaknál is megfigyelhetők (említés szintjén lesz is szó róluk), bár ebben az értelemben "gyengébb nem" lévén számukra hatásosabb a mennyiségre figyelni a minőségi befolyásra törekvő küzdelem helyett. A géneket egyébként nem "érdekli", milyen nemű testben vannak jelen, mindenképpen "versengeni" fognak- e versengésre használt módszerek különbözhetnek csupán.

A hímnem poligám szaporodási rendszerére válaszul tehát a nőnemnek valahogy el kellett érnie, hogy "saját kezébe vegye" utódai rátermettségét, akik az apjuktól ugyanazokat a mitokondriális DNS-eket örökölték volna, mint a többi nőnemű utódai. 

Mivel egy ilyen rendszerben azokból válik alfa, akiknek legerősebb az anyjuk (az apjuk ugyanaz), így a női egyedek közül természetes módon szelektálódtak ki a hím egyedek mitokondriumait elpusztítani képes mitokondriummal rendelkezők.

"A genomon belül a gének békéjét - a korábbi cikkben tárgyalt parazita szekvenciákon kívül - még valami nagyon zavarja: a gének másik kópiája. Minden génből és egyéb DNS-szekvenciából kettő van, s a két kópia gyakran különbözik egymástól. Úgy tűnik, hogy az apai és az anyai gének viszálya a genomon belül az egyik legsúlyosabb konfliktusforrás. Az már korábban is ismert volt, hogy harc folyik az apai ás anyai gének között az embrió táplálásért, amely abban nyilvánul meg, hogy gátlódnak a magzat táplálását gátló gének apai alléljai, valamint a magzat táplálását elősegítő gének anyai alléljai.

A harc eszköze az epigenetika, amely jelen esetben azt jelenti, hogy az említett apai gének már a here ősivarsejtjeiben imprintáltak (metiláltak, azaz CH3-csoportok kapcsolódnak hozzájuk), a releváns anyai gének pedig már a petefészek ősivarsejtjeiben gátlódnak. A harc értelme pedig az, hogy míg az anya abszolút biztos lehet abban, hogy az utód tőle származik, az apa ebben bizonytalan (az emlősök 95 százaléka nem monogám). Az anyának spórolnia kell anyaggal és energiával a következő utódokra, az apának viszont az az érdeke, hogy saját utódja a lehető legjobb táplálást kapja.

Catherine Dulac, a Harvard Egyetem biológusa és kutatócsoportja ennél jóval mélyebb és kiterjedtebb érdekellentétek molekuláris nyomait fedezte fel egerekben. Az eredmények arra mutatnak, hogy az anya génjei az utódokat a családi összetartásra motiválja, míg az apai gének az önzésre." - (Boldogkői Zsolt- Összecsapnak a szülői gének)

Más tanulmányok az anyák terhesség közbeni egészségi állapotát is a gének harcától teszik függővé.

Parent-Offspring Conflict and the Persistence of Pregnancy-Induced Hypertension in Modern Humans

Az elméletet, hogy a nemek szaporodási érdekellentéteiből adódóan fegyverkezési verseny alakulhat ki ma már a tudósok többsége támogatja. Míg régebben egyértelműnek tűnt az az elképzelés, hogy a hímnem egyedei versengenek egymással, majd a legjobbak győzelmével szerveződik egy poligám berendezkedés, melyben a nőstények az alfákat választják- hacsak "speciális környezeti adottságok" mást nem indokolnak- addig mostanság egyéb szempontokat is mérlegelnek.

Többek között a davisi University of California antropológusa, Sarah Hrdy vizsgálta, hogy a főemlősöknél a nőstényeknek egyébként is érdekükben áll fellépni a poligám párosodási rendszer ellen. Kutatásait többen tartották felháborítónak s egy ideig tudomást sem akartak venni róluk, Hrdy ugyanis másokkal együtt arra az eredményre jutott, hogy az újonnan érkező vezérhímek által elkövetett "csecsemő és gyerekgyilkosságok" folytán az állatkölykök mintegy harmada pusztul el, ami az anyaállatoknak óriási genetikai veszteséget jelent.

A kutatónő ezzel magyarázza a nők rejtett ovulációját is, ami régen az apák bizonytalanságban tartását szolgálhatta. Elmélete többek között azért tűnik logikusnak, mert legközelebbi főemlős rokonainknál, a csimpánzoknál is gondot jelent "női részről" a hímek vetélkedése és az utódok biztonságának garantálása, melyre ott nem a rejtett ovulációt, csupán a promiszkuitást vetették be.

A csimpánzok csendben szexelnek

A nőstények stratégiája a következő: nem csak minél jobb, de minél több(féle) hímmel párosodni, bizonytalanságban tartani őket az apaságot illetően, ezzel mérsékelni a versengésüket, miközben minimális szelekcióval elkerülni a leginkább egészségtelen, leggyengébb egyedeket, emellett mindenképpen megőrizni a szaporodási dominanciát és kontrollt.

Mindez természetesen épp úgy ellenkezik a hímek érdekeivel, ahogyan a hímek erőteljes versengése és a poligámia a nőstényekével, s ezen folyamat része és lecsapódásaként alakult ki az állatvilágban például a nemi erőszak, vagy a nőstények kizárásával történő döntés jelensége, melyeknek a nőstények részéről általában megvannak a maguk válaszlépései. A nőstények válaszlépéseire viszont a hímek "kontráznak" rá- a "női promiszkuitás" generálta többek között az emberre is jellemző spermiumversengést, de néhány madárfajnál még ennél is érdekesebb jelenségek figyelhetők meg.

És mégis fontos a kacsapénisz-hossz

Ducks Meet the Culture Wars

Ballistic penises and corkscrew vaginas – the sexual battles of ducks

"Brennan értelmezése szerint ez arra utal, hogy a szexuális-konfliktus elméletnek megfelelően a hímek és nőstények ivarszerve egymás változásaira reagálva fejlődött ki: a hímeknek hiába nagy a pénisze, a nőstény mégis befolyásolni tudja, melyik hím termékenyítse meg. Így magyarázható az a is, hogy míg egyes fajoknál minden harmadik párzás erőszakos, az utódok mindössze 3 százaléka származik ezekből, a többi esetben a tojók meg tudják akadályozni ha a párzást nem is, de legalább a megtermékenyítést."

Fölmerül a kérdés, hogy ha a nőnem ennyire ragaszkodik választási jogához, meddig mehet el a "férfidominancia", anélkül, hogy a férfiak szaporodási stratégiái komolyan veszélyeztetni tudnák a nőnem genetikai érdekeit?

Mint azt az előzőekben láthattuk, nem lineáris, inkább oda-visszaható folyamatok eredményeként választják a férfiak hosszú távú kapcsolatra a maszkulinabb nőket, eleve készülve rá, hogy a feminimebb nőtípus versengőbb, hűtlenebb, irányíthatatlanabb és önállóbb lehet. A nők viszont erre számítva próbálják elkerülni, hogy otthon tartott "feleségként" csalják őket nőiesebb társaikkal- tőlük megkövetelve a hűséget, valószínűleg ezért (is) tartózkodnak a "macsóktól", amikor azt kell értékelniük, mennyiben terveznének az adott férfival ők hosszú távú kapcsolatot, s részben a promiszkuitásuk is a férfiak szaporodási stratégiájára adott válasz, amellett, hogy más "színtérre" helyezi át a hím versengést.

A spermiumversengés értelme ebben az összefüggésben nem más, mint hogy vizsgálatok szerint a férfiak szervezete  a hűségen alapuló stabil párkapcsolatban, vetélytársak nélkül csak amolyan "félgőzzel" fektet energiát a spermiumtermelésbe, mely a testtől viszonylag sok erőforrást követel- ám minél több ideig nem volt valakinek lehetősége a partnerével szeretkezni, illetve minél bizonytalanabb annak hűségében, annál több és jobb minőségű spermiumokat állít elő. (Zárójelben hívom fel a figyelmet rá, hogy a nők "szexmegvonása" akár arra törekvő biológiai "stratégia" is lehet, hogy kiéheztetett partnerüket minőségibb hímivarsejtek előállítására sarkallják, ahogyan "ártatlan", párkapcsolaton belüli flörtöléseik sem mindig egyértelműen a hűtlenséget, csupán a férfi féltékennyé tételét célozzák meg. Ez nagyjából azonos azzal a megfigyeléssel, hogy a nők a szexmegvonást a kapcsolat stabillá válása után alkalmazzák, már amennyire hinni lehet a férfiak ezzel kapcsolatos beszámolóinak.)

A férfiak hűtlenkedés közben is jobb hímivarsejteket "gyártanak", mivel ösztönösen számítanak arra, hogy az alkalmi partner testén belül más vetélytársak spermáival kell az övékéinek megküzdeniük. Ez viszont ahhoz az érdekes helyzethez vezetne, hogy a "maszkulinabb" nőtől született "hazai" utódok gyengébb genetikai minőséget képviselnének az apai utódgondozás ellenére is, mint az eleve jobb génekkel rendelkező, feminimebb szeretőtől születettek, hiszen minél több a jó minőségű spermium, annál nagyobb az esélye egy kiváló minőségű "célba érőnek".

A spermakompetíció emellett azért is hasznos, mert spermiumok által képtelenség "dominálni" és megakadályozni a több férfivel való párzás vagy a választás lehetőségét, a hüvelyen belüli "harc" mégis garantálja az életrevaló utódokat.

A cikk folytatása

Hiperupdate 2018.

(nagyszerű studyk jöttek ki ebben az évben is)

Nem reklámozzuk a válást, de a következő kutatás nagyszerűen rámutat, "omega" koruk után, "alfa" korukban általánosságban mennyire keresik még az egyedülálló nők az "igazit":

https://metro.co.uk/2018/09/24/divorced-women-are-happier-than-men-shows-study-7975096/

"A higher proportion of women (61%) also said they were happier to be single and not looking for a relationship in comparison to 47% of men who felt the same."

https://phys.org/news/2018-03-happiness.html

A válás jelenleg a húszas éveik elején házasságot kötő nők körében a leggyakoribb.

Bele se merünk gondolni, mennyire nem becsülték meg ezeket a fiatalon elköteleződő lányokat a férjeik - annak ellenére, hogy a hagyományos gondolkozás a korai házasságkötést propagálja, ám a keretek, amelyek egy fiatal feleség mellett is családcentrikássá és megfelelően elkötelezetté tehetik a férjek és apák viszonyulását régi formájukban "már", újban "még" hiányoznak.

További érdekesség:

https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-5178261/Women-unhappy-men-entire-lives.html

"But the survey found that these numbers drop as women get older, with 16 per cent found to have severe problems past 65, dropping to 14 per cent over 85."

'Paradoxically married women are often more likely to develop depression.'

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2014.11.09. 23:09
most jön a java: komment

- avagy az ösztönök harca -

argentina_1494393821u40.jpg

A cikk első része

Térjünk vissza azokra a kutatásokra, melyek oly egyértelműen állítják, hogy együttélésre feminimebb, míg legtermékenyebb napjaikon, utódaik apjául magas tesztoszteronszintű, maszkulinabb, domináns férfiakat választanak a nők.

Mit kell egyáltalán "dominancia" alatt érteni?

Természetesen a férfiak (vagy a nők) egymás (s egyes értelmezés szerint a másik nem) fölötti "vezető szerepét" és "életrevalóságát", melyet továbbadhatnak az utódaiknak.

Sokan próbálkoztak a dominancia női ízléssel kapcsolatos definíciójával, kezdve a szociális státusztól, a képzettségen, intelligencián, egészségen, tesztoszteronszinten, testtartáson keresztül való meghatározottságig.

A szociális státusz viszonylag hamar kiesett a mezőnyből, mert bár a nők számára fokozottan jelentős a biztonság, ez csak bizonyos feltételekkel, s vélhetően sok esetben kalkuláció szintjén lesz igaz. Egy régebbi kutatás felfedezni vélte, hogy a gazdag férfiakkal a nők több orgazmust éltek át, ám később az is kiderült, hogy maguk a gazdag nők is elégedettebbek a szexuális életükkel, függetlenül attól, hogy a partnerük vagy ők keresték-e meg a pénzt- az orgazmuskészséget pedig mindennél jobban befolyásolja a férfiak külseje.

Handsome men have the best sperm

Well-off women have better and safer sex: Wealth and social standing mean a more satisfying love life, says new study

"However new research suggests that your socioeconomic status (based on income, education and occupation) affects how satisfying you are likely to find your love life."

Emellett a házasságok többsége közvetlenül az első gyermek születése után romlik meg, ami inkább korrelál az apa "karrierhajhászásával" (mennyi időt tölt távol a családtól), mint az alacsony fizetéssel.

Az utolsó érv, ami a gazdasági alapú státuszt cáfolja, hogy az "alfahímek" az elképzelések szerint épphogy nem adnának semmiféle biztonságot a nőknek, mivel egyébként is sok nővel nemzhetnek közös utódokat, így az elköteleződésük felesleges. Aki tehát biztonságot ad, az inkább "bétahímnek" tekinthető. Ha a nő fiai alfától származnak, nem azért fogják őket szeretni, mert megosztják az erőforrásaikat a gyermekük anyjával (ahogyan apjuk is (sem) tette), inkább más okot kell ideképzelnünk, mert az egyébként is hadilábakon álló elmélet így végképp ellentmondásba kerülhet önmagával.

A második vesztes a képzettség és intelligencia volt, melyek előnyben részesítése mögött szintén tudatos befolyást kell gyanítanunk. Természetesen senki nem vitatja, hogy hagyományosan sok nő keres gazdag és képzett férjet, de amikor párkereső oldalak profiljaival mérték fel, mekkora szexuális izgalmat vált ki a résztvevőkből az adott profil tulajdonosa, az intelligencia szinte egyáltalán semmit nem nyomott a latban. Csak miután arra szólították fel őket, hogy nyilatkozzanak, kivel tudják hosszabb távra is elképzelni az életüket kezdték el mérlegelni a férfiak értelmi képességeit is.

Az egyik ilyen vizsgálat kitér rá, hogy számtalan tanulmány támogatja a maszkulinabb külsejű (agresszívabb?) férfiak preferenciáját a nők termékeny napjain, miközben az intelligenciának szinte semmiféle hasonló hatása nincs a nők ösztönös ízlésére. A "szeretnék felnézni rá!" tehát inkább fakadhat az eltérő szocializációból, ami ellenben a férfiak "buta" nőkkel kapcsolatos "biztonságvágyából" ered- holott a férfiak éppen azon ösztönös oknál fogva preferálják szexuálisan a nőies testalkatot, mert a nőies nőknek és utódaiknak jobbak a kognitív képességei. (A nőies derék-csípő arány és nagyobb fokú termékenység összefüggései nem egyértelműen kimutathatók.) 

Men With Macho Faces Attractive to Fertile Women, Researchers Find

A cikkben viszont újra a már párkapcsolatban élő nőkről van szó, nem említik, hogy a még nem párkapcsolatban élő nőknek nincs ilyesfajta preferenciája. Őket sem szaglásuk alapján, sem vizuálisan nem vonzzák jobban a "maszkulinabb" (s feltehetően dominánsabb?) férfiak.

(Valójában a többieket sem, de itt sem szaladjunk ennyire előre.)

