Cikkválogatás:

38536.jpg

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2016.01.01. 15:51 most jön a java: 763 komment

Állapította meg a témában végzett összegző vizsgálat.

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/81/ab/4c/81ab4ca5e7950c58971ca2b1472f0ede.jpgEgy 1999-ben kelt tanulmány alapján a tudomány egységesen elfogadott álláspontjává vált, hogy a nők peteérésük alatt, termékenységük csúcsán, főként rövid távú kapcsolatra a férfiasabb vonású és agresszívebb, határozottabb, dominánsabb viselkedésű férfiakhoz vonzódnak, míg a hónap többi napján, főleg hosszú távra a "lágyabb" arcvonásokat részesítik előnyben.

Az erről szóló evolúciós, kettős-stratégia értelmében az utódok biztonságos felnevelését segítheti elő, ha "kevésbé vonzó", de szelídebb partnerekkel kötik össze az életüket, akik készek az utódok érdekében invesztálni, jó apák és feminin vonásokkal bírnak; majd "jó géneket" garantáló, versengő, erős immunrendszerű, vonzó, férfias férfiakkal lépnek félre (és termékenyülnek meg), akik több nő körében sikeresek, ám nehezebben köteleződnének el.

Mindebből ez idáig a hiánytényezőket sikerült bizonyítani: a nők a túl "maszkulin" férfiakat alkalmatlannak találják a hosszú távú kapcsolatokra és ösztönösen nem tartják őket "jó apának", ami más tényezőkből (például magasabb agressziószint, a gyerekek iránti kisebb érdeklődés) is fakadhat.

Bővebben: Dominancia dilemma

A feltételezés másik oldalát, miszerint rövid távra mégis ők lennének vonzóbbak, nem sikerült maradéktalanul igazolni.

Módszertani hibák- és téves feltételezések... avagy légy kerül a levesbe…

Az új kutatást végző Christine Harris (University of California, San Diego) 2011-ben akarta megismételni az 1999-es vizsgálatot, amelyet addig minden kritika nélkül vettek át a tudósok. Ehhez 258 menopauza előtt álló nőt használt alanyként, akik nem voltak állapotosak, nem szedtek hormonális fogamzásgátlót és szabályos volt a menstruációs ciklusuk.
A nőknek kaukázusi és ázsiai férfiarcokat mutattak, amelyeket a maszkulin vonások irányába torzítottak el. A feladat az volt, hogy vonzerő szempontjából értékeljék a férfiarcokat.  Az eredmények nem jeleztek semmiféle termékenységgel összefüggő korrelációt. A vizsgálat tanulsága, hogy a nők számára a definíció szerint enyhén "feminin" vonású férfiak általánosságban, ciklustól függetlenül vonzóbbak.

Ne olyan gyorsan...

Harris ominózus kísérletét többen is bírálták, mondván, nem szűrte ki a 40 fölötti nőket, illetve figyelmen kívül hagyott más olyan kutatásokat, amelyek alapvető elméleteiket a '99-es eredményekre építették, minek következtében úgy döntött, nekifut még egyszer a dolognak. Megismételte a kutatást, immár 30 éves, vagy fiatalabb alanyokkal.

Kis kitérőként érdemes megjegyeznünk, hogy a domináns férfiakhoz való fokozottabb vonzalmat kimutatni addig is csak olyan, már párkapcsolatban élő nőknél sikerült, akik átlagéletkora magasabb volt; a hajadonoknál, egyedülállóknál, nem tartós kapcsolatban élőknél nem találtak ilyesfajta preferenciát. Továbbá a "vonzalom" kizárólag rövid távú érdeklődés esetén mutatkozott meg.

Visszatérve Harrisre, második alkalommal is ugyanazt az eredményt kapta, ami megfelelő motivációnak tűnt, hogy a régebbi vizsgálat módszertani hibáit kezdje feszegetni.

Vajon a "kettős-stratégia" elmélete inkább lehet egyfajta indok a női hűtlenségre, nem csak a nők, hanem a férfiak részéről is?

A továbbiakról a kutatás végén olvashatunk.

"Jó gének" és "immunkompetenciahátrány-hipotézis"...

A "jó géneket" a kutatók eddig egyértelműen, abszolút szempontként használva kötötték össze a fokozott "férfiassággal". Az érveik körülbelül azon a ponton kezdtek önmagukba csavarodni, amelyen a nők választásával próbálták igazolni a nők választását. Az "alfa" férfi sikeres - mert sok nő választja, s mivel az ilyen nők fiainak is sok utóda születik, az alfa férfiak továbbra is sikeresek maradnak. Richard Dawkins és mások is segítségül hívják ezt az önmagát igazoló logikai elvet, s ilyesformán a női választás visszacsatoló hatása valóban generálhatna genetikai előnyöket. A logika azonban éppen matematikailag sántít.

"Egy olyan társadalomban, ahol a hímek azért versenyeznek egymással, hogy férfias férfiként kiválasszák őket a nőstények, az egyik legjobb dolog, amit egy anya tehet a génjeiért, hogy olyan fiút hoz világra, aki azután, amikor reá kerül a sor, vonzó férfias férfinak bizonyul. Ha biztosítani tudja, hogy fia, amikor felnő, azon kevés szerencsés hím egyike legyen, akik a legtöbb kopulációhoz jutnak, akkor rengeteg unokája lesz. Ennek az a következménye, hogy a nőstény szemében egy hím egyik legkívánatosabb tulajdonsága egészen egyszerűen maga a nemi vonzerő."

"Az a nőstény, aki egy rendkívül vonzó férfias férfival párosodik, nagyobb valószínűséggel szül olyan fiakat, akik a következő nősténygeneráció számára vonzóak lesznek, s akik sok-sok unokát nemzenek neki. Elképzelhető tehát, hogy eredetileg a nőstények olyan, nyilvánvalóan hasznos tulajdonságok alapján választják ki a hímeket, mint az erőteljes izmok, de amint az ilyen tulajdonságok egy faj nőstényei körében mint vonzó tulajdonságok széles körben elfogadottá válnak, a természetes szelekció a továbbiakban már pusztán azért is kedvezni fog nekik, mert vonzóak."

(Richard Dawkins - Önző gén)

a) Problémás gondolatmenet...?

A modellt tekintve az, ha csupán kevés számú alfahím párzik - s a nők genetikai hajlamuknál fogva ezt az "osztozkodó" rendszert támogatják - legfeljebb a legrátermettebb nők fiainak fog kedvezni, hisz ők kerülhetnek majd be a következő generáció alfahímjei közé; a többi nő fiúutódai hoppon maradnak...

Ellenben ha azok a gének érvényesülnek, melyek a nőket birtoklásra, féltékenységre, vagy promiszkuitásra teszik hajlamossá, az ő leányaik is ilyenek lesznek, minek eredményeként fellazul/létre sem jön a poligám rendszer - és nem csak az "alfa" nők fiai szórhatják a génjeiket.
Ha mindenki "alfahímektől" termékenyült meg anno - nem az apák minősége döntött a következő generáció alfáiról. Hanem az anyáké.*
A bónusz, hogy a nők sosem lehetnek benne biztosak, léteznek-e náluk "jobb" egyedek, akiket a nekik tetsző "alfa" megtermékenyít. A női szaporodási stratégia számára két lehetséges út marad: (kölcsönös) promiszkuitás / kölcsönös monogámia és féltékenykedés.

*Több, egymástól független vizsgálat tanulsága szerint a fiúutódok intelligencia-, dominancia-, agressziószintje, továbbá számtalan állatfaj esetében a felnőttkori státusz is az anyáéval korrelál. Az intelligencia öröklődését például a genetikusok az x kromoszómához kötik, amelyet a fiúk kizárólag anyjuktól kapnak.

b) Fonák magyarázatok...?

A "túl maszkulin alfahímek" ezen kívül immunrendszer és spermiumminőség tekintetében sem múlják fölül kevésbé "férfias" társaikat - de még az intelligenciaszintre gyakorolt jótékony hatás is erősen vitatott. Egy előbbitől független kísérletben ráadásul bizonyították, hogy az ilyen apák fiai férfiasak lesznek, ám érdekes módon lányaik is ezeket a vonásokat öröklik, így kevésbé lesznek nőiesek és vonzóak.

Ha gyengébb az immunrendszer - jön a szintén önmagát igazoló hátrány-elmélet (handicap principle), amelyet Amotz Zahavi dolgozott ki 1975-ben.

Az izraeli tudós elvét ezután a páva farkára, a szarvas agancsára, végül a (túl) magas tesztoszteronszintre is alkalmazni kezdték (utóbbira annak felettébb hátrányos jellemzői miatt). Érdemes figyelembe vennünk, hogyan elmélkedik minderről Richard Dawkins.

"Én nem hiszek ebben az elméletben, ámbár most már nem vagyok annyira magabiztos, mint amikor először hallottam róla. Rámutattam, hogy a logikus következmény a féllábú és félszemű hímek kifejlődése volna. Zahavi, aki izraeli, azonnal visszavágott: „Legjobb tábornokaink némelyike félszemű!” Mindazonáltal továbbra is megmarad az a probléma, hogy a hátrányelméletben, úgy látszik, alapvető ellentmondás van. Ha a hátrány valódi - és az elmélet lényegéhez tartozik, hogy valódinak kell lennie -, akkor maga a hátrány éppoly biztosan fogja büntetni az utódot, mint ahogy vonzhatja a nőstényeket. Mindenesetre fontos, hogy a hátránynak nem szabad továbbjutnia a lányutódokba."

Dawkins természetesen maga is logikai hibákba esik, amikor azt írja:

"Az a nőstény, aki egy rendkívül vonzó férfias férfival párosodik, nagyobb valószínűséggel szül olyan fiakat, akik a következő nősténygeneráció számára vonzóak lesznek, s akik sok-sok unokát nemzenek neki. Elképzelhető tehát, hogy eredetileg a nőstények olyan, nyilvánvalóan hasznos tulajdonságok alapján választják ki a hímeket, mint az erőteljes izmok, de amint az ilyen tulajdonságok egy faj nőstényei körében mint vonzó tulajdonságok széles körben elfogadottá válnak, a természetes szelekció a továbbiakban már pusztán azért is kedvezni fog nekik, mert vonzóak."

Megfeledkezvén róla, hogy mindkét nem, párhuzamosan fejlődött "valamilyenné", pedig elmélete szerint "alfa" és "béta" nőstények nincsenek (megjegyzendő, hogy más összefüggésben vannak) - s mindezt maga is gyakorta a természetes szelekcióval, a nemek fegyverkezési versenyével, továbbá a mérsékelt nemi szelekcióval magyarázza.

Az első értelmében a legéletképesebb egyedek utódai maradtak életben (a nőies alkat például összefügg az anyák és az utódok intelligenciaszintjével - a férfiak fizikai ereje pedig lehet az egymással való versengés következménye a női ízlés, mint hatótényező nélkül is), a második arra tér ki, hogyan próbálták a nőstények és hímek párhuzamosan érvényesíteni a szaporodási stratégiáikat (tehát nem a másik nem ízlésére, hanem ellenkezőleg, a nemek közötti "érdekellentétekre" helyezi a hangsúlyt).

Az alfahímelmélet "bukása"...

Különösnek tűnhet, de magát az elméletet a gyakorlatban soha, senki nem bizonyította. Egy Angus John Bateman nevű kutató ecetmuslicákkal végzett, 1948-as kísérletének és egy Williams nevű másik kutató "szülői befektetés" elméletének "nászából" nemzette egy Trivers nevű, harmadik kutató.

Az ecetmuslicával végzett kísérleteket sokáig senkinek nem jutott eszébe visszaellenőrizni sem; kritika nélkül fogadták el úgymond "genetikai bizonyítékként", noha csak megfigyelésen alapult. A lépésre végül Patricia Adair Gowaty szánta rá magát, nem is olyan rég, 2012-ben.

A genetika épp úgy nem igazolta vissza Bateman-t, ahogyan a más állatfajok körében végzett vizsgálatok sem igazolták vissza az addigi megfigyeléseket.

One Weird Trick Female Animals Use to Control Who Gets Them Pregnant

Genital Evolution: Why Are Females Still Understudied?

Az "immunkompetencia-hátrány" elméletével egyéb gondok is akadtak. Például egy tanulmány értelmében egészségügyi ellátás szempontjából minél fejlettebb és biztonságosabb egy ország, annál inkább a "feminin" arcvonásokkal rendelkező férfiakhoz vonzódnak a nők (amit szintén a hendikep-elmélettel magyaráztak); ám ezzel szöges ellentétben egy másik tanulmány a "többségében vidéki környezetben élő" nőknél mutatott ki a városiakkal szemben hasonlót.

Csak feltételezhetjük, hogy első esetben más állt az eredmények hátterében, vagy maradnak a módszertani hibák.

Az alábbiakban érdekességként arról is olvashatunk, hogy a nők az általuk birtokolható erőforrások függvényében, különböző "stratégiákkal" válogatnak a férfiak közül: minél több saját erőforrással rendelkezhetnek, annál inkább a férfi külseje kerül előtérbe az eltartó képességével szemben. Ami igazán érdekes, hogy az elemzés - sok más mellett - kitér a sok gyermeket tervező nőkre is, akik szintén a "femininebb" férfiakat részesítik előnyben.

The Effects  of Control  of Resources  on Magnitudes  of Sex Differences  in Human Mate Preferences

Újabb ellentmondások…

Előző stratégia tökéletesen illeszkedne abba az elméletbe, amely kimondja: a feminin férfi „jobb apa”. Csakhogy a dolgokat bonyolítandó, időközben annak is ki kellett derülnie, hogy a férfiak „valóban feminin aggyal” bírva kevesebb utódot nemzenek és hajlamosabbak ellenségeskedni a nőkkel.

A kutatók a gyűrűs és mutatóujj hossza, továbbá a domináns viselkedés között nem találtak összefüggést.

A továbbiak megértéséhez segítségül kell hívnunk a prenatális tesztoszteron fogalmát - ami a még magzati korban termelődő tesztoszteront jelenti.

A hormon nem csupán az agy szerkezetét téríti el "férfias" irányba az "alap" (nőies) irányból, de az ujjak arányát is befolyásolja: hatására lesz a férfiak gyűrűsujja hosszabb a mutatóujjuknál. (Nők esetében is hasonló végeredménnyel jár az átlagosnál magasabb magzati tesztoszteronszint.)

Cikkünk szempontjából mindebből annyi fontos, hogy a „feminin” (alacsony prenatális tesztoszteronszint, esetleg mindehhez relatíve magas felnőttkori ösztrogénszint -> valóban „nőies” csontszerkezetű arc) és a „kevésbé maszkulin” (magas prenatális, alacsony felnőttkori tesztoszteronszint -> szerkezetileg „férfias” felépítésű, ám nem túl markáns arc) jellemzők gyakran keverednek össze a kutatásokban, ami rögtön megmagyaráz egy sor, mind ez idáig érthetetlen jelenséget.

A nőknek általánosságban nem a feminin, hanem a kevésbé maszkulin férfi számít vonzónak; s mindazok a tesztek, amelyek korlátoltságuknál fogva egy fokozottan maszkulin és egy valóban feminin arcot vetettek össze, erős kényszerhelyzetbe hozták az alanyokat, akik így (mintegy kizárásos alapon) kénytelenek voltak a „túl maszkulin” arcot választani. De még erre sem volt feltétlenül szükség - a számítógépes technikával torzított arcok tekintetében a magas tesztoszteronszintre utaló, „túl maszkulin” jegyeket fel sem tüntették. Nincs haj, arcszőrzet, gyakran szemöldök sem, a bőr tónusa egészséges, aminek szintén fontos szerepe lehet a választásban.

Ebben a kutatásban azt találták, hogy a nőket leginkább az eddigi fogalmaink szerint „nőiesebb” arcú, ám férfias bőrtónusú férfiak vonzzák. Más vizsgálatok is érdekes következtetésre jutottak: például a férfi izomtömegénél, „férfias” testfelépítésénél fontosabb szempont, hogy ne legyen elhízva.

A magas prenatális tesztoszteronszint, mérsékelt felnőttkori tesztoszteronszinttel ötvözve szimmetrikus testet, még bőven egészséges immunrendszert eredményez - melyek mindegyike összefüggést mutat a nők orgazmuskészségével. Mindezt anélkül, hogy a magzatkori tesztoszteronhiány, esetleg felnőttkori ösztrogéntöbblet valóban „feminin” irányba vinné el a férfi hormonrendszerét, vagy a magas felnőttkori tesztoszteronszint (a "macsó", klasszikusan férfias külső előidézője) hátrányosan befolyásolná az immunrendszer működését és a test szimmetriáját.

Ha nincsenek "alfahímek" - miért létezik "női hűtlenség"?

A "domináns, férfias" alfák és női monogámia, férfi poligámia vonatkozásában fentebb már olvasható néhány kutatás arról, hogy a nőstények számos fajnál hajlanak a promiszkuitásra és igyekszenek a hímek nagy részét "helyzetbe hozni", éppen a nemek fegyverkezési versenye és a szexuális konfliktusok folytán, továbbá utódaik rátermettségének érdekében.

Tény, hogy a nők az embernél is hajlamosak a félrelépésre.

