Az nlc nagy szextesztjét vettük kicsit szemügyre, melyből megtudhatjuk: a férfiak és nők között nem is olyan nagy a különbség szexuális érdeklődés, szokások szempontjából- összességében. Részleteiben viszont rengeteg. Talán köszönhető mindez a pornó terjedésének és a nemek e téren való ízlésbeli különbségeinek. S annak is, hogy bár sokat változott a világ, bizonyos tendenciák folytán a két nem még mindig inkább távolodik mint közelít egymáshoz kommunikáció terén.
Az egész cikk az alábbiakban olvasható, én csak az érdekesebb részeket emelném ki belőle.
http://www.nlcafe.hu/szexesmas/20101207/nagy_szexteszt_a_szamok/
"Ha eddig nem tudtad, most itt a kendőzetlen tény: a férfiak 87%-a szokott rendszeresen önkielégítést végezni. Ebből 37% csak akkor, ha nincs szexuális partnere, 63%... akkor is. A nők 74%-a vallotta be, hogy szerez örömet magának (39%-uk partner nélkül, 61% partner mellett is). Egyik legrafináltabb kérdésünk ezzel a témával kapcsolatos („Tud róla a partnered, hogy szoktál önkielégítést végezni?”). Ezen a ponton a nők 1%-a, a férfiak 3%-a beijedt – ennyivel több lett ugyanis a „soha nem szoktam” válaszok aránya, mint egy kérdéssel korábban. A partner mellett önkielégítő férfiak és nők 57%-a úgy tudja, hogy partnere tud róla, hogy néha magához nyúl. És 43%-uk hiszi azt, hogy a partner mit sem sejt a kis titokról..."
Elgondolkoztató, hogy alig-alig van némi eltérés (63 és 61%) a partner melletti rendszeres önkielégítést illetően, s ebbe,- a kérdésekből ítélve- az ennek a szokásnak hódolók nem avatják be társukat. Gyaníthatóan (így) azzal sincs tisztában a másik, kire-mire gerjed kedvese. Nem szeretnénk senkit sem ijesztgetni, de mindennek fényében a szexuális vágyak sikeres megbeszélése, a közös kísérletezés, egymás előtti önkielégítés szégyen nélküli felvállalása (s elfogadása a partner részéről), a szexualitás rugalmas kezelése, közös fantáziálgatás még mindig ritkaságszámba megy.
Az okok valószínűleg a kezdeti titkolózásban keresendők.
Ilyenkor az egymással ismerkedő nő és férfi kölcsönösen meg szeretne felelni a társadalmi elvárásoknak és természetesen egymásnak is. Azt próbálják mutatni, amit a normák és a társadalom vár tőlük. Gyakran nem kerülnek felszínre a szexuális szokások, melyeket a szőnyeg alá söpörnek (a kiéletlen vágyakat még inkább!) azzal az illúzióval, hogy "a szerelem majd úgyis mindent megold, vele úgyis jó lesz!"
Képbe jöhetnek a pornókban látott klisék, gyakran mindketten helytelenül hiszik, hogy a másiknak az lesz élvezetes, kellemes ("hisz a férfiak ezt nézik"; "hisz a nők mennyire élvezik a filmekben is!")
Annak ellenére, hogy szinte eláraszt bennünket a szexualitás (néha igencsak kellemetlen módon) sajnos még mindig "tabu" a szexről beszélni. Éppen úgy, ahogyan kellene, ahogy kívánatos lenne- már az ismerkedés fázisában, szégyenérzet, félelem nélkül.
Főleg a nők tartanak attól, hogy könnyűvérűnek hiszik őket, ha (már ekkor) hangot adnak vágyaiknak, igényeiknek (ennek tükörképeként a férfiak is tartanak tőle, hogy a nők komolytalannak, csak egyéjszakás kalandot keresőnek hiszik azt, aki rákérdez erre, vagy bárhogyan is szóba meri hozni).
Sokaknál eltelik jó néhány hét, hónap, kinél mennyi és már rég "megállapodás" született arról, hogy ők ketten egy "párt" alkotnak, mire eljutnak (szintén erről való nyílt beszélgetés nélkül) az ágyig.
Az eredmény természetesen az lesz, hogy később (ha már így kezdtek) még inkább kénytelenek magukban tartani, hogy esetleg (például) partnerük kedvenc pózát ők bizony nem élvezik és megoldásként, a közös összhang érdekében legalább szeretkezés közben lehetne egy váltás.
Tapintatosságból, konfliktuskerülésből, s abból a tévhitből fakadóan, hogy ezzel megsértik szerelmük önérzetét. Mindennek akár az is lehet az eredménye, hogy kölcsönösen azt teszik, amit egyikük sem élvez igazán...