"There is no common agreement on the interpretation of the association between dominance and attractiveness. Some researchers have suggested that the high mating value of dominant men is due to their tendency to reaching higher socio-economical status and therefore gaining the resources which they may invest in their mate and offspring (Mueller & Mazur 1997). Alternatively, dominance has been suggested to honestly reflect male genetic quality. Tendency to dominate is a risky strategy in competitive encounters and is associated with higher levels of testosterone, which may reduce immunocompetence in various species (Folstad & Karter 1992); dominance could therefore reliably indicate male condition. There is also evidence that males of high genetic quality have a tendency for lower parental investment (Waynforth 1998). In response, a mixed mating strategy may have evolved in females: they prefer genetically superior males as short-term or extra-pair sexual partners while at the same time they are seeking males who are more willing to invest in their offspring as long-term or social partners (Reynolds 1996; Penton-Voak et al 1999; Blomqvist et al 2002; Foerster et al 2003). This interpretation is consistent with our findings that women in stable relationships have a strong tendency to prefer the smell of dominant men when in the fertile phase of their cycle, while single women and all women in non-fertile phases lack this preference."

Mindenesetre ez az idézet is némi pontosításra szorul: 

- Egyrészt a magas tesztoszteronszintű, maszkulinabb férfiaknak gyengébb az immunrendszere és a spermiumminősége, illetve megtermékenyítő képessége is; sőt, talán az átlagos intelligenciájuk is alacsonyabb. (lent bővebben kitérek erre, ahogyan arra is, hogy a "maszkulinabb" alternatívája nem a "feminim" lesz)

- Másrészt a (túlzott) maszkulinitás alatti vonzalommal kapcsolatban a nők legfogamzóképesebb napjainak meghatározása sem eléggé alátámasztott, s ha az volna is jobban illeszkedik a dolog a fenti, női stratégiához: ha a nő a maszkulinabb férfit is "versenyeztetni" akarja, legtermékenyebb napjain ad neki esélyt, mivel megtermékenyítőképesség szempontjából ő indul a legnagyobb hátránnyal. Ha ilyen férfitől (is) szeretne utódokat, megint csak ehhez a módszerhez kell folyamodnia, egyébként az illető spermáit könnyedén "kiütik" a jobb, életképesebb, hosszabb ideig túlélő spermiumok, melyekből több van.

A (szociális és párkapcsolati) dominancia vizsgálata további, árnyaltabb eredményeket is hozott, például, hogy mindkét nem arra vevő, ha a választottjuk a saját nemtársaival vagy az "idegenekkel" szemben viselkedik dominánsan. Sőt, a férfiak némiképp arra is buktak, ha a nők dominánsak voltak más férfiakkal. Ez a feltevések szerint egyfajta védelmet jelenthet: ha képes ellenállni az idegen férfiak nem kívánt közeledésének, nehezebben válik (nemi) erőszak vagy csábítás "áldozatává".

A hímnemről mindenesetre kijelenthető, hogy több, ellentmondásos ösztönkésztetés is lehet jelen egymás mellett, ezek két fő csoportja pedig a nőkkel kapcsolatos biztonságvágy a bizonytalan apaság miatt (maszkulin, szubmisszív nők preferálása), illetve a nőiesebb, jobb képességű nőkhöz való vonzalom. Az előbbi példa bemutatja, hogy még e kategóriák is továbbdifferenciálódhatnak, tekintve, hogy a férfi pozitívumnak veszi a nő részéről a többi férfivel szembeni kiállást, ami szintén a biztos apaságát garantálhatná.

A hímnem egyedeinek legjelentősebb ösztönös vágyát talán azzal a mondattal tudnánk lefordítani, hogy "egyedül én legyek alfa a nők szemében, míg az "összes többit" tekintsék bétának." A férfiból legalábbis ambivalens érzelmeket vált ki, ha a nők egyetemesen tisztelik a férfiakat és túlzottan kedvesek velük, különösen ha a kedvesükről van szó. A nők számára inkább pozitívum, ha egy férfi egyetemesen tiszteli a nőket. 

Women want men who are dominant with other men

Women Prefer Prestige Over Dominance In Mates

A korábbi link alapján a nőnemet nem csak tudatosan, hanem ösztönösen is taszítja az agresszió, illetve (más források szerint) vonzza a humor és az altruizmus. 

Következtetés: a dominancia- mindkét nemnél- addig vonzó, míg "kívülállókra" irányul. 

A férfiak agresszív viselkedésével kapcsolatos ellenérzések könnyen magyarázhatók evolúciós okokkal is: a természetes kiválasztódás általi életrevalóság és szaporodási ráta hasznossága és annak veszélyes és kártékony volta, ha a hímneműek jóval agresszívebbé válnak a nőneműeknél és egyoldalúan juttatják érvényre szaporodási érdekeiket úgy aránylanak egymáshoz, hogy génekre való lecsapódásuk alapvetően az agressziótól való viszolygást eredményezi.

Másik fő kérdés, hogy a férfiak miért veszik figyelembe pozitívumként a nők dominanciáját? Sarah Hrdy erről is talált valamit: a főemlősök szinte mindegyikénél a rangsorban magasan álló, domináns anyák kölykei nőnek fel a legnagyobb eséllyel, s ez olyannyira hatással van a hímekre, hogy a csimpánzok párzáskor például előnyben részesítik az ilyen nőstényeket. Ezen felül ezek a nőstények kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak, mivel az erőforrások megszerzésénél és elosztásánál a többiek fölött állnak, míg alacsonyabb rangú társaik gyakran feszültek és ingerlékenyek, ami már a terhesség alatt is negatívan hathat a magzat fejlődésére. Hrdy szerint az utód szempontjából a nők közötti rangsor és dominancia sem kevésbé fontos. (e.g., Hrdy, 1981=1999)

A szociális, szexuális dominanciával és szubmisszivitással foglalkozó kutatások egy része valamint az alternatív evolúciós modellek ezzel magyarázzák azt a jelenséget is, hogy a férfiak körében a nőkhöz képest nem csak az "agresszív", vagy "domináns", hanem a szubmisszív fantáziák előfordulása is gyakoribb és erőteljesebb.

"Remaining Questions

Both sociocultural and evolutionary theoretical
orientations lead one to expect strong gender differences
in the incidence of submissive fantasy themes. Perhaps
as a consequence to this convergence, together with
the power of conventional wisdom, the potency of gender
difference expectations occludes gender similarities
when they arise; that is, when gender similarities are
documented, they tend to be downplayed or ignored.
Moreover, although both categories of explanation
address well men’s sexual aggression toward women,
they fail to address men’s predilection for submissive
fantasies documented by sex fantasy scholars. Furthermore,
neither approach addresses within gender variability:
What kinds of women entertain such fantasies?
Evolutionary approaches by and large do not give rise
to hypotheses about individual differences. An exception
is RCT (Hawley, 1999).

An Alternate Evolutionary Model: RCT and Social Dominance

RCT diverges sharply from traditional sexual selection
views in its attention to gender similarities.
Although evolutionary perspectives generally propose
and support distinct cultures and psychologies of men
and women (e.g., Buss, 1989; Sadalla et al., 1987),
RCT assumes that women’s behavior is no less selfinterested,
competitive, or dominance-striving than
men’s."

(Patricia H. Hawley and William A. Hensley, 
Department of Psychology, University of Kansas)

Egyetlen tisztázatlan pontja maradt jelen, az ember ösztönös motivációit feszegető elemzésnek. Fentebb a "feminim férfi mítoszára" utaltam, olyan alternatívaként, mely tartós kapcsolatra "alkalmas", valójában azonban nem "feminim és maszkulin", legföljebb különböző módokon maszkulin, különböző stratégiákkal élő férfiakról van szó. A magas tesztoszteronszint és fizikai erő egészen másfajta tulajdonságokhoz vezet, mint az intelligencia, jó külső, egészség, termékenység- mondhatni ezek némelyike bizonyos értelemben akár ki is zárhatja egymást, bár az sem lényegtelen, mikor hat a tesztoszteron a szervezetre.

Mi az a "férfias"...?

Először is a fogalmak rendberakása végett: ha a nőket az ösztrogénszármazékok teszik nővé, nem pusztán az alacsonyabb tesztoszteronszint, továbbá a magas tesztoszteronszint teheti őket "férfiassá", nem csupán az ösztrogén hiánya, logikus, hogy a férfiakat sem a tesztoszteron puszta hiánya vagy alacsonyabb koncentrációja fogja feminimmé tenni. 

1. Tesztoszteron és testfelépítés-preferencia, immunrendszer...

A tesztoszteronszint tekintetében különféle fokozatok képzelhetők el, s egy bizonyos szint fölött a férfi nemzőképessége egyenesen leromlik, hímivarsejtjei gyengébb minőségűek, "hibásabbak" lesznek, noha testi ereje és izomzata nő. Emellett agresszívabbá válhat és mindez rossz hatással lehet az intelligenciaszintjére is.

A túl sok tesztoszteron pusztítja az agysejteket

Jelentős kitétel ebben, hogy kizárólag a felnőttkori tesztoszteron túltermelésre vonatkozik, magzati és fiatalkorban fokozottan szükséges a tesztoszteron megfelelő mennyisége a nemi jegyek kialakulásához. A magzati tesztoszteron az agy fejlődésére is más hatással van, mint a felnőttkorban kapott, vagy termelt "fokozott dózis".

Az eredmények enyhén szólva is ellentmondásosak.

"A nők vonzóbbnak találják arcképük alapján azokat a férfiakat, akiknek tesztoszteronszintje magas, amelyhez erősebb immunrendszer is társul főként azoknál, akik keveset stresszelik magukat - idézte egy európai kutatócsoport friss megállapítását a LiveScience című ismeretterjesztő portál."

(index.hu)

Amint láthatjuk, más tényezők is árnyalják a végeredményt. Az Index cikkének folytatása:

"Kiderült, hogy a férfiaknál a magas tesztoszteronszint összefüggésben volt a vonzó arccal és az erőteljes immunválasszal is. A nők a legerősebb immunválaszt adó férfiakat vonzóbbnak értékelték, mint azokat, akik immunválasza gyengébb volt. A vérmintákban mért hormon- és ellenanyagszinteket a tesztelést végző nők természetesen nem ismerték.

A tesztoszteronszint és a vonzerő közti kapcsolat azoknál a férfiaknál volt a legerősebb, akiknél a stresszhormon legalacsonyabb szintjét mérték. Ez arra utal, hogy a stressz az immunrendszert is gyengíti, ezzel együtt pedig csökkentette a nők által adott pontszámokat.

A férfiak tesztoszteronszintje és immunrendszerük erőssége közti kapcsolatot már korábbi tanulmányok is vizsgálták, ám a mostani vizsgálatsor az első, amely a férfiak vonzerejét is összefüggésbe hozta az előbbiekkel."

Egyetlen gond, hogy a magasabb tesztoszteronszint más vizsgálatok szerint fokozza a stresszt, tehát újra olyan különbséget kell gyanítanunk, ami nem csak ebből az egyetlen jellemzőből táplálkozik.

A dolog árnyalása nem is váratott magára túl sokáig.

Women's preferences for men's scents associated with testosterone and cortisol levels: Patterns across the ovulatory cycle

Randy Thornhill mindemellett a híres "pólós-tesztről" is ismert, ő mutatta ki, hogy a nők a tőlük eltérő MHC génekkel rendelkező, azaz a sajátjuktól különböző immunrendszerű férfiak szagát részesítik előnyben.

A fentinek szöges ellentéte is olvasható:

"A kutatások szerint a tesztoszteron gyengíti az immunrendszert, ami azt jelenti, a férfiak betegebbek és a  férfi-influenza bizony létezik!"

(itoterapiakalauz.hu)

"Miért van az, hogy a férfiak védelmi rendszere kevésbé éber.

Általánosan elfogadott hogy az egyik tettes a tesztoszteron- amely amellett hogy szükséges az erősebb izmok kifejlesztéséhez, vagy a szőrzet növekedéséhez, és ahhoz hogy a férfiak tipikus férfias viselkedési formákat mutassanak vagyis túl gyorsan vezessenek vagy belemenjenek a konfliktusokba  - egyszersmind csillapítja az immunrendszert.

Néhány évvel ezelőtt a Mayo-klinika kutatói megállapították hogy az egyik módja annak, hogy fokozzák az immunválaszt hím egerekben az, hogy jelentősen csökkentsék a tesztoszteron szintjüket. Ez a termelődött immunsejtek számának növekedéséhez vezet. Mi több a tesztoszteron-mentes egerek immunsejtjei sokkal agresszívebbek, és jobban készen állnak a támadásra mint az egerek eredeti sejtjei.

A tesztoszteron csökkentése például lerövidítette az időt amely alatt az immunrendszer helyre állt a kemoterápia után.

Így lehetne segíteni a férfiak rák elleni küzdelmét avval ha csökkentjük a tesztoszteron szintjüket például egy adag ösztrogénnel. Hogy ez működik azt már bebizonyította egy két évvel korábbi tanulmány (Massachusetts Institute of Technology)"

Következő cikk, a spermiumminőségről:

A mély hangú férfiaknak nem macsós a spermájuk

A végkövetkeztetést azért ne hamarkodjuk el, ahogyan annak sem érdemes azonnal bedőlni, hogy minél mélyebb a hang, annál vonzóbbá válik a férfiember- míg nem tudjuk, egyáltalán kik képviselték a "magasabb hangúakat" és hogyan. Többek között emiatt is érdemes utánanézni a kutatások módszertanának, mert amint látni fogjuk, a válaszadók még vizuálisan is gyakran kerülnek "kényszerhelyzetbe".

A témában a legérdekesebb összefoglaló:

Az izmosabb férfiaknak gyengébb az immunrendszerük, de több a nőjük

"A nagyobb kalóriagény mellett még van az izmos férfiaknak egy jelentős hátránya: azt eddig is tudtuk, hogy a férfiak immunrendszere gyengébb, mint a nőké, de az csak most derült ki, hogy minél izmosabb valaki, annál gyengébb az immunrendszere."

Itt is megjegyzik, hogy az ilyen férfiaknak ennek ellenére saját bevallásuk szerint(!) több szexuális élményben van részük, mert a nők az izmos férfiakat szeretik.

Egy a gond, hogy a nők erről valahogy folyton megfeledkeznek. Legalábbis ösztönösen- mert a tudatos megkérdezésen alapuló felmérések természetesen szépen hozhatják a várt eredményt, főleg ha a kérdésfeltevés módja is támogatja ezt.

A vizuális teszteknél mind a magas tesztoszteronszinttel, mind az izomzattal kapcsolatban markánsan eltér a helyzet, s mivel egy kép néha többet mond ezer szónál, szemléltetésként lássuk az alábbit:

"Az említett kutatás keretében a szakemberek nemcsak arra voltak kíváncsiak, hogy a férfiak milyen testre vágynak, hanem azt is megkérdezték a felmérés alanyaitól: szerintük milyen testalkat tetszik legjobban a nőknek? Ők válaszukban hűek maradtak a férfi-ideálról alkotott elképzelésükhöz, és a sajátjuknál jóval izmosabb ábrázolásokat jelölték meg. Egyúttal úgy vélték, hogy a testépítő szalonok minden lakója ellenállhatatlannak tűnik a nők szemében...