A legújabb becslések szerint a női hűtlenkedők aránya hasonló a férfiakéhoz - más meglátások azt is vitatják, hogy a "nőies" félrelépésnek minden esetben "érzelmi" okai vannak.

A női hűtlenség lényegének kutatásakor eddig is érdekes adalékokra bukkantak a tudósok: még ha a "közvetlen előny" vitatott is volt (egy nő képtelen így magasabb utódszámot produkálni), a már említett "közvetett" előnyök, az apaság "elbizonytalanítása", a nagyobb biológiai változatosság jelenthettek némi indokot.

Ennek ellenére (vagy éppen ezért is?) az elméleti megközelítések viszonylag sokáig megmaradtak a "jó gének", "összeillőség" elméleténél - s a radikálisabb elgondolások még azt sem tartották kizártnak, hogy a nők optimális esetben hajlandóak akár osztozkodni is a rátermettebb férfiakon.

"Passzív petesejtek" - "aktív spermiumok"?; Kezdjük az elejétől...

A fogantatás pillanatában a nő dönt

"A mikroszkópot körülbelül 400 évvel ezelőtt találták fel, s 100 évnek kellett eltelnie, míg a kutatók a technika e csodáján keresztül megvizsgálták az emberi ejakulátumot. Ekkortól ismeri a tudomány a ficánkoló ondószálat, amit – hasonlóan az ebihalhoz – egy cikázó farkacska mozgat. Ezt követően még 250 esztendő telt el, míg a tudomány az első petesejtet is a napvilágra segítette, és csak mára jutottunk el oda, hogy kellőképpen respektáljuk a női petesejtet, és felismerjük hihetetlen képességeit."

"Régen úgy tudtuk: az ondószálak a méhszájtól kiindulva versenyt indítanak a petesejthez, kis farkincájuk ostorozza őket a célig.

Aktuális ismereteik: az igaz, hogy az ondószálak mozgása jelzi, hogy azok elevenek, és ezáltal képesek a megtermékenyítésre, de hogy milyen irányba haladjanak, azt sajnos nem tudják. Segítség nélkül csak körbe-körbe forognának. Ezért a női nyáksejtek a méhszájnál „síneket” alkotnak, amelyre az ondószálak rákerülnek. A megfelelő „üzemanyagról” is a női szervezet váladékanyaga gondoskodik. Végül megtörténik az első válogatás: a méhnyakcsatorna csak azokat az ondószálakat ereszti át, amelyeknek normális formájú a fejük s mozgékonyak. A többiek kudarcot vallanak, hiszen – azt is mondhatnánk – nem illenek a sínekre."

"Régen így tudtuk: minden a gyorsaságon múlik: ha 100 millió ondószálból csak egynek van esélye, a középmezőny eleve esélytelen.

Aktuális ismereteink: természetesen megpróbálták megmérni, milyen gyorsan halad saját erejéből egy ondószál. A spermiumokat méhszáj-nyákba helyezték, üvegcsőbe tették, és megfigyelték, mennyi időre van szükségük az így megkonstruált 9 cm-es út megtételéhez, ami egyébként megfelel a női testben bejárandó távolságnak. Mi derült ki? A megtermékenyítésnél a spermiumok gyorsasága nem számít! Az, hogy milyen gyorsan jutnak fel, a nő hormonszintjétől függ. Az optimális fogamzási készség 8 órájában a cervixváladék tehát „gyorsvasúti síneket” és szuper üzemanyagot termel, a termékenység fő idején kívül pedig már csak a „személyvonat” gyorsaságára telik. De még ezzel a sebességgel is célba érkezhetnek a spermák! Az utazás maximálisan 4-5 napig tarthat, ennyi diő az ondószálak életképessége.

Az orgazmus jó szállítóeszköz. Az orgasztikus hullámok úgy szállítják felfelé az ondószálakat, mint egy lift."

"Régen így tudtuk: csak néhány spermium tudja megtenni az utat a petesejtig. A legerősebb ondószál feltöri a petesejtburkot, és behatol a sejtmagba.

"Aktuális ismereteink: jó néhány száz ondószál feljut a megtermékenyítésre kész petesejthez, s menyasszonytánc módjára körüludvarolják azt."

"A petesejt a legnagyobb sejt az emberi szervezetben, bár egytized milliméternyi átmérőjével szabad szemmel alig látható. Az udvarló ondószálak még ennél is kisebbek: méretük tízszer kisebb, mint a tizedmillimétert kitevő petesejté.

Az érett petesejt gömbölyű, a sejtmagját három burok veszi körül:

  • A külső burkot petehordozó dombnak is nevezhetjük. Sejtcsoportjai gondoskodnak a petesejtről az érési folyamat során.
  • A középső réteg a „tündöklő korona”. Mikroszkóppal felfedezhetők a korona ágai, amelyek körülveszik a petesejtet. Az ágak irányjelzőként szolgálnak az ondósejtek számára, melyek egyébként céltalanul bolyonganának. A középső rész vonzerővel is rendelkezik, ami nem fizikai, sokkal inkább biokémiai jellegű. Csalogatóanyagot áraszt a spermiumok felé, s a megfelelő irányba tereli azokat.
  • Végül a legbelső burok következik, amely cukorban, fehérjeanyagokban, táplálékban és csábító anyagokban gazdag, ezek mind a spermiumokat hivatottak szolgálni, akiket mindez mágneses erőként vonzza maga felé. A csábító réteg mindemellett könyörtelen is: azokat a spermiumokat, amelyek nem tetszenek neki, lepattintja magáról, méghozzá olyan brutális módon, hogy azoknak már esélyük sincs egy újabb megközelítési kísérletre."

"Régen így tudtuk: az ondószál fején lévő kupak biokémiai kulcs gyanánt megnyitja a petesejt burkát, a győztes behatol, s maga mögött bezárja a kaput minden konkurens előtt.

Aktuális ismereteink: a megtermékenyítés előtt a legbelső burokban lévő cukor különösen fogékony olyan cukrok iránt, amelyek hasonlítanak az ondószál fejében található cukorfajtákhoz. Mihelyt ez a peteburok dönt egy spermium mellett, magába szippantja választottját, és újra bezáródik. A legbelső réteg vonzereje olyan erős, hogy a boldog, kiválasztott ondószál tehetetlen vele szemben. A spermiumnak ilyenkor már mozognia sem kell. Elveszti csapkodó farkincáját. Az ondószálban található anyagok táplálják a petesejtburkot, mely fontos szerepet játszik a megtermékenyített petesejtnek a méh irányába való elszállításában. Létrejön az új élet első sejtje. A petesejtben és a spermiumban található kromoszómák – az örökítőanyag hordozói – párokat alkotnak, és az öröklődési anyag elvegyül.

Az új élet keletkezésekor tehát nagyon sok döntés a nő szervezetében zajlik le.

Csak egyetlenegy dolog múlik továbbra is a férfin: a gyermek nemét egyedül a spermium dönti el. Ha X-kromoszómát hordoz, akkor kislány születik, ha Y-t, akkor kisfiú."

A fogantatás körülményei mellett a terhesség és az epigenetikai tényezők is sokat nyomnak a latban.

Az anyai hatás hozadékaként az állatfajokon végzett vizsgálatok szerint az utód egészsége, súlya, fizikai jellemzői, agressziószintje vagy csoportban elfoglalt státusza (embereknél az intelligenciája) is jobban korrelál az anyáéval.

Arra viszont csak nemrég derült fény, hogy a nő szexuális partnerei - egyfajta"apai hatás" folytán - szintén befolyást gyakorolhatnak az utód fizikai jellemzőire, sőt, a spermium "minőségén" át a partner kedélyállapotára, közérzetére, egészségére és fiatalságára is.

A hüvelyen át felszívódó spermiumok egyrészt fitten tarthatják a nő szervezetét (emiatt is fontos a férfipartner egészsége, fiatalsága (életkora), spermiumminősége), másrészt a még éretlen petesejtekbe is bejuthatnak, s befolyásolhatják azok "epigenetikai" minőségét. Maga a DNS természetesen érintetlen marad.

A frissen (2014-ben) bizonyított eredmények minderre kézzelfogható tényeket is szolgáltatnak: legyeken végzett megfigyelések alapján egy nőstény előző partnerei részben meghatározzák a később, más apától születő utódok jellemzőit; úgy mint erőnlét, testsúly, egészség vagy állóképesség... annak ellenére, hogy az utód génjeit felerészben változatlanul az apától örökölheti.

Az epigenetika napjainkban elegendő hangsúlyt kapott ahhoz, hogy olyan, régebbi elgondolások is újra megfontolás tárgyát képezhessék, mint a kétes hírű és számtalan mítosszal övezett hullámgenetika (telegónia). A szócikk alatt már idézett újabb eredmények egyértelművé teszik, hogy a megfigyeléseknek volt némi alapjuk; bár azok értelmezése nem mindig vezetett objektív végeredményre.

"A group from The University of New South Wales has showed a phenomenon similar to telegony to be seen for the first time in a species of fly. These results were presented at the 2013 XIV Congress of the European Society for Evolutionary Biology in Lisbon and the recent Australasian Evolution Society’s conference in Geelong. Earlier, a team of scientists from Oxford, Uppsala and UCL had conducted a similar research and obtained a similar result.

Professor Leonard A. Herzenberg of Stanford University in 1979 for the first time proved that fetal DNA can pass into the mother during pregnancies.Fred Hutchinson Cancer Research Center in 2012 has shown that it is not uncommon for fetal DNA to get through the blood–brain barrier and into the brain of the mother.Leiden University Medical Center in the same year published a result which indicates fetal DNA from previous pregnancies can enter the bodies of younger siblings. In 2013, scientists around the globe demonstrated in animals, the significant effect of incorporating foreign DNA.

Apart from the above-mentioned, one Chinese scientist has proposed possible molecular mechanisms that may account for telegony, however he relies on the beliefs of pre-Mendellian breeders to shore up the idea that traits are passed from earlier matings.The proposed mechanisms include the penetration of spermatozoa into the somatic tissues of the female genital tract, the incorporation of the DNA released by spermatozoa into maternal somatic cells, the presence of fetal DNA in maternal blood, incorporation of exogenous DNA into somatic cells, presence of fetal cells and fetal DNA in maternal blood and sperm RNA-mediated non-Mendelian inheritance of epigenetic changes."

Hogy mi köze mindennek a nők hűtlenségre való hajlamához (illetve a kifejezetten nőies nőkről kimutatott "párhuzamos kapcsolatok fenntartására" való hajlandósághoz) - arra jó néhány, előzőleg végzett kutatás adhatja meg a választ.

Miből lesz az életképes utód...?

A tudományos világot régóta foglalkoztatta, hogy az apaság elbizonytalanításán (s ezáltal az alfahímek általi "csecsemőgyilkosságok" megakadályozásán) kívül miféle hajtóerői lehetnek a nőstények esetében a partnerek halmozásának (különös tekintettel, ha félrelépésük esetén sem preferálnak más típusú hímeket; vagy egyenesen "lefelé" próbálnak válogatni) - mígnem valakinek eszébe nem jutott, hogy az utódok életképességének szempontjából is megvizsgálja a kérdést.

Kis kitérőként fontos lehet annak tisztázása, hogy a megfigyelések régóta bizonyították: a fajok többségénél a nőstények sem monogámok, s minél "poligámabbak" egy adott faj hímjei, annál inkább próbálnak az "alfákon" (magas rangú, domináns hímeken) kívül "bétákkal" (alacsonyabb rangú hímekkel) is párosodni.

A női ízlés tehát bizonyos szempontból a poligámia és hím-dominancia ellen hat - a "domináns" vezérhímek pedig fizikai agresszióval igyekeznek büntetni a "kihágásokat". Innen nézve akár az a kérdés is megfogalmazható, hogy a hím dominancia és agresszió vajon valóban amiatt fejlődött-e ki, mert a nőstények az ilyen viselkedésű hímeket preferálták - vagy ellenkezőleg: a nőstények ízlésével párhuzamosan, ám a nemek fegyverkezési versenyének során annak "ellenségeként", ami éppen a női választás és promiszkuitás ellehetetlenítésére szolgál?

Ahogyan a nőstények próbálják meggátolni a hím dominancia érvényesülését a szaporodási rendszerekben, úgy a hímek a női promiszkuitást és feltételszabást igyekeznek ellehetetleníteni azzal, hogy "gyengébb" és szubdominánsabb társaikat elüldözik a közelükből és megpróbálják "saját kézbe" venni a megtermékenyítésről való döntés jogát.

A hagyományos nézőpontok uralta tudományos világ hosszú ideig tagadta ezeknek a megfigyeléseknek a hitelességét - ahogyan Sarah Hrdy apaság elbizonytalanítására irányuló elméletét is, - végül azonban kénytelenek voltak fejet hajtani az ellentmondást nem tűrő, genetikai bizonyítékok előtt. Mindezzel az "alfahímelmélet" egymással párhuzamos, többféle úton is elindult szomorú végzete felé.

A végső lökést a női monogámiára és férfi poligámiára épülő elméletek felülbírálásának azok a 2006-ban kezdődő kutatások adták, amelyek mind gének, mind életképesség szempontjából tesztelték a párzási rendszereket.

Az első ilyen vizsgálatot erszényes egereken végezték (eredetileg a Nature tudományos folyóirat közölte) - melynek során bizonyították, hogy a több partneres nőstények utódai sokszorosan egészségesebbek és életképesebbek, mint a csupán egyetlen hímmel párosodó nőstényeké. A kutatók itt is a spermiumversengéssel próbálták magyarázni a jelenséget. Az eredményeket többek között Helen Fisher kutatónőnek köszönhetjük.

Ezután jó darabig egymást követték az olyan kutatások, melyek mindegyikében hasonló eredményt kaptak, mint amit a szaporodási stratégiák témájában mérföldkőnek számító felfedezéseket tett Patricia Gowaty is kimutatott: a több partnerrel szexuális kapcsolatot létesítő nőstények minden vonatkozásban (genetikailag, környezeti visszacsatolás által és általános életképesség terén is) rátermettebb utódokat tudhatnak magukénak.

A következő vizsgálat már az emberre vonatkozóan is elképzelhetőnek tartotta a kapott adatok érvényességét - noha változatlanul a spermiumversengéssel operált, aminek értelmében nagyobb merítésből vélhetően jobb "gének" keverednek ki apai részről a petesejtek (s az utódok) számára.

2006 óta senki sem számolt azzal, hogy a "több potenciális apa" epigenetikai hatások folytán is javíthat a genetikai minőségen, a petesejt és a női szervezet azon befolyásánál fogva, hogy több(féle) spermiumból "rakja össze" és "alkotja meg" a közös utódokat...

A petesejtbe olvadó és vele egyesülő "genetikai anyagot" a nőt megtermékenyítő férfi adja - miközben a női szervezeten és az éretlen petesejtekbe epigenetikai úton épülő genetikai alkotóelemeken (epigenetikai hatások) keresztül a további partnerek a DNS szekvenciájának megváltoztatása nélkül befolyásolják az utódok általános biológiai jellemzőit: mint testsúly, erőnlét, egészségi állapot, rátermettség.

A határvonal a kétféle befolyás között látszólag egyértelmű - mégis "kényes"; és a génelmélet szempontjából is érdekes következményekre vezethet.

Egy további tanulmánynak sikerült eljutnia odáig, hogy a "többpartneres" nőstények rendszerint termékenyebbek is lesznek monogám társaiknál - s ezt akár a hím utódok felé való arányeltolódásra is használhatják. A "választás" vélhetően környezeti feltételektől függ: ahol az utódok nagyobb fokú rátermettségét mutatták ki, ott nem tolódott el a nemi arány a hím utódok felé; ahol viszont utóbbit, ott a rátermettség maradt változatlan.

A monogámia női részről való kiiktatása és megkerülése, mint a közös utódok egészségét, szellemi képességeit negatívan érintő rizikófaktor semelyik szinten nem bizonyult igaznak - ellenkezőleg, a hatás egyértelműen a pozitívumok irányába mutatott.

Más vizsgálatok a diverzitást okozó, beépülő genetikai egységekkel kapcsolatban bizonyították, hogy több zseni (például kiváló festő, zeneszerző) került ki a "sokadik szülöttek" közül, illetve az elsőszülöttek elenyésző mértékben magasabb intelligenciahányadosa kizárólag a nevelésnek köszönhető - tehát eredetét tekintve környezeti.

Női hűtlenség - mint "férfifantázia"...

Miközben az epigenetika terén számtalan tudós részben felülbírálta Richard Dawkins génelméletét - egyben alá is kell támasztanunk ezen elmélet létjogosultságát és inkább érdemes a kétféle elgondolás szintézisére törekednünk.

A génelmélet "a kiválasztódás egységének Darwinnal ellentétben nem a fajokat, hanem a géneket tekinti".

A gének azon információhordozó alkotóelemei az élő szervezeteknek, amelyek célja folyamatosan "lemásolni önmagukat" - s ennek érdekében a szervezetet különféle viselkedésformákra késztetni. Nem a szervezet érdeke tehát, hogy "jó géneket" kapjon - hanem a gének érdeke olyan szervezet "kialakítása", amely elősegíti a terjedésüket...

A gének "érdekei" így akár "el is térhetnek" a szervezet egészének érdekeitől, amely elv számtalan jelenségre adhat magyarázatot.

