Semmit sem tudtam még
Zord hétköznapokról
Ezernyi álom rég
Rólunk, mi megesett
Emberi álmokról, vágyakról
Sorsokról, mikor édesapám
Ölébe ültetett

Mesélek most neked-
Én még gyermek voltam,
Tiszta-fehér lappal
Megtelve a lelkem
Nyíltan, elmerengve
Semmin nem haboztam

Még mindent akartam
Még keveset mertem
S Óvó keze által,
Lelkében lakoztam
Százezernyi vággyal

"Mind, mit neked hoztam
az maga az élet"
S átadta-mesélte
Hogy rezdül a lélek
Milyen volt a világ
A nagy háborúban

S hogy egy falat kenyér
Mennyire jól esett
Ha ételért kíált
Tested zord borúban
Ha embernek lenni
Nehezen lehetett

S ember hogy maradhat
Aki mégis kitart
Mi mindent megadhat
Legyőzve sok vihart
A tisztesség, s becsület
Én csak hallgattam ezt
S megtanultam tőle
Tán embernek lenni

Mint néma feszület
Nekem úgy mutatta
Az, ki lett belőle,
Felszítva a tüzet
Mi nem égett azelőtt
Örökre megadta

S éreztem azt, hogy őt
Nem pótolja semmi
S nem akartam én már
Senki mássá lenni
Csak mit ő mutatott

Ábrándra nem vártam
Mit lelkem kutatott
S Történeteinek
Elérve a végét
Adott nekem hitet

Így ismerve láttam
Apám emberségét