Az amerikai tanulmány szerzői azt is szerették volna tudni, hogy valójában ezek a férfiak jól ismerik-e a nőket. Kíváncsiságuk kielégítésére 40 hölggyel is kitöltettek ugyanilyen tesztet, az iránt érdeklődve náluk, hogy milyen férfitestet tartanak a legcsábítóbbnak. A válaszokból kiderült, hogy a nők többsége a közepesen izmos férfiakat részesíti előnyben. A kifejezetten "izompacsirtának" nevezhető férfiak pedig csak nagyon korlátozott mértékben érdeklik őket..."

A férfi legyen izmos?

A korábbiakban arról is olvashattunk, hogy a nők mintegy 20%-al kevésbé izmos férfit szeretnének, mint amilyen a "férfiak szerint ideális férfi". Továbbmenve azt is kimutatták, a test szimmetriája és az arc helyessége mellett mennyire jelentéktelen vizuális szempontból számukra a fizikai erőt (és magas tesztoszteronszintet) jelző izomzat.

Íme a testre vonatkozó női voksok- vizuálisan. Mint láthatjuk, a nagyon izmos felett a közepesen-vékony, sportos vezeti messze magasan a mezőnyt.

Forrás: The Ideal Male Physique — What girls want & what guys want to be

A fokozottan izmos alkat egyedül a "fokozottan mackós" alkatot volt képes kiütni. A bicepsz összességében egyáltalán nem érdekli a nőket. A túlságosan kockás has és nagydarab test a vonzerőre hátrányosan hat.

A női választás itt egyébként egybecseng az egészségesen közepes tesztoszteronszinttel, jó nemzőképességgel és immunerősséggel. A férfiak eltúlzott nemi jegyei úgy tűnik csak nagyon keveseknek jönnek be.

A beteges soványság mindazonáltal épp úgy nem vonzó, mint ahogyan a nők túlzott soványsága sem az a férfiaknak.

Mivel a témában szinte minden vizuális felmérés hasonló eredményt hozott, nem is vesztegetnék több szót rá.

Are Muscular Men More Attractive?

A nagyon izmos férfiaknak tehát legföljebb a múltban, az egyértelműen fizikai erőt alkalmazó versengés idején lehetett több szexuális partnerük, amikor konkrétan közvetlen ütközéses harc döntött róla, melyik nőkért vetélkedő hímnemű győz.

Csupán érdekességként linkelem egy fórumon talált, feltehetően fiatal lány "véleményét" az ideális férfitestről:

2. Tesztoszteron és arcpreferencia... avagy mennyire legyen maszkulin?

Itt egyetlen olyan kutatást emelnék ki, ami több más kutatást is árnyal, illetve gyakorlatilag megcáfol. Előtte azonban fontos kitérnünk rá, hogy az arcpreferenciával kapcsolatban a legtöbb tesztet úgy végezték, hogy ugyanazon férfi arcát tették mesterségesen maszkulinabbá (tesztoszteron okozta hatás) illetve feminimebbé (ösztrogén és alacsony tesztoszteronszint okozta hatás).

Ennek jelentősége akkor válik számunkra érthetővé, ha belegondolunk abba a viszonylag egyszerű ténybe, hogy a nők előtt kétféle választási lehetőség állt és többségük bizony nem leszbikus. Kimaradt a sorból tehát a mérsékelten magas, vagy mondjuk inkább úgy, alacsonyabb tesztoszteronszintű, "szimmetrikus arcú" férfi. Valós arcokkal megismételve ezeket a kutatásokat zavarba ejtően megugrott a "feminimnek minősített arcok" népeszűsége- amelyek igazából nem is feminimek, hiszen a magas ösztrogénszint hatásai nem tapasztalhatók az arcvonásokon. Itt is a nők azon preferenciája érvényesült tehát, hogy a túlságosan- egészségtelenül- magas tesztoszteronszintet, mely a hatalmas izmokat, fokozott testi erőt és az arc erősen maszkulin jellegét eredményezi, ösztönösen nem találják vonzónak.

Mást találnak viszont férfiasnak maguk a férfiak. Takarékoskodván a hellyel és az idővel, épp csak megemlítem, hogy az izmokhoz hasonlóan itt is az erőteljesen "maszkulin vonásokat" minősítették önmaguk számára ideálisnak és kívánatosnak. Ez nem meglepő, mivel az egymás közötti közvetlen harcot, a versengést, illetve a nőnemmel szembeni esetleges érdekérvényesítést nem mindig az segítette elő, hogy vonzóak legyenek a nők számára. 

Ami mégis fontos, hogy a férfi nem csak hogy mást talál férfiasnak, hanem az esetek többségében egészen mély meggyőződése, hogy az általa áhított külsőt és viselkedést találják férfiasnak a nők is. A hímnem úgymond "kivetít" és nem mindig törekszik a nőnem megismerésére, egyszerűen azért, mert a módszer túl időigényes lett volna, a gyengébb ellenfeleket meg könnyebb volt legyőznie- evolúciós biológusok szerint ezen érdekes jelenség egyfajta modern folyománya, hogy minél inkább tetszik egy férfinek egy csinos nő, annál inkább "beleképzeli" a helyzetbe, hogy valójában a nő vonzódik hozzá. A férfiaknak hajlamuk van arra- főleg rövidtávú ismerkedésnél- hogy túlbecsüljék a nők "szexuális hajlandóságát".

Mindennek tudatában azon sem kell csodálkoznunk, amikor a túlzott gyúrás ellenére sikertelen férfiak értetlenül állnak a modern nők "megkergülése" előtt, akik helyettük mindenféle "férfiatlan" alakhoz vonzódnak. 

Kicsit hasonló a helyzet ahhoz, hogy maguk a nők sem a buta és gyenge nőket tartják a nőiesség netovábbjának, hiába jönne jól a hímnemnek a biztos apaság szempontjából az ilyesfajta "női(etlen)" jelleg.

Az ösztrogén és a mesterségesen feminizált férfiarcok nőkre gyakorolt hatását talán az szemlélteti leginkább, hogy bár létezik ez a kategória is, a valóban feminim férfi általában magasabb testzsíraránnyal rendelkezik, s bár az ösztrogén jótékony hatásai folytán akár intelligensebb is lehet, utódainak ezt nem egyértelműen tudná továbbadni, mivel a magas tesztoszteronszintű férfihoz hasonlóan "gyengébb" a szervezete és a nemzőképessége.

Mit jelez a mutató- és a gyűrűsujj hossza?

"A British Journal of Psychology-ban megjelent tanulmány szerint a „nőies” hormonszintek miatt a kutatók kisebb eséllyel nemzenek gyermeket. A felmérés szintén érdekes eredménye, hogy az elnőiesedett kutatók rokonságában az átlagnál nagyobb arányban fordulnak elő diszlexiások (olvasási zavarban szenvedők). A betegség kialakulása részben a magas ösztrogénszinttel áll kapcsolatban."

A feminim, tudós-típusú férfiak általában nem örvendenek kimagasló népszerűségnek a másik nem körében, ahogyan a túl izmos/testépítő alkatú, vagy agresszív férfiak sem.

Az ígért tanulmány még részletekbe menőbben feszegeti az arcpreferencia kérdését.

Does Masculinity Matter? The Contribution of Masculine Face Shape to Male Attractiveness in Humans

Összegezve

Jelen cikk eredetileg egy férfiakról szóló kutatással nyitott, majd a nemek egymáshoz való viszonyát tekintettük át az eltérő szaporodási stratégiák, genetikai érdekellentétek és génelmélet függvényében.

Muszáj volt kitérni a női ízlésre annak megértése miatt, hogy a férfiak nem csak egymással kénytelenek versengeni, hanem a számukra hasznos "alfaság" elérése a nők részéről is bizonyos ellenállásba ütközik. Végső kérdésként maradt fenn a dominancia, agresszió és kedvesség hatása, melyekről már eddig is szó esett. 

Mint láttuk, a dominancia meghatározása közel sem egyértelmű, valamelyest hatással van mindkét nemre, emellett az eltérő érdekek miatt mind a nők, mind a férfiak többsége "óvatos".

A szociális és párkapcsolati dominancia nehezen megfogható voltának ellenére készült néhány felmérés arról is, miként és mennyire lehet a kedvesség és önzetlenség a nők számára vonzó.

Dominance, prosocial orientation, and female preferences: Do nice guys really finish last?

Nem mindenütt sikerült egyértelmű összefüggést kimutatni a férfiak vélt vagy valós dominanciájával, sőt- volt olyan vizsgálat, amelyben egyenesen a "kedves és önzetlen viselkedés" győzött.

Altruism Makes Men More Attractive to Women, Study Finds

Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy a párválasztási stratégiák bonyolultabbak, mint hinnénk...

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2014.11.09. 23:09
most jön a java: komment

Mélyen el kell gondolkozniuk a szaúdi férfiaknak a legújabb statisztikák és kutatások eredményein. A szaúdi nők körében bekövetkező népszerűség-csökkenésük ugyanis arra mutat rá, hogy mégsem vált be a több ezer éves, "nőelnyomó" minta, ami szerintük a jól működő, erkölcsös társadalmat, jólétet és magas születésszámot eredményezte az országnak- látszólag a nők tisztasága, többnyire azonban a női (és nem ritkán férfi) nyomorúság árán. Magas volt az ár, s úgy tűnik, most, utólag kell megfizetni érte. Az arab társadalmat nem az arab nők és férfiak zárt világa és erkölcsi meggyőződései tartották össze- hanem a női hozzáállás tanulsága szerint inkább a nőkön gyakorolt, egyoldalú kényszer...

VÉSZJÓSLÓ STATISZTIKÁK - A SZAÚDI FÉRFI SENKINEK NEM KELL?

Többek között maga az Arab News sem "lepődött" meg azokon a most nyilvánosságra hozott kutatási és statisztikai eredményeken, amelyek részletesen számolnak be arról, hogy Szaúd-Arábiában évről évre egyre kevesebb nő akar magának "hazai férjet". 

Ráadásul a szaúdi nőknek, akik külföldi férj mellett döntenek, 90 százalékban sikeres és hosszú távon is boldog a házasságuk. 2013-ban 1925 szaúdi nő kötött házasságot külföldi férfival, miközben csupán 190 vált el. A legnépszerűbbek a jemeni, a szíriai és a katari férfiak voltak, de a nyugati, "modern" férfiak is az elsők között szerepelnek a ranglistán. Őket még egy gazdag, magas jövedelemmel rendelkező szaúdi férfi is nehezen körözi le. Ha választásra kerül a sor, a szaúdi nő menekül hazája hagyományaitól, lehetőleg minél távolabb.

A külföldi nővel házasodó szaúdi férfiak kapcsolata kissé másképp alakult: ők 25%-ban elvéreztek. 2013-ban 2488 ilyen házasságot kötöttek és 612-t bontottak fel annak ellenére, hogy a menyasszonyok többnyire a szíriai, marokkói vagy palesztin lányok közül kerültek ki.

Cikkajánló:

Mégsem macsókkal lépnek félre a nők...

Mire izgultunk 2014-ben- avagy kinek mit jelentett a "szex"...

Hódítanak a modern "csajozós technikák"

Férfiak a konyhában: "gáz" vagy "szexi"?

OKOK

Az Arab News és más források szerint a szaúdi nők ma már iskolázottabbak és nagyobb szabadságot élveznek. Nehezen tűrik, hogy- a törzsi hagyományoknak megfelelően- férjeik uralkodjanak rajtuk, vagy szüleik válasszanak férjet számukra. Ma már mindkettő miatt bírósághoz fordulhatnak, amit meg is tesznek: tavaly 382 esetben éltek panasszal kényszerházasság ügyében.

Szép számmal adnak be válókeresetet a nők amiatt is, ha férjük gorombán bánik velük, vagy magától értetődő módon parancsolgatni akar nekik: a királyságban az év minden napjára átlagosan mintegy 66 válóper jut. A nők háromnegyede panaszkodik a férfiak szóbeli bántalmazására, és az "intimitás hiánya" is hétszer annyi nőnek, mint férfinak okoz problémát. Gyakoriak a szülőkkel való konfliktusok, lévén anyáik mindezt még természetes asszonysorsnak vették, s más lehetőség nem lévén, kénytelen-kelletlen belenyugodtak.

Egy szaúdi házasságban eddig a férj szava volt a törvény, s a nők ma már ezt- a helyiek szerint is- sokkal nehezebben, vagy egyáltalán nem tűrik el. Ezért ha tehetik, inkább külföldi férjet választanak, vagy a szingli lét mellett teszik le a voksot. Úgy tűnik, hiába a szigorú hagyományok, ennyi idő alatt sem tudták elérni a szaúdi férfiak, hogy leányaikból automatikusan váljon engedelmes feleség. Amint lazulnak a törvények és megjelennek a kiskapuk, a nők azonnal fejvesztve menekülnek a hagyományok elől. Alkalmanként a magányba, vagy egy külföldi férfi karjaiba.

Az internet terjedésével a keleti nők részéről eddig homályba vesző lázadásoknak is tanúja lehet a nyugati világ: ki a fejkendő (vagy analóg viselet) eldobásával, ki egyszerűen csak azzal intett be országa kultúrájának, hogy a "tiltások" ellenére volán mögé ült

A férfiak esetében egészen más okok állnak a külföldi házasságkötések mögött: gyakran utaznak nyugatra és előfordul, hogy ott találnak feleséget maguknak. A nyugati nők beszámolói alapján az arab fiúk illedelmesek, gyengédek és tisztelik a nőket. Általában azzal próbálják megnyerni választottjukat, hogy a szexista nyugati férfiak ellenpólusaként tűnnek fel- elítélik a hímsovinizmust, a női test tárgyiasítását, a pornográfiát, az iszlámmal érvelnek, amely elvileg egyenrangúnak tekinti a két nemet és különös figyelmet fordít a feleségek, anyák jogaira. Pedig- erről majd később- Szaúd-Arábia az egyik legnagyobb pornófogyasztó közel-keleti ország, s ezzel ráadásul koránt sincs egyedül. 

Akkor és ott viszont a nők a nyugati szexizmus és számukra taszító férfipornográfia elől szívesen menekülnének a "mesés keletre" egy herceggel, aki- úgy hiszik- a tenyerén hordozza, s tiszteli majd őket.

Mások azt is hozzáfűzik, hogy az arab fiúk gyakran csendesek, halk szavúak, élvezettel hallgatják a lányok élménybeszámolóit, hovatovább kifejezetten szeretik a talpraesett, irányító típusú lányokat, akik markáns kontrasztot teremtenek hazájuk kényszeresen engedelmes asszonyaival. A bajok általában akkor kezdődnek, s akkor indul útjára a vegyes házasságok nem ritkán több generációra átnyúló "sorstragédiája", miután a frigy megköttetett. Sok férfi viselkedése ilyenkor a szülői, apai minta, a hagyományok hatására gyökeresen megváltozik: hazautazva képesek akár bezárva tartani, vagy megfenyíteni is feleségüket- visszatérnek ahhoz a párkapcsolati mintához, amelyben maguk is felnőttek. Ebben nyilván része van a félelemnek, hogy hazájukban nem tekintik majd férfinak őket, ha nem ők uralkodnak a házasság által nekik alárendelt asszony fölött. A statisztikák szerint a nőknek nem jön be ez a stílus: aki teheti, hamar hazamenekül, mások nyugaton maradt rokonaiktól kérnek segítséget. Érdemes megjegyezni, hogy az arab férjek "pálfordulása" akár több évnyi, boldog, "felvilágosult" házasság után, néhány hetes keleti nyaralás okán is megeshet. (Tanácsolják a nőknek: ha már rendes, becsületes arab férfivel kötik össze az életüket, ne "engedjék" haza; ha engedik, ne utazzanak vele maguk is, főleg ne gyerekkel.)