A darwini definíciókkal ellentétben, ha nem az egyént vagy a fajt tekintjük az élő szerveződés alapjának, magyarázatot kaphatunk az olyasféle jelenségekre, mint a szülői szeretet, önzetlenség, önfeláldozás, az "életösztönnel" látszólag szembemenő viselkedés, stb.

Ha a gének folyamatos továbbjutása a cél, a szervezet számtalan olyan viselkedésformát fog előnyben részesíteni, amely látszólag "árthat" a személynek - ám a génjeinek (illetve azok másolatainak) kedvezni fog. Továbbmenve, ezen genetikai egységek érdekei egymástól is eltérhetnek - amely akár szervezeten belüli, "genetikai csatározást" is generálhat.

A gének tehát "harcolhatnak" egymással a testen belül is - de szülő-gyerek, testvér-testvér, és nemek közötti konfliktusokat is okozhatnak.

Összecsapnak a szülői gének

Ahogyan fentebb már jeleztük, a "többszülős" szaporodást preferáló női viselkedéssel az epigenetikai hatások függvényében gyakorlatilag egyfajta hibridek keletkezhetnek, akikre egyaránt hat genetikailag az anya, az apa, továbbá epigenetikailag az anya előző partnerei, akik a nőnek az elfogyasztott élelem minőségéhez hasonlóan főképp a közérzetét, egészségét befolyásolhatják, az utódnak viszont már a súlyára, állóképességére, fizikai jellemzőire is hatással lehetnek.

Mindez az "igazi apának" látszólag hátrányos - de mi a helyzet az apa génjeivel, mint "önmagukban" működő egységekkel?

Hasznos lehet e gének számára, ha (bár az utódok az érintett férfitől származnak) az apával közös családot alapító nő nem (volt) monogám - ehelyett a promiszkuitás felé hajlott?

Azt már régóta tudjuk, hogy a spermiumversengés és a diverzitás ("génkeveredés") rátermettebb utódokat eredményezhet, ahogyan azt is, hogy mindennek ellenére az állatvilágban a nőstények a változatosság, míg a hímek gyakorta a "belterjesség" felé mozdítják a faj szaporodási stratégiáit. Ennek oka szintén egy genetikai konfliktusban keresendő, nem csak hím- és nőnem között, hanem a hímek "sajátos érdekein" belül is: bár a "cél" részükről is a rátermett, egészséges utód létrehozása volna, a nőstényekkel ellentétben korlátozások nélkül szórhatják a génjeiket, ami könnyen poligám rendszerhez vezethet. Ez az adott gén terjedésének szempontjából hasznos, a szervezet "általános életképességének" szempontjából viszont kártékony lehet.

A spermiumversengésnél hasonló jelenség tapasztalható: ismert, hogy a hímek poligám rendszereknél visszafogják a spermiumtermelést, holott szintén kedvez a rátermett utódok létrehozásának. Ezen kívül monogám párkapcsolat esetében is "spórolnak a spermával", sőt - mivel a hímivarsejtek termelése "veszély esetén" fokozódik, akkor hajlamosak ettől eltérni, ha olyan nővel létesítenek szexuális kapcsolatot, akinek a hűségében nem lehetnek maradéktalanul biztosak.

A férfi tehát a "hűtlen feleség" és a "bizonytalan szerető" esetében kész ösztönösen "spermiumversengeni" - függetlenül attól, hogy e versengés kimutathatóan pozitív hatással van az utódok rátermettségére. (Mindezt "női nyelvre" lefordítva: egy nő akkor tehet szert legnagyobb eséllyel "rátermett utódokra" egy férfitől, ha "hűtlen feleségnek", vagy "bizonytalan szeretőnek" mutatja magát - esetleg valóban az.) A nőkre gyakorta rásütött "tartós szexmegvonás" is hasonló eredményre vezethet, amelynek így akár evolúciós alapjai is lehetnek.

Visszatérve - hasznos lehet-e az apai géneknek, ha a férfivel szexuális kapcsolatot létesítő nő a promiszkuitás felé hajló szaporodási stratégiát folytat?

Annyit leszögezhetünk, hogy életképesség szempontjából biztosan - bár a férfi apaságának szempontjából kifejezetten veszélyes ügy; ami a szervezeten belüli genetikai konfliktus által így pszichés bűntudattal terhelt és ambivalens viszonyulást eredményezhet - a női hűtlenséggel kapcsolatban - a férfiakban.

Az önmagát generáló folyamat következménye lehet a női hűség túlmisztifikálása; logikailag pontatlan, szubjektív alapokon nyugvó kategóriák létrehozása (például a női nemi szervet "elhasználttá" teszi a több férfivel való együttlét - ám ugyanez nem teszi azzá, ha a nő csupán egyetlen partnerrel folytat napi szinten szexuális kapcsolatot); - illetve az ún. "női hűtlenségről" való fantáziálás fokozott jelenléte is.

Az un. "cuckold fantáziák" indokolatlanul nagy népszerűségnek örvendenek a férfiak körében, noha a női hűtlenség a világ minden táján az egyik legüldözöttebb és legelvetendőbb viselkedésformának számított. "A szexlapokban, a fórumokon, a férfimagazinokban a szexuális fantázia dobogósaként végzett „a feleségem más ágyában” műfaj - angolul: cuckold..." - írja más források mellett a Dívány cikke.

A tudatosan elnyomott vágy gyakran kizárólag pornófantáziák formájában valósul meg - ott viszont a filmkészítők jelentős bevételi forrását generálja.

"If you’ve ever browsed Xtube or PornHub, you have undoubtedly seen this and other so-called “cuckold” scenarios played out over and over again. But why would porn made by, and for, heterosexual guys so often depict men who take pleasure in letting other men have sex with their wives?

The answer, in part, is because there’s a huge demand for it. In an age where pornographers are practically responding to viewers’ demands in real-time, porn-consumers have made it clear that watching someone’s wife bang a random guy is a top priority. When neuroscientists Ogi Ogas and Sai Gaddam analyzed the contents of a billion online search terms as research for their 2012 book A Billion Wicked Thoughts, they discovered that “cuckold porn” is second only to “youth” in heterosexual porn searches. (For the more literary-minded, a quick search for “cuckold erotica” on Amazon yields hundreds of books, including such clever titles as The Cuck Club and Lucky Cucky.)

But it’s not just the market for cuckold content that bears out the trend. Believe it or not, guys on the internet constantly send me their fantasies about watching some stranger give it to their wife. “It turns me on to think about my wife having sex with another man,” one guy wrote. “And not just OK sex, but wild, passionate, and very satisfying sex for her.” Another wrote, “I wish I could take my wife to sex clubs so that I could watch her have sex with other men.”"

A cuckold fantasy "kínosabb" mérteket ölt mint bármely más férfifantázia - olyannyira, hogy a Playboy magazin külön foglalkozott a témával. Cikkükben mellesleg a spermiumversengést és azt is megemlítik, hogy a férfiak spermiumtermelődése (emellett a spermiumok aktivitása) megemelkedik, ha olyan pornójelenetet látnak, melyekben a nők nem egyetlen szexpartnerrel vannak együtt.

A szervezetet felépítő genetikai egységek önjáró módon generálhatnak párhuzamosan kétféle, egymásnak ellentmondó izgalmi folyamatot: a biztos apaság és párőrzés miatti "szüzességfétist", és az életképesség növelésére szolgáló "cuckold fétiseket", amelyek a bűnös fantáziák által a gyakorlatban csak tovább fokozzák egymást. Ezek a gének kivétel nélkül úgy juthattak tovább keletkezésüktől fogva az egymást követő generációkban, ha e két folyamat egyikéről sem voltak hajlandóak "lemondani", ellenben mindkettőre kondícionálták a szervezetet. Meglehet, hogy különböző génekről van szó, amelyek különböző szelekciós folyamatok által, véletlenül kerültek egymás mellé a férfiak viselkedését meghatározó információs láncolatban.

Az apai gének különálló egységekként működve nem veszik figyelembe a test egészének érdekeit - ha ilyen különálló egységenként lehetőségük adódik olyan utódokban jelen lenni, akiknek életképessége a nő további partnereinek "behatása" folytán sokszorosa a szigorúan monogám szexuális kapcsolatot követő nők utódaiénak.

A cuckold fantáziák, a férfiak "csoportszex" iránti vonzalma, s a női hűtlenség ambivalens fetisizálása így a régi, többnyire mazochista és szubmisszív hajlamokkal operáló elméleteken kívül immár közvetlen, biológiai magyarázatot is nyerhetnek...

Cikkajánló:

Miért a buta nőket szeretik a férfiak? I.

Miért a buta nőket szeretik a férfiak? II.

Hűtlenség - és ami mögötte van

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2015.12.31. 17:00 most jön a java: 568 komment

A jelenség okairól és az elért sikerekről az ottani robotikai intézet igazgatója, Dr. Lakmal Seneviratne nyilatkozott.

Women’s stories need to be toldBár a robotika a nyugati világban sem áll annyira távol a nőnem tagjaitól, mint a több évtizede „férfiasnak” számító területek, tőlünk keletebbre meglepő módon nagyságrendekkel gyakoribb, hogy a fiatal lányok reál szakon tanuljanak, majd sikeresen el is helyezkedjenek.

Míg Európában, vagy Amerikában ez a szám jóval alacsonyabb, addig Kínában például a sikeres mérnökök megközelítőleg fele, Iránban a reál szakon továbbtanuló egyetemi hallgatók 70%-a, az Egyesült Arab Emírségekben pedig a robotikai mérnökhallgatók szintén fele nő.

Természetesen a föld nyugati térfelén is akadnak olyan „új” tudományterületek, amelyekben jelentős női részvételnek és sikereknek lehetünk tanúi: ilyen a bioinformatika, az asztrofizika vagy az epigenetika - és az említett robotika is.

Visszatérve a Közel-Keletre, a Khalifa egyetem vezető kutatójának beszámolója alapján egyre több nő érdeklődik a tudományos és technikai témák iránt, a robotikát is ideértve.

A robotikai intézet igazgatója, Dr. Lakmal Seneviratne elmondása szerint az Egyesült Arab Emírségekben hatalmasat változott a helyzet a nők lehetőségeit illetően: említett területeken az aktív női részvétel és tudományos eredmények tekintetében az ország magasan veri mind Amerikát, mind Angliát. Ez már csak amiatt is különösen szembeötlő, mivel azokról a tudományágakról van szó, amelyek - állítólag - hagyományosan nem vonzzák a pályaválasztás előtt álló fiatal lányokat, s a nyugati világnak nem is sikerült igazi áttörést elérnie az ügyben.

Dr. Seneviratne kifejtette, hogy a Londoni Királyi Főiskolán, - ahol ő is dolgozott - a műszaki hallgatóknak csak mintegy 10%-a került ki a lányok közül, s ez a szám most is kb. 20% körül mozog. Ellenben az Egyesült Arab Emírségekben az említett szám mintegy 50% - ami a robotika terén is feltűnően megmutatkozik.

Tod Laursen professzor, az egyetem elnöke szerint a trendnek és a lányok nagyfokú, reáltárgyak iránti érdeklődésének többféle oka is lehet. Míg a nyugati világban a reálterületek népszerűsége az utóbbi években folyamatosan csökkent (ezzel együtt lecsökkent az ide áramló férfiak száma is - miközben amíg e szakok népszerűek voltak, rövid ideig a nők aránya is emelkedő tendenciát mutatott), addig az emírségekben a mérnöki szakma fokozottan népszerű és megbecsült, ennek folytán az oktatás is „reálközpontú”.

Másik fontos momentumként említhető, hogy a családok büszkék továbbtanuló lányaikra és nem próbálják őket a szakma nehézségére hivatkozva eltántorítani. A család, különösen az apa támogató hozzáállásának jelentőségét több kutatással is bizonyították: ez a vizsgálat például arról tanúskodik, hogy a szülők szexista hozzáállása a szocializáció során gátolhatja a lánygyerekek felnőttkori, szakmai ambícióit.

Az ország vezetése is pozitívan áll a kérdéshez, hogyan lehetnek a nők aktív és hasznos szereplői a munkaerőpiacnak. Az egyre növekvő számú példaképek, mint Dr. Fatima Taher, szintén sokat jelentenek.

Hind Al Tair például egy olyan robotikai fejlesztésen dolgozik, melynek segítségével a robotok nem csak követik az emberi utasításokat, hanem önállóan „döntve”, reagálni is képesek - előre programozott, „lehetséges” forgatókönyvek segítségével.

Mindannak ellenére, hogy - mint a bevezetőben is említettük - a robotikai fejlesztések világában nyugaton is szép számmal képviseltetik magukat a nők, általánosságban elmondható, hogy a technikai fejlesztések jelentős részét egyre inkább ázsiai országok tudhatják magukénak. Az említett Kínán kívül - az országgal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a fiatalok számára rendezett tudományos versenyeken a kínai lányok és fiúk a díjak jelentős hányadát tudhatják magukénak - Irán fejlődése jelenleg a leggyorsabb ütemű, s a nők másodrendű szerepének ellenére a reálterületekre való betörésük eleinte kirobbanó volt (a reál szakos egyetemi hallgatók 70%-át nők adták; Irán ebben az időben számtalan tehetséges, nemzetközileg is sikeres matematikusnőt képzett).

Mindez az oktatás minőségével is mutat némi összefüggést: a PISA teszteken matematika terén legsikeresebben szereplő országok szinte mindegyike távol-keleti. Közös jellemzőjük, hogy míg nyugaton a reál tárgyak központi szerepe folyamatosan romlik, fontosnak tartják a matematikai készségek minél hatékonyabb elsajátítását. Sok esetben a lányok matematika teljesítménye sem általánosságban, sem a kimagasló eredmények tekintetében (például 6-os szint fölött) nem gyengébb a fiúkénál, sőt, előfordul, hogy egyenesen felül is múlja azokét. Az élvonalbeli Szingapúr esetében a legutóbbi mérés során a lányok matematika eredménye bizonyult jobbnak. Érdekesség, hogy az Intel Isef egyik tavalyi győztese is szingapúri származású lány.

Ezek az országok átlagosan is jobb eredményeket produkálnak az európai, vagy amerikai területeknél.

Az alábbi tanulmány a matematika vonatkozásában elemzi a tantárgy megbecsültsége és az ebből következő tudományos sikeresség közötti összefüggést, továbbá a távol-keleti dominanciát. (Illetve az Amerikában, bevándorlók részéről tapasztalható felülreprezentáltság jelenségét.)

A tanulmány rámutat, hogy a kimagaslóan tehetséges lányok arányát egyértelműen megnöveli, ha a matematikaoktatás követelményei magasan vannak.

Math Skills Suffer in U.S., Study Finds

Cross-Cultural Analysis of Students with Exceptional Talent in Mathematical Problem Solving

Math Skills Suffer in U.S., Study Finds

Egy másik tanulmány többek között a SAT tesztek eredményeiből vezeti le, hogy a fiúk közötti, matematikai készségekben megfigyelhető nagyobb szórás nem minden körülmények között bizonyul igaznak, s erős összefüggést mutat azzal, milyen hangsúlyt fektetnek a matematika oktatására. Az ázsiaiak egy részénél, vagy bizonyos, kiváló matematikai eredményeket felmutató országokban nincs megfigyelhető különbség a fiúk és lányok között, vagy e különbségek akár meg is fordulhatnak.

Gender, culture, and mathematics performance

Az előbbiek ellenére robotika terén mi sem állunk rosszul - sőt, Japán sem...

Hogy a nőket valamiért nagyon érdekli a robotika (s ettől még a Japánban tapasztalható, diszkriminatív környezet, vagy a humán pályák felé mutató szocializáció sem tántoríthatja el őket), jó ideje szilárd tény.

Matematikaoktatás ide vagy oda - az új terep kedvezőnek mutatkozott, hogy tiszta lappal indulva kamatoztathassák a tehetségüket.

A nyugati világ első, többfunkciós, mesterséges intelligenciával bíró szociális robotját Dr. Cynthia Breazeal alkotta, akit ezáltal a szociális robotika és mesterséges intelligencia úttörőjeként tart számon a tudomány.

A robotika - ellentétben más, bebetonozottan férfiterületnek számító tudományággal - a fiatal lányok körében is egyre népszerűbb.

Érdekesség, hogy míg a férfiak nevéhez általában a harci drónok és erotika világában funkcionáló "szexrobotok", addig a nőkéhez a szociális robotok, a rokkant, fogyatékkal élő embereket segítő robotvégtagok, egészségügyi robotok, vagy gyereknevelés terén funkcionáló "oktatórobotok" köthetők.

A fiatal lányok előtt példaképként állhatnak a nyugati társadalom azon kutatónői (a teljesség igénye nélkül), akik a modern ember életét nagyban megkönnyítő robotikai találmányok tucatjaival járultak hozzá a társadalom jobbá tételéhez:

She, Robot

First robot able to develop and show emotions is unveiled

Robots get emotiona

Daniela Rus to head MIT’s largest department

Mint kitűnik, a női kutatók főképp a szociális érzelmek, egészségügyi, háztartási robotok, nanofejlesztések, továbbá a mesterséges intelligencia kutatásában értek el kimagasló eredményeket. Mindezek a páratlanul értékes eredmények viszont nem minden esetben olyan kézzelfoghatóak és látványosak, mint egy sokszor kezdetleges, emberi mozgást utánozó robotszerkezet, vagy harci gép; a laikusoknak gyakran épp emiatt nincs róluk tudomása.