A partnerkapcsolatban jelen lévő önkielégítés még ezzel együtt sem feltétlenül rossz, elítélendő dolog (segítheti az önismeretet, segítségével úrrá lehetünk a vérmérsékletbeli különbözőségeken, vagy kiélhetjük azon vágyainkat, melyekre aztán végképp nem lenne fogékony a társunk, de ezt kölcsönösen elfogadjuk egymásban, nem szeretnénk belevinni úgy, hogy kellemetlen számára)- csak akkor van baj, ha a fenti jelenség tájékozatlanságból fakad, ha nem vagyunk összeszokva, holott másképp is történhetett volna. Vagy akár kiderülhetett volna már az elején, hogy mi bizony végképp semmilyen körülmények között nem illünk össze e téren.
"Őszinte és tabumentes tesztünkben rákérdeztünk arra is: hogy viszonyultok az anális szexhez. Nyilván nem fogja harsány „jé, tényleg?” most elhagyni senki száját, de azért leírjuk: a pasik jobban kedvelik a műfajt. 40%-uk „szereti”, 23% olyan rendes, hogy ha a partnere akarja, hát odatartja („ha a másik nagyon szeretné, megteszem neki”), 3% kipróbálta, de soha többet, 17% nem próbálta, de tervezi, és mindössze 17% úgy szűz ezen a téren, hogy nem is akar ezen változtatni. A nőknek ezzel szemben csak 15%-a kedveli a dolgot, 29% teszi meg a másikért, 19%-nak volt rossz élmény, és soha többet, 7% tervezi, 30% nem próbálta és nem is fogja. (Kis értelmezési segédlet férfiaknak: azoknak a nőknek, akik már kipróbálták, kb. a harmada úgy nyilatkozott: soha többet...)"
Figyelünk a számokra? A nők pusztán 15%-a kedveli (70000 nő töltötte ki a tesztet). Vessük össze, ezzel szemben hány pornóban szerepel az análszex a legnagyobb természetességgel? (Nekem kis kutakodást kellett végeznem, mert bevallom, szintén nem tartozik a kedvenceim közé, de komolyan meglepett, hogy ma már rengeteg jelenet része).
30% nem próbálta és nem is izgatja a lehetőség.
19% próbálta, de kifejezetten kellemetlen élmény volt számára. (Zárójelben jegyzem meg, érdemes lett volna kitérni arra is, a férfiak hány százaléka igényli, élvezi a partnerétől kapott prosztata masszázst, talán némileg árnyalná az eredményt- így ugyanis nem tudni, ki mit értett análszex alatt?)
"Végül kukkantsunk be a magyarok hálószobájába (esetleg munkahelyére, parkokba stb.), és nézzük meg, mit művelünk ott a hagyományos szeretkezésen kívül. Hódolunk az orális szexnek (nők: 90%, férfiak: 91%). Análisan közösülünk (51% és 56%). Szexelünk nyilvános helyen (37%! – 42%!). Szexelünk a munkahelyünkön (20% és 35%!). Odakötözzük egymást az ágyhoz (vagy máshoz, pl. magunkhoz; 19% és 18%). Házi pornófilmet rendezünk (11% és 16%). Hármasban csináljuk (2 férfi, egy nő: 6% és 10%; 2 nő, egy férfi: 5% és 15%!). Esetleg azonos neművel szexelünk (6%! és 3%).
Szalagcímekre érzékenyebb olvasóink kedvéért megfogalmazzuk másképpen is. Legalább minden harmadik magyar szexelt már nyilvános helyen! Minden harmadik munkavállaló férfi szexelt már a munkahelyén! 70 738 nőből 4244 lefeküdt már... nővel."
Ismét nem sok eltérés van a két nem között, viszont felvetődik néhány fontos kérdés.
Orális szex terén rendben vannak az arányok, bár az adok-kapokban megfigyelhető egy minimális (1%-nyi) különbség, nekem itt nem egészen világos, melyik nem "javára". Így feltételezem: talán a nők részesülnek több orálban (újra fordított a helyzet bizonyos pornókhoz képest, de elenyésző módon).
Anális szex tekintetében csak a másik kérdés figyelembevételével van értelme elemezgetni a kapott számot (így sem túl egyértelmű). Az 51% valószínűleg azokból a hölgyekből tevődik össze, akik valaha kipróbálták (nem pedig azokból, akik élvezték, vagy rendszeresen űzik is).
A 6%-nyi nő után (nagyon kevés, a közhiedelemben- főleg a férfiak "pornós" fantáziáiban- jóval nagyobb ez a szám!) nem értem miért került felkiáltójel? A 4000 akárhány nem túl számottevő a 70 egynéhány ezerből.
A férfiak 3%-a érdekes, elképzelhetőnek tartom, hogy ők még az interneten sem vállalnak be bizonyos dolgokat. (A 6% nagyjából összhangban van a leszbikus nők arányával, a 3% még a nyíltan homoszexuális férfiakéval sem- bár minden további nélkül elképzelhető, hogy míg leszbikus nők igen, addig homoszexuális férfiak nem olvasnak női magazinokat.)
A teszt mindenesetre nem okozott túl nagy meglepetést azok számára, akik ismerik a női és férfi természetet...