A szaúdi férfiakra egyébként is jellemző a kifelé zárt, erősen szabályozott, uniformalizáltan megjátszott viselkedés, ami sötét titkokat és indulatokat takarhat. Erről általában egy-egy extrém példa esetén szerzünk tudomást, de még akkor sem árt vigyázni, ha hozzá hasonló hős-szerelmessel soha nem volt dolgunk azelőtt.

Életfogytiglant kapott a homoszexuális szaúdi herceg

"A herceget Londonban kényeztető "férfikísérők" és "erotikus masszőrök", így Louis Szikora vagy a brazil származású Pablo Szilva szerint a gyilkos kifogástalan modorú ember, elbűvölő személyiség, "tetőtől talpig úriember" volt. Az álarc mögött nem látták, hogy szolgáját, egy alacsony rangú dzsiddai köztisztviselő-házaspár örökbefogadott fiát lépten-nyomon megalázta, sőt szadista kéjjel kínozta."

Az arab férfiak kettős-természete sajnos- ha nem is ilyen mértékben- nem egyénileg kisiklott életutaknak, hanem jóval inkább társadalmuk meghasonlottságának, álszemérmességének és az emberi természet már-már beteges megerőszakolásának köszönhető.

Cikkajánló:

Helyes arccal úszhatják meg a férfiak a normaszegéseket- a külsejük a női ítélőképességet torzíthatja

Genetika és spiritualitás: örökölhetjük őseink tapasztalatait...

ZAVAROS VILÁG

Szaúd-Arábiában a nők drasztikus lépései mellett lassan változnak a férfiak is. Míg nyugaton sokan azért küzdenek, hogy a feminizmust mielőbb fordítsák vissza, az arab férfiak közül egyre többen kezdik tisztelni a képzett, munkavállaló nőket. A törvények, szabályok s mindenekelőtt a hagyományok ellenére az autóvezetés "jogáért" való küzdelemben is sok férj, fiú, apa állt nőrokona mellé, mondván, nem csak a jog, a gyakorlatiasság is azt kívánja, hogy a nő ne a négy fal közé zárt, egyedül "megkötözött", jogfosztott állampolgár legyen. Ha beteg a gyerek, ha valamelyik családtagnak szüksége van valamire, vagy ha egyszerűen csak várost nézni támad kedve, épp úgy ülhessen volán mögé, akár a férfi. A hagyományokat a társadalom alsóbb rétegeiben a törzsi szokások, felsőbb rétegeiben felülről, az állam erőlteti. A középtájon helyet foglaló ember pedig gyakran tanácstalanul fejet hajt.

A "modern" arab nők és férfiak érdekes módon dicső őseiket tekintik példaképnek, s szent könyveikre hivatkoznak, amikor kiállnak az egyenlőségért:

"... a nők nem voltak mindig alávetett helyzetben Arábiában. Mohamed próféta feleségei közül legalább kettő határozott, önálló nő volt. Az első, Hadídzsa, egy nagy és sikeres kereskedelmi vállalkozás tulajdonosa volt (a Dzsiddai Kereskedelmi Kamara női részlege az ő nevét vette fel); a próféta is nála dolgozott kereskedőként, mielőtt Hadídzsa férjéül választotta. Sok évvel később pedig a legfiatalabb asszony, Aisa törzsi harcosok élére állt a Mohamed halála utáni öröklési háborúban.
A mai önálló szaúdi nők ezeknek a régi elődöknek a példáját igyekeznek követni, és a Koránból vett idézetekkel támasztják alá egyenlőségre vonatkozó követeléseiket. Hogy a győzelmük könnyű lesz, azt senki sem gondolja."

(forrás: gondola.hu)

A nők egyre növekvő munkavállalása is vegyes fogadtatásra talál. Mint azt a statisztikákból megtudhatjuk, a feltételezésekkel ellentétben hibás arra következtetni, hogy minél gazdagabb és fejlettebb egy ország, annál inkább "biztosítják" a nők lehetőségét az "egzisztenciateremtésre". Legalábbis keleten biztosan nem így van- s nem is volt így soha, gondoljunk a még jóval az emancipáció térhódítása előtt rizsföldeken vagy ruhagyárakban "robotoló" kínai nőkre, akik már akkor hatalmas mennyiségű erőforrást termeltek Kínának (ma a GDP kb. 50%- át a dolgozó kínai nő hozza- közöttük a nyugati világgal ellentétben sok a mérnök, a reál pályán elhelyezkedő).

A Közel-Keleten is azt láthatjuk, hogy minél nagyobb a szegénység, annál nagyobb valószínűséggel "engedik" dolgozni az amúgy jogfosztott nőket is. S a gazdagság sem feltétlenül azt a fajta jólétet és fejlettséget garantálja, melyben megengedhető a női munkavállalás "luxusa"- ellenkezőleg, arrafelé a férjek ilyenkor igyekeznek még inkább a négy fal közé zárni asszonyaikat.

"A Gallup 22 államra kiterjedő vizsgálata szerint a 23-29 év közötti arab férfiak mintegy 80, az ugyanezen korcsoportba tartozó nők alig több mint 30 százaléka dolgozik. A nők munkaerő-piaci részvétele valamelyest összefügg hazájuk anyagi helyzetével. A gazdag országokban munkaerő-piaci arányuk 28, a szegény országokban viszont már 36 százalék."

A fiatalok között e téren lassan kibontakozó, pozitív tendencia figyelhető meg:

"A kulturális és intézményi akadályok ellenére mindkét nem jelentős arányban helyesli, hogy a nőkbeléphessenek a munkaerőpiacra, igaz, a férfiak kisebb arányban támogatják a kérdést. Összességében a 23-29 év közötti férfiak 70, a nők 82 százaléka véli úgy, hogy a nők az otthonukon kívül elvégezhessenek olyan munkát, amelyre képesítésük van."

(forrás: profession.hu)

(...)

Szaúd-Arábia- és általánosságban a Közel-Kelet- rengeteg törvényesen tiltott, ám "fű alatt" virágzó jelenséget tudhat magáénak. Ezúttal csak említés szintjén, de érdemes kitérni arra, hogy az egynemű oktatást követő területeken jóval több a leszbikus és homoszexuális irányba forduló fiatalok aránya, amit szigorú iskolai szabályozással sem tudnak kiküszöbölni. A homoszexuális pornóipar virágzása- és hasonlóan szigorú büntetése- szintén megfigyelhető ezekben az országokban. A nőktől az erkölcs megkövetelése mellett esetenként mást is követelnek: a szegényebb területeken még mindig előfordul, hogy kislányokat 8-10 évesen adnak férjhez, adnak el, vagy adnak oda váltságul azért, mert a család egy férfitagja megerőszakolt valakit. 

A törzsi szokások levetkőzése lassú és nehézkes, s úgy tűnik, a férfiak által be nem tartott erkölcsöt is szívesen verik le a nőkön, akik hűtlensége miatt mintha állandó rettegésben élnének. Ezt mutatja, hogy nem olyan rég három férfit is azért ítéltek "közveszélyesnek", mert az "erkölcsrendészet" szemében túl vonzónak találtattak fiatalságuk, szabályos arcvonásaik miatt.

                                                                    az egyik, helyességéért kitiltott arab férfi...

Az uralkodócsaládoknak természetesen meg kellene őrizniük a makulátlanság látszatát, ami szintén nem egyszerű feladat: miközben a "nép" esetében vasököllel tartatják be a törvényeket, önmaguknak gyakran engedik meg a kihágást. A nyugati nők (fiúk), szegényebb családok megvett leányai, gyermek prostituáltak vásárlása, a homoszexuális pornó (és szex), vagy a feleségekkel szembeni kegyetlenkedés egyáltalán nem áll távol a szaúdi királyi családok mindennapjaitól.

Nem csoda, hogy Szaúd-Arábiában minden a feje tetejére állt. A nők a férfiaktól menekülnek, a férfiak a törvényekhez menekülnének, hogy minél szigorúbb szabályokkal, erkölcs és gondolatrendőrséggel tartsák egyben sokáig dédelgetett, nőelnyomó világukat. Ezt eddig kizárólag zárt közösségekben tehették meg, melyek törvényeit ők hozták és a kihágásokat is ők engedték meg maguknak. 

Ha a nők már választhatnak, ha a titkok kitudódhatnak- úgy tűnik, minden borul...

Cikkajánló:

Miért a buta nőket szeretik a férfiak?- I. rész

Miért a buta nőket szeretik a férfiak?- II. rész

Mire izgultunk 2014-ben- avagy kinek mit jelentett a "szex"...

Mit számít a férfitest...?

Az év nagy bukásai szexuális sztereotípiákban...

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2014.07.28. 08:35
most jön a java: komment

Rövid összefoglalónk első részében néhány olyan tehetséges, fiatal feltalálót, kutatót mutatunk be, akik fejlesztéseikkel, találmányaikkal, újításaikkal megpróbálják jobbá tenni a világot, legyen szó akár egy hétköznapi technikai eszközről, vagy valami olyasmiről, ami valamikor majd emberéleteket menthet meg. 

Azokról a fiatal lányokról van szó, akik többsége máris tudományos elismerésben részesült. Érdemes megjegyezni, hogy munkájukhoz sok esetben tehetségüket, tudásukat és költséghatékony megoldásokat használtak fel- főleg, hogy szeretnénk hinni abban: a tudás végre mindenkié, a pénz pedig többé már nem lehet akadály.

maxresdefault_1.jpg

Eesha Khare, egy California államban élő, 18 éves lány találmányával második helyezést ért el az Intel International Science and Engineering Fairen tudományos versenyén.

A szerkezet segítségével teljesen feltölthetjük telefonunk akkumulátorát- mindössze 20-30 másodperc alatt. A "szupertöltő" nagyjából 10 ezer feltöltésre alkalmas, míg a forgalomban lévő töltők alig 1000-re.

A töltő nem csak telefonok akkumulátorainak gyors feltöltésére lehet jó, de a technológia megoldást jelenthet az elektromos autók akkumulátorainak esetében is.

A találmány iránt többek között a Google is érdeklődik. A 18 éves zseni egyelőre annyit árult el, hogy az 50 ezer dolláros nyereményéből jövőbeni kutatásait, és tanulmányait szeretné finanszírozni a Harvardon.

Az amerikai tech-magazin, a SlashGear egyfajta ifjú Tony Starknak kiáltotta ki találmányáért a fiatal lányt.

Bővebben: http://trendistic.com/eesha-khare-inventing-the-one-minute-mobile-phone-charger/

***

Brittany Wenger, egy akkor 17 éves lány pár éve a Google Science Fair fődíját nyerte meg a mellrákot kimutatni képes számítógépes alkalmazásával.

A lány által tervezett program alapját mesterséges neurális hálózat képezi, struktúrájának elkészítésekor az agysejtek kapcsolódását vette alapul.

A mesterséges intelligencia elvén működő program képes elemezni a kapott adatokat, illetve az adatokból kinyerni a szükséges mintákat, mely hasonló programok vagy az emberi agy számára túl bonyolult a megfelelő elemzéshez. Wenger letesztelte saját hálózatát, mely 681 mintával dolgozva 99%-ban sikeresen ismerte fel a rákos eseteket.

A Cloud4Cancer néven futó alkalmazást online is elérhetővé tette az orvosok számára, hogy mielőbb használatba kerülhessen.

Brittany számítástechnikát szeretne tanulni (a programot Java nyelven írta), emellett gyermek-onkológusként dolgozna. A Google nyereménye, egy 50.000 dolláros tanulmányi ösztöndíj, remélhetőleg segítik majd céljai elérésében.

***

Ann Makosinski, egy 15 éves kanadai lány a testhő energiáját használó LED-es zseblámpát készített.

"A tervezet ergonómikus, termodinamikailag hatékony és csupán 5 fokos hőmérsékletkülönbségre van szüksége hogy 5,4 milliWatt energiát generáljon." - számolt be a lámpa működéséről a fiatal feltaláló.

Az eszköz működése a termoelektromosságra épül, nagysága nem feltétlenül egyszerűségében rejlik, inkább az alkalmazott technika jelenthet a későbbiek során tudományos előrelépést.

Az ifjú tehetségről többek között a huffingtonpost is közölt beszámolót, emellett fejlesztésével tudományos körökben is elismerést szerzett.

Bővebben:

http://www.huffingtonpost.com/2013/07/01/ann-makosinski-body-heat-powered-flashlight_n_3529159.html

***

Egy magyar diáklány- Molnár Anna- fejlesztése által vérvétellel állapítható meg a vastagbélrák.

A tizenéves lány első helyezést ért el az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen.

Az új szűrési módszerrel már korai státiumban, egy vérvétel alapján megállapítható a rosszindulatú vastagbéldaganat. A diáklány a vérben olyan géneket azonosított, amelyek jelenléte vastagbélrákra utal. Molnár Anna mikrocsippel izolálta a géneket, majd RTPCR-készüléket használt.

***

Olcsó és hatékony víztisztító berendezést talált fel egy 18 éves lány.

Meghan Shea, Stanfordoni tanuló PVC-csövek segítségével készítette el a berendezést, melyet szennyezett vízzel tesztelt. Sikerült kiszűrnie a baktérium 99%-át, valamint az egyéb szennyeződések 70%-át (a moringa-magok felhasználásával készített eszköz ugyanis nem engedte tovább a szennyeződéseket).

A diáklány találmányáért megkapta a fiatal feltalálóknak járó díjat a Popular Mechanicstól. Az ötlet főleg Afrika egyes vidékein jelenthet olcsó megoldást a tiszta ivóvíz biztosítására.

***

Aisha Mustafa forradalmi hajtórendszeréről egyelőre annyit tudunk, hogy máris szabadalmaztatta.

A fiatal egyiptomi diáklány a Sohag Egyetem kvantumfizika szakos hallgatójaként olyan újgenerációs hajtórendszert "fejlesztett ki", amely üzemanyag nélkül képes űrhajókat küldeni más naprendszerekbe. A módszer a kvantum-hatás elvein, s egy forradalmian új megoldáson alapszik.

Aisha módszere a napenergia felhasználásához hasonlít, és nem csak olcsó lehet, de sokkal hatékonyabb is, mint az a rakéta-üzemanyag, amelyet jelenleg használnak fel az űrhajók működtetéséhez.

Aisha meghaladta a hagyományos rakétameghajtás elvét, szerinte az űr nem vákuum, hanem részecskék és antianyag-részecskék végtelen tengere, mely egy szemvillanás alatt létrejöhet és el is pusztíthatja önmagát.

Egy muszlim lap így számol be a nem mindennapi felfedezésről:

http://www.sailanmuslim.com/news/a-stellar-inspiration-for-modern-day-muslim-women-young-egyptian-woman-revolutionizes-space-travel-by-inventing-novel-propulsion-method/

Mustafa erőfeszítéseihez annyit mindenképpen muszáj hozzáfűzni, hogy akár beválik a módszer, akár nem, úgy tűnik máris számos tudományos előrelépést köszönhetünk a tehetségének.