Pedig ha számításba vesszük ezeket - a lassan az élet minden területére beszivárgó - innovációkat, könnyen beláthatjuk, hogy a mesterséges intelligenciával operáló programok, illetve a nanotechnológia terén elért újítások nélkül manapság már elképzelni sem tudnánk a mindennapjainkat.

Szintén érdemes megjegyezni, hogy a távol-keletiek aránya a nyugati érdemek ellenére is kimagasló a robotikai mérnöknők között. "Fehér hollóként" említhetjük Japánt, ahol a nők helyzetét illetően bőven akadna még tennivaló, ám robotikai érdemek terén még ők sem panaszkodhatnak.

Robotika - a "jövő tudománya"...?

Tehetséges, ázsiai származású mérnöknőknek köszönhetünk olyan jövőbe mutató találmányokat, amelyek hamarosan a modern technika meghatározó részeivé válnak:

World first "Gel Robot"

Mihoko Otake például Japánban valósította meg azt, amit számtalan nőtársa Európában vagy Amerikában vitt véghez: korszakalkotó felfedezésével egy olyan területen sikerült "nagy elsőnek" lennie, amelyet hazájában mindeddig kizárólag férfiak uraltak.

"Mihoko Otake’s research topics include modeling and simulation of cognitive function of humans and electroactive polymers and their applications to design and control of intelligent systems and services. She has been an Associate Professor with Department of Mechanical Engineering, Graduate School of Engineering, Chiba University, Japan since 2012. She is concurrently the Founding Director of the Fonobono Research Institute (FRI) since 2007. She has been a Principal Investigator of the PRESTO Program of JST from 2010 to present on “Individually Adapted Cognitive Activity Support based on Large Scale Conversation Data”, and since 2004 to 2008 on “Development of Bilateral Multiscale Neural Simulator” respectively. For her contributions in electroactive polymer gel robots, involving beam-shaped gels curling around an object and starfish-shaped gel robots turning over, Otake was awarded the Young Investigator Award from Robotics Society of Japan."

Előbbihez hasonló Dr. Kaori Kuribayashi-Shigetomi fejlesztése is - amely a tudományokban kevésbé jártas emberek számára minden bizonnyal ismeretlen (a nanotechnológia területével együtt), ám annál jelentősebb befolyással lehet a jövő szerkezeteit illetően.

A nyugati fiatal generáció számára pedig szolgáljon biztatásul a tény, hogy a nők még a Japánban uralkodó, diszkriminatív körülmények között is képesek a legforradalmibb tudományos felfedezésekre - ezzel együtt a modern tudomány meghatározó mérföldköveinek letételére...

Kapcsolódó cikkek:

Tizenéves "zseni lányok" a világ minden tájáról

A tizenéves zsenilányok 2014-ben is taroltak...

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2015.12.25. 22:22 most jön a java: 269 komment

Nem is gondolnánk, mivel lehet legkönnyebben „megszerezni” egy nő telefonszámát. Aki eddig minden trükköt olvasott, most megkapaszkodhat.

Egy 2014-es vizsgálat nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy manipulált kutatással tesztelje, milyen hatással van a nőkre egy kisgyerekkel mutatkozó férfi.

A kísérlet során egy bárban előre megrendezett jelenetet játszottak el idegen nők előtt, amelyben a férfi tesztalany a forgatókönyv szerint a „nővérével”, s annak kisgyermekével mutatkozott. Egyik esetben foglalkoznia kellett a babával - figyelnie rá, játszania vele - másik esetben viszont semleges viselkedést kellett tanúsítania.

Kis idővel később, - amikor a férfi már egyedül maradt, - a feladat szerint a közelben tartózkodó nőkhöz kellett odamennie (akik akaratlanul is szemtanúi voltak a viselkedésének), hogy elkérje azok telefonszámát.

Az eredmények a maguk nemében megdöbbentőek: amikor előzőleg játszott a babával, a nők mintegy 40%-a adta meg ismerkedési szándékkal a telefonszámát, míg ellenkező esetben az arány mindössze 12% volt. Természetesen ugyanannál a személynél.

http://cdn29.elitedaily.com/wp-content/uploads/2015/03/Dad-800x400.jpg

Forrás:

Men With Babies: Getting Women’s Phone Numbers is Child’s Play

Yes, Women Like It When Guys Play With Babies

Cues of Men's Parental Investment and Attractiveness for Women: A Field Experiment

A következtetések szerint a „jó apaságra” utaló viszonyulás a nők körében spontán, öntudatukon kívül is „szexinek” számít. A vizsgálat igazi jelentősége abban rejlik, hogy nem megkérdezésen alapult, hanem az ösztönös válaszreakciókat mérte.

Hasonló eredményt kaptak már a kutatók az önzetlen viselkedés tekintetében is: manipulált társkereső profilok közül azok számítottak a nők számára „kívánatosabbnak”, akik adatlapjukon feltüntetett személyiségbeli jellemzői nagylelkűségre utaltak. Ezen felül a férfiak „ösztönösen” igyekszenek önzetlenebbnek mutatkozni a vonzó nők közelében.

Nice guys don't finish last, study finds

Men Become 'More Generous' In The Presence Of Attractive Women

Selflessness is sexy

Szexibb a macsónál a "jófiú"...?

A legérdekesebbnek az a gitárokkal kapcsolatos eredmény bizonyult, melynek értelmében a gyermekkórházakban végzett, „jótékonysági” gitárjáték vonzóbb a szórakozóhelyeken megélt „sztárságnál”.

„Researchers changed the wording so that some women saw an "altruistic" version, while others got a "neutral" one. For example, one group was shown a man who played guitar in a children's hospital, while a second group was shown the same photo but told he simply performed "in a local establishment".”

„Dr Pat Barclay, who led the study, said: "In some of the profiles we gave hints to indicate kind, altruistic interests such as 'I enjoy helping people' and 'I volunteer at the food bank'. We found that women showed a strong preference for relationships with altruistic men, even though the clues to altruistic traits were fairly subtle. This suggests that women are attuned to generosity, and that altruism serves a purpose in mate selection.”

A kutatások többsége arra az eredményre jutott, hogy a nőknek mind rövid, mind hosszú távú kapcsolatnál jelentős szempont az önzetlenség, gyerekszeretet és barátságosság, míg a férfiaknak csupán hosszú távú kapcsolat esetén fontos ugyanez a nőkben. A nők viselkedését nem befolyásolta, vonzó férfi közelében tartózkodnak-e, ennek megfelelően ők nem változtattak ösztönösen a hozzáállásukon, hogy önzetlenebbnek mutassák magukat.

Cikkajánló:

Hogyan hatnak a reklámok a férfiakra?

Férfiak a konyhában: "gáz" vagy "szexi"?

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2015.12.20. 22:44 most jön a java: 4 komment

És milyen befektetői kockázatokat generálhat a férfimodellek látványa...

Férfiak pénzügyi téren fennálló, kockázatvállaló magatartását vizsgálta egy kutatás - annak tekintetében, hogyan hat rájuk egy potenciális vetélytárs megjelenése, s mindez mennyiben korrelál a saját külsejükkel.

A manipulált kísérletben a résztvevőknek nem volt tudomásuk róla, mit figyelnek meg pontosan náluk, a tudatos befolyás így kizárható.

A kutatást vezető Eugene Chan (University of Technology) munkatársaival 180 heteroszexuális résztvevőt - 94 nőt és 86 férfit - tanulmányozott. A férfiak egy részének átlagos/"aputestűnek" minősített férfiak, egy részüknek velük azonos nemű, „átlagnál vonzóbb” divatmodellek fotóit kellett nézegetniük, míg egy részük semmilyen fotót nem látott. (A vonzerőt minden fotónál objektíven, külső csoport által is értékelték.)

A nőknél hasonló módon jártak el, viszont esetükben női képeket használtak - de mindkét nemet megvizsgálták a saját nemük mellett az ellenkező nem fotóival is.

A férfiaknak Abercrombie & Fitch modelleket mutattak, amire azért is érdemes kitérni, mert a nőkkel szemben az ő viselkedésük vált igazán érdekessé.

A vizsgálat további szakaszában az alanyoknak pénzügyi döntésekkel járó feladatokat kellett megoldaniuk, amellyel kapcsolatban a következő eredményeket kapták:

 - Azok a férfiak, akik jó külsejű modellek fotóit nézegették, a többiekhez képest kiugró módon (mintegy 170%-kal) hajlamosabbak lettek a pénzügyi kockázatvállalásra,  de csak abban az esetben, ha ők maguk nem voltak előnyös külsejűek.

- Azok, akik „semleges”/"aputestű" fotókat láttak (vagy semmilyent) nem változtattak a kockázatvállalói  magatartásukon (ami relatíve alacsony maradt); továbbá azok sem, akik előnyös külsővel rendelkeztek.

- A nők kockázatvállaló magatartására nem voltak hatással a vonzóbb nők képei.

A nemek tekintetében érdemes megjegyezni, hogy a pénzügyi kockázatvállalás hajlandósága a kiinduló állapotban, átlagosan a nőknél volt magasabb, később pedig kizárólag a fotókhoz viszonyítva „előnytelenebb külsejű” férfiak esetében lett számottevően nagyobb (az előnyösebb kinézetűeké tehát alatta maradt a női átlagnak).

Ezen az ábrán láthatjuk, hogy a férfiak külsejük függvényében „kiugró” értékeket mutatnak - míg a nőkre ilyen szempontból nincs hatással sem a saját, sem más nők fizikai megjelenése. Mindez részben ellentmond annak az evolúciós elképzelésnek, hogy férfiaknál éppen a kockázatvállaló viselkedés segíti elő a párválasztási sikert, nőknél azonban a rossz külső (szebb „vetélytárs”) ronthatja - ami növelheti az egyéni boldogulás iránti elkötelezettséget.

A fenti kutatás arra enged következtetni, hogy a nők nem a „kockázatvállaló”, határozott férfiakat látják vonzónak - hanem azok a férfiak hajlandóak nagyobb pénzügyi kockázatot vállalni, akiket külsőleg nem látnak vonzónak a nők; ami azért is érdekes, mert az eddigi elméletek többnyire a férfi határozottságát és „eltartóképességét” helyezték a női ízlés középpontjába, míg ebből a szempontból másodlagosnak ítélték a külsőt.

http://s16.postimg.org/rcipn6ot1/hg_szt_n_k.jpgnőknél nem a megjelenés befolyásolja az erőforrásokhoz való hozzáállást - hanem az intelligencia és az erőforrások birtoklása befolyásolja a férfiakkal kapcsolatos ízlést (forrás)

A kutatók szerint a férfiak veszélyben érzik magukat, ha fizikailag vonzóbb "vetélytárs" jelenlétét tapasztalják - emiatt „más téren” próbálnak előnyös helyzetbe kerülni. Ha maguk is jó külsővel rendelkeznek, mindez látványos módon marad el, ami arra utalhat, hogy az előnyös fizikai adottságokkal bíróknak nincs szükségük az anyagiak halmozására a párkapcsolataik kialakításához, amivel ráadásul a többi férfi is ösztönösen tisztában van. (A vonzó külsejű férfiak kockázatvállalási hajlandósága alacsonyabb maradt mind a férfi, mind a női átlagnál.)

Végeredményként kijelenthetjük, hogy a női kockázatvállalás stabil és a másik nemmel kialakított viszonytól független, míg a férfiak ebbéli hajlandósága erősen függ a párkapcsolati kilátásoktól...

A párkapcsolati tényezők mellett jelentőséggel bírnak a növekvő számban megjelenő, férfimodelleket felvonultató reklámok fogyasztói társadalomra gyakorolt hatásai is, amelyek akaratán kívül tehetik felelőtlen kockázatvállalásra hajlamossá a hímnemet. Ennek felismerése már csak azért is nehézkes, mert míg a nőknél a reklámok befolyását rendszerint a ruha, kozmetikum, fehérnemű vásárlásokon keresztül mérik, addig a férfiak esetében a kimutatott frusztráció akár a nagyobb pénzügyi befektetésekre is hatással lehet.

Egy 2015-ben közzétett elemzés adatai alapján a női befektetők hosszabb távon több profitot generálnak a férfi befektetőknél. A szakértők visszautalnak a lehetséges biológiai faktorokra, például a férfiakra jellemző tesztoszteron- és kortizolszint által előidézett rossz ítélőképességre és következetlenségre.

http://i2.cdn.turner.com/money/dam/assets/150218082331-chart-men-vs-women-savings-780x439.jpg

Ezzel összhangban egy szintén frissen kelt pénzügyi tanulmány szerint azok a cégek, amelyek felsővezetésében a nők jelentős szerepet kapnak, 36 százalékkal magasabb tőkearányos megtérüléssel (ROE) rendelkeznek, mint amelyeknél szinte csak férfiak vannak a menedzsmentben. Sokan ezt természetesen fordítva látják - minél fejlettebb egy terület és sikeresebbek a vállalatok, annál több nőt "tudnak" foglalkoztatni; a magyarázatot azonban az olyan sorból kilógó, fejlettnek tekinthető térségek cáfolják, mint Japán, ahol a cégeket szinte kizárólag férfivezetés jellemzi.

Ehhez kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy csoportok intelligenciáját mérve a nemek szerinti vegyes csoportok teljesítménye szintén felülmúlja a csupán férfiakból álló csoportokét - mindaddig, míg a csoportban több a nő...

"In two studies with 699 people, working in groups of two to five, we find converging evidence of a general collective intelligence factor that explains a group’s performance on a wide variety of tasks. This “c factor” is not strongly correlated with the average or maximum individual intelligence of group members but is correlated with the average social sensitivity of group members, the equality in distribution of conversational turn-taking, and the proportion of females in the group."

Cikkajánló: Hódítanak a modern csajozós technikák

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2015.12.19. 12:00 most jön a java: 15 komment

Mindkét nem számára értékesebb és vonzóbb a másikban a „háziasság”, mint a klasszikusan "férfias" tulajdonságok - erre az eredményre jutott egy agyi válaszreakciókat mérő, ausztrál kutatás. A meglepetést főleg a nők reakciói okozták.

A 20 pár részvételével végzett kutatásra a megbízást a Sunbeam adta.

"Real Men Cook is the result of a high tech study conducted by Sunbeam that looks at women's physiological and emotional responses to their male partners doing domestic chores and compares this against more stereotypical 'manly' activities such as watching sports, D.I.Y, sawing wood or drilling holes.
 
A first of its kind in Australia and conducted by Neuro-feedback U.K. company MyndPlay, the experimental study revealed that men clued up on culinary capabilities fare better than their macho counterparts when it comes to women's arousal and happiness."

A vizsgálatban közreműködő MyndPlay eredményei alapján nem csak maga a főzés, hanem a mérési adatok szerint majd minden konyhai tevékenység „szexibbnek” bizonyult a maszkulinnak tartott gesztusoknál - ami megfelelő indok lehet, hogy a férfiak ne ódzkodjanak többé egy jó vacsora, ebéd, vagy egy finom kávé készítésétől a kedvesüknek.

szó szerint "boldogabbá teszik a nőket", továbbá az izgalmi szintet is jobban megemelik a macsó viselkedés helyett konyhai feladatokat végző férfiak...

A párok tagjai EEG készüléket viseltek, amely a pozitív illetve negatív reakciókat méri az agyhullámokban - továbbá GSR készüléket, amely a bőrön keresztül méri le a fiziológiai válaszreakciókat. A kapott számadatokat agykutatók számítógépek segítségével elemezték, leszűrve a partnerek érzelmi (vonzalmi) hozzáállását.

Az eredmények alapján a férfipartner hajszálnyival vonzóbb volt ha süteményt sütött (57,5%), mintha fúrógépet használt (55%). Még jobb eredmény született azt illetően, mennyire értékelik a nők, ha párjuk kávét készít nekik: ez 10-ből 7 nőből váltott ki pozitívabb fogadtatást a hagyományos előzékenységi formáknál - mint például az ajándékozás.

"This combination of technology was studied by people in white lab coats operating computers — neuroscientists — who found that making a cake made women more aroused than when a guy used a power drill, with the score 57.5 percent on the cake mixing compared to the drill’s 55 percent.

Even better, apparently seven out of ten women felt that the man making a coffee was like him giving her a gift, with the skin response telling the scientists that.

And if the guy cooks for the girl? Well that rates even higher, with the blender operation scoring 65 percent, slightly higher than the 60 percent which were attracted to sawing wood in half, and much higher than the 32.5 percent who were impressed their guy could follow instructions and build a small table from their local flat-pack furniture seller."

Dr. Nikki Goldstein párkapcsolati szakértő szerint a nők ma már másra vágynak a férfiaktól, mint régen. Nem mindig olyan partnerre van szükségük, aki képes megjavítani a dolgokat vagy ért a szerszámokhoz. Az egyre gyorsuló társadalomban ennél figyelmesebb, "mindennapibb" gesztusokra van szükség - ennél fogva lehet imponálóbb, ha a férfi inkább egy finom ételt, vagy kávét készít.

https://bandt-au.s3.amazonaws.com/information/uploads/2014/11/Sunbeam.png?e8481e"The experiment put 20 real life Australian couples through scenario based scientific testing to determine what duties carried out by the man made the woman the happiest and most sexually stimulated. For example, hand crafting a coffee or mixing a cake both outperformed using a power drill or sawing wood."

Felesleges többé különbséget tenni a "klasszikusan nőies" és "klasszikusan férfias" munkafolyamatok között, mindebből ugyanis az következne, hogy mindkét nem tagjai hagyományosan "nőies" hozzáállást és tevékenységeket várnak a partnerüktől, mivel általában véve többre értékelik (és pozitívabb érzelmekkel, továbbá magasabb fokú szexuális vonzalommal "díjazzák") azokat más, "férfiasnak" tartott gesztusoknál.

A hagyományos férfiértékek válsága más téren is megmutatkozik. A puszta fizikai erő jelentősége a modern társadalmakban erősen lecsökkent, illetve az évszázadokig otthon, "házimunkaként" végzett fizikai munkafolyamatok családból munkaerőpiacra való beáramlása is elidegenítette hagyományos szerepétől a férfit: a házakat kőművesek építik fel, a mezőgazdasági munkákat erre szakosodott vállalkozások ellenérték fejében végzik, a karbantartási folyamatokat cégek alkalmazottai látják el szintén fizetésért - mindezeket szinte soha nem a közvetlen családjuk, nőpartnerük, hanem csupán "idegenek" számára. A modern technika előretörésével az otthoni szerelgetés sem maradhatott a férjek "nélkülözhetetlen" hatásköre: kiváltották az ezzel foglalkozó szakszervizek.

A régen "családon belül" ellátott, tisztán férfiasnak tartott (ám néhány momentumában fokozatosan megszűnő, vagy részben női területté alakuló) feladatokért ma az "ellenérték" a munkavállaló munkaerőpiac által garantált fizetése, s nem a feleség hálás tekintete - miközben a hagyományosan női területek jelentős részét nem váltotta ki teljesen a közétkeztetés, a mosodák, vagy a takarító vállalatok (bár más részüket kiváltották a varrodák, pékségek, ételfeldolgozó üzemek és kistermelők).

Forrás: Using appliances to cook attracts women, says a study from Sunbeam

Women find men most sexy when they're working in the kitchen... NOT when carrying out 'manly' tasks, new research reveals

"The GadgetGuy’s team of reviewers don’t need a reason to get in the kitchen, but if you know a guy afraid of standing in front of the stove, operating a mixer, or working a cup like a barista, here’s a good reason to get him cooking: it gets the girls. According to some new research that was commissioned by appliance maker Sunbeam, cooking is sexy."

Két előbbitől független tanulmány is hasonló eredményre jutott. Egy 2010-ben végzett, 3500 párt évekig elemző kutatás szerint a válási kockázat akkor a legalacsonyabb, ha a pár férfitagja magas szinten vesz részt a házimunkában, függetlenül attól, a felesége dolgozik-e. Illetve egy 2014-es vizsgálat alapján a szexuális elégedettséget is növeli, ha a férfi is részt vállal a klasszikusan "nőies" feladatokból. Utóbbi vizsgálatot egy előbbi korrekciójaként is értelmezhetjük, amelyben ennek ellenkezőjét kapták - ám míg az elsőnél 20 éves adatokból indultak ki (amikor még a párok alacsony hányadára volt jellemző a házimunka megosztás, gyakran épp a feleség betegsége, vagy a házasságon belüli elidegenedés miatt),- addig a mostani eredmények közvetlenül a közelmúltból származnak, ennek folytán nagyobb minta állt rendelkezésre az otthoni tevékenységeket illetően.

Említettek eredetiben az alábbi linkeken olvashatók:

The link between divorce and men who help around the house

Couples who share housework have the most sex and best sex lives

The Gendered Division of Housework and Couples’ Sexual Relationships: A Re-Examination

A korábbi kutatás linkje:

Doing the housework means men get LESS sex: Researchers reveal chores seen as feminine can put women off

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2015.12.12. 17:17 most jön a java: 54 komment

Nagyban befolyásolja egy férfi viselkedésének megítélését, mennyire találják vonzónak a külsejét a nők- derül ki egy új kutatásból.

A tanulmány alapján az "első benyomás" kiemelkedően fontos, és a fizikai megjelenés észrevétlenül dönt a továbbiak tekintetében- így közvetve abban is, mennyire lehet a férfiaknak "súrlódásmentes" kapcsolatuk a nőnemmel.

A dolog szépséghibája, hogy a külső inger csak a megítélést magát torzíthatja; jóképű férfi esetében ugyanazt a cselekményt elfogadhatónak, aranyosnak, viccesnek, kis huncutságnak, vagy apró csipkelődésnek tüntetheti fel, aminek egy hátrányosabb fizikumú és arcú illetőtől a "töredéke" is kemény kritikát vonhat maga után.

Érdekesség, hogy mindeddig úgy vélték, a jelenség csak a férfiakra jellemző.

Miről is van szó pontosan?

A pszichológiában "halo hatásnak" is nevezett jelenség gyakorlatilag egy világ minden kultúrájában megfigyelhető, észrevétlen "érzéki csalódás". Miközben a nők a nekik külsőleg kevésbé megfelelő férfiakat negatív viselkedéssel és hozzáállással büntethetik, mert már "ránézésre", öntudatlanul "döntenek" a cselekedeteik megítélését illetően, addig jóképű társaiknál ez fordítva működik, s a feléjük érkező további, viselkedésbeli ingerekhez akaratlanul is másfajta "szándékot" társítanak.
A vizuális inger hatására a férfi "szándékai" pozitív színben tűnhetnek fel, az esetlegesen becsúszó negatívumok csak apró botlásoknak hathatnak, (viccből követte el őket, tévedett, nincs jelentősége a dolognak). A tudat ilyen esetekben gyakorlatilag "hozzáigazítja" a "vágyott" bensőt az attraktív külsőhöz.

Az már más kutatásokból is kiderült, hogy az emberek általában "jobb embernek" látják azt, akinek a külseje is dekoratív. A többség "öntudatlanul" társítja a szépséget a jósággal és a megbízhatósággal, többek között ez lehet az oka annak a jelenségnek, hogy a szebb emberek általánosságban többet keresnek és jobb munkahelyekhez juthatnak hozzá- hihettük eddig, mert ennek is hat az ellenkezője, bár csak "kompenzálásként". Marko Pitesa témában kutatást végző szakértő szerint a főnökök gyakran érzik "fenyegetve" magukat "jobb képű" alkalmazottaiktól. A közeljövőben szó esik majd róla, hogy a reklámok ezen az elven működve késztethetik nagyobb pénzügyi kockázatvállalásra a hátrányosabb külsejű férfiakat, akikre ebből a szempontból, a teszteredmények értelmében már az attraktív férfimodellek fotói is erős hatást gyakorolhatnak. 

A vonzerő legfőbb fokmérője egy meglehetősen objektív, mérhető jelleg: a szimmetria. Az ügyben számtalan kutatást végeztek, s ugyanígy kimutatható, hogy a nőknek jobban tetszenek a szimmetrikus táncosok, vagy több orgazmusuk van a szimmetrikus testű férfiakkal, sőt, az ilyen férfiak testszaga is jobban vonzza őket.


A konkrétumokra térve, a kutatók az Egyesült Államokbeli Kentucky Egyetemen vizsgálták a férfiak attraktivitásának női pszichére és ítélőképességre gyakorolt hatásait.

Jeremy Gibson és Jonathan Gore pszichológusok kétfajta képet mutattak férfiakról (egy jóképű / egy kevésbé jóképű), összesen 170 női tesztalanynak. A vizsgálatban résztvevőket nem nyíltan kérdezték, így nem volt tudomásuk a vizsgálat céljairól sem. A fotók után a nőknek különböző szituációkban kellett értékelniük, mennyire tartják elfogadhatónak (negatívnak, illetve pozitívnak) a férfiak viselkedését, amelyet a normaszegés tekintetében is vizsgáltak.

A nőket is manipulálhatják a "gyönyörű szirének"...

Az eredmények szerint a helyesebb arcú férfiak óriási előnyben vannak, a kevésbé előnyös arcfelépítésűek viselkedését viszont a teszt során a nők csak bizonyos- jóval alacsonyabb- mértékben voltak képesek tolerálni és teljesen másképp látták a motivációkat is. Mindez arra utalhat, hogy az első csoport tagjai könnyebben tudnak zökkenőmentes kapcsolatokat kiépíteni, anélkül, hogy konfliktusba kerülnének a másik nemmel. A jelenségre adott magyarázat, hogy a külső ösztönösen "eltereli" a nők figyelmét, s torzítja az ítélőképességüket- mindez azonban ideig-óráig működik, lévén szó egy illúzióról.
A nő később ráeszmélhet a cselekedet szándékára, vagy a férfire vetített "pozitív" jellembeli tartalom valótlanságára. A férfi negatív viselkedése tehát nem "direkted" vonzó, hanem csupán (külsejétől függően) bizonyos ideig "elnézhető".
 
A vizualitás által generált "érzéki csalódás" miatt a rosszabb külsejű férfiak ellenkező hatásokat tapasztalhatnak: gyakrabban szembesülnek elégedetlenséggel, kritikával- bár az mindenesetre vigasztaló lehet, hogy a jobbaknak is csak addig nézik el a "normaszegéseket" a nők, míg ki nem tisztul a kezdeti kép és rá nem jönnek, hogy csupán a fantáziájuk játszott velük.

Hasonló hatásokat más elméletek is feltételeznek, amelyek viszont már biológiai "manipulációnak" is minősíthetők.

Ezek közül a legérdekesebbek, hogy vonzó nők közelében a férfiak ösztönösen "önzetlenebbül" kezdenek viselkedni, ugyanis több vizsgálat tanulsága szerint is "szexinek" számít az altruizmus; vagy "ártatlan képet" vágnak, ami szintén a vonzerejüket növelheti. Utóbbinál a nők a kedvesen mosolygó férfiakkal voltak hajlamosabbak együttműködést tanúsítani, s minél fokozottabb volt a férfi barátságossága, annál fokozottabbá vált az együttműködés is, a kérés tartalmától függetlenül. A kedves mosoly a férfiak "szexista" hozzáállását is képes volt tompítani, ami a nonverbális jelek elsődlegességére utalhat a verbális jelekkel szemben. A szexista, ám kedvesen mosolygó férfi ilyenkor kétértelmű jeleket közvetít, amelyek közül az "győz", amely a nő ösztöneire, nem pedig az, ami a "tudatára" hat. (Érdemes megjegyezni, hogy a "sötét triád" személyiségjeggyel bíró férfiak egyik legfőbb tulajdonsága is a jó manipulációs készség és a megnyerő viselkedés, amely a "csalással" boldoguló életmód szempontjából szintén kardinális jellemzőnek számít; a pszichopaták és a csalók nem csak a nőket képesek megtéveszteni.)

Arról egyelőre nincs tudomásunk, hogy a hátrányos külsőt bármilyen viselkedésbeli jellemző ugyanolyan "ösztönösen" javíthatná, ahogyan a külső, vagy a barátságos arckifejezés teszi a jellem megítélésével.

A pszichológusok továbbmennek: szerintük a hatás olyan dolgokat is befolyásolhat, mint egy bűnözőre kiszabott büntetés, a bírósági esküdtek hozzáállása, a hiszékenység egy üzlettel kapcsolatban, vagy a nők rajongása a jóképű bűnözők iránt, akiknek ártatlanságában rendületlenül hisznek...

Nemrég egy előbbitől független, releváns kutatás azt az eredményt hozta, hogy a nőnem számára nem "eredendően" vonzó a férfiak magabiztossága. Ez a tulajdonság csak akkor hat pozitívan, ha a férfinek "vetélytársai" vannak, akiket azáltal előzhet be, hogy nem riad vissza a közeledéstől, továbbá "feltűnőbb" náluk. A vizsgálat szerint a túlzottan magabiztos és "pimasz" nők is hasonló előnnyel bírnak szerényebb és bizonytalanabb versenytársaikkal szemben, legalábbis a férfi tesztalanyok hozzáállásából következtetve.

Ezért vonzóbbak a pimasz férfiak

A "mindennapi pszichológia" megfogalmazása, az eredeti, angol nyelvű kutatás alapján:

"Az is kiderült, hogy a nők nem tartják eredendően vonzónak a túlzott magabiztosságot. A döntő szempontot azonban az jelenti ebben a kérdésben, hogy van-e versengés az illető partnerjelölt kegyeiért.

Számítógépes modellezés során fény derült arra, hogy a túlzottan magabiztos férfiak nagyobb eséllyel nyerik meg egy hölgy kegyeit versenyhelyzetben, például egy zsúfolt szórakozóhelyen. Ők ugyanis szívesen ringbe szállnak bárkivel szemben és ritkábban hátrálnak meg a figyelem felkeltéséért folytatott harcban. Így aztán nagyobb valószínűséggel körözik le vetélytársakat, akik sokkal kevésbé vállalják a versengést pimasz társaikkal szemben.

Persze nemcsak a férfiak profitáltak önteltségükből a vizsgálat során: a hasonló viselkedésű nők ugyancsak lekörözték saját nemű vetélytársaikat.

Így talán érthetőbbé válik, hogyan kerülnek a csábító nők az öntelt férfiak oldalára, a jó pasik pedig a beképzelt csajok mellé."

Why cocky guys get girl

Források:

The Don Draper-effect good looking men away bad behaviour
You’re OK Until You Misbehave: How Norm Violations Magnify the Attractiveness Devil Effect

Cikkajánló:

Miért a buta nőket szeretik a férfiak?- I. rész

Miért a buta nőket szeretik a férfiak?- II. rész

Mire izgultunk 2014-ben- avagy kinek mit jelentett a "szex"...

Mit számít a férfitest...?

Az év nagy bukásai szexuális sztereotípiákban...

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2015.08.29. 21:05 most jön a java: 131 komment

4_1.jpgPár ezer éve az emberiség nagy része még hitt benne, hogy az ősök dicsősége, kudarcai, hőstettei és bukásai generációról generációra vándorolnak tovább. Spirituális tanok beszéltek róla, hogyan határozzák meg sorsunkat az előző életek. Szent könyveinkben olvashattuk: "megbüntetem az atyák vétkét a fiakban...".

Néhány évtizede mindez sokak számára már nem volt több megmosolyogtató mítosznál; amint a tudomány felfedezte a különböző életformák testét felépítő apró alkotórészeket, a sejteket, kromoszómákat és géneket, a régi bölcsességek lassan homályba vesztek, és újabb, sok szempontból egyszerűbb magyarázatok születtek az emberi viselkedésre és életfunkciókra.

Ma a modern tudomány mégis bizonyítani látszik, hogy eredményei közel sem annyira egyértelműek és megdönthetetlenek. Az eddigiek megtagadásától függetlenül egyre több tudós döbben rá, hogy a géntudomány és öröklődéstan az ősi, spirituális tanokkal akár kéz a kézben is járhat...

A szülők "karmája"

A tudományosan máig rejtélyes anyai hatásról már eddig is sokat olvashattunk:

"Az állatvilágban általános jelenség, hogy a petesejt, pete, vagy tojás térfogata messze meghaladja a spermiumét. Az embernél „csak” kétszázezerszer, a baromfiaknál pedig sokmilliárdszorosan nagyobb a petesejt. Vajon miért a nagy különbség, ha a női és a hímivarsejt is csak egy-egy kromoszóma-garnitúrával járul hozzá az új élőlény képződéséhez? Az általános vélekedés szerint azért, mert a női ivarsejtek citoplazmája sziket tartalmaz, olyan anyagokat, amelyek fedezik az embrió energia- és tápanyagszükségletét. A „szikhipotézis” értelme nyilvánvaló a petét (tojást) rakó élőlények életében, ahol az utódok fejlődését a pete anyagai biztosítják. De vajon miért nagyobbak az olyan élőlények petesejtjei a spermiumoknál, amelyek embriói az anyaméhen belül fejlődnek, ahol lehetőség van az embrió (magzat) folyamatos ellátására? Azért, mert a peték, a petesejtek citoplazmája nemcsak sziket, hanem olyan anyagokat is tartalmaz (mindenekelőtt mRNS- és fehérjemolekulákat), amelyek a petesejt érése során kerülnek a petesejtek, a peték citoplazmájába, és elsősorban ezek irányítják az embriógenezis kezdeti lépéseit. A jelenséget anyai hatásnak nevezik, és szerepe sokkal fontosabb életünkben, mint bárki hinné. Gondolta volna a kedves olvasó, hogy az anyai hatás a magzatvédő program alapja?"- (Szabad János: Petesejt-citoplazma és anyai hatás; termeszetvilaga.hu)

Az anyai hatás számtalan téren megmutatkozik- például egy ló anya és egy szamár apa keresztezésekor az utódok inkább lóhoz, fordított esetben viszont inkább szamárhoz hasonlítanak. Állattenyésztők figyelték meg, hogy az utód maximális testsúlya és erőnléte az anyáéval korrelál. A sejten kívüli öröklődés és az anyatej hatásainak eredményeiként az anyák szervezete mintegy "aktívan a saját képére formálja" az utódokét, miközben- legalábbis eddig ezt hittük- az apák pusztán a genetikai kód felét nyújtják. Érdekesség, hogy néhány százaléknyi különbség még intelligenciavizsgálatoknál is mutatkozik: a gyermekek intelligenciája felnőve állítólag hajszálnyival az anyáéhoz húz jobban.