***

Eden Full, egy 19 éves kanadai lány találmányával a napelemes technológia hatékonyságának fejlesztésén dolgozott- az eredmény akár 40%-os növekedés is lehet.

A kis költségű újítás merőben új keletű megoldáson nyugszik: a napkollektorokat folyamatosan merőlegesen érik a sugarak, így több értékes energiát képesek felfogni. Az eszközt egy bimetál csík működteti, amely napközben a melegtől kitágul, este pedig miután lehűlt, összehúzódik. A rendszer így olcsóbb, mint egy motorral hajtott forgótechnológia és a fejlődő országokban fellelhető alapanyagokból is könnyen előállítható.

20111117_C6652_PHOTO_EN_6770.jpg

A fiatal lány egy kenyai faluban vizsgálta módszere hatékonyságát, egy helyi alapanyagokból elkészített, napenergiát felhasználó állomáson. Fullnak felfedezésével egy addig elmaradott településre sikerült bevezetnie a villamosenergiát.

***

Palesztin menekülttáborban élő diáklányok "Látó fehér botot" találtak fel, mellyel egy nemzetközi tudományos díjat is sikerült megnyerniük.

A három 14 éves lány az Intel tudományos és technikai vásáron mutatta be fejlesztését, amellyel a „felhasznált elektronika"  kategóriájában taroltak, melyen összesen tizenötezer versenyző indult.

A Maan palesztin hírügynökség tájékoztatása szerint a lányok speciális botot fejlesztettek ki vakok és gyengénlátók részére, ami lézerjeleket sugároz ki előre és lefelé. A látási nehézségekkel küzdő emberek a bot segítségével nemcsak az előttük lévő akadályokat, hanem a talaj egyenetlenségeit, gödreit is érzékelhetik. Az esetleges veszélyekre különböző sípjelek figyelmeztetik a bot használóját.

Az ötletet az adta, amikor az egyik diáklány észrevette menekülttáborbeli vak rokonain, milyen nehézségeket okoz számukra a közlekedés. A technológiát két barátnőjével együtt dolgozták ki.

Mark Uslan, az USA beli vakok szövetségének elnöke áttörésnek nevezte a muszlim lányok találmányát.

***

Szintén az orvoslás területén alkotott nagyot Angela Zhang, egy újabb tizenéves diák. Az orvostudományi tehetség a Siemens Alapítvány 100 ezer dolláros nagydíját is megnyerte fejlesztésének köszönhetően, melyet csak úgy emlegetnek, mint a módszert, ami nanotechnológiával öli a rákot.

"Az arany és vasoxid nanorészecskékből álló rendszer két műszakban dolgozik: egyrészről a daganatos területhez szállítja a rák elleni küzdelemben használt salinomycin nevű gyógyszert, másrészről pedig egyszerre segíti az MRI és fotoakusztikus képalkotást is. Azok számára, akik kevéssé értenek a nanotechnológiához, a kutatás egy másik résztvevője a módszert a rákkezelés svájci bicskájaként jellemezte." (hir24)

Zhang úttörő eredményéről világszerte számtalan helyen beszámoltak:

http://www.foxcrawl.com/2011/12/12/17-year-old-girl-invented-nanoparticulate-that-kills-cancer-cells/

***

Gauhar Zajdenova, egy 16 éves kazahsztáni diáklány új típusú rakéta-üzemanyagot fejlesztett- ezzel a  9. Nemzetközi Tudományos Verseny győztese lett az űrkutatás területén, számolt be az "Oroszország Hangja" tudósítója.

Gauharnak közel két év alatt sikerült olyan képletet alkotnia, mely lehetővé teszi, hogy még -60 fok környékén se fagyjon meg (tehát folyékony maradjon) az üzemanyag.

A lány most szabadalmaztatja munkáját.

Forrás: mojenovosti.com

 ***

Már csak az a kérdés maradt nyitva, hogy ez a rengeteg hasznos ötlet mikor válhat valóban elérhetővé a hétköznapok során- azok számára is, akiknek valóban szükségük lenne rájuk? Mint azt számtalanszor megtapasztalhattuk, egy módszer, találmány, vagy kutatás sorsa nem csak attól függ, mennyire olcsó, jó, hatékony, vagy mennyi javulást hozhat a világnak. Néha mindebbe bizony hatalmi, gazdasági érdekek is beleszólhatnak. Mindenesetre az legalább biztató jel, hogy ezekről a felfedezésekről mi, hétköznapi emberek egyáltalán tudhatunk...

a szöveget megalkotta: No_Name01  2014.05.02. 04:17
most jön a java: komment

Érdekes jelenség ütötte fel a fejét az iszlám világban- már ha újnak mondható egyáltalán. Az utóbbi években ugyanis egyre több esetben derült fény arra, hogy bár a harcot kizárólag "férfidolognak" tartják, az utódlás szempontjából értékes nőket is készek feláldozni a győzelem oltárán. Az öngyilkos merénylők között ugyanis vagy a nők száma emelkedett meg hirtelen, vagy eddig egyszerűen csak épp olyan észrevétlenek, jelentéktelenek maradhattak, mint akciók közben, s mint amilyennek a társadalomban is kell lenniük.

Annak, hogy miért lehet hatékonyabb egy női öngyilkos merénylő, számtalan oka van, s a legtöbb épp női mivoltához köthető valamilyen módon. A nők néha maguk jelentkeznek a feladatra, elkeseredettségükben, kilátástalanságukban, amiatt, mert férfirokonaikat, fiaikat meggyilkolták a szinte örökké tartó háborúzások során. A terrorszervezetek ritkán utasítják vissza a lehetőséget, egy nővel ugyanis könnyedén megoldható számtalan olyan stratégiai probléma, ami a férfiakkal esetenként kivitelezhetetlennek tűnik.

Mia Bloom: a Bombázó, a terroristanők ezer arca c. könyvében úgy ír erről, hogy egy nő jóval észrevétlenebb és kevésbé feltűnő lehet ilyen szempontból egy férfinál. Előfordul, hogy fiatal lányokat kifejezetten ilyen jellegű feladatra képeznek ki, természetesen a legnagyobb titokban. Az esetek száma, melyekre eddig fény derült, talán elenyésző a valós számadatokhoz képest, hiszen egy öngyilkos merénylet után nem mindig egyértelműen beazonosíthatóak a nyomok. Az előnyök sora ezzel korántsem ér véget.

Egy nőt azonosítani is nehezebb. Nem motozhatják meg, nem kérhetik, hogy fedje fel a testét. A férfiak annyira féltik asszonyaikat, hogy azok még arcukat sem mutathatják idegenek előtt, így semmi szokatlan nincs egy egész testét elfedő nőben.

Az öltözete folytán több lehetősége van a robbanószerkezet elrejtésére is. Sok nő várandósnak álcázza magát, így rejti el a szerkezetet. 

A nők által elkövetett merényletek, ha mégis kiderül a merénylő neme, nagyobb feltűnést keltenek és szívesebben beszámol róluk a sajtó. Egy terrorszervezetnek ez csak előnyére válhat.

A nők átlagosan kisebbek és könnyebbek a férfiaknál, a ruházat és gyanútlanság mellett ez is fontos lehet egy bevetésen.

Csapatban dolgozva társaikat is segíthetik: férfikísérettel a többiekről is elterelhetik a felmerülő gyanút, hiszen akár családtagok benyomását is kelthetik a merénylők.

Információink szerint az első azonosított öngyilkos merénylő a nők között egy 16 éves fiatal lány, Szana'a Mehaidli volt, aki egy robbanószerkezettel teli kocsival hajtott be az ellenséges területre. Őt mára már rengetegen követték ezen az úton. A Közel-Keleten a nők által elkövetett öngyilkos merényletek eddig több ezer ember életét követelték, köztük magukét a feláldozott nőkét is. Az Al-Kaida például fiatal lányok tucatjait vette rá, hogy a szervezet céljai érdekében robbantsák fel magukat. Ezeknek a nőknek ráadásul senki nem ígér sem túlvilági jutalmat, sem fiatal szűz férfiakat, ha véghezviszik a tettüket. Férfitársaikkal ellentétben még csak mártírként sem tisztelik őket. A terrorszervezetek beszámolói alapján viszont létezik egy kiváló módszer arra, hogy mégis elérjék a kívánt hatást- ez pedig nem más, mint a lányok szégyenérzete

31508_nok-iszlam-csador-muszlim-kisfiu-torok-625-d00028CD5a04016ce0de3.jpg

Számtalan nőt erőszakoltak, vagy becstelenítettek meg, mielőtt a döntő elhatározásra szánta volna magát, így további életüket gyakran látták kilátástalannak. Az arab országokban és általában a Közel-Keleten egy nőt örökre megbélyegeznek, ha nemi erőszak áldozata lesz, mivel az emberek véleménye szerint már azzal is szabad prédává válik, ha egyedül lép ki az utcára. Érthető hát, hogy kizárólag az ő bűne, ha egy férfi ilyen lépésre ragadtatja magát. A tiltakozás szinte semmit nem jelent, többnyire el sem hiszik, hogy megtörtént. A család becsülete is a nőkön múlik: ha folt esik rajta, saját rokonai tagadják meg, attól függetlenül, önhibájából történt-e a "becstelenség". Egyes országokban még mindig az jelenti az egyedüli megoldást, ha a szerencsétlenül járt hajadont maga a nemi erőszakoló hajlandó feleségül venni.

Samira Ahmed Jassim-t azzal bízták meg, hogy az előzőleg traumán átesett nőknek adja meg a végső lökést tettük felvállalásához. Jassim elmondta, hogy vannak nők, akiket azért erőszakolnak meg, hogy később öngyilkos bombamerénylő válhasson belőlük. A megerőszakolt lányok életkilátásai még "tulajdonként" kezelt társaikénál is siralmasabbak, ugyanis esélyük sincs arra, hogy valaha is férjet találjanak vagy családot alapítsanak. Ahelyett, hogy a társadalom a gyógyulásukon munkálkodna, egyszerűen kiközösítik őket.

A buzdító beszéd tartalma, a motiváció az, hogy a lány feloldozást nyerhet saját megerőszakolásának bűne alól, amikor a teste a bomba által darabokra szakad, s ezért bár mártírhalált nem várhat, viszont hálásnak kell lenni a megtisztulás lehetőségéért...

a szöveget megalkotta: No_Name01  2014.03.29. 00:11
most jön a java: komment

Több cikkben is érintettük már a pornó témakörét, amely gyakran próbálja meg valóságnak beállítani azt is, ami nem több filmes trükknél, ahogyan mondjuk egy sci-fi esetében is történik. A mostani gyűjteményben a leggyakoribb fogások kerülnek bemutatásra kicsit arra vonatkozóan, miért ne próbáljuk ki otthon a legnagyobb unszolásra sem, amit a filmeken látunk, csak azért, mert ott olyan természetesnek és élvezetesnek hat, és mert a nők ott is zokszó nélkül megteszik a férfinek. Vagy ha mégis engedünk a rábeszélésnek, miért ne csodálkozzunk utólag, hogy a várakozással ellentétben egyáltalán nem volt olyan kellemes?

Hangok

A pornóban gyakran használnak szinkronszínésznőket, akik egy másik teremben sóhajtoznak, vagy kéjtől fűtve sikítozni próbálnak. Ezzel nagyjából mindenki tisztában lehet. Azt már kevesebben tudják, hogy költőien szólva az eredeti hangok sem mindig olyan csendesek. Több rendező nyilatkozott arról, hogy a női szereplők fájdalommal vegyes valós megnyilvánulásait gyakran kell lenémítani a felvétel szerkesztése során, mert a lányok bizony annak érdekében, hogy kibírják a jeleneteket, néha egyenesen kiabálnak. Nem az élvezettől.

Állandó készenlét

Egy-egy pornójelenetet néha több napon át forgathatnak, de épp ilyen gyakori, hogy néhány óra alatt kell lezavarni az egészet. Gyakran a férfiak sem járnak jobban, mint a nők. Sokan próbálkoznak potencianövelő készítményekkel, gyógynövényekkel, de nem ritka a péniszbe adott injekció, vagy a beépített, tartósabb merevedést biztosító implantátum sem. Azt egyelőre elképzelni sem tudjuk, ernyedt állapotban milyen érzés lehet.

Hüvely, anális, orális behatolás

A közkeletű néven "seggből szájba" elnevezésű pornós trükk meglehetősen fertőzésveszélyes, ahogyan más nyílásokba sem érdemes "átdugni" a férfi péniszét. Akármilyen furcsának tűnhet, fel kell világosítanunk a barátnőket, hogy megfelelő vágástechnikával elérhető ennek látszata, ám a két különböző behatolás közé rendszerint hosszú szünetet iktatnak be, melynek során alapos tisztálkodás és számtalan higiéniai óvintézkedés történik. 

És ha már anális szex

Az análszex, mivel a popsi eredetileg nem a behatolásra lett kitalálva, számtalan gyakorló pornószínésznőnek is problémát okoz. A fájdalom, az ösztönös védekezőreflexek, hogy másról ne is beszéljünk. Erre is számtalan trükk létezik. Az előzetes tágítás, a síkosító nem mindig válik be, ezért a színésznők egy része lidokaint használ annak érdekében, hogy érzéstelenítse a problémás területet. Ez természetesen a férfiszereplőre is hatással lehet, s mivel az ő nemi szervét is lezsibbaszthatja, a jelenet akár kudarcba is fulladhat. Visszatérő ellentét forrása a szereplők között a lányok lidokain használata, amit sokan megpróbálnak eltitkolni. Mindenképpen muszáj megemlíteni azt is, hogy a rendezők az análszexért búsás plusz gázsit ajánlanak fel, ahogyan természetesen a többi extrával is így van. Ennek ellenére a trükközés megy tovább. 

Javasoljuk, jusson eszébe minden férfinak, amikor otthoni análszexet kér  a pornóra hivatkozva, s minden nőnek, amikor a barátja arra hivatkozik, mennyire élvezik azok a bizonyos hölgyek.

Sok sperma, a sperma lenyelése

Szintén nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a pornókban nem minden sperma igazi. Egyrészt egyszerű földi halandónak bajosan termelődne olyan mennyiség, másrészt a színésznők bizony erre is finnyásak lehetnek. Nem csak a való életben öklendezik vissza sokan az éltető testnedvet (amit szintén nem a gyomorba találtak ki, ezért nem is mindenki képes lenyelni, van akinél akármit tesz ellene hányást, vagy hasmenést okozhat), hanem elhatározás ide vagy oda, a pornókban se mindenki vállalja be. 

Arra is kiváló megoldást találtak, hogyan oldják meg azokat a jeleneteket, amikor az ondónak közvetlenül a férfi nemi szervéből kellene kilövellnie. Ilyenkor sűrített tejet, vagy az említett műspermát fecskendezik be a péniszbe, szintén injekciós tűvel. Bizonyára nem kellemes a dolog, de a pénzért úgy tűnik nem csak a nőknek kell megszenvedni. 

"Felszopólányok"

Aki biztos volt benne, hogy a melegpornókban melegek játszanak, azt ki kell ábrándítanunk. A valóság az, hogy a melegpornófilmek szereplőinek több mint fele heteroszexuális férfi, aki jó pénzért eladja magát akár az aktív, akár a passzív oldalon. Ha pedig a gyógynövények, vagy más csodaszerek sem segítenek, kifejezetten erre a célra lányokat bérelhet fel a stúdió, akik akciókész állapotba hozzák a főhőst. A passzív oldalon már nem mindig ennyire fontos a látvány, ezért fordulhat elő a kisebb költségvetésű filmek esetében a kókadt hímtag, de sajnos olyasmire is lehet példa, hogy szándékosan a meggyötört arcú, aktust nem élvező passzív résztvevő látványa a cél.

A nőknél sem feltétlen különbözik

Ahogyan a férfiak esetében, úgy a nőknél sem mindenki leszbikus, aki másik nővel forgat jelenetet. A pluszgázsi itt épp úgy jellemző, ahogyan az anális, "mély-torok", többpartneres, vagy egyéb extra akciók során, bár vannak nők, akik egyenesen biztonságosabbnak érzik, ha nem férfivel kell forgatniuk. És a dolog többnyire amúgy is a pénzről szól.

Ezen kívül...

Több mendemonda is kering, amik már-már a fantasztikus filmek kategóriájába sorolják a pornót. Egy 10 percig tartó, intenzív anális jelenethez állítólag több órán keresztül is készülhetnek, vagy maga a jelenet tart valójában több óráig, de hallhattunk a pénisz tövéhez beépített, felpumpálható szilikonról, sőt utólagos videóeffektusokkal megoldott anális tágításról, vagy 25 centis méretről is.

Mindenesetre a pornók tekintetében nem árt óvatosnak lenni, mert akármennyire is azt vallja valaki, hogy csak a kölcsönösen élvezhető dolgokat próbálja ki a partnerével, ha a kéjes sóhajtások között maga is kedvet kap valami olyasmihez, ami egyszerűen a valóságtól elrugaszkodott és kivitelezhetetlen, könnyen arra a következtetésre jut, hogy bizonyára vele nincsenek rendben a dolgok.

Ennek érdekében nem ártana jóval több "kulisszatitkok" jellegű filmet készíteni, vagy lemondani arról, ami kizárólag a fenti, csalóka megoldásokkal érhető el.

(A cikk egyetlen párt sem szeretne eltántorítani a kölcsönösen élvezhető és minden benne résztvevő által kívánatosnak tartott szexuális gyakorlatok rendszeres és megfelelő módon körültekintő alkalmazásától!)

a szöveget megalkotta: No_Name01  2014.03.25. 23:40
most jön a java: komment

A nők várható élettartama a föld minden táján hosszabb, mint a férfiaké. Mindez azért is érdekes, mert a nők egészségügyi ellátásától és életkörülményitől többé-kevésbé független tényről van szó. Mindegy, hogy egy afrikai törzsben dolgoztatják-e őket szinte rabszolgaként, vagy Indiában, elmaradott higiéniás körülmények között szülik-e meg a gyermekeiket, esetleg egy fejlett, nyugati ország kutatólaborjában dolgoznak-e - a várható átlagélettartamuk néhány évvel mindenütt magasabb, és ezt a férfiak veszélyesebbnek tartott életmódja sem magyarázza. Ami ráadásul első ránézésre veszélyesebbnek tűnik ugyan, de nem biztos, hogy valóban az. A férfiak nem halhatnak bele a szülésbe, kisebb az esélyük rá, hogy egy nő vagy egy másik férfi megerőszakolja és megölje őket, és ha nem választanak önként rizikós életvitelt, illetve odafigyelnek az egészségükre, könnyedén elkerülhetik az egyéb kockázatokat is. 

Ennek függvényében nem biztos, hogy az eltérő életkörülményekben kell keresnünk az okokat, de nézzük meg, miként befolyásolja a nemek átlagéletkorát a szociális, hormonális illetve genetikai hatások együttese.

Társadalom

A férfiak egészségére hagyományosan a nők szoktak odafigyelni

A házasság hagyományos formájával a férfi általánosságban egészségmegőrzést nyer, míg a nő, úgy tűnik, az egyedülállókhoz képest veszít.

"Bebbington és munkatársai (1981) azt találták, hogy a férfiak esetében a házasság védelmet jelentett a súlyos depresszió és a szorongászavar ellen: a házas férfiak 2,6%-a, míg az egyedülálló férfiak 8%-a szenvedett ilyen zavarban. A nők esetében a házasság hatása fordított: az egyedülálló nők 4,1%-a szenvedett depresszióban vagy szorongási zavarban, a házasoknál ez az arány több mint négyszeresére nőtt (18.4%) 
Mások is kimutatták, hogy a házasság a nők esetében növeli, a férfiak esetében csökkenti a mentális betegségek kockázatát." (K. Oatley, J. M. Jenkins: Érzelmeink)

Hozzá kell tennünk, hogy a két nem a szorongás kezelésében is más. Felmérések szerint a férfi hajlamos alkoholba és tudatmódosító szerekbe fojtani bánatát, félelmeit (menekülő, kompenzáló magatartás) míg a nő inkább megpróbálja valamilyen módon kezelni a fennálló problémát, esetleg szakember segítségét kéri (támaszkodó, segítségkérő, ám alapvetően szembenéző magatartás). Az agresszió kifejezése is különbözik: a nők és férfiak érzelmeit vizsgálva a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a nőket hagyományosan agressziójuk elfojtására szocializálják, amit így gyakrabban fordíthatnak önmaguk ellen, míg a férfiak esetében elfogadottabb, hogy ha nem is testi agresszió, de dühöngés formájában a környezetükön vezetik le a feszültséget. Felmérések igazolják, hogy a nők elsősorban saját magukat okolták kudarcaikért és a saját viselkedésükben keresték a hibát, míg a férfiak gyakrabban jelöltek meg külső okot, vagy valamilyen politikai eszmét, ha hosszú távú sikertelenséget éltek át (rövid távú kudarcnál ez fordított lehet). Sajnos a hozzáállás egyik esetben sem feltétlenül vezet pozitív eredményre és nem a kívánatos változást idézi elő. Sőt, valószínűnek tűnik, hogy öngyilkosságot is ezért kísérel meg több nő mint férfi. Pedig a női és férfiagresszió fokában nem biztos, hogy akkora az eltérés, ahogyan azt a hagyományos szemlélet véli. Egy közelmúltban végzett kísérlet szerint, ha a nőket a tesztelés közben nyíltan figyelték a férfiaknál átlagosan kevesebb, míg ha nem, átlagosan több bombát voltak hajlamosak ledobni egy számítógépes szimuláció során. A női agresszió gyakran lehet kirobbanó, önkárosításba forduló, vagy kerülő úton érvényre jutó latens, elfojtott jellege miatt.

Hormonok

A férfi szervezetében több tesztoszteron termelődik, ami kedvez a rövidtávú kockázatvállalásnak. A tesztoszteron a legfontosabb férfi nemi hormon, mely kis mértékben megtalálható a nők szervezetében is, de míg az ösztrogénnek idegsejtépítő és sejtvédő funkciói ismertek, addig a tesztoszteron túlzott mennyisége hosszú távon az egészségre káros hatásokat válthat ki. Évszázadokkal ezelőtt feljegyezték, hogy a kasztrált férfiak átlagosan hosszabb életre számíthatnak, akkor is, ha eltekintünk a kockázatvállalástól és a veszélyes életmódtól. A túlzott tesztoszteronlöket valószínűleg azért lehetett hasznos, mert kialakulásakor a hímek rövid távon, fizikailag versengtek egymással, s a pillanatnyi erőfölény döntött arról, melyiküknek lesz lehetősége párzani. A vesztes annak ellenére szelektálódott ki, hogy esetlegesen egészségesebb és stabilabb immunrendszerrel rendelkező egyed volt. Az emlősöknél és a férfiaknál a hormonok aránya erősen eltolódott a tesztoszterontúlsúly felé, ráadásul ezen akkoriban még az sem segíthetett, hogy a nőstények és nők nem feltétlenül a legmagasabb tesztoszteronszintű férfiakat részesítették előnyben. Mire a párzásra került a sor, kizárólag a legerősebbek maradhattak életben, vagy legalábbis ők birtokolhatták az adott területet. 

Előbbi feltevést onnan is valószínűsíthetjük, hogy a nők körében több érdekes kísérlet is bizonyította a mérsékeltebb tesztoszteronszint preferenciáját. Amellett, hogy a túl magas tesztoszteronszinttel rendelkező férfiaknak gyengébb a spermiumminősége, arcvonásaik is markánsabbak és ferdébbek lehetnek, ami a szabályosság és szimmetria romlásához vezet.

35933.jpg"A Florida Atlantic University tudósai vizsgálatukban az anyagi helyzet és egyéb társadalmi tényezők jelentőségét hasonlították össze a férfiak attraktivitásával, és arra az eredményre jutottak, hogy a nőknek- egyéb tényezőktől függetlenül- több orgazmusuk van a külsőleg vonzó férfiakkal. Egész pontosan: minél vonzóbb külsőleg egy nő partnere, annál gyakrabban él át vele orgazmust. Dr. Todd Shackelford pszichológus, a tanulmány egyik szerzője azt fejtegette, hogy evolúciós kapocs lehet a jó külső és a jobb minőségű gének között. Azok a nők pedig, akik rendszeres orgazmust éltek át, nagyobb eséllyel estek teherbe, mert a hüvelyizmok összehúzódása segíti a megtermékenyülést. A kutatócsoport vezetője szerint a jó megjelenés nagy mértékben örökletes tulajdonság és a jó gének mutatója lehet."

"Többek között egy dél-amerikai egyetem kutatása mutatott rá arra, hogy a nők elsősorban szaglás alapján választják ki leendő partnereiket. De ne gondoljuk azonnal, hogy a külső ezek szerint másodlagos. A kísérlet vezetői a kapott eredményekből arra a következtetésre jutottak, hogy a szabályos menstruációs ciklussal rendelkező nők, csupán az orrukra hagyatkozva képesek azokat a pólókat kiválasztani, amelyek tulajdonosai a tesztben résztvevő, legvonzóbb külsejű férfiak. Fogékony napjaikon ez még inkább fokozódott. Ilyenkor "szagolták ki" leginkább a legjobbképű férfiak pólóit. A vizsgálatok emellett arról is tanúskodtak, hogy a jóképű férfiak egészségesebbek, termékenyebbek, és a szexuális teljesítőképességük is jobb (többször képesek gyönyörhöz juttatni partnereiket). Ez különösen érdekes, annak tudatában, hogy a túl magas tesztoszteronszinttel viszont csökken az egészséges spermiumok száma, romlik az immunrendszer s asszimetrikussá válhat az arc is."

Az izomtömeg mennyiségéről végzett kutatások szintén alátámasztották, hogy a túl nagy méret inkább taszítani, mintsem vonzani fogja a nőket (Swami 2007, Thompson 1992). Egy érdekes eredmény szerint a férfiak többsége, amikor sportolni kezd, nem a női ízléshez hanem más férfitársai erejéhez viszonyítja, milyen izmosnak és "nagynak" kellene lennie. A kép pedig így igencsak csalóka lesz. A férfiak átlagosan 13 kilóval, vagy akár többel is súlyosabb testtömeget tartanak ideálisnak annál, mint ami a nők számára még vonzó. Míg a nőket kifejezetten taszítja a vaskos, tölgyfaszerű test és inkább a váll-derék arányaira figyelnek, a férfi gyakran a dominancia és elrettentés eszközeként tekint a hatalmas méretekre. A férfi példaképek és a női vonzalom tárgyai a médiában is rendszeresen elcsúsznak egymás mellett, emiatt gyakori, hogy a nők által sztárolt közszereplőket férfitársaik nemes egyszerűséggel nőiesnek vagy melegnek nézik.

A testszőrzettel kísértetiesen hasonló a helyzet. A férfiak hajlamosak úgy gondolni, hogy a nők nem egyszerűen elfogadják, hanem vonzónak is találják a fokozott testszőrzetet, mint a férfiasság és a magas tesztoszteronszint egyik jelét. A vizsgálatok ezzel ellentétben azt igazolják, hogy a világ számtalan országát tekintve csupán a nők kis százalékának tetszik a kifejezetten szőrös mellkas. Vizuálisan tesztelve még azok egy része is a szőrtelenre voksolt, akiknek szóbeli vagy írásbeli teszt során más volt a válaszuk a feltett kérdésre.

"Rantala (2010) vizsgálatában 20 férfit kért meg arra, hogy borotválják le szőrzetüket a mellkasukon és törzsükön. A férfiakról a beavatkozás előtt és után is készítettek fényképeket, amelyeket így, párban mutattak meg a vizsgálatban résztvevő 552 fő női értékelőknek, akiket arra kértek, hogy válasszák ki a számukra vonzóbb képet."

"Ebben a vizsgálatban Rantala és mtsi. (2010) azt találták, hogy a peteérés időszakában lévő nők számára a borotvált férfi testek vonzóbbak voltak, mint a szőrösek. A vizsgálat eredményei tehát azt mutatják, hogy a résztvevő nők számára a férfi testszőrzettel kapcsolatos preferenciájuk ciklusuk termékeny pontján inkább közelít a nyugati szépségideálhoz (szőrtelenség), mint a férfiasság hagyományosnak mondható jelképéhez, a szőrösséghez."- (Forrás: szepsegkutatás.blog.hu)

A tudósok annak ellenére próbálnak folyamatosan magyarázatot találni rá, hogy a nők miért a szőrtelen férfiakat preferálják jobban, hogy semmi különösebb indok nincs arra, miért kellene a szőrösebbnek tetszenie nekik.

Nem kell a szőrös férfi?

Áttérve az ösztrogénre, ez a női nemi hormon viszonylag kis mennyiségben található meg a férfiakban, s hormonháztartásuk függvényében nem is lenne jó, ha mindez megváltozna. Az alacsonyabb tesztoszteronszint is csak egy egészséges határon belül lehet pozitív, magas ösztrogénszinttel viszont kifejezetten nőies jegyeket eredményezne, úgy mint mellnagyobbodás, a testzsír mennyiségének növekedése, a férfiasan lapos test elvesztése. Pedig a női hormonok hatása annyira jótékony is lehet, hogy a közvetlenül klimax előtt gyermeket vállaló nők hosszabb életkorra számíthatnak általa.

"Egy másik érdekes eredmény, hogy azok a nők, akik negyvenes éveikben szülnek először, négyszer nagyobb eséllyel érhetik meg századik életévüket, mint a korábban szülők, mivel a terhesség éppen akkor "pörgeti fel" az agyukat, amikor egyébként életkoruk alapján már rosszabbodna a memóriájuk. A késői gyermekáldásnak köszönhetően viszont mentális képességeik fejlődnek, ezáltal tovább is élnek - állítják a kutatók." - A szülés felpörgeti az agyműködést

Kiegészítő megjegyzés, hogy a 35 fölött gyermeket vállaló anyák nem biztos, hogy hasonló korú partnerrel fognak a legnagyobb sikerrel járni, egy másik hasonló vizsgálat szerint ugyanis amellett, hogy 35 éves kor felett a vetélések és a magzatnál tapasztalt genetikai rendellenességek feléért az apa életkora tehető felelőssé, a 40. életévüket betöltő férfiak átlagosan 4-szer hosszabb idő alatt ejtenek teherbe egy bármilyen életkorú- akár fiatal- nőt, mint egy 30 alatti férfipartner. (Magyarul férfiak esetében a nemzőképesség 40 éves korukra a negyedére csökken húszas éveikhez képest, ezért is lenne különösen fontos az egészséges, alkohol és dohányzásmentes életmód továbbá az elhízás kerülése.)

Genetika

Egy újabb elmélet szerint a férfiak alacsonyabb átlagélettartamának nem csak a hormonháztartásuk, illetve kockázatvállalóbb életmódjuk és rosszabb szorongáskezelésük az oka- ami, a nők átlagosan halmozottabb, rövidtávú "önagressziójával" szemben gyakorlatilag hosszú távú öngyilkosságnak is tekinthető- hanem egy alapvető genetikai különbség is. Ez pedig még csak nem is a genetikai értelemben instabilabbá tevő y kromoszóma, hanem a mitokondrium. Külön érdekessége a felfedezésnek, hogy eddig úgy tartották, csupán a nagymamák evolúciósan előnyös, lányaik és unokáik rátermettségét segítő utódgondozó "funkciója" áll a jelenség mögött.

A mitokondriumról tudni kell, hogy egy önálló genetikai anyaggal rendelkező, kizárólag anyai ágon öröklődő sejtszervecske, melynek hatása igen fontos, ugyanis a sejtek energia előállításában és raktározásában játszik szerepet. Azt is mondhatnánk, hogy sejtjeink "erőnlétét", állóképességünk ezen részét főleg anyai ágon örököljük. Mindemellett a mitokondriummal és a fiúutódok esetében az x kromoszómával igazzá válik, hogy valamelyest több genetikai információt öröklünk anyai, mint apai ágon. 

A történet azonban eredetileg nem így kezdődött. Nem volt egyértelműen eldöntött tény, hogy a mitokondrium anyáinktól származzon, ugyanis a férfiak sejtjei is szíves-örömest továbbadnák ezt az információt, csakhogy a hímivarsejtek számára már az esély sem adatik meg erre: az apai mitokondriumokat egyszerűen kivégzi az anya szervezete a fogantatás során, így azok be sem juthatnak a petesejtbe. Ennek oka a nemek között genetikai szinten is zajló szaporodási verseny, melyet Richard Dawkins biológus fegyverkezési versenynek is nevez. Alapja, hogy a két nem az eltérő szaporodási stratégia miatt már a gének szintjén is ellenérdekelt.

Az emberi hímek ezzel a harccal nem jártak olyan rosszul, mint első látásra tűnik: egyes fajoknál a női mitokondriumok megölhetik magukat a hím embriókat is (fontos kihangsúlyoznunk, hogy ez a lépés elsősorban válaszlépés és semmi esetre sem szándékos vagy tudatos). Úgy tűnik, a női szervezet bizonyos előnnyel bír a genetikai háborúban, mely előnyt a hímek szervezete külsőleg próbált kompenzálni, amire válaszul a női szervezet újabb trükköket vetett be. Az életkor tekintetében a hímek a harcot egyelőre elvesztették- bár ennek részben saját versengésük és a női szaporodási stratégiákkal ellentétes törekvésük is lehet az oka.

A Current Biology szaklap nemrég arról is beszámolt, hogy a mitokondriumok pusztán egyoldalú örökletes hatásuknál fogva is hátrányosan befolyásolhatják a férfiak életkorát. A természetes szelekció elősegíti a káros mutációk kiszűrését, aminek egyik mozzanata éppen az öröklődésben rejlik. A mitokondriumok öröklődése viszont kizárólag az anyához kötött, annak ellenére, hogy a férfiak szervezetében is ugyanolyan fontos szerepet játszik a sejtszervecske. Damian Dowling, az ausztrál Monash Univeristy evolúciós biológusa ecetmuslicákon próbálta tesztelni a jelenséget. Azonos mitokondriális DNS-sel rendelkező muslicákat kereszteztek eltérő DNS-sel rendelkező muslicákkal. Bizonyos idő elteltével a hímek jóval kevesebb ideig éltek, mint a nőstények. A feltevés az ember esetében is logikusnak mutatkozik: a kizárólag anyai ágon történő öröklődés miatt az evolúció csak a nőkre káros mutációkat tudta kiszűrni. Mivel a férfiak nem adhatják tovább mitokondriumaikat az utódaiknak, ezért a részükre hátrányos mutációk az évmilliók során felhalmozódtak, ami rövidebb várható élettartamhoz vezethetett. Ha tehát egy, a mitokondriumban létrejövő  mutáció csak a férfiakra volt veszélyes, sajnos minden további nélkül átmehetett a szelekciós szűrőn.

Ajánlott bejegyzések: 

Genetika a kromoszómákon túl: anyai hatás

A pornó, mint fantasztikus film- ne higgy a szemednek!

(szerző: Kalechtor)

a szöveget megalkotta: No_Name01  2014.03.24. 08:59
most jön a java: komment

Ki ne tette volna még fel magának a lassan közhelyessé váló kérdést-  mi a tartós, boldog, és nem utolsósorban kölcsönös hűségen alapuló párkapcsolatok titka? Mennyire fontos a hűség? Fontos-e egyáltalán? Ki az, aki hajlamosabb a félrelépésre és mi okból teszi? A nő, vagy a férfi? És tényleg olyan egyszerű a helyzet, hogy a férfiak bárkivel, bármikor, a nők viszont kizárólag azzal az egyetlennel- vagy ha mégsem ő az "igazi", akkor azzal az egyetlen legjobbal, akár többed magukkal osztozkodva is? Mindezek lecsapódásaként: mi lehet a hűtlenség kiváltó oka, s hogyan kerülhetjük el?

Az alábbi cikk arra vállalkozik, hogy megpróbálja megválaszolni ezeket a kérdéseket. Lehetőleg minél több oldalról megközelítve.

Genetika

dna-istock-rustycloud.jpgAz alapfogalmak hosszadalmas tisztázásától eltekintve feltehetően mindenki számára egyértelmű, hogy bár a szaporodásban a nőnem az a bizonyos szűk keresztmetszet, de férfiként az ember növelheti potenciális utódainak számát, azzal, ha minél több nővel létesít kapcsolatot. Legalábbis elméletben. A klasszikus magyarázat szerint ugyanis ez a férfiak versengését hozza magával, s mivel nem hogy több, de egyenesen valamivel kevesebb lány születik, mint fiú (ez az arány egészen az ember 40-50 éves koráig kitart), a helyzet ahhoz a tényhez vezethet, hogy egyesek vagy több nő gyerekéről is gondoskodhatnak, vagy más férfiak nevelik fel az ő utódaikat is. Harmadik lehetőségként előfordulhat, hogy a nő egymaga boldogul a feladattal.

A férfinak ezen kívül a jó gének mellett fontos a partner megbízhatósága is, így előfordulhat, hogy a kevésbé tökéletes, ámde biztos partnert választja a tökéletesebb, ámde bizonytalan helyett: olyan nőt keres, akinek feltétlenül szüksége van rá, így kisebb az esélye annak, hogy megcsalja, vagy otthagyja őt. A férfiak párválasztása ennek folytán mindig kicsit hezitáló jellegű és nem csak mennyiségében, de minőségében is többfelé irányulhat. Lefordítva: a férfit a szülői bizonyossággal kapcsolatban fennálló biológiai hátrány arra késztetheti, hogy a kevésbé rátermett nőt értékelje ideálisabbnak, holott szíve és ösztönei (s főleg genetikai érdekei) szerint kizárólag a legrátermettebbért érné meg feladnia a függetlenségét. A férfitársadalom nőkkel kapcsolatos sztereotípiáival összhangban ezért lehet bájos, aranyos, vagy vonzó egy - a férfiak szavaival élve - kissé butuska, ügyetlen, védelem után sóvárgó, gyakran elérzékenyülő, lelkileg labilis, "nem túl önálló" fiatal lány. Ám minél inkább ilyen a nő, a férfi annál inkább igyekezni fog több vasat is tartani a tűzben. Ezt a jelenséget, a bonyolult szaknyelvet mellőzve úgy írhatnánk le legegyszerűbben, hogy "a mennyiséggel kompenzálja a minőséget".

Nézzük a nőket. Számukra mi hasznot hozhat a több férfival való kapcsolat? Szintén klasszikus magyarázat, hogy a nő is többféle módon választhat. Szüksége van valakire, aki megbízható partnerként segíti a gyermekei felnevelésében, ám ez a valaki nem feltétlenül a legtökéletesebb férfi lesz- akinek az elmélet szerint épp elég lehetősége van arra, hogy biztosan nemzzen utódokat, így nehezebben ragad le egyetlen nő mellet. A nőnek mégis jól jönnek a jó gének, így előfordulhat, hogy időnként félrelép. 

Valóban ennyire egyszerű?

Csak első látásra. Az ember ugyanis nem a jó géneket, hanem a jó génkombinációk lehetőségét (és az erre leginkább utaló jeleket) hajkurássza, emellett mindkét nemnek érdeke egyfajta bizonyosság. Arról se feledkezzünk meg, hogy az, hogy végső soron mi számít "jó gén(kombinációnak)", visszacsatoló módon környezetfüggő. Függ a nemek, sőt, az egyének és gének szintjén is kialakult szaporodási szempontrendszertől.

A férfiaknak előnytelen, ha partnerük hűtlen lehet hozzájuk, mivel az apaságuk így nem garantált. Gondolhatnánk, hogy ezzel a dolog le van tudva, főleg, hogy a férfi szaporodás szempontjából kizárólag ebben az egyben szelektál. Ám ez is csak monogám kapcsolat esetén igaz. A férfiak hűtlenségét vizsgáló különböző felmérések azt mutatják, hogy félrelépés alkalmával kifejezetten szívesen jönnek össze azokkal a nőkkel is, akiknek személyisége, vagy magabiztossága egyébként frusztrálná őket.

A nőknél a dolog kissé komplikáltabb. Annak ellenére, hogy az anyaságukban mindig biztosak lehetnek, genetikai szempontból hátrányukra válhat, ha egy "hárem" tagjai, ahogyan az is, ha a "hárem ura" korlátozza őket abban, hogy máshonnan is jó géneket gyűjthessenek be az utódaik számára. Ez a változatosság egyébként a poligámia hiányával is hasznos, mivel a nő saját génjeit több (jó) kombinációban adhatja tovább általa. A szempont egyetlen partnernél is jelentkezik: a nők a testi előnyök mellett azokhoz a férfiakhoz vonzódnak legjobban, akik genetikailag a leginkább különböznek tőlük (a férfi ezt kénytelen volt feladni, bár neki is érdeke lenne, de számára előnyösebb, ha a nő hasonló hozzá- így könnyebben ismeri fel, ha valamelyik utód esetleg félrelépés eredményeként került a családi fészekbe, hiszen két hasonló szülőnek kicsi az esélye markánsan eltérő vonásokat viselő gyermek születésére).

Hormonok

201106061544_agy_szines.jpgA férfiak legfőbb nemi hormonja a tesztoszteron, míg a nőké az ösztrogén- de mindkét nemben megtalálható mindkettő.

A kutatások szerint azok a férfiak lennének a leghajlamosabbak a hűtlenségre, akik viszonylag magas tesztoszteronszinttel rendenleznek. A férfi nemi hormon egyrészt a fizikai versengésnek (és így az agressziónak) kedvez, másrészt szex-centrikussá teszi a hímnemet. 

A dőlt betűs rész annyiban szorul magyarázatra, hogy bár a hajlam bennük a legnagyobb és ha lehetőségük van, ők ragadják meg leginkább az alkalmat a félrelépésre, mégsem egyértelműen ők azok, akik a legtöbb partnerrel dicsekedhetnek. Az ellenkező nem körében ugyanis nem a legmagasabb tesztoszteronszintű, hanem a legszimmetrikusabb arcú és testű férfiak a legnépszerűbbek, ezeket a jellemzőket viszont a tesztoszteron egy bizonyos ponton mért koncentráción túl már hátrányosan befolyásolhatja- a két dolog így némiképp árnyalja egymást. Miért bizonyulhatott hasznosnak mégis ez a hormon és egyáltalán hogyan terjedhetett el ekkora mértékben? Erre a legegyszerűbb magyarázat, hogy őseinknél a legerősebb férfiak valószínűleg esélyt sem adtak szimmetrikusabb társaiknak, hanem még azelőtt legyőzték a fizikailag gyengébb hímeket, mintsem hogy helyettük választhassa őket valaki. A férfiak testi ereje így felülkerekedhetett külsejük más jellemzőin. A hímnem ezzel jó időre "kiütötte" az egyéb vele kapcsolatos szempontokat. Később már a nőknek is érdekükben állt ilyen férfiakat választani, ha nem akarták, hogy az ifjú "férjet", vagy majdani fiukat rövid úton eltegye láb alól egy nagyobb és erősebb férfi. 

Pedig a nők csak nagyon mérsékelten izom-pártiak, ahogy az arcvonások terén sem a legmarkánsabb jelenti számukra a legideálisabbat. Egy, a termékeny nők egymással való rivalizálását felmérő kísérletben ezt az alábbi megállapítással támasztották alá.

"Viszont meglepő módon nem mutatkozott változás a férfi arcok megítélésében. A nők - mind a menopauza előtt, mind az utána állók - egyöntetűen a nőiesebb vonású férfiakat találták egy kicsit vonzóbbaknak."
Részletek: A havi vérzés megszűnésével csökken a nők közötti rivalizálás

A cikk kifejti, hogy a női arcok megítélése a termékenység függvényében változik, a férfiarcok közül viszont életkortól függetlenül a szimmetrikusabbak tűnnek legvonzóbbnak. A "nőies" kifejezés ne tévesszen meg bennünket, a tudomány- tévesen- gyakran nevezi nőiesnek, vagy femimin vonásúnak a "túl jóképű" férfiakat.

Nők esetében hasonló a hormonális befolyásoltság.

A Texasi Egyetem kutatói érdekes összefüggést fedeztek fel az egyik legfontosabb női nemi hormon, az ösztradiol, és a nők túlzott kacérsága, hűtlenkedése között: a magas ösztradiol szinttel rendelkező nők átlagosan hajlamosabbak lehetnek a flörtölésre, sőt, arra is, hogy párhuzamos kapcsolatokat tartsanak fenn. Fontos tudni, hogy ugyanez a hormon teszi "vonzóvá" a nőket. Hatására alakul ki az egészséges csontozat, formás mellek és nőies derék-csípő arány.

A kutatást végző Kristina Durante és Norman Li szerint a nőknél mindez inkább "sorozatos, vagy párhuzamos monogámiát" jelent és nem egy éjszakás kalandokat, ám véleményüket cáfolja az a szintén általuk feltárt részeredmény, amely a különösen vonzó, magas ösztradiol szinttel rendelkező nők kötelezettségektől mentes szexuális kapcsolatokra való hajlandóságát mérte fel. A vizsgálatban résztvevő nők külsőre vonatkozó vonzerejét ők maguk, és tőlük független személyek is értékelték, férfiak és nők egyaránt, majd ezután hasonlították össze hűtlenkedésre való hajlamukat más, alacsonyabb ösztradiol szinttel rendelkező nőkével.

Nem egyértelműen igaz tehát a tény, hogy minél vonzóbb egy nő, annál inkább tartózkodik a szexuális kalandoktól, bár érdemes megjegyezni, hogy a tanulmány megfogalmazása szerint "csáberejük tudatában" a legvonzóbb nők is szelektálnak a férfiak és kapcsolattípusok között- a tartós kapcsolatba pedig talán még kicsit magasabb elvárásokkal is mennek bele. 

A szexuális viselkedés és párválasztás a (verbális) intelligenciával is összefüggést mutat:

Stanik és Ellsworth vizsgálatában azt találta, hogy a magasabb verbális intelligencia pontszámokat elérő nők nyitottabbak voltak a rövid távú szexuális kapcsolatok irányába, ugyanakkor kevésbé érdekelte őket a partner gazdagságának és státuszának jelzése és kevésbé vonzódtak a tradicionális nő-férfi szerepekhez, mint az alacsonyabb intelligencia pontszámú társaik."

Psziché, társadalom

Nálunk embereknél a három réteg egymásra épül, a legjelentősebbek mégis a szocializáció során belénk ivódott hatások, illetve a pszichés lenyomatok lehetnek. Az általános pszichés jellemzők részben összefüggnek a genetikával és a hormonokkal (tehát magával a biológiával)- például emiatt keresik a férfiak is, a nők is a számukra hosszútávon legbiztonságosabb kapcsolatot, míg rövid távon megpróbálkozhatnak egyéb lehetőségekkel, különös tekintettel a minél jobb gének beszerzésére, nem ritkán megtévesztve az "otthon tartott" vagy "távol lévő" partnert- míg mindemellett a biológiai jellemzők függvényében kialakult és kialakított társadalmi hatások is érvényesülnek.

Ennek folytán komplex módon valósul meg a természetes és nemi szelekció során az adaptáció erőteljesen visszacsatoló hatása, bonyolult társadalmi mintázatokat hozva létre, melyekben azonban változatlanul a hosszútávú fenntarthatóság az egyetlen vezérlő elv, ezt pedig mindkét nem a saját szempontjai szerint kívánja elérni-  jó esetben megtalálva azt a keskeny határvonalat, mely közös együttműködésük alapja lehet. 

A nemek harcán egyébként már csak azért sem kell meglepődnünk, amiért a nemek békés együttműködésén sem. Kölcsönösen szükségünk van egymásra, ám ami az egyik nem bizonyos tagjainak egyénileg genetikai, így hosszú távú társadalmi előny lehet, az a másik számára talán genetikai katasztrófával s így társadalmi kimúlással érne fel. Az epigenetika azon ténye a legszemléletesebb példa erre, mely szerint az anyai és apai gének már a magzatban is harcolnak egymással: az apai gének azért küzdenek, hogy a leendő gyermek minél több tápanyaghoz jusson, számítva rá, hogy a megtermékenyített nőtől a férfinak talán nem születhet több utóda, az anyai gének viszont tartalékolni próbálnak a további gyermekek számára.  

1258997459_top-10-reasons-sex-makes-men-healthier_flash.jpgRosszmájú férfiolvasók kedvéért ez lefordítható arra a jelenségre, amikor a fiatal, anyagias nők sejteni vélik, hogy talán hamarosan véget ér a kapcsolat, ezért addig próbálnak minél több haszonhoz jutni, amíg lehetőségük van rá. A példa természetesen jelképes, de kiválóan szemlélteti, hogy ilyen alapon a férfiak már a fogantatás után, genetikailag is "élősködőnek" nevezhetők- bár való igaz, hogy "csak" biológiai érelemben.

Másik közismert példa a poligámia jelensége, amely hosszú távon a "sokadik feleség" génjeinek csöndes kiszelektálódásához vezethetne- ebből következően a női hűtlenséget, mint "bosszút", a poligámia, vagy a férfihűtlenség már önmagában is indokolja, és nem csak pszichés, de biológiai, genetikai értelemben is. Ugyanez lehet a magyarázat a beteges női féltékenység kialakulására.

Visszatérve a társadalmi jelenségekhez, korunk egyik fontos megfigyelése a társas viselkedéssel kapcsolatban, hogy az elvárások függvényében a nők minden eddigi anonim, kontrollcsoporttal végzett felmérés szerint kevesebb szexuális partnerrel való viszonyt hajlamosak bevallani, a férfiak pedig valamivel többet, mint ami valóban megtörtént. Ebben nem kizárólag a nemek megítélése és a női hűtlenség férfira gyakorolt hosszú távú hatása az ok, szerepet játszhat az a tény is, hogy a férfi számára szinte bármilyen nővel való kapcsolat eredménynek számít, míg nők esetében a túl sok partner igénytelenségre utalhat.  A közhiedelmet kiegészítendő, a nők tehát nem csak "lejjebb", hanem ezzel összefüggésben egyszersmind "feljebb" is helyezkednek el ebben a hierarchiában. A partnerekkel szemben tanúsított szelekció hiányával nem egyszerűen hűtlenségre hajlamos, igénytelen személyeknek tekintik őket, hanem az értékesebb genom, a petesejt birtokosainak, akik döntési helyzetben vannak, s e kettő bonyolult módon következik egymásból. A petesejtből a hímivarsejtek számához viszonyítva nincs "túlkínálat", továbbá a nő arra sincs rákényszerülve, hogy bármely lehetőséggel éljen, néha akkor is ha neki nem megfelelő, mert egyébként lemaradhat a többi nőhöz képest az "evolúciós verseny" során. Sőt, egyenesen kockázattal járhat számára az elhamarkodott döntés.

A női hűtlenség és szexualitás múltbeli, általános elítélése természetesen főképp abból fakadt, hogy a nő igen könnyen bizonytalanná tehette a férfiak apaságát, mely ellen azok minden eszközzel küzdeni próbáltak- nem csak a nőkkel, de egymással is.

A fent leírtakból arra a tényre is következtethetünk, hogy a szexben eredendően a nő hivatott feltételeket szabni. Pszichológiai kísérletekkel igazolták, hogy a férfiak tudatosan a hűséges és alkalmazkodó, tartós kapcsolatban bármit bevállaló nőket értékelik legtöbbre, míg közvetett, kerülő kérdésekre válaszolva vonzóbbnak ítélték azokat, akik bár előzőeknél több szexuális kapcsolatba bonyolódtak, de ezek a kapcsolatok mindig az ő feltételeik szerint történnek; míg a nők tudatosan a sok szexuális tapasztalattal rendelkező férfiakra voksoltak, ám még jobban imponált nekik, aki előzőeknél kevesebb nővel feküdt le, viszont több nőnek kellett volna, ő ugyanis férfi létére már "válogathat is"- ez utóbbi természetesen mindkét nemre vonatkozik.

 ***

Cikkünk befejező szakaszában vegyük szemügyre a női és férfi hűtlenséget a különböző kapcsolattípusokra vonatkozóan.

Anyagiak:

Egy, az USA-ban készült felmérés szerint azok a férfiak bizonyulnak leghűtlenebbnek, akik nagyságrendekkel többet, vagy kevesebbet keresnek a társuknál. A többet kereső, vagy egyedüli családfenntartó férfiak esetében a gyakori üzleti utak, az éjszakába nyúló tárgyalások és megbeszélések kínálják a félrelépés lehetőségét, mely ellen a feleség kiszolgáltatott helyzeténél fogva gyakran nem tud fellépni. A jóval kevesebbet kereső férfiak pedig a statisztika szerint többnyire bizonytalanok önmagukban, így máshol szeretnének kompenzálni.

Az eredmények kis átfedéssel a nőkre is igazak, bár ők nem feltétlenül lépnek félre akkor sem, ha partnerük kevesebbet keres (ehhez számukra szükség van a kapcsolat megromlására, de az említett szempont önmagában nem mutat korrelációt a hűtlenségre való fogékonysággal), sem pedig ha több pénzt visz haza náluk (utóbbi főleg akkor igaz, ha a férfi "egyedüli családfenntartóként" működik a kapcsolatban- ilyenkor nehezebben kockáztatják gyermekeik jövőjét egy esetleges válással).  

Munkahely, szabadidő:

rendor-srac-500ec7f6e1e9db2760004006_thumb_top-center_624x0-false.jpgAz Umea Egyetem a The Local nevű lap által tette közzé kutatását, melynek eredménye szerint gyakoribb a hűtlenség és a válás esélye azoknak a körében, akik napi szinten távolról ingáznak munkahelyükre. Az adatok megdöbbentőek: az ingázás, a munka jellegétől és státuszától függetlenül mintegy 40%-al növelheti az elhidegülés kockázatát (mondanunk sem kell, hogy még nagyobb a veszély azon foglalkozások esetében, melyekre a családtól való több napos távollét is jellemző).

A dolog főleg férfiakat érint, akik annak ellenére kénytelenek elviselni a kellemetlen következményeket, hogy átlagosan többet keresnek társaiknál.

A probléma oka a szakértők szerint, hogy az ingázó férfiak családjaiban óhatatlanul is érvényesülni fognak a hagyományos nemi szerepek, amiket manapság már sokan nem fogadnak el. A férfinak alig lesz kapcsolata saját feleségével és gyermekeivel, hiszen érdemben csak hétvégén találkozik velük, mivel a gyerekek már alszanak, amikor este hazaér a munkából- ezért úgy fogja érezni, ő csak megkereste a pénzt a többiek számára.

A feleségnek viszont az otthonmaradó szülő szerepe jut, gyakran esély nélkül arra, hogy különösebb karriert építsen ki magának, vagy legalább képzettségének megfelelő munkát találjon. Anyagi függésbe kerül, "bejárónőnek" érzi magát saját otthonában.

Egymás kölcsönös meg nem értése és a házasfelek közötti távolság növekedése végül elhidegüléshez, hűtlenséghez, váláshoz vezethet.

Úgy tűnik, ilyen szempontból a minél nagyobb egyenlőség és munkamegosztás kedvez leginkább a kapcsolatoknak, míg a távolság, különbözőség elválasztja a nőt és férfit egymástól. Ez természetesen nem egyformaságot jelent, csupán annyit, hogy egyik fél se érezze magát függőnek, kiszolgáltatottnak, vagy kihasználtnak a másik által- nemhogy mindkettő. Az otthoni munkamegosztás egymás helyzetének átélését és megbecsülését is elősegíti.

A különböző foglalkozások körében  végzett vizsgálatok arra is fényt derítenek, mely szakmák esetében leggyakoribb a - gyakran hűtlenséget követő - válás.

Az alábbi listát az amerikai Journal of Police and Criminal Psychology tette közé.

1. Táncos és koreográfus (43%)
2. Bármixer (38%)
3. Masszázsterapeuta

És azok, akiknek a legnagyobb az esélyük a tartós, kölcsönös hűségen alapuló kapcsolatra:

1. Mezőgazdasági mérnök (2%)
2. Látszerész (4%)
3. Pályaudvari rendőr (5%)

A koreográfusok, bármixerek és masszázs szakmában dolgozók esetében a kutatók szintén hangsúlyozzák, hogy egyrészt az otthontól való rendszertelen távollét, másrészt a nagy kísértéssel járó munkakör (és így az élettárs részéről fellépő féltékenység) lehet a kiváltója a negatív fordulatnak. 

A statisztika az anyagi helyzettel semmiféle összefüggést nem mutatott. 

És a szex milyen?

Végezetül egy szexuális élettel kapcsolatos tény: 

Az Evolutionary Psychology által publikált tanulmány egy olyan kutatást közöl, mely 243 heteroszexuális kapcsolatban élő férfi részvételével készült, eredménye szerint pedig amennyiben a férfiak rendszeresen kielégítik partnerüket orálisan, nem kell aggódniuk az esetleges félrelépések miatt.

Itt is igyekeztek kizárni más tényezőket, hogy a vizsgálat minél hitelesebb legyen- végül a "jó és rendszeres orális szex" egyértelműen korrelált a nők elégedettségével és hűségével. A vizsgálatot egyébként az a kérdés indokolta, hogy mi értelme egyáltalán a nők szájjal való kényeztetésének, ha nem kapcsolódik közvetlenül a szaporodáshoz? Hát ez. És hogy mennyiben vezethet szaporodási sikerhez, ki-ki ítélje meg maga. 

3D-Sex-and-Zen-is-an-erotic-comedy1.jpgHasonló tesztek során más érdekességek is kiderültek. Többek között, hogy nem feltétlenül ahhoz vonzódunk szerelemmel, akivel képesek vagyunk a szexet is élvezni- és viszont. Ugyanis bármennyire is vonzónak találjuk egyéb szempontok alapján az illetőt, nem biztos, hogy az ágyban is kielégítő lesz vele a kapcsolat. Az emberek egy része kifejezetten negatívan ítéli meg valamiért azt a típust, akivel szexuálisan téren is összeillene, és a végsőkig rajonghat azért, akivel végül semmit sem tud kezdeni. Mindez abból fakadhat, hogy a hozzánk illő szexpartner azt szemlélteti számunkra, amilyenek jelen állapotunkban vagyunk, akibe "szerelemből bolondulunk halálosan bele" viszont azt, amilyenek lenni szeretnének- így kicsit saját idealizált énünket is viszontláthatjuk általa. Márpedig a vonzalom legmélyebb mozgatórugója a vágyott személyiségünk "visszaigazolására" való törekvés. Ezek után szerencsés embernek mondhatja magát, aki számára tökéletesen egybeesik a kettő...

(szerző: Kalechtor)

Ajánlott cikkek a témában:

Mit számít a férfitest...?

Hamarosan érkezik az új férfi-fogamzásgátló

Népszerű tévhitek nőkről és férfiakról- különbségek és hasonlóságok

Népszerű tévhitek nőkről és férfiakról- különbségek és hasonlóságok 2.

Népszerű tévhitek nőkről és férfiakról- különbségek és hasonlóságok 3.

A női párválasztás alapjai

 

Hasznos linkek:

www.livescience.com/799-women-brains-react-surprisingly-fast-erotic-images.html

researchnews.osu.edu/archive/sexsurv.htm

www.livescience.com/4003-symmetrical-people-dancers.html

www.livescience.com/4002-symmetry-nature-fundamental-fact-human-bias.html

www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-2425022/Nice-guys-girls-dont-finish-Acts-charity-help-spice-sex-life.html

www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-2669482/Ill-shes-having-Women-prefer-men-road-tested-previous-relationships-not-many.html

fitoterapiakalauz.hu/immunrendszer-letezik-ferfi-es-noi-valtozat/

www.egeszsegkalauz.hu/psziches-betegsegek/tobb-tesztoszteron-kevesebb-empatia-107033.html

www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-2816415/Is-square-jaw-turnoff-Researchers-women-live-country-prefer-effeminate-men-softer-feminine-features-city-dwellers-prefer-masculine-looks.html

www.ulm.edu/~palmer/SpermWars.htm

scienceblogs.com/clock/2009/08/23/no-more-alpha-male/

www.huffingtonpost.com/2012/11/28/what-women-want-in-a-man_n_2206231.html

www.livescience.com/18414-healthy-skin-attraction.html

goodmenproject.com/featured-content/macho-men-die-early/

time.com/3536451/masculinity-not-always-most-attractive/

www.50plusz.hu/services/news?nid=42592

www.pnas.org/content/109/29/11740.abstract

www.sciencedaily.com/releases/2012/06/120626092714.htm

http://www.academia.edu/3314190/Sexual_coercion_by_male_chimpanzees_shows_that_female_choice_may_be_more_apparent_than_real

a szöveget megalkotta: No_Name01  2014.01.31. 03:29
most jön a java: komment · 5 trackback

süti beállítások módosítása