Talán ennek is köszönhető, hogy mindezidáig a tudomány nagyobb figyelmet fordított az anyák egészségére, az őket érintő, terhesség és szoptatás alatt biztosítandó nyugodt körülményekre vagy az anyai életkorra, bár mindez érdekes kettősséget mutatott azzal, hogy nem is olyan rég az utódokat nagyobb részben az apák leszármazottainak hitték; újabb kettősség, hogy ennek ellenére a nőktől várták, hogy képesek legyenek fiúutódot szülni, mely a jelenlegi eredmények szerint egyaránt múlik mindkét szülőn.

Az epigenetika viszonylag gyors fejlődésének köszönhető, hogy e modern tudományág az anyai hatáson kívül számtalan más, jelentős kérdést is felölel, melyek közül néhány már-már sci-fi-be illő módon teremt kontrasztot a gének általi determináció és a környezet általi tapasztalatok genetikánkra való visszahatása között. Itt tehát már nem csupán a klasszikus, genetika kontra környezet problematikájával találkozhatunk; a bizonyítékok szerint szerzett tapasztalataink öröklődő változásokat idézhetnek elő genetikai rendszerünkben, melyeket továbbadhatunk utódainknak is.

Az epigenetika úttörői között találhatjuk Marion J. Lamb-ot, Eva Jablonkát, vagy a Harward Egyetem molekuláris biológia professzorát, a munkásságáról nálunk is közismert Catherine Dulac-ot.

Dulac munkatársaival nemrég mutatta ki, hogy a szülői gének epigenetikai eszközökkel csaphatnak össze az utódokban a fennmaradásért.

Az ezzel kapcsolatos, összegzett eredmények többféle jelentős genetikai érdekellentétet is felsorakoztattak.

- Magzati korban az apai gének a magzat táplálására, az anyai gének a tartalékolásra tesznek hajlamossá. Ennek elsődleges oka, hogy a férfiak nem lehettek teljesen biztosak benne, hogy a nő következő gyermeke is tőlük származik majd, míg a nőknek értelemszerűen minden gyermek "saját".

- Kisgyermekkorban az anyai gének az anyával és a testvérekkel való önzetlenségre és összefogásra hajlamosítanak, míg felnőtt korban az apai gének önzésre tesznek hajlamossá. Itt megint csak a vérvonal anyai bizonyossága játssza a fő szerepet, amire (a testvérekkel való összefogásra) felnőttként kevésbé lehet szükség; ilyenkor az evolúció már az "önérvényesítő" apai géneknek kedvezett.

- Leányutódok esetében az anyai és apai részről öröklött x kromoszómák egyike a sejtekben mintegy véletlenszerűen kikapcsol, ám az agykéregben található idegsejtek esetében ez többnyire az apai x kromoszóma. (A fiúgyermekek egyetlen x kromoszómát örökölnek az édesanyjuktól.)

- Részben ennek magyarázatául szolgálhat, hogy a feltevések szerint a házasságok révén régebben a nők kerültek a férfiak falujába, azok rokonai közé, így az anyák esetében az evolúció az "önzést" (önmaga és utódai előtérbe helyezését), míg apák esetében a falubeli rokonokkal szembeni altruizmust támogatta.

origin_evol_life.jpgAzonban a kutatások meglepő eredményei itt még nem érnek véget. A mai álláspont szerint a környezeti hatások, életmódunk, döntéseink eredményei akár utódaink fenotípusos megnyilvánulásait is módosíthatják. A genetikai öröklődés részben összefolyik a környezetivel, s érdekes, többszörösen oda-visszaható folyamatok eredményeként az anyai hatás mellett immár "apai hatásról" is beszélhetünk.

Egy idő óta nyílt titok, hogy az apák életkora, egészségi állapota is befolyásolja a nemzés sikerességét és az utódok egészségét, intelligenciáját, de tavaly első ízben sikerült bizonyítani, hogy olyan közvetett hatások, mint a kamaszkori étkezi szokás, vagy a stressz is változást idézhetnek elő a leszármazottak viselkedésében és egészségében.

A DNS-molekuláinkhoz az életmódunkból, a környezetünkkel való kölcsönhatásokból kifolyólag, s azok függvényében kapcsolódó metilcsoportok epigenetikai szinten a genetikai anyag módosulását idézhetik elő- amit nagy eséllyel adunk tovább gyermekeinknek is. A viselkedésünk, hangulatunk, közérzetünk, szerzett egészségi állapotunk, a fiatalkorban gyakorolt káros szenvedélyeink, a munkahelyi stressz mind lenyomatokat hagynak az örökítő sejtjeinkben- a petesejtben és a hímivarsejtben egyaránt.

A metilációs mintázat változásai tehát örökletesek lehetnek, noha a DNS maga nem változik.

Ikerkísérletekkel jól kimutatható, hogyan megy át a "szerzett útravaló" a következő generációba- mely szintén az epigenetikus folyamatok tárgykörébe tartozik. Az ikrek genetikája, noha teljesen azonos, leszármazottaik életét döntően meghatározhatják a szülők eltérő életkörülményei, döntései, sikerei avagy kudarcai.

Ám mindezidáig kérdéses volt, hogy ha a petesejt és hímivarsejt metilációs mintázata a megtermékenyítés pillanatában törlődik, a szülők korábbi epigenetikus "tapasztalatai" miként kerülnek át a magzatokba? Az anyai hatás ilyen szempontból más jellegű, hiszen a magzat kihordása és az anyatejjel való szoptatás kellő alapot nyújt az anya életmódjának és testi jellemzőinek sejten kívüli örökítéséhez.

A New Scientist által a biológia egyik legnagyobb rejtélyének nevezett problémára Isabelle Mansuy (Zürichi Egyetem) és kutatócsoportja adta meg a választ nemrég. A kutatónő a Nature-ben számolt be eredményeiről, melyek szerint a megoldást a sejtekben nagy számban megtalálható mikroRNS molekulák jelentik.

Mansuy egereken kísérletezett kollégáival; az állatokat jelentős stresszhatásnak tették ki, majd a mikroRNS változásait vizsgálták. A változások- összehasonlítva a stresszhatást át nem élt egerek mikroRNS állományával- érintették az agyban, a vérben és a spermában lévő mikorRNS-molekulákat is, erősen befolyásolva az élettani folyamatokat és a szaporodást.

Az egerek depresszióra hajlamos viselkedésmintákat mutattak, kerülték a nyílt tereket, az erős fényt- s mindez a spermiumon keresztül részben átadódott a következő generációra is, akik immár öröklött jellemzőként váltak hajlamosabbá az említett viselkedésre, annak ellenére, hogy a stresszhatsokkal nem találkoztak közvetlenül.

Az igazi meglepetést azonban az okozta, hogy e módosulások, beleértve a megváltozott anyagcsere folyamatokat, még a harmadik generációra- tehát az unokákra- is hatással voltak.

"Apai hatás"

Nem csak "anyai hatás" létezik tehát, hanem az apát ért stressz, az élmények, a tapasztalatok, viselkedésminták, vagyis az ezekkel összefüggő testi folyamatok (a petesejthez hasonlatosan) a hímivarsejten át is hathatnak. Sokáig hittük, hogy a hímivarsejt sem mitokondriumot, sem más anyagokat nem ad át az örökítő anyagon kívül, ám 2004-ben azt is sikerült kimutatni, hogy egyes, sejtplazmájában jelenlévő RNS-molekulák mégis bejuthatnak a petesejtbe.

Az apai mikroRNS-ek ezt követően működésbe léptek és kialakították az apákban is jelenlévő, "módosult" mintázatokat (természetesen az anya releváns mikroRNS-eivel együttesen).

A kutatók szerint a fenti folyamatok az embereknél is hasonlóképpen végbemennek.

Nem mindegy, mit fogyasztanak a leendő apák

Spanyol kutatók Jiménez-Chillarón vezetésével szintén egereken vizsgálták az apa és anyaállatok táplálkozásának utódokon lecsapódó hatásait, s nagyjából ugyanazt az eredményt kapták, amit a stresszel kapcsolatban. A klónozott, ámde különböző módon táplált (túltáplált; kontrollcsoport) egerek utódainál nagyban kimutatható volt az epigenetikus összefüggés.

E hatások érdekessége, hogy jelentős különbségek mutatkoznak a gyermek nemét illetően, ahogyan fentebb már megjegyeztük- az apai hatás inkább fiúkra, az anyai inkább lányokra érvényes, bár az x kromoszómát tekintve kizárólag az anyai érvényesül.

Brit csecsemők és családjaik tanulmányozásából derült ki a kilencvenes években, hogy ha az apa erős dohányos, a férfiágon tapasztalt egészségügyi következmények igen súlyosak lehetnek: a több mint 5000 férfi közül az erős dohányosok gyerekeire már 9 éves korban jellemzőbb volt az elhízás.

Egy svéd vizsgálatban az egészséges táplálkozás hatásai nemtől függően hosszabbították meg az utódok életkilátásait. Ha apai ágon volt jellemző, a fiú, ha anyai ágon, a leányutódoknak javultak a hosszabb életkorra való esélyei, s ez még az unokák vonatkozásában is megmutatkozott. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy ezek szerint nem csak a saját, de felmenőink táplálkozási szokásai is erősen összefügghetnek azzal, meddig van esélyünk élni- és milyen egészségi állapotban. A férfiak kimutathatóan egészségtelenebb táplálkozása láncreakciót indíthat el a fiúutódok vonatkozásában is, miközben a leányutódokra a vizsgálatok szerint az anyára jellemző hat számottevőbben.

A túlsúlyos, egészségtelenül táplálkozó és káros szenvedélyekkel rendszeresen élő férfiak aránya a világon szinte mindenütt meghaladja a hasonló nőkét.

Bizakodásra adhat okot, hogy egyre több országban figyelnek a férfiak egészségtudatosságának növelésére.

Isabelle Mansuy úttörő felfedezése nem csak a stressz tekintetében jelentős. Az őssejtkutatás, a mesterséges méh kifejlesztése, s az örökítő anyagok mesterséges felhasználása szintén gyerekcipőben jár, ám a fejlődés az utóbbi időben egyre gyorsul. Ehhez azonban tisztában kell lennünk az anyai és apai részről fennálló, sejten kívüli hatások mibenlétével is.

Mint a közelmúltban olvashattunk róla, japán kutatóknak kecskeembriókkal sikerült tesztelniük a mesterséges méhet, ám a létrehozott embriók többsége elpusztult. A háttérben az anyai hatás hiánya is gyanítható, azonban Mansuy vizsgálataival mind az anyákra, mind az apákra jellemző epigenetikus hatások feltérképezhetővé válhatnak, ami a jövőben utat nyithat a gondokkal küzdő nők, férfiak, párok kisegítésére is.

A probléma szempontjából szintén jelentős őssejtkutatásban Dr Foteini Hassiotou ausztrál kutatónő ért el kiemelkedő eredményt, amikor sikerült kimutatnia az anyatejben található őssejteket, amelyekből más sejtek is előállíthatók. A forradalmi felfedezés nagyban megkönnyíti az őssejtek felhasználását. Ezzel a lépéssel a kutatónőnek- aki mikrobiológia terén kitüntetést kapott- az őssejtkutatás egyik legfőbb problémáját sikerült megoldania.

A fentieket figyelembe véve nem pusztán a problémákkal küzdő pároknak, de hamarosan akár az egyedülálló férfiaknak és funkcionálisan meddő nőknek is lehetőségük nyílhat, hogy a szakemberek tudásának és áldozatos munkájának köszönhetően gyermeket vállalhassanak.

Hogy ez mennyiben járható út, arról egyelőre nem az orvostudomány hivatott dönteni.

Az apák szerepe...

Miközben folyamatosan hangsúlyt kap az anyák szerepének fontossága, az apákat a hagyományos szemlélet gyakran hajlamos kizárólag családfenntartói feladatokra redukálni, pedig a vizsgálatok tanulsága szerint a kisfiúk és apák között már a kezdetektől különleges, biológiai kapcsolat van.

Az is bizonyos, hogy a kisfiúk az eddigi eredmények alapján már magzati kortól érzékenyebbek mind a méhben őket ért hatásokra, mind az anyatej hatásaira, majd később az iskolai környezetre épp úgy, mint az otthoni körülményekre.

A Western Australia Egyetem kutatói az anyatej és a matematika teljesítmény összefüggéseit vizsgálták, minek során az anyatejjel fél évnél tovább táplált gyerekek matematikaeredményei szignifikánsan jobbak voltak. E hatás kisfiúknál volt jelentősebb, bár nem tudni pontosan, hogy az anya közelsége, vagy maga az anyatej befolyásolta-e. Ha előbbi, az annyit tesz, hogy a fiúgyermekeknek ebben a korban mind az anya, mind az apa közelségére nagyobb szükségük lenne.

Wendy H. Oddy, a kutatás vezetője úgy vélte, a fiúk alapvetően érzékenyebben reagálnak a stresszre, a lányoknak viszont védelmet jelenthetnek a női hormonok. Az anyatej gyakorlatilag védő-funkciókkal rendelkező női hormont, ösztrogént juttathat a kisfiúk szervezetébe.

Egy további, átfogó felmérés tanulsága, hogy főképp a fiúkat érintette hátrányosan, ha pár hónapos korukban nélkülözniük kellett az édesapjukat.

"A vizsgálat eredménye szerint azoknál a gyerekeknél találtak komolyabb viselkedési problémákat, akikkel szemben az apjuk távolságtartóbban viselkedett vagy kevesebb időt szánt rájuk.

A vizsgálat azt is kimutatta, hogy ez a hatás erősebben mutatkozott meg a fiúknál, mint a lánygyermekeknél. Ez alapján a szakértők feltételezik, hogy pár hónapos korban a fiúkra erősebb hatást gyakorol az apa személye, mint a lánygyerekekre – olvasható a ScienceDaily tudományos ismeretterjesztő portálon."

Az apák szerepe később is jelentős marad- de nem csak a gyermekekre, hanem magukra az apákra is igaz, hogy kiegyensúlyozottabbá teszi őket, ha kiveszik a részüket az otthoni teendőkből, különös tekintettel a gyermeknevelésre.

Az apai ösztön hormonális kialakulásában is a babákkal aktívan töltött idő játszik kulcsfontosságú szerepet, s ha ez nem volna elég, a nők párkapcsolati elégedettségét is erősen befolyásolja, választottjuk a közös gyerek megszületése után mennyire van jelen.

Az apa-gyerek kötődés megerősítéséhez és a boldog párkapcsolathoz elengedhetetlen volna, hogy a férfiak- a nőkhöz hasonlóan- a kezdetektől sokat foglalkozzanak gyermekeikkel, hisz ez az a kritikus időszak, melynek hatásai nem csak a párkapcsolatra, de a gyerek későbbi életére is döntő befolyást gyakorolhatnak; így az anyáknak is érdekük ezt biztosítani. Az apai gondoskodás és jelenlét természetesen az újszülött kislányok esetében is kiemelten fontos.

A férfiaknál az együtt töltött idő és a gondoskodás "pótolhatja" azt, amit a nőknél a terhesség szükségszerűen eredményez- például egy nemrég készült vizsgálat bizonyította, hogy az apák ugyanolyan hatékonysággal reagálhatnak a gyermekük sírására, ha ők is aktívan foglalkoznak a kicsivel.

51.jpg

"The researchers found that wives' perception of the father-child relationship had the strongest effect on the marital quality of both spouses. Following this, there was a positive correlation between wives' perceptions of father participation in child rearing with reports of marital quality for both spouses. Being more satisfied with the division of family labor correlated with both spouses reporting higher marital quality. Both spouses reported higher satisfaction with the division of labor when wives reported that their husbands had greater responsibility for family tasks. Wives reported being more satisfied with the division of labor when they worked together with their spouses rather than alone."

További eredmények:

A magyar származású Mezey Éva, (Amerikai Nemzeti Egészségügyi Kutatóintézet (National Institute of Health) Neurológiai Intézete) őssejtekkel kapcsolatos nemzetközi jelentőségű felfedezése, hogy az emberi csontvelőből származó őssejtek az agyba juthatnak, és ott működőképes neuronokká alakulhatnak át, így felhasználhatók sérült agyterületek újjáélesztésére is. A kutatónő eredményeit 2003-ban a New Scientist tette közzé.

A cikkben tárgyalt tanulmányhoz hasonlóan 2014-ben egy, az anyákra vonatkozó eredmény is megjelent: a BMC Medicine szaklapban publikált vizsgálatban a kanadai University of Lethbridge egyetem kutatónőjének patkánykísérletekkel sikerült felfedeznie a nőket érő stressz petesejtekre, fogamzásra és magzatokra vonatkozó, összetett hatásait. Gerlinde Metz szerint: “korábban nem tudtuk, hogy az emberi betegségek fontos biomarkerei, a mikroRNS-ek a tapasztalatok vagy öröklés útján jönnek létre. Most kiderült, hogy az anyai stressz sok generáción át tartó mikroRNS változásokat hozhat létre.“a koraszülést sok tényező okozhatja, a mi kutatásunk azt vizsgálta, hogy az anyák, nagyanyák és még korábbi elődök stressze milyen kockázatot jelent a terhességre és a szülésre nézve. Az eredményünknek van egy olyan vonzata, amely túlmutat a terhességen; kutatásunk azt sugallja, hogy sok bonyolult betegség őseink tapasztalataiban gyökerezik.” (forrás: figyelemkontroll.hu)

Angol összefoglaló

Japánban élő kollégáihoz hasonlóan az amerikai Dr. Helen Hung-Ching Liu, a manhattani Cornell Egyetem reproduktív endokrin laboratóriumának kutatója is élen jár a mesterséges méh kifejlesztésének terén- már több egereken végzett kísérletet is a háta mögött tudhat. Liu 2001-ben publikálta emberi zigótákkal történő kísérleteit. A biztató eredmények ellenére a kutatónő így nyilatkozott az eljárásról:

"Egészen biztosan nem szeretnék olyan nőknek segíteni, akik egyszerűen csak nem akarnak kihordani egy gyereket és ezért választanák a mesterséges méh-megoldást”

“Olyan méhet szeretnék létrehozni, ami egy helyettesítő szerv lenne, amelyet be lehetne ültetni egy nő testébe a saját méhe helyére, és amelyet a saját endometriumának sejtjeiből hozunk létre.”

A mesterséges megtermékenyítés különböző formáival és az őssejtekkel kapcsolatos kutatásoknak nem csak a meddőségi problémák adnak megfelelő apropót. Azok a nemrég felröppent hírek is aggasztóan hatottak, melyek szerint a férfiak termékenysége az utóbbi időben- többek között a káros kémiai anyagoknak és a modern életvitel hátrányos oldalának köszönhetően- folyamatosan gyengül. Néhány kutató genetikai alapon vizionálta, hogy evolúciós léptékkel mérve "hamarosan" talán maga az y kromoszóma, s vele a hímnem is eltűnhet.

Ráadásul a férfiak szervezetére a bizonyos értelemben kevésbé stabil immunrendszernek és a férfispecifikus működésnek köszönhetően számtalan káros szenvedély hat hátrányosabban- ilyen többek között a dohányzás is.

Pár millió évük maradt még a férfiaknak?

A mesterséges megtermékenyítés fejlődésével elvileg egy olyan megoldás is kikísérletezhető, amely két női ivarsejt egyesítéséből származtat utódokat, az egyik genetikai anyagát a másik sejtbe juttatva. Az eljárás viszont épp a fenti, epigenetikai eredmények függvényében mégsem lenne olyan egyszerű, mint azt néhány éve gondolták. 

Aggodalomra ennek ellenére semmi ok, a legújabb eredmények biztatóak. Többek között Jennifer Hughes (aki 2012-ben végezte el a rhesusmajom Y-kromoszómájának szekvenálását)a massachusettsi cambridge-i Whitehead Orvosbiológiai Kutatóintézetének tudósa is azon a nézőponton van, hogy az y kromoszóma évmilliók óta stabil, s az előzetes következtetések voltak pontatlanok. 

""Végre empirikus adatokkal is alá tudjuk támasztani, hogy az Y-kromoszóma változatlanul tartotta magát az elmúlt 25 millió évben" - mondja Hughes. "Az Y-kromoszóma génvesztéseinek zöme szinte mindjárt azután lezajlott, amikor megszűnt a rekombinációja az X-kromoszómával" - mondta. A 19 fennmaradt génnek valószínűleg létfontosságú biológiai funkciója van, mondta a kutatónő, így valószínűleg az evolúciós közeljövőben nem tűnnek el sehova."

Ugyanezt támasztották alá Melissa Wilson Sayres nemzetközi visszhangot kiváltott eredményei. A bioinformatika élvonalbeli képviselőjeként ismert kutató európai és afrikai férfiak y kromoszómáinak vizsgálatából mutatta ki, hogy az y-on megmaradt gének egyrészt egyáltalán nem feleslegesek és sérülékenyek, másrészt a kromoszóma jellege, egységessége és hasonlósága nem az eddig feltételezett párosodási rendszer következménye. 

Wilson-Sayres szerint régebben, az emlősök őseinél az x és y kromoszóma még képes volt géneket cserélni, ám a hímnemet meghatározó gének némelyike káros lett volna a nőnemre, ezért ez a folyamat megszűnt.

A mai férfiak y kromoszómái jobban hasonlítanak egymásra, mint az várható lenne, ami két dolgot jelenthet. Az egyik, hogy a történelem folyamán csak kevés férfi tudta jelentős mértékben továbbadni a génjeit, míg a másik, hogy a kromoszóma a természetes szelekciónak köszönhetően "egyedül oldotta meg" a káros mutációk kigyomlálását.

A kutatónő nemrég közzétett elemzései azt mutatják, hogy ha igaz lenne, hogy jóval kevesebb férfi, mint női őstől származunk, az x kromoszómáinknak (amelyek egyikét minden leánygyermek az apától kapja) is kisebb variabilitást kellene mutatniuk. Az ok tehát- amit eddig az "alfahímelméletnek" véltek, s ami így közvetve hozzájárult volna az y kromoszóma "csökevényesedéséhez",- voltaképp a kromoszóma stabilitásában, ellenálló képességében és evolúciós alkalmazkodásában, egyszóval nem a nemi, hanem a természetes szelekcióban keresendő.

Wilson Sayres két kulcsfontosságú dolgot tárt elénk nemi kromoszómáinkról. Ezek közül az első, hogy az y kromoszómán megmaradt gének túlságosan hasznosak és ellenállóak ahhoz, hogy "véletlenszerűen" tűnjenek el. Ellenkezőleg, az y a káros mutációk kiszűrése miatt egységes, s a feltételezésekkel ellentétben megmaradt génjei stabilan állják ki az idő próbáját. A második mintegy alátámasztja, hogy a kromoszóma génveszteségeinek becsléséből eddig rosszul határozták meg a mindenki közös férfiősére vonatkozó, feltételezett történelmi kort, amelyben a "kromoszóma-Ádám" néven emlegetett ősapa élhetett: ez a férfiős mégsem számottevően eltérő időpontban volt jelen, mint a "mitokondriális Éva" néven elhíresült genetikai ősanya- ami szintén arra utalna, hogy kevesebb férfiőstől származunk.

Az angol nyelvű kutatás a következő linken olvasható: Natural Selection Reduced Diversity on Human Y Chromosomes

M. Wilson Sayresel közel egy időben két független kutatócsoport is hasonló eredményre jutott közös őseink korát illetően, aminek kapcsán a szakértőként megkérdezett kutatónő kijelentette, az egyezés nem azt jelenti, hogy a két ős feltétlenül ismerte egymást, vagy közös utódokat nemzettek volna. 

Felhasznált források:

Petesejt-citoplazma és anyai hatás

Eva Jablonka; Marion J. Lamb: Evolution in Four Dimensions Genetic, Epigenetic, Behavioral, and Symbolic Variation in the History of Life "A molekuláris biológia eredményei a génközpontú öröklődés eddigi feltételezéseit is kétségbe vonhatják. A Négydimenziós Evolúció című könyv szerint a négy öröklődési rendszer mindegyike részt vesz az evolúció alakításában: a genetikai, epigenetikai, viselkedéses és szimbolikus öröklődési rendszer mindegyike rendelkezik hatást gyakorol a természetes szelekció alakulására."

Az utód nemére mindkét szülőnek befolyása van: Sarah Robertson; Adelaide-i Egyetem. Female biology screens for the best sperm

Boldogkői Zsolt: Összecsapnak a szülői gének

Children fathered by older men are less intelligent

A férfiaknál is ketyeg a biológiai óra

Traces of Trauma in Sperm RNA

Sperm inject RNA into eggs at fertilisation

The Artificial Womb Is Born

Breastfeeding Duration and Academic Achievement at 10 Years 

Do early father–infant interactions predict the onset of externalising behaviours in young children? Findings from a longitudinal cohort study

Father-Child Relationship Linked to Marital Quality

Átalakul az apák agya, amikor gyerekük születik

Sexy dads: The allure of men who like babies

Megfejtették, miért a férfiak halnak meg korábban

Miért rossz férfinak lenni?

Fathers are happier if they do more housework, study finds

Natural Selection Reduced Diversity on Human Y Chromosomes

 

- korábbi cikkeinkből -

 

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2015.03.13. 19:29 most jön a java: 1020 komment

- pornóelemzés a tudomány tükrében -

(18+)

Nem telhetett el úgy a 2014-es év, hogy betekintést ne nyerjünk a nők és férfiak erotikával kapcsolatos ízlése és preferenciái közötti különbségekbe- vagy épp hasonlóságokba- is. Következzék egy összefoglalás most erről.

A két nem szexuális ízlését illetően a pornhub statisztikája szolgált némi meglepetéssel.

pornhub-men-women-top-categories3.pngEszerint nőknél a "lesbian" és a "gay" kategória érte el a legmagasabb keresési arányt, szinte fej-fej mellett, harmadik a "teen" (vagyis nagyjából a fiatalokat bemutató műfaj), míg negyedik a "for women", a nőknek szánt, női szempontból leforgatott jelenetek lettek. Ezen kívül tekintélyes helyen szerepel a MILF (érett nők) és a squirt (női "spriccelős" orgazmus) is.

Érdekesség, hogy Angliában utóbbit az arcraüléses orálszexszel együtt tervezik betiltani, holott jóval ártalmatlanabb kategória a mélytoroknál. Remélhetőleg az idei év folyamán azt is megtudhatjuk, hány angol néz majd ezután orosz pornóoldalakat.

Az "anál" a férfiak ízléséhez képest nők esetében jóval hátrább szorult, bár a "gay" kategória részeként nyilván szerepel, tehát mondhatjuk, hogy a férfiak egymás számára nyújtott anális élvezete valamelyest talán mégis érdekli a nők egy részét.

Nézzük a másik oldalt:

Férfiaknál a teen és a milf vezet 'majd fej-fej mellett, harmadik a mature, ami legalábbis meglepő, annak a 2014-es finn kutatásnak a függvényében, mely bár ~12.000 ember megkérdezésén alapult, de a férfi válaszadók korosztálytól függetlenül a húszas éveik közepén járó nőkről fantáziáltak leginkább. A kutatás részleteiről és anonimitásáról jó lenne többet is megtudnunk.

A férfiak top kategóriáinak érdekessége egyébként, hogy e kettőt kivéve szinte minden "női kedvenc" lejjebb szorult a listán, s sok ellentétes tartalom szerepel szinte egymás "alatt".

pornhub-men-women-top-searches2.pngA top keresőszavak szintén nem okoznak különösebb meglepetést, s természetesen főképp a kategóriákon belül érdemes értelmezni őket. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy a nőket vonzza a gay és lesbian kategórián belüli csoportszex, a squirt, a masszázs, a férfiaknál viszont a teen és milf kitartóan osztozik a két első helyen, míg a harmadikra a kissé bizarrabb "mom" került. És némi módosítással a negyedikre is. Mi, magyarok ebben még ennél is tekintélyesebb helyet foglalunk el. Nálunk egy másik statisztika szerint ez a második vezető kulcsszó, bár szintén kissé bizarrabb formában ("mom and son"), míg első az "arcra élvezés", amelyre lentebb még kitérünk.

A listán nem szereplő, ám említésre méltó körülmény, hogy nők esetében az "eating/licking pussy" 900 illetve 800%-al(!) népszerűbb, továbbá a solo male kategóriára igen, ám a solo female-ra szinte egyáltalán nem mutatkozik érdeklődés (magyarul a nőket önmagában nem, vagy legalábbis nem statisztikailag kimutatható módon érdekli egy másik nő teste, míg egy férfié feltehetően vonzza őket- mi sem természetesebb ennél), amiből legalábbis levonható a következtetés, hogy a lesbian filmeket inkább a hetero pornókból hiányzó cselekmény, a női élvezet előtérbe helyezése, míg a gay filmeket a hetero filmekből hiányzó, megfelelő vizuális ingert nyújtó férfitest miatt keresik.

A "solo male"-ra egyébként 103%-al, a "for women"-re ~200%-al, a "bondage"-re 77%-al nagyobb arányban keresnek rá a férfiaknál.

Tovább árnyalja a statisztikákat a női szexualitás "fluidabb" jellege is, melynek nem csak szocializációs alapjai ismertek. (Néhány felmérés azt sugallta, hogy a kevésbé iskolázott, alacsonyabb társadalmi státuszú, illetve a kevésbé szimmetrikus, vonzó partnerrel rendelkező nők hajlamosabbak a leszbikus próbálkozásokra, a szexuális bűntudat pedig a szubmisszív fantáziák és szexuális irányultság esélyeit növeli.)

Study Undercuts View of College as a Place of Same-Sex Experimentation

A feltevés jogosságáról mindenki döntsön maga.

A bondage terén megmutatkozó keresési preferenciák részleteikben nem ismertek, de tekintve, hogy a heteroszexuális pornók jelentős része- a cselekmény egyre durvább jellege miatt- már önmagában a női mazochizmust és szubmisszivitást helyezné előtérbe, gyanítható, hogy az irántuk való jóval gyérebb női érdeklődés a sztereotípiák ellenkezőjére mutathat rá, amit egyébként alátámaszthat Roy Baumeister 2010-ben végzett felmérése is.

"One common misconception of BDSM and kink is that women are more likely to take on masochistic roles than men. Roy Baumeister (2010) actually had more male masochists in his study than female, and fewer male dominants than female. The fact that neither of these gender differences were significant, suggests no assumptions should be made regarding gender and masochistic roles in BDSM. One explanation why we might think otherwise lies in our social and cultural ideals about femininity ; masochism may emphasize certain stereotypically feminine elements through activities like feminization of men and ultra-feminine clothing for women. But such tendencies of the submissive masochistic role should not be interpreted as a connection between it and the stereotypical female role—many masochistic scripts do not include any of these tendencies."

(forrás: wikipédia)

A női szexualitás érdekesen fluid voltára érdemes még kitérni néhány szó erejéig. Moreault és Follingstad 1978-as tanulmánya szerint nőknél a magas fokú szexuális bűntudat korrelál a szubmisszív, mazochisztikus és nemi erőszakkal kapcsolatos fantáziákkal. Később egy átfogó vizsgálat már a szexuális fluiditással hozta összefüggésbe a nők szubmisszív fantáziáit, miközben az ilyen típusú fantázia férfiak esetében a mazochizmushoz hasonlóan gyakoribbnak és erőteljesebbnek mutatkozott, azzal a különbséggel, hogy ha pusztán a mazochizmust mérték, ott még ennél is nagyobb 20-szoros előfordulási gyakoriságot találtak a nőkhöz képest.

Hasonlóak a tudományos tapasztalatok a nők "biszexuális" irányultságával kapcsolatban is, ezért szükségszerű a fluiditás társadalmi eredőin kívül (nagyobb fokú szexuális bűntudat, elfojtás, a női szexuális vágyak nehézkesebb felvállalása) a biológiai alapokra is kitérnünk.

A női szexualitás szubmisszív, biszexuális jellegű- a gond csak az, hogy ennyi erővel a "bonobo-szexre" is izgulhatna...

Meredith Chivers (Queens University; University of Toronto) a "bonobo-szex kísérlet"-ként is emlegetett következtetéseiről híres. Különböző szexjelenetek által, vizuálisan tesztelte a résztvevő hetero, bi és homoszexuális férfiak továbbá nők agyi válaszait, szubjektív viszonyulását, és a nemi szervükön jelentkező izgalmi állapotot. Úgy vélte, e kettőnek szinkronban kell lennie egymással, ami férfiak esetében így is történt. Nem úgy a nőknél.

Nem kis meglepetéssel kellett szembenéznie a "reflexszerű" és a "valós" izgalmi szintre való hatással kapcsolatban.

Chivers a hüvelybe helyezett eszközzel mérte a nemi szervek duzzanatát és véráramlatát, a testnedvek termelődését is.

A kísérletből a következő tanúságok vonhatók le:

- A nők a nemi szervek szintjén szinte bármely szexjelenet észlelésekor izgalmi állapotot mutattak, legyen az hetero, homo, vagy biszexuális, szerepeljenek benne csak nők, csak férfiak, férfiak és nők, esetleg más szexuális cselekményt folytató élőlények. Beleértve mindebbe akár a bonobo szexet is.

- Az "objektív" izgalmi szint viszont ettől nagyban eltérhetett, sokféle inger semleges vagy taszító volt számukra.

Ezeket a momentumokat a korábbi, sőt, gyakran a későbbi vizsgálatok során sem vették kellően figyelembe, néhányan így juthattak arra a megállapításra, hogy a női szexualitástól nem áll távol a biszexuális hajlam vagy a nemi erőszak fantáziák élvezete.

Annak tekintetében, mi okozza a nőknél ezt az érdekes jelenséget, a válasz kissé ellentéte az addigi következtetéseknek. Az elmélet szerint nem a "pánszexualitás", "nemi erőszak" , vagy "szubmisszivitás" vágyáról és élvezetéről, hanem egy ez ellen kialakuló, egyszerű védekező reflexről van szó, melynek folytán a nő akkor is vegetatív izgalmi "állapotot" élhet át, ha valamely szexuális cselekmény undorítja, ám nincs esélye védekezni ellene. Más fajoknál a hímek nőstények ellen irányuló agresszivitása és dominanciája általi nemi erőszakkal szemben a nőstények egyéb eszközökkel küzdenek, fenntartva ezzel a választás jogát- gyakran képesek elvezetni a spermát, s ha az erőszakot magát nem is, de a nemzést megakadályozni, vagy kárt tehetnek a hímek nemi szervében. Az embernél ez nem valósulhatott meg, s mint arra Chivers elgondolása is rámutat, a nem kívánt közösülések hátrányosan érinthették azokat a nőket, akik nem reagáltak "reflexszerű izgalmi állapottal"- sérülhettek, meddővé válhattak, így ezt a jellemzőt utódaiknak sem adhatták át.

Gender and sexual orientation differences in sexual response to sexual activities versus gender of actors in sexual films.

Az eredmények egyeznek azzal a tudományos tapasztalattal, hogy a nők gyakran éreztek undort olyan szexuálisan erőszakos jelenetek nézésekor, amelyekre ennek ellenére "nedvesedtek".

A tények tisztázásához fontos volt tudni, hogy "általánosságban" véve nem biszexuálisak vagy szubmisszívek (bár nyilván léteznek biszexuális, leszbikus, szubmisszív nők is)- hanem a test óvintézkedésként magára a "szexualitásra" reagálnak.

A női szexualitás az orgazmust magát tekintve már jóval szelektívebb a férfiszexualitásnál, például relatíve kevesebb nőre jellemzőek a parafíliák, a fetisizmus, a homoszexualitás, vagy a szadomazochizmus, s az orgazmus gyakoriságára vonatkozó statisztikákból nagyjából lemérhető a női preferenciák alapvető jellege is.

A modern pornókultusz veszélye többek között megtévesztő voltában rejlik: miközben máig előítéleteink vannak a női vágyak megismerésével, megtapasztalásával és kifejezésével kapcsolatban, olyan képeket közvetít, melyek a valós ingerek szintjén néha inkább jelenthetnek undort, mint élvezetet, ám a női test értelemszerűen reagál rájuk, s mindez a későbbi a szexuális élet megromlását idézheti elő.

How porn is rewiring our brains

(Arról már a korábbiakban is írtunk, hogy a női élvezet leginkább a férfiak arcának és testének szimmetriájával mutat összefüggést.)

Symmetry in Nature: Fundamental Fact or Human Bias?

Symmetrical People Make Better Dancers

Érdekességként említendő, miszerint egy másik cikk arról számol be, hogy mind a nők, mind a férfiak hajlamosabbak öntudatlanul is a fiatalabb párjelölteket előnyben részesíteni. Ráadásul a nők, akik fiatalabb férfival élnek, elégedettebbek is a kapcsolatukkal.

Online Dating: Women Want Younger Men

Commitment in Age-Gap Heterosexual Romantic Relationships: A Test of Evolutionary and Socio-Cultural Predictions

"“We don’t know for sure, but it may be because when the woman is older, it shifts the traditional heterosexual power dynamic toward greater equality. We know from a lot of research that greater equality tends to make couples happier,” writes study author Dr. Justin Lehmiller, a social psychologist in the Department of Psychology at Harvard University in his blog, the Psychology of Human Sexuality."

Mit akar a férfi...?

Áttérve a másik nemre, meglepőek a szexuális jelenetekben szereplők korosztályával kapcsolatos adatok. A már emlegetett, finn felmérés szerint a férfiak többsége életkortól függetlenül a 20-as évei közepén járó nőkről fantáziál (a "mágikus szám" e tekintetben a 24-25 év- a fiatalabbak is, az idősebbek is őket találják legvonzóbbnak, legalábbis saját bevallásuk alapján- e felméréshez ugyanis nem kapcsolódott értékelhető vizuális teszt), míg a nők a velük egykorú, vagy legfeljebb alig (2-4 évvel) idősebb férfiakat tartják vonzónak, bár az életkor növekedésével ez némileg náluk is "megfordul". 30-35 fölött a fantáziák tárgyaként már a néhány évvel fiatalabb férfiakat jelölték meg.

A tendencia biológiai szempontból egyébként érthető, mindkét nem a fiatalabb partner választásával növelheti saját reprodukciós esélyeit.

Ez alapján értelmetlennek tűnik, mégis miért keresik a férfiak a "milf" pornókat azonos arányban a "teen" műfajával, hiszen a nőknek kellene a DILF (35, 40 feletti, "túl"érett férfi- Nini, egy jó DILF!) tartalmakat preferálniuk.

Az evolúciós biológusok egy lehetséges magyarázata erre a tényre maga az anyaság, a "milf" ugyanis gyakran utal "szexi anyukára", aki termékenységét már bizonyította. Így nézve a "mom" sem feltétlenül azt jelenti, amit első látásra szűrnénk le belőle.

A férfiak megnyugtatása végett, az ő szexuális vonzerejüket is szignifikánsan növeli, ha csecsemővel mutatkoznak.

Do Babies Make Men Sexier?

Fenti statisztikát árnyalandó, érdemes még szót ejteni Dr. George Fieldmanról, aki a szépséget és a fiatalságot vetette össze. Ő az előzőekkel ellentétben vizuális teszteket használt, s miután a résztvevők különböző csoportjainak 20-45 éves kor közötti nőkről mutatott fotókat, arra az eredményre jutott, hogy a férfiak a legszebb nőket azok életkorától függetlenül jelölték meg potenciális társként, bár ez a preferencia csak a nő kései 30-as éveiig jelentkezett fokozottan.

Men May Prefer Beauty Over Youth

A vizsgálat további eredménye, hogy a "társ preferencia" szempontjából sem a nő kedvessége, sem más, feltételezett személyiségbeli jellemzők,- egyedül a szépség, mint "genetikai minőség" számítottak a döntésnél.

Mint az előző cikkben már bemutatásra került, a nők szépsége nem csak a termékenységgel mutat összefüggést hanem mind a nő, mind az utódok kognitív képességeivel is.

Nőies testalkat: okosabb utód?

A szépség, genetikai minőség tehát elsődlegesebb szempont, mint a fiatalság- bár a fiatalabb nők kétségtelenül termékenyebbek. Egy másik összefüggés a petesejt minőségével kapcsolatban állhat fenn. A petesejt is öregszik, ám közel sem olyan mértékben, ahogy eddig feltételeztük, a petesejtek folyamatos "pusztulása" viszont igencsak meglepő jelenséget eredményez.

A petesejt nem öregszik, csak a női test

Régóta foglalkoztat bennünket a kérdés, hogyan lehetséges, hogy az idősebb anyák gyerekei átlagosan intelligensebbek, míg az apa életkorával kapcsolatban az arányosság fordított?

Children of mothers over 40 'are healthier and more intelligent and less likely to have accidents'

The health and development of children born to older mothers in the United Kingdom: observational study using longitudinal cohort data

Az apai életkorról:

Az idősebb apák gyerekei kevésbé intelligensek

A választ a cikk végén szereplő genetikai sajátosságok jelenthetik- kiegészítve az előbbivel (hogy a női petesejtek is folyamatosan pusztulnak). A titok "nyitja" valószínűleg abban rejlik, hogy a nő kevésbé termékeny életkorára nagyobb arányban "maradnak meg" a genetikailag jobb minőségű petesejtek, így az életkorral párhuzamosan növekszik annak esélye is, hogy egy ilyen fog megérni és megtermékenyülni, míg fiatalabb anyáknál "véletlenszerűen" termékenyülhetnek meg a kevésbé ellenállóak, "gyengébb" minőségűek is.

A férfiaknál is ketyeg a biológiai óra

"A nők születéskor mintegy 1-2 millió petesejttel rendelkeznek, és serdülőkorukra ennek 75 százaléka elpusztul. A peték naponta halnak el, ám azok, amelyek kitartanak, azt az eredeti genetikai állományt tartalmazzák, ami a nő születésekor létrejött.

Az ondósejt ezzel szemben minden ejakuláció után milliószámra termelődik, és így megnő a genetikai kódban rejlő hiba lehetősége is. Az új ondósejt megtermékenyíteni még képes a petesejtet, de veszélyes mutációkat hordozhat, azaz fennáll a veszélye annak, hogy több a rendellenes DNS."

Végül egy kis kitérő:

Férfiaknál egy másik statisztika magyar vonatkozása szerint első keresőszóként az "arcra élvezés" szerepel, amely a két nem szexuális érdeklődése terén újra ellentéteket generálhat. A nők "testnedvektől" való nagyobb fokú tartózkodása nem valami természetellenes jelenség, nem is a prüdéria számlájára írható, hanem reprodukciós védőfunkciója lehetett- a termékenység és utódok miatt- a fertőzésekkel szembeni fokozottabb elővigyázatosság folytán. Különböző testnedv-szerű anyagokkal, taszító tárgyakkal végzett kísérlet bizonyította, hogy a nők "undorszintje" nagyban meghaladja a férfiakét.

Evidence that disgust evolved to protect from risk of disease.

Ez a szint az évek során mindkét nemnél fokozatosan csökken, ahogyan csökken a termékenységük is, ám fiatal korban lévő termékeny nőknél természetszerűen és kiugróan magas lehet. Állítólag a csók, mint az ismerkedés egyik formája is úgy alakulhatott ki az egymás számára vonzó emberek között, hogy a másik genetikai és egészségügyi "kompatibilitása" mérsékelten és fokozatosan "tesztelhető" általa.

A vizsgálatok szerint a férfiak jóval kevésbé tartózkodnak a különböző testnedvektől. Ez a szint nőknél is elérhető, ám semmiképpen sem szabad a prüdéria vagy az érzelmi hidegség számlájára írni, ha a nő partnerénél kevésbé fogékony a testnedvek ízlelésére vagy érintésére.

Úgy tűnik, mindez a párpreferencia során is szerepet játszhatott: míg nők esetében a hűség egyenesen korrelál a kapott orális szex gyakoriságával, addig férfiak esetében nem tapasztalható ilyen jelenség, a gyakran hangoztatott tapasztalattal ellentétben nem mutatkozik összefüggés a hűség és a nő által nyújtott orálszex gyakorisága között.

Does oral sex help prevent female infidelity?

Is Cunnilingus Assisted Orgasm a Male Sperm Retention Strategy?

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2015.01.02. 16:59 most jön a java: 205 komment

Sophie Healy-Thow, Emer Hickey és Ciara Judge- ők nyerték meg a Google Science Fair globális tudományos verseny első díját, saját fejlesztésüknek köszönhetően, amely hosszabb távon akár a föld élelmezési válságának enyhítésére is irányulhat.

A három tinilány a világ egyik legbefolyásosabb tudományos versenyén aratta le a fődíjat– kutatásaik nagy vonalakban azt célozták, hogyan gyorsítható fel a diazotróf nevű baktérium segítségével a búza és egyéb gabonafajták csírázása, ezzel segítve elő a növények hatékonyabb termelését. A lányok több év alatt jöttek rá a megfelelő módszerre és maguk kísérletezték ki az eljárást, egyikük lakását használva "laboratóriumként".

"Sophie Healy-Thow, Emer Hickey and Ciara Judge, 2014 Google Science Fair grand prize winners"

A projekt megvizsgálta, milyen hatással lehetnek a természetes baktériumok a termésre. Segítségével elkerülhetővé válhat a növények mesterséges anyagok általi termékenységfokozása, mely mind a növényekre, mind az emberi fogyasztásra káros lehet.

Az ifjú tudósok bíznak benne, hogy módszerük hosszú távon szerepet játszhat majd az éhínség visszaszorításában is.

A részletes statisztikai elemzések eredményei mindenesetre pozitívak: bizonyos csírázási folyamatok akár 50 százalékkal megnövelhetők, az árpa hozama pedig például 74 százalékkal lett magasabb. Nem véletlen, hogy a három ír lány felfedezésével a világ minden tájáról induló számtalan fiatal tudóspalánta közül került ki győztesként.

Az ír diákok korábban már a 2013-as BT Young Scientist & Technology Exhibition-on és az Fiatal Tudósok Európai Versenyén (EUCYS) is nyertesek voltak.

***

Az Intel ISEF (The Intel International Science and Engineering Fair)-en (a másik legrangosabb fiataloknak meghirdetett tudományos verseny) is született női győzelem az idén. Több is.

A 17 éves szingapúri Shannon Xinjing Lee második helyezettként kapta az „Intel Alapítvány Fiatal Tudósa” kitüntetésért járó 50.000 dollár értékű díjat.

Találmánya egy újszerű elektrokatalizátor, amely a jövő akkumulátorainál használható majd fel. Az újratölthető cink-levegő akkumulátorok, a biztonság növelése és a súly csökkentése által még praktikusabbá tehetők- a lítium-ion akkumulátorokhoz képest hatszor nagyobb kapacitást biztosítása mellett, így optimalizálva őket a hibrid gépjárművek működtetésénél történő felhasználásra.

A Lee által alkalmazott aktív szénkatalizátor a stabilitási és a tartóssági vizsgálatok során nagyban felülmúlta a jelenleg forgalomban lévő fejlettebb katalizátorokat is, miközben mind a használata, mind a gyártása olcsó és környezetbarát.

***

A kínai származású Kylie Yuanqi Zhang egy forradalmian új, 3D modellező rendszer kidolgozásával ért el első helyezést az Arizona Junior Science and Humanities Symposium versenyén, az arizonai, villamosmérnöknek tanuló Sarah Nicole Galvin találmányával harmadik lett ugyanitt, mellette az Intel versenyén is tekintélyes helyezést ért el. Kategóriájának első helyezettje lett. A lányok előzőleg más versenyeken is taroltak.

ISEF Winner, Sarah Galvin

http://www.cox7.com/wp-content/uploads//2014/10/092814100943INNOVATORS-SEG-1-FINAL.jpg

Vanessa Tan Yun Han szintén szingapúri büszkeség, biomérnöki fejlesztésével 4. helyet szezett a műszaki kategóriában. Vanessa agyi vezérlésű műprotézist tervezett, mellyel a végtagok funkciói lehetnek "helyreállíthatók".

A kínai és szingapúri fiatalok egyébként összességében az Intel ISEF kategória helyezéseinek közel harmadát hódították meg.

A 17 "best of" kategória győztesei:

Category

First

Last

City

State/Country

Animal Sciences

Daksh

Dua

Delhi

India

Abhishek

Verma

Behavioral and Social Sciences

Michelle

Marquez

Midlothian

Virginia

Biochemistry

Ken

Aizawa

Jericho

New York

Cellular and Molecular Biology

Joshua

Meier

Hackensack

New Jersey

Chemistry

Tai Hei

Chan

Hong Kong

China

Er Hai

Fang

Computer Science

Yue

Yao

Shanghai

China

Earth Science

Yu-Hsin

Chen

Taipei City

Chinese Taipei

Energy and Transportation

Shannon

Lee

Singapore

Singapore

Engineering: Electrical and Mechanical

Sarah

Galvin

Tempe

Arizona

Engineering: Materials and Bioengineering

Harry

Paul

Port Washington

New York

Environmental Management

Faye

Jong

Kuching

Malaysia

Environmental Sciences

Perry

Algappan

Houston

Texas

Mathematical Science

Lennart

Kleinwort

Wurzburg

Germany

Medicine and Health Sciences

Nathan

Han

Boston

Massachusetts

Microbiology

Logan

Collins

Boulder

Colorado

Physics and Astronomy

John

Caddell

Pebble Beach

California

Plant Sciences

Yi-Hsuan

Huang

Taipei City

Chinese Taipei

forrás: maxit.com.my

A verseny helyezettjei között megfigyelhető távol-keleti túlsúlyra példaként említhetnénk előbbieken kívül a malajziai, 15 éves Faje Jong-ot, a tajvani Yu-Hsin Chen-t, vagy magát az idei első helyezettet, a szintén mindössze 15 esztendős Nathan Han-t, aki olyan "tanítható" szoftvert fejlesztett, amellyel a mellrákot okozó gén mutációi válhatnak kimutathatóvá. A fiatal fiú a BRCA1 tumorszupresszor gén mutációi közötti különbségtételre "tanította" meg az alkalmazást, abból a szempontból, betegséget okoznak-e. 

14014905770_8b12e08838_z.jpg

Hogy a trió harmadik tagjáról is szó essen, a német származású Lennart Kleinwort matematikai segédeszközt dolgozott ki táblagépekhez és okostelefonokhoz. Az újítás lényege, hogy a képernyőn kézzel megrajzolt alakzatokat az alkalmazás tetszőlegesen módosítható formákká képes átalakítani.

Az idei Intel ISEF-en ezen kívül tekintélyes magyar eredmény is született: Hegyesi Donát Sándor második helyezést szerzett a mérnöki fejlesztések kategóriában, az ő pókerrobotját az alábbi videón tekinthetjük meg:

Poker Robot by Donát Hegyesi

A magyar győztesnek a szép eredményhez és az eredeti ötlethez ezúton is gratulálunk.

a szöveget megalkotta: Kalechtor  2014.12.30. 23:00 most jön a java: 70 